Új vezetőedzővel vágott neki a 2024/2025-ös szezonnak a második csapatunk: a távozó Kurucsai Milán helyét korábbi játékosunk, a 22-szeres magyar válogatott Laczkó Zsolt veszi át a Honvéd II élén, miközben továbbra is segíti Marco Rossi munkáját a magyar válogatottnál.


Játékosként 2017-ben erősítetted a Honvédot, tagja volt a bajnokcsapatnak, most pedig edzőként térsz vissza Kispestre. Milyen érzésekkel, tervekkel csatlakoztál a Honvéd második együtteséhez?
Nagyon sikeres évben voltam a Honvéd játékosa. Amikor idekerültem, Marco Rossi vezetésével bajnok lett a csapat, ami egy fantasztikus időszak volt, nagyon jó volt átélni. Rengeteg néző járt a meccseinkre, elképesztő szeretetet kaptunk a szurkolóinktól, nagyon jó csapatunk volt, ezért pozitív emlékekkel gondolok a klubra. A Honvédra mindig az egyik legnagyobb magyar klubként, egy tradicionális, patinás egyesületként tekintettem, örömmel térek vissza Puskás Ferenc klubjához.
A második bajnoki cím
2017 januárjában Paksról érkezett a Honvédhoz Laczkó Zsolt, aki az év végéig volt a játékosunk, ez idő alatt 16 bajnoki, 4 Magyar Kupa- és 2 BL-selejtező mérkőzésen lépett pályára piros-feketében, a 2016/2017-es szezon végén bajnoki címet ünnepelhetett, amely siker karrierje második bajnoki aranyérmét jelentette.

37 évesen akár még futballozhatnál is, holott már öt éve, hogy edzőként dolgozol.
Már játékosként is érdekelt a játék taktikai része, szerettem tudni és érdekelt mi ,miért történik a pályán. Korán átállt az agyam, egy idő után azt éreztem, hogy már nemcsak játékosként, hanem edzőként is gondolkozom. Rengeteget tanulok, folyamatosan képzem magam, büszkén mondhatom, hogy idén a pro-licences képzésre is felvételt nyertem. Felcsúton kezdtem el a szakmát a PAFC-nál, egyéni képzésért felelős edzőként, majd U15-ös és U17-es edző voltam, és a legutóbbi szezonban megnyertük az U17-es bajnokságot is. Sokat köszönhetek a klubnak, hiszen lehetőséget kaptam és mint edző, sokat tanultam. Hiszek a magyar fiatalokban, vallom, hogy sokkal több van bennük, mint azt gondolják róluk, olykor magukról. A magyar játékosok tehetségesek, megvan bennük a lehetőség, igaz, sokat kell foglalkozni velük, ami szerintem egyébként is jellemző a fiatalokra, és ez az én motivációm.
Mondhatjuk, hogy a Honvéd II irányítása előrelépés az edzői ranglétrán, hiszen bár továbbra is fiatalokkal foglalkozol, viszont a felnőttfutballban teszed ezt. Miben lesz más ez a feladat, mint az utánpótláscsapatnál történő munka?
Az, hogy a fiatal játékost fejleszteni kell, nem lesz új, mert eddig is ebben dolgoztam. Ez most párosul azzal, hogy növekszik a követelmény a játékosok felé, mivel ahogy említetted, ez már felnőttfutball. A fejlesztés mellett nagyon fontos, hogy itt már győzelemért kell játszani, amit nap mint nap tanulni kell, akár az edzéseken, akár a meccseken. Ezért párhuzamosan kell figyelni az eredmény fontosságára és a játékosok fejlesztésére. Fiatalokról van szó, akik még nem kész futballisták, bár hozzáteszem, egy játékos sosem kész, mindig lehet fejlődni, ebben a korban viszont nyilván még több lehetőségük és idejük van rá. Az esetleges fiatalkori hibákon, berögződéseken is dolgozunk majd, biztos, hogy gyorsan tanulnak a srácok, ezért magasak a követelmények velünk, edzőkkel szemben is. A célunk az, hogy minél több akadémistának legyen lehetősége felkerülni az első csapathoz, hogy ott minél több és jobb Honvéd-nevelés szerepelhessen.
Edzőként ez mekkora felelősség?
Nagyon nagy, ezért is jó, hogy stábban tudunk dolgozni. Örülök, hogy két korábbi kollégám is csatlakozott a Honvédhoz, miközben a már itt dolgozókkal is azonos hullámhosszra kerültünk. Nagy felelősség, de szeretem az ilyen helyzeteket. Késznek érzem magam erre a feladatra . Azonban nemcsak az edző, hanem a játékos felelőssége is nagy, hiszen mi segítünk nekik, de nekik is elmondom, hogy a fejlődés az ő felelősségük is. Nem miattunk lesznek futballisták, de megadunk nekik mindent ami ahhoz kell, hogy kiemelkedő, profi gondolkodású játékosok lehessenek. Ezzel nem az edzőkről akarom levenni a felelősséget, hiszen mindent meg kell tanítanunk, azonban a srácoknak is tudni kell, az ő karrierjük az ő felelősségük. Továbbá biztos vagyok benne, hogy a felnőttmezőnybe lépve az is kiderül, hogy kik azok, akik meg tudják ugrani a következő szintet.

Közös munka
Laczkó Zsolt is említette az interjúban, hogy két korábbi kollégája is csatlakozott a Budapest Honvédhoz, így Kovács Gábor asszisztensedzőként, míg Likár Marcell erőnléti edzőként segíti klubunkat.
Mellettük Pintér Bence lesz a videóelemző, Noskó Tamás a masszőr, Kasper-Szabados Eszter a fizioterapeuta és Sánta Attila a technikai vezető.

Az Európa-bajnokság után volt egy kis szüneted és a héten csatlakoztál a csapathoz, milyenek az első benyomásaid?
Rendkívül pozitívak. Kipihenten és nagy elánnal vágtam bele a munkába, jó a légkör, motiváltak a játékosok, a nagy meleg ellenére is jól edzenek, minden adott ahhoz, hogy jól dolgozzunk. Emellett nagyon fontos, hogy bár felkészülésről beszélünk, élvezniük kell a játékot, ennek érdekében nap mint nap rengeteg mérkőzésszituációval készülünk. A körülmények is rendben vannak, jó pályákon tudunk készülni, csak pozitívan tudok beszélni és a játékosokról és a környezetről.
Nem véletlenül említettük az Európa-bajnokságot, hiszen a magyar válogatottnál a 2017-es bajnokcsapat mestere, Marco Rossi segítőjeként dolgozol. Ez a feladat mennyit ad hozzá a te tudásodhoz, mit tudsz áthozni a Honvédhoz a nemzeti csapatnál tapasztaltakból?
A kettőt nem lehet összehasonlítani, hiszen ott a felnőttválogatottról, topjátékosokról van szó, de nagyon sokat lehet kamatoztatni az élményekből. Marco Rossitól, a játékosoktól, a szakmai stábtól is sokat tanultam az elmúlt három évben, biztosan tudok meríteni abból és olyan elemeket is beletenni a munkába, amelyekre a mi játékosainknak is szükségük van. Szóba került már, hogy miként készülnek a válogatott játékosok, beszélgetünk a profizmusról, mert nemcsak a futballról, a pályán kívüli életről is beszélünk, próbálom ezt is átadni nekik.
Játékosként 22-szeres válogatott vagy, a Honvéd mellett szerepeltél a Ferencvárosban, a DVSC-ben (a Lokival a BL-csoportkörben is játszottál), továbbá voltál a Sampdoria labdarúgója, tehát mondhatjuk, olyan helyekre is eljutottál, ahová a fiataljaink még csak szeretnének. Hogy látod, ezt mennyire respektálják az akadémisták?
Első körben azt mondom, értékelik. Minden nap téma az utánpótlásfociban a szakmai kérdések mellett a pedagógia, a pszichológia, a játékosok érzik, hogy segítem őket, de a játékospályafutásom csak egy darabig elég. Szakmailag, edzőként kell felkészültnek lennem minden nap. Ezért folyamatosan tanulok, keresem azokat a lehetőségeket, ahol fejlődhetek. Fontos, hogy minden nap kilépjenek a komfortzónájukból, ez elengedhetetlen a fejlődésükhöz.

Nagyjából három hét van a bajnoki rajtig, mi a legfontosabb ebben az időszakban?
Szeretném, hogy minél gyorsabban megismerjük egymást a játékosokkal, emellett ki kell alakítani a csapatjátékunkat, ami már folyamatban is van, emellett fizikailag is figyeljük a játékosokat. A csapattaktika gyakorlása mellett az egyéni fejlesztés is fontos része a napi edzéseknek és ez az időszak, nem olyan, mint egy felnőttcsapat klasszikus felkészülése, mert a fókusz azon van, hogy napról napra jobb játékosok legyenek a fiatalok. Kemény munkát végzünk, de nem kizárólag a mérkőzésé a főszerep, sokkal inkább a fejlődésé. Szeretném, hogy a játékosok érezzék egymást a pályán, támadásban és védekezésben is automatizmusokat gyakorolunk, miközben az egyéni fejlesztés is végig kiemelt fontossággal bír.