You need to create a user account to be able to use all functions of the site: match rating, getting notified of important news about favourite players and clubs, getting featured on the hungarian groundhopper top list, helping us with missing data and commenting.
Pluhárból nem lett Pápai Érdekes eset történt velem fiatal BEAC-ista koromban. Egyetemi tanulmányaim folytatása Budapestre szólított. Szüleim áldozatos munkájából fakadó pénzt meg kellett becsülnöm. Tiszta, olcsóbérű ágyat béreltem Ivanits néninél a Váci úton. A jó “hazai” csomagok pontosan érkeztek Tatáról. Tanulmányaim folytatása alatt a labdarúgás igazi megszállottja lettem, bár más sportot is űztem. Úsztam, teniszeztem és atlétizáltam. Futásban elég sok érmet is szereztem. Sportolni ugyan lehetett, csak a kétkrajcáros hídpénz megszerzése jelentett gondot. Felvételemet kértem a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubba. Kérésemet elfogadták . . . BEAC-ista lettem, az is maradtam életem végéig. Az E betűvel díszített trikót el nem hagytam soha. Keveset játszottam a tartalék csapatban, hamar felkerültem az elsőbe. Edzésre siettem a BEAC lágymányosi pályájára. Az öltözőben mindenkinek saját nevével ellátott öltözőszekrénye volt. A szokott szekrényem ajtaján Pápai név volt kiragasztva. Megijedve néztem a szekrényemre ragasztott idegen nevet. A padokon már vetkőző játékostársaim a földet nézve kuncogtak. Várták a “becsapódást”. Lélegzetet is alig kaptam. Szinte mozdulni sem tudtam. Azt hittem, kikerültem a csapatból, más játékos került be helyettem. Rémületemből Sághy és Pesovnik ébresztett fel, így kiáltottak reám: Mire vársz Pista, az a Pápai szekrény a tied?. — Kulcsom pontosan illett a zárba. — Földessy magyarosította meg a neved. Mint újdonsült “Pápai” kezdtem átöltözni. Az edzés alatt nem tudtam megszabadulni a névcsere gondolatától. A vasárnapi mérkőzésen már mint Pápai szerepeltem, úgy a sporthírekben, mint a mérkőzést jelentő meccskönyvben.
Gyors levél érkezett Tatáról szüleimtől: Mi van fiam, csak nem vagy beteg? Talán kikerültél a csapatból? A legközelebbi döcögő vonattal hazautaztam Tatára, hogy otthon tisztázzam a névcserét. Hárman ültünk az asztalnál: Anyám, Apám és én. — Meg kell cserélnem a nevem édesapám — mondottam. Gyorsan hivatkoztam nagy költőnkre, Petőfire, aki Petrovicsnak született. — Jó . . .jó, Pista fiam, te még nem vagy olyan nagy ember, mint Petőfi volt, nekem nagyon fájna, ha a fociért felcserélnéd családi nevünket. Hófehér, azsúrozott zsebkendőjével szemét törülgette. Anyám szótlansága bizonyította apám igazát. A csendet én törtem meg: — Jól van édesapám, nem cserélem meg nevünket, maradok tovább, mint testvéreim, Pluhár. A BEAC klubházban megkértem “keresztelőmet” Földessyt, hogy szekrényemre és a meccskönyvembe írják újra régi nevemet. Kérésem teljesítették és továbbra is Pluhár néven szerepeltem. A Pluhár név felső-magyarországi eredetű (talán szlovák) név, ami átfordítva magyarra annyit jelent, hogy Ekés. Ekés ide, Ekés oda, én maradtam Pluhár.
Pluhar, Stefan (szerk.): Pluhár István: Játszottam, oktattam, tudósítottam (New York, 1977)
Komárom megyében, Tóvárosban születtem 1893 december 10-éig. Alig múltam még tíz éves, amikor a futball-labdát megismertem s a tóvárosi katonamezőn rúgni kezdtem. A füleslabda, korcsolya, úszás, kerékpár, hosszú méta ekkor még éppen úgy hozzátartozott a tatai diák életéhez, mint a Vértes erdeinek, barlangjainak, a környék várromjainak ismerete, vagy a szép szüretek kedélyes élvezete. Mindebből bőven kivettem a részem, mégis a futball szerelmese lettem. Diákkoromban kapust, később jobbösszekötőt, majd balbekket játszottam a Tatatóvárosi AC-ban, mely a vakációzok alkalmi alakulata volt. Skrabák István és Schöffer Imre oldalán jártam itt ki a futball igazi iskoláját. A Győri TE igazolt MLSz-játékossá 1913-ban, majd egy év múlva mint pesti jogász — a BEAC-ba kerültem s azóta büszkén viselem az E-betűs trikód 1915-ben s azután sokszor voltam tartalékja az országos válogatottnak, de a címeres trikóban csak 1921-ben játszottam, amikor a svédek elleni meccsen a tribünről hívtak a pályára a sérült Braun helyére. Játszottam a lengyelek ellen, kapitánya voltam a Brüsszelben járt II. osztályú válogatottnak, melyben nagyon gyakran szerepeltem. A háború utáni években rendszeresen atletizáltam. Télen korcsolyázom, nyáron az úszásnak s főleg a tennisznek hódolok. A futballt azonban sohasem hagytam abba, sőt évek óta vezetem a BEAC tréningjeit. A játékos és tréningvezető, szóval a gyakorlati sportember tapasztalatait, megfigyeléseit és gondolatait veti papírra toltam a Nemzeti Sport hasábjain, melynek 1920 óta munkatársa, 1924 óta belső munkatársa és helyettes rovatvezetője vagyok.
Vadas Gyula (szerk.): 100-ak könyve. Száz magyar versenyző írásban és képben
Pápai (Pluhár) István, a BEAC nagytehetségű jobbszélsöje, aki három ízben volt első aspiránsa a válogatott csapat megfelelő helyének s ugyanannyiszor tartalékja, huszonöt hónapi orosz fogság után megszökött s haza érkezett. Mindjárt az első héten részt vett a BEAC temesvári kirándulásán s játékából — melynek nagy része volt a BEAC győzelmében — kitűnt, hogy mit sem vesztett régi tudásából s csakhamar a régi lesz. Pluhár ki harmadéves jogász, sok kalandon ment keresztül Oroszországban s favágótól — szakácsig minden volt fogsága alatt, de nem mulasztotta el az alkalmat kedves sportjának gyakorlására sem.
Pluhár István egy spanyol képeslapon. A BEAC 1926-os Kanári-szigeteken tett portyája alkalmával készült sorozat darabja. Kép: Magyar focitörténet Facebook
– A zömök termetű szélső gyors, technikás és veszélyesen lövő játékos volt. Futtából is kitűnően adott be és pontosan célozta meg a kaput. Később sporthírlapíró és a Magyar Rádió első sportriportere lett. Az 1934. évi labdarúgó világbajnokságról, valamint az 1936-os olimpiai játékokról adott helyszíni közvetítéseivel sok hívet szerzett a magyar sport számára.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig
† Pluhár István (Tatatóváros 1893.12.10 - Budapest 1970.12.01) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Gyors levél érkezett Tatáról szüleimtől: Mi van fiam, csak nem vagy beteg? Talán kikerültél a csapatból? A legközelebbi döcögő vonattal hazautaztam Tatára, hogy otthon tisztázzam a névcserét. Hárman ültünk az asztalnál: Anyám, Apám és én. — Meg kell cserélnem a nevem édesapám — mondottam. Gyorsan hivatkoztam nagy költőnkre, Petőfire, aki Petrovicsnak született. — Jó . . .jó, Pista fiam, te még nem vagy olyan nagy ember, mint Petőfi volt, nekem nagyon fájna, ha a fociért felcserélnéd családi nevünket. Hófehér, azsúrozott zsebkendőjével szemét törülgette. Anyám szótlansága bizonyította apám igazát. A csendet én törtem meg: — Jól van édesapám, nem cserélem meg nevünket, maradok tovább, mint testvéreim, Pluhár. A BEAC klubházban megkértem “keresztelőmet” Földessyt, hogy szekrényemre és a meccskönyvembe írják újra régi nevemet. Kérésem teljesítették és továbbra is Pluhár néven szerepeltem. A Pluhár név felső-magyarországi eredetű (talán szlovák) név, ami átfordítva magyarra annyit jelent, hogy Ekés. Ekés ide, Ekés oda, én maradtam Pluhár.
Pluhar, Stefan (szerk.): Pluhár István: Játszottam, oktattam, tudósítottam (New York, 1977)
Vadas Gyula (szerk.): 100-ak könyve. Száz magyar versenyző írásban és képben
Sporthirlap, 1918 szeptember 9.
Forrás:
https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:3QS7-L94V-C3YF?mode=g&i=219&wc=92QZ-BZ3%3A40678301%2C65374601%2C48046301%3Fcc%3D1452460&cc=1452460
Forrás: ftcbk
– A zömök termetű szélső gyors, technikás és veszélyesen lövő játékos volt. Futtából is kitűnően adott be és pontosan célozta meg a kaput. Később sporthírlapíró és a Magyar Rádió első sportriportere lett. Az 1934. évi labdarúgó világbajnokságról, valamint az 1936-os olimpiai játékokról adott helyszíni közvetítéseivel sok hívet szerzett a magyar sport számára.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig