comments

1. 
   admin heimo

   # 3

   2015.05.07, 19:32

   1968. március 22.
   
   Kétszer kettő néha – öt
   
   Zámbó Leedsben a pálya közepén játszott. Harcosan, keményen védekezett, és ha levegőhöz jutott a csapata, bátran előrébb húzódott a csatársor támogatására. Olyan jól töltötte be annak a bizonyos összekötő kapocsnak a szerepét, hogy felfigyelt rá Donald Revie is, és a visszavágón ráállította legmegbízhatóbb, legkeményebb játékosát: a vörös hajú Bremnert. Kapcsolja ki a játékból, és ha ezen felül marad egy kis ereje, szervezze a játékot középen! Zámbó azonban a Megyeri úton végig a bal szélen tartózkodott, s ennek következményeként a Leeds karmestere a 70. percig, Lorimer lecseréléséig, ott strázsált az oldalvonal mellett! Az angol újságírók a fejüket csóválták, de tudták, hogy Revie nem fog változtatni. Nehezen ismeri el tévedését… És Bremner sem mert kiszólni, felajánlani, ahogy ez nálunk természetes lenne: „Mester, inkább előre mennék, valaki más ácsorogjon itt!” Az irányító nélkül maradt angol csapat vergődését látva Jókai kozákja jutott az eszembe, aki parancsszóra megtorpanás nélkül kimasírozott az emeleti ablakon. Van valami meghökkentő érdekesség a vakon engedelmeskedő katonában és a mérkőzést szó nélkül végigácsorogni tudó középpályás játékosban, de szerintem egyikkel sem lehet igazán nagy csatákat nyerni. A játék rendkívül összetett valami. Kétségkívül döntő szerepe van benne az edző által kidolgozott taktikának, de - a másik öltözőben is tervek születnek, és az előre nem látható húzásokra a pályán kell felelni. Olyan ez, mint a sakk: a megnyitáselméletekről könyveket írtak, ezeket kívülről tudja minden valamire való játékos, néhány lépés után azonban el kell engedni a mankót, döntő szerepet kap az ész, a szellem és igenis, az alkalmazkodni tudás. Az ügyesen betáplált komputerek már zenét komponálnak és elméleti bokszmeccseket vívnak. Lehet, hogy egyszer valaki lyukkártyarendszerben feldolgozza a labdarúgás összes jellemzőjét és az elektromos agy még a Revie által megkomponáltnál is célszerűbb, szárazabb, racionálisabb küzdőmodort dolgoz majd ki.
   Az Újpesti Dózsa győzelme azonban azokat bátorítja, akik nem hajlandók lemondani arról, hogy a labdarúgás is a homo ludens, a játszó ember vívmánya. Önfeledt szórakozás, szabad szárnyalása a képzeletnek, amely annál szebb, minél több furfang, humor és kockázatvállalás van benne. Persze, kell hozzá más is. A leeds-i mérkőzés után J.Charlton azt mondta, hogy ő nem látta a 6:3-as nagy magyar válogatottat, de edzőinek elbeszélése alapján körülbelül így képzelte el őket. A visszavágó után Mr. Simons, az angol együttes egyik vezetője azzal gratulált: ő figyelemmel kíséri az európai élcsapatok szereplését, s megítélése szerint egyik sem tud olyan makacsul és sokoldalúan küzdeni, mint a lila-fehérek.. A két vélemény csak együtt fogadható el. Puskás, Czibor, Budai és Kocsis nem igen jött vissza a saját tizenhatosra, nem támadta meg a hátvédeket, nem vívott 63 percig fogcsikorgató küzdelmet azért, hogy egyszer, egyetlen pillanatra időzavarba hozza ellenfelét és nagy versenyfutás eredményeként kicsikarja a döntést. A játék ma már – éppen ennek a racionális gépfutballnak a térhódítása miatt – sokkal harcosabb, küzdelmesebb. A Dózsa teljesítményének hallatlan értéke, hogy évek szívós munkájának eredményeként bizonyos mértékben és bizonyos szinten egyensúlyba tudták hozni játékukban az erőt és a technikát. A néhány esztendő előtti bohém, hol sziporkázó, hol mosolyogva vesztő csapatból egy súlyosabb, tartalmasabb együttes lett, amelynek valamennyi játékosa harcol az ellenféllel, s ha megszerzi a labdát, akkor játssza a labdarúgást!
   Az angliai világbajnokság után tele volt a nemzetközi sajtó kérdésekkel és kétségekkel: milyen lesz a labdarúgás útja, hogyan kellene az Anglia – NSZK döntő után megóvni a sportág népszerűségét? Az argentinok és brazilok elkeseredve bizonygatták: a labdarúgás nem Marklin játék, amelyet előre megformált alkatrészekből raknak össze, s ha nem tetszik, egy-két fogaskeréknek, elemnek a cseréjével megváltoztatják a formát és úgy is jó… A pályán kétszer kettő néha öt, ebben hinni, bízni kell. Mi igazat adtunk nekik. Hogy miért? Ezt hosszadalmasan kellene magyarázgatni. De, hogy így szép, azt szerdán este bebizonyította az Újpesti Dózsa.
   
    
2. 
   admin heimo

   # 2

   2015.05.06, 20:09

   1969. 03. 15.
   
   Pihent lesz a Leeds United
   
   Pihent lesz a Leeds United szerdán, az Újpesti Dózsa elleni VVK visszavágó mérkőzésen. Szombati bajnoki találkozója ugyanis elmarad. Londonban pénteken délután jelentették be, hogy a pályák rossz állapota miatt összesen hat mérkőzést - közülük három első osztályút – halasztanak el, így a Leeds United – Nottingham Forest bajnoki összecsapásra is csak egy későbbi időpontban kerül sor. Újpesten érthető rosszkedvűséggel fogadták a hírt. „Ebben is balszerencsénk van – mondta Baróti Lajos. – A sok beteg a Dunaújváros elleni mérkőzésre is kérdésessé teszi összeállításunkat, s lehet, hogy problematikus lesz emiatt a szerdai is. Ráadásul a Leeds United pihenten áll ki ellenünk.”
   
   1969. március 18.
   
   Angliában győztes csapatával játszik az Újpesti Dózsa
   
   Bizakodó hangulat a Dózsában
   
   A jelek szerint Baróti Lajos túl van azokon a gondokon, amelyek most rivális kollégáját Don Revie-t gyötrik: az Újpesti Dózsa játékosai kilábaltak az influenzajárványból. Szombaton még érthetően bágyadtan mozogtak a pályán azok, akik hét közben betegeskedtek, a vasárnapi pihenő azonban várakozáson felüli eredményt hozott! A lila-fehérek edzője örömmel újságolta, hogy a hétfőn délelőtt megtartott edzésen mindenki jókedvűen, sőt, bíztatóan mozgott. A szokásos bemelegítés, különböző labdás gyakorlatok után a kapu elé ívelt, vagy élesen belőtt labdák hárítását ismételgették és azt: hogyan lehet ezekből gyors ellentámadásokat vezetni! Mert hát a további gólszerzés lehetőségéről nem mond le Baróti. Úgy építi fel a taktikai tervet, mintha 0:0-ról indulnának a Leeds ellen.
   
   -Charlton és két társa megbetegedése ellenére sem tekintjük lefutottnak a mérkőzést! – mondta Baróti. – Óva intek mindenkit az indokolatlan előre ünnepléstől. A Leeds vezetői éppen nekünk mondták, hogy 18-20 egyforma képességű labdarúgójuk van… A mi játékosaink ennek megfelelően szorgalmasan, egészséges önbizalommal készülődnek a találkozóra. Nehéz, nagyon nehéz küzdelem lesz, de – ha Leedsben sikerült…
   
   Minden jegy elkelt
   
   A mérkőzés iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg. Vidékről is sokan érkeznek: a labdarúgás ínyencei feltétlenül látni akarják a pillanatnyilag legjobb angol csapatot. No és természetesen az Újpesti Dózsát, amely ezzel a félelmetes ellenféllel szemben idegenben képes volt kiharcolni a győzelmet!
   A pénztárak szerdán már nem nyitnak ki, valamennyi ülőhely és az állóhelyek túlnyomó többsége elkelt. Csupán néhány visszamaradt állóhelyet árusítanak majd a Váci úton a kordon előtt a mozgó jegyárusok.
   Mert a pályát csak a boldog jegytulajdonosok közelíthetik meg. A tömegjelenetek elkerülése érdekében a rendőrség a Váci útnál kordont von, így biztosítják a jegyükről jó előre gondoskodó szurkolók zavartalan közlekedését.
   
   1969. március 19.
   
   A Dózsa másodszor is legyőzte az angol bajnokjelöltet
   
   A hallatlanul küzdelmes mérkőzést a lila-fehérek jobban bírták erővel is – A Leedsnek csak felvillanásai voltak – Nagyszerűen bevált Baróti taktikája
   
   Újpesti Dózsa – Leeds United 2:0 (0:0)
   Megyeri út, 18 ó., 30.000 néző, V.: Siebert (Wengenmayer, Frickel – nyugatnémetek)
   
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Noskó,Bánkuti-Dunai III.,Göröcs-Fazekas,Bene,Dunai II.,Zámbó. Edző: Baróti Lajos
   Leeds: Sprake-Bremner,Madeley,Hunter,Cooper-Giles,Bates,Gray-Lorimer,Belfitt,Jones. Edző: Don Revie
   
   Csere: Lorimer h. Yorath (70p.), Jones h. Hibbit (84p.).
   
   Gólszerző: 1:0 Solymosi (63p.-11-es), 2:0 Bene (75p.).
   
   Szögletarány: 6:4 (3:4)
   
   A Leeds United labdarúgó csapata az előzetes terveknek megfelelően, kedden délután érkezett meg. Londoni tudósítónk hétfőn este még tamáskodva fogadott jelentése is igaznak bizonyult. Az angol bajnokságban vezető, VVK-t védő együttes három kiválósága, az influenzával ágynak dőlt J.Charlton, Reaney és a franciák ellen nagyszerűen játszott O’Gready nélkül, de mégis bizakodva jött a visszavágóra. A 18-20 nagyszerű képességű labdarúgó közül most szóhoz jutóktól is bizonyítást várt Don Revie, az ismert menedzser. Az angol csapat szerdán délelőtt edzést tartott, de a déli taktikai értekezlet már a szokásosnál jóval hosszabbra nyúlt. A szakvezető még félórával a mérkőzés kezdete előtt is magyarázott fiainak az öltözőben. Majd mosolyogva lépett ki az ajtón, a szertárba ment, s puhának találta a labdát. Mindez nem nagyon érdekelte a lila-fehéreket. A Dózsa öltözőjében a Leedsben győztes csapat készülődött. Baróti nyugodtan magyarázta: „Fiúk,nyernünk kell!”
   A nyugatnémet játékvezetői hármas – Siebert,Wengenmayer és Frickel – vezetésével háromnegyed hatkor tűntek fel a lila-fehér játékosok a bejáratnál. Bene lépett ki elsőnek a salakra, hóna alatt a labda – kabalából… Az angolok öt perccel később követték őket.
   
   Gyors iram
   
   Néhány szabadrúgás után – Siebert megfogta a két csapatot – a Dózsa jobb oldali támadása volt az első igazán említésre méltó esemény. Fazekas beadását Madeley a 16-os oldalvonalánál leütötte, Solymosi csavart szabadrúgását Bene oxforddal továbbította – fél méterrel a kapu mellé. A másik oldalon Jones alig késett le egy éles jobb oldali beadásról. Hallatlanul gyors iramú játék folyt. Küzdelem a javából! Mindkét csapat szoros emberfogással védekezett, igyekeztek már a labda átvételét megakadályozni. Érdekes volt és jellemző Zámbó leeds-i jó teljesítményére, ott megszerzett tekintélyére, hogy őt az angol csapat karmestere, legképzettebb labdarúgója, a vörös hajú Bremner fogta. Ezzel azonban ki is kapcsolódott a mezőnyjátékból… Az első 20 percben nagyjából mindkét csapat kivette részét a támadásokból. Ez részben következett a Dózsa taktikájából is: a félpályáig hátrahúzódva átengedték a területet, hogy gyors csatáraik versenyfutásra kényszeríthessék a Leeds hátvédjeit. A 20. percben Bene közeli lövése Sprake válláról pattant szögletre. Három perc múlva Hunter becsúszva hárított a lövés pillanatában, a válogatott csatár elől. Bates kapu elé ívelt labdáját Szentmihályi kiütötte, majd Gray fejelt 14 méterről mellé. A 32. percben jellemző Leeds támadás alakult ki: Hunter előrevágott labdáját Jones a Dózsa 16-osán fejjel Grayhez továbbította, aki Lorimer elé tálalt, de a szélső éles szögből magasan a kapu fölé bombázott. A félidő végére kicsit visszaesett a Dózsa. Bene feleslegesen vezetgette a labdát, a hátvédek pontatlanul indítottak, egyre több dolga akadt Szentmihályinak. Az utolsó percben Fazekas és Dunai II. vezetett egy viharos támadást, amibe a kapu előtt Bene is bekapcsolódott, és az angol védő csak nehezen tudtak hazaadással tisztázni.
   
   A szünetben Baróti érkezett elsőnek az öltözőfolyosóra, gondterhelt arccal. Játékosai csapzottan, vizesen, az arcukra volt írva az első 45 perc irama, izgalma. Az angol fiúk menedzserükkel, Don Revie-vel az élen annál vidámabban vonultak az öltözőbe és tüstént bezárkóztak. Baróti Lajos a belső csatárokat önzetlenebb játékra biztatta, a középpályásokat pedig arra figyelmeztette, hogy Bates és Giles sokat van szabadon. A 10 perc gyorsan eltelt. A bíró sípolt, s újra pályára szólította a két csapatot. Baróti útban kifelé megjegyezte: nehéz lesz…
   
   A II. félidőben a Dózsa kezdte a játékot, s a 46. percben meghűlt a vér a lila-fehér szurkolókban: Gray beadását Lorimer futtából óriási erővel továbbította Szentmihályi kapuja felé. A bal felső sarok közvetlen közelében suhant el a labda. Siebert kétszer is csúnya talpalásért büntette a Leeds-et, aztán az 52. percben parázs jelenet játszódott le az angol kapu előtt: Dunai II. közeli lövését Madeley Zámbó elé fejelte, de a szélső lövésszerű beadása elsuhant a lábak között. A 60. percben Fazekas ragyogó csellel tisztára játszotta magát, beadását Dunai II. nem érte el, s Bene elől Gray 7 méterről hallatlan nyugalommal felpasszolta a labdát kapusának.
   
   A döntő perc
   
   A 63. percben lényegében eldőlt a mérkőzés. Egy előrevágott labdára Bene és Madeley egyszerre rajtolt a félpálya közeléből. A hátvéd a kaputól 30 méterre már megpróbálta kézzel visszatartani a sokkal gyorsabb csatárt, de ez nem sikerült. Madeley félméteres hátrányba került, s ezt a 16-oson belül becsúszó szereléssel próbálta ellensúlyozni. Bene nagyot esett, Siebert habozás nélkül 11-est ítélt. A büntetőt Solymosi értékesítette: nagyszerű testcsellel becsapta Sprake-et, a kapus balra vetődött, Solymosi pedig élesen a jobb sarokba lőtte a labdát. 1:0. (Nagyszerűen bevált tehát Baróti Lajos taktikája, amelyet elsősorban játékosai gyorsaságára épített fel. A gól előtti futóversenyben Bene nemhogy lépést tudott tartani őrzőjével, de pozícióelőnyt is sikerült kiharcolnia!...)
   Az angol játékosok közül néhányan elvesztették a fejüket. Lorimer kétszer is durváskodott, a bíró figyelmeztette, aztán a 70. percben Revie lecserélte a magáról megfeledkezett labdarúgót. Yorath jött be helyette, a jobbhátvéd helyén játszott, Bremner pedig előre ment csatárnak. A 75. percben a jobbösszekötő helyén villámgyors Dózsa akció alakult ki. Bene Dunaihoz játszott, a nyurga csatár egyből visszaadta a labdát és a szélvészként érkező Bene a kétségbeesetten kifutó és vetődő Sprake mellett a jobb alsó sarokba lőtt. 2:0. A Leeds most már csak a becsületgólért küzdött, a Dózsa játékosai pedig okosan futtatták a labdát. Ennek megfelelően helyzeteik is voltak. Több, mint az első félidőben. Most tényleg a két iskola méretett meg a pályán. A nagy lendülettel futkosó angol játékosok rendre elkésve vetődtek, csúsztak be, mert a labda már nem volt ott, ahol hitték…
   A 84. percben Belfitt jobb sarokba tartó labdáját Szentmihályi szép vetődéssel szögletre tolta, s aztán Hunter hibázott: 17 méterről a kapu mellé emelt. A mérkőzés végén a közönség melegen ünnepelte csapatát. Szóltak a kolompok, kereplők, zúgott a taps, örömtüzek gyúltak a lelátón. Meg is érdemelték a játékosok, valamennyien önmagukat múlták felül. Példás fegyelemmel, óriási lelkesedéssel harcoltak, s – erővel is jobban bírták… Bizony, régen fordult elő, hogy kontinensbeli csapat mindkét találkozón legyőzte a bajnokságban vezető angol kupaellenfelét.
   
   Az öltözőkben
   
   Siebert játékvezető hármas sípjele után vastaps harsant s jólesően hallottuk visszhangozni az újpesti öltözőfolyosón is, hiszen magyar győzelemnek, a Dózsa sikerének szólt. A magyar együttes nagyszerű játékkal az angol listavezető ellen harcolta ki a továbbjutást a VVK-ban. Ezúttal elsőként a vesztesekhez látogattunk. A fehér mezes angol játékosok szomorúan jöttek vissza az öltözőbe. Menedzserük, Don Revie azonban nem látszott szomorúnak:
   
   -A jobbik csapat győzött, ezúttal a magyar csapat játszott jobban, megérdemelten győzött. Három kiváló játékosunkat nem tudtuk megfelelően pótolni, s a Dózsa támadósora a II. félidőben nagyon jó volt. Nekem egyénileg Dunai III. tetszett a legjobban…
   
   Az újpesti öltözőbe egymás után érkeztek a gratulálók. Barótit fogták körbe, a mesternek kívántak minden jót. Először a két gól szerzőjével beszélgettünk.
   
   Solymosi: 11-es előtt mindig izgatott, ideges az ember, hát még ilyenkor. Rúgás előtt elhatároztam, hogy jobbra lövöm, bár gondoltam arra, hogy Szentmihályi is jobbra vetődve fogta el Giles 11-esét Leeds-ben. Szerencsém volt, hogy Sprake balra mozdult…
   
   Bene: Az ellenfél védőitől szereztem meg a labdát, s Dunai Antival kis területen jól játszottunk össze, nekem már csak be kellett lőnöm a labdát…
   
   De jól belőtte. S ezzel meg is pecsételte az angol csapat sorsát, végleg bebiztosította a továbbjutást…
   
   -A második félidőben nagyon jól játszott a csapat – mondta Baróti Lajos. – Az angolok viszont elvesztették a fejüket, feleslegesen keménykedtek, de ez nem segített rajtuk. Különben a gratuláció a csapatot illeti, mert nemcsak ezen a mérkőzésen, hanem mind a négy idei VVK találkozón mintaszerűen küzdöttek.
   
   -S hogyan értékeli egyénileg a játékosokat?
   
   -Hadd ne válaszoljak erre a kérdésre. A csapaté az érdem…
   
   S ennek mintegy kifejezéseként az Újpesti Dózsa vezetői után Sós Károly szövetségi kapitány jött az öltözőbe és sorba kezet rázott az újpesti játékosokkal.
   
   Villámlátogatásunkat a játékvezető öltözőjében fejeztük be. Heinz Siebert kis zsebkendővel törölgette izzadt homlokát. A mannheimi közlekedési rendőr ezt a mérkőzést is kiválóan irányította és a magyar csapatot dicsérte:
   
   - A magyarok ezúttal nem csak technikásan, ötletesen játszottak, hanem jó iramot is diktáltak és a második félidőben gólokat is lőttek, hiszen Bene, ha nem buktatják el, már az első helyzetet is biztosan értékesítette volna. Ezért is ítéltem 11-est, ami, azt hiszem, vitathatatlan volt.
   
   1969. március 21.
   
   „ Az Újpesti Dózsát szerdán este egyszerűen nem lehetett legyőzni”
   
   A most már visszatérően alkalmazott angol recept szerint a Leeds legénysége a mérkőzés után bezárkózott az öltözőbe. A menedzser utasítására ilyenkor pihenni kell, kötelező a teljes fizikai és szellemi kikapcsolódás. A mérkőzésről szó sem esik. Még a vezetők sem nyilatkoznak érdemben a találkozóról, nehogy később meg kelljen bánniuk az ideges állapotban elmondottakat. Másnap – az más! Az a publicity-é, szívesen látott vendégek az újságírók. A Gellért szállóban lakó Leeds küldöttsége is felkészült az utólagos érdeklődésre. Csütörtökön délelőtt némi nosztalgiával állapították meg, hogy mennyivel többen keresték őket – kedden, a mérkőzés előtt.
   
   Most már nyerjék meg a kupát!
   
   - Mi nagyon érzékenyen reagálunk a klub tekintélyén esett foltokra, de higgyék el, most teljesen nyugodtak vagyunk – mondta Mr. Simons, a csapat egyik vezetője. – A menedzserünk, Mr. Revie és a fiúk minden elképzelhetőt megtettek a járvány okozta hátrány ellensúlyozására, de az Újpesti Dózsát szerdán este egyszerűen nem lehetett legyőzni. Szenvedélyem a labdarúgás. Ha másként nem, televízión keresztül figyelemmel kísérem Európa valamennyi számottevő csapatát. Egyiknek sem sikerült a játék két legfontosabb tényezőjét, a technikát és az állóképességet olyan magas fokon elegyíteni, mint az újpestieknek. Betonszilárd védelem, szellemes, leheletfinom megoldásokkal kombináló csatársor – ez minden nagycsapat edzőjének az álma!... Charlton, Reaney és O’Gready nélkülm esetleg egy döntetlent is kiharcolhattunk volna Újpesten, de hát azzal semmit sem értünk volna el.
   
   És emlékeztetett arra: a Leeds vezetőinek már az első, meglepetéssel végződött találkozó után elég lelkierejük volt ahhoz, hogy elismerjék az Újpesti Dózsa kivételes klasszisát.
   
   - Hiábavalónak bizonyult a felismerés, a rendkívül alapos felkészülés. Még az sem segített rajtunk, hogy a hétvégi bajnoki találkozónk elmaradt, és így lényegében pihenten léptünk pályára szerdán. Gratulálunk az Újpesti Dózsának! Kétszer is jobbnak bizonyultak nálunk: megérdemlik, hogy övék legyen a kupa! Mert a végső győzelem ilyen csapat esetében csak formaidőzítés, taktikai fegyelem és lelkesedés kérdése! Jó is lenne ha egy évre Budapestre kerülne a trófea. Mégiscsak más ha a csapatot – a későbbi győztes fekteti kétvállra…
   
   37:13 a szabálytalanságok aránya
   
   A csütörtök reggel megjelent londoni lapok – amint az az MTI tudósítójának jelentéséből kiderült – hasonló szellemben kommentálják az Európa szerte nagy érdeklődéssel várt eseményt. A Guardian helyszíni jelentésének kéthasábos címe így hangzik: „Bene ragyogó labdakezelése túl sok volt a leedsieknek.” A cikkíró leszögezi, hogy a magyaroknak csak egy kicsivel több erőre és céltudatosságra lett volna szükségük és még döntőbb győzelmet arathattak volna az angol bajnokság várományosa felett. A Times „A magyarok végeztek a Leedsszel” című tudósításában elsősorban a sportszerűtlenségeket emeli ki. Megállapítja, hogy a Leeds United durva játéka felbőszítette a közönséget…
   Itt érdemes megállni egy kicsit, mert az angol játékosok véleménye ebben a kérdésben nem egyezik az angol újságírókéval, sőt vezetőkével sem. Szerintük az újpesti labdarúgók kezdték a szabálytalanságok sorozatát. Ők csak felvették az odadobott kesztyűt, de – mint ahogy az már ilyenkor lenni szokott – az adok-kapok különversenyben alulmaradtak. Állításukat a kék foltok számával igyekeztek bizonygatni. Az Újpesti Dózsa öltözőjében nem készült ilyen fajta statisztika. Radnai János dr., a csapat orvosa , szótlanul kezelte a bőrszegek okozta sebeket. Mi azonban a lelátón számoltuk a szabadrúgásokat. Ezek összesítése, úgy gondoljuk, mindennél többet bizonyít.
   
   Ú. Dózsa javára Leeds United javára
   
   1.-15. p. 8 (2) 5
   15.-30. p. 4 1
   30.-45. p. 4 (1) 1
   45.-60. p. 7 (1) 3
   60.-75. p. 4 1
   75.-90. p. 4 (2) 2
   
   Összesen: 31 (6) 13
   
   (Zárójelben a les miatt megítélt szabadrúgások)
   
   A 31:13-as arány érzékelteti, hogy az angol csapat, különösen a két félidő első negyedórájában, foggal-körömmel harcolt a számára kedvező döntés kiharcolásáért. Az első találkozón sem bizonyultak puha legényeknek, de a visszavágón a Dózsa csatárok gyorsaságát, finom cselezőkészségét elég gyakran csak a szabálytalan becsúszó szerelésekkel tudták ellensúlyozni. Pedig angolok fogalmazták meg valamikor a szabályos becsúszó szerelés definícióját. Úgy látszik a maiak ritkán forgatják a szabálykönyvet…
   
   Mértéktartó öröm és bizakodás
   
   A hírügynökségi jelentések nagy meglepetésként könyvelik el a magyar csapat bravúros szereplését az 1968.-1969. évi küzdelemsorozatban. Nemcsak elsőként jutottak a legjobb négy közé, de a VVK-ban elindult 64 együttes közül egyedül az újpestiek maradtak veretlenek. Mérlegük 5 győzelem, 1 döntetlen, 17 adott és 4 kapott gól!
   
   - Nagyon boldogok vagyunk, hogy a csapat most már úgy játszik, ahogyan azt évekkel ezelőtt megálmodtuk – mondta Farsang Endre, az Újpesti Dózsa szakosztályvezetője. – Példás küzdeni tudással és fegyelmezetten harcoltak a fiúk. Csak így sikerülhetett valamit törleszteni annak az angol csapatnak, amely már annyi borsot tört a magyar együttesek orra alá. Nem értékeljük túl a szerdai sikert, de ilyen sorozattal a hátunk mögött, úgy érzem, joggal bizakodhatunk abban, hogy bekerülünk a kupa döntőjébe. Mindenesetre mindent megteszünk ennek érdekében, mert a szereplésünkkel a klubérdekeken túl hozzá akarunk járulni a magyar labdarúgás tekintélyének emeléséhez is!
   
   Meg nem erősített hírek szerint március 24.-én sorsolják a következő fordulót Zürichben. Az már biztos, hogy a döntőbe jutásért április 30.-ig kell játszani. A döntő első mérkőzésére Május 27.-én vagy június 4.-én, a visszavágóra pedig június 11.-én kerül sor. A VVK rendező bizottsága értesítette az érdekelt klubokat, hogy a VVK közgyűlését abban a városban tartják meg, ahol a döntő második mérkőzését játsszák. Farsang Endre ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az Újpesti Dózsa szívest-örömest vállalná a közgyűlésen a házigazda szerepét…
   
   Szép volt, fiúk!
   
   Jó néhány nappal a mérkőzés után is ez lehet az első szavunk: szép volt fiúk, köszönjük.
   Amit az Újpesti Dózsa tizenegy nagyszerű harcosa ezen a márciusi estén a lelkes szurkolótábornak nyújtott, minden várakozást felülmúlt. Elsősorban nem az eredmény, hanem az odaadó, okos, lelkes, csupaszív, erőtől duzzadó, gyors játék, amellyel a nézőtéri harmincezret és a tv nézők több milliós tömegét lázba hozták.
   
   Gyorsaság és keménység… A Leeds United – ezt most egyenes adásban láthattuk – a jellegzetes angol labdarúgást játssza, a végletekig leegyszerűsítve. Ragyogó erőnlét, keménység (felső fokon), gyorsaság, technikai képzettség, labdabiztonság jellemzi őket, minden felesleges tili-toli nélkül. A Megyeri út szurkolói örömmel tapasztalhatták, hogy a lila-fehérek gyorsaságban és keménységben ezúttal is felvették a versenyt Bremnerékkel.
   
   Erőnlét, állóképesség… A Leeds csapata híres játékosai állóképességéről, erőnlétéről. Nos, az újpestiek e tekintetben nemcsak elérték, hanem felül is múlták nagynevű ellenfelüket. Úgy tűnik, hogy az együttes felkészítése – a téli nehézségek ellenére – sikerült. Másképp aligha bírhatták volna a játékosok a másfél óra öldöklő iramát, kemény ütközéseit. Játékban, a játék szellemességében is jobbnak bizonyultak Benéék. A Leeds elleni kétszer másfél óra nemcsak a csapat, nemcsak az egész magyar labdarúgás, hanem az ősz hajú mester, Baróti Lajos nagy-nagy diadala is.
   
   A sorsdöntő 11-es elrúgása pillanatában sokan nem mertek odanézni. Szentmihályi sem, hátat fordított a pályának és belekapaszkodott a kapuhálóba. A következő pillanatban felharsanó diadalordítás megnyugtatta: 1:0-ra vezetnek.
   
   Siebert, a mannheimi játékvezető (második éve FIFA bíró) abban a stílusban vezette a mérkőzést, ahogyan ma ez általánosan elterjedt. A végsőkig megengedi a kemény játékot, a nyilvánvaló, szándékos szabálytalanságot, a talpalást azonban habozás nélkül bünteti. Ha kell, erélyesen figyelmeztet. Reméljük, sok élvonalbeli játékvezetőnk látta a mérkőzést…
   
   Az Újpesti Dózsa elsőként a legjobb négy között van a Vásár Városok Kupájában. Az eddigi alapján derűlátók vagyunk: a fiúk ott lesznek a döntőben is.
   
    
3. 
   admin fgymat

   # 1

   2009.08.03, 21:55

   Továbbjutott az Újpesti Dózsa, 3-0-ás összesítéssel.