hozzászólások

1. 
   kisrajczi

   # 3

   2013.02.21, 00:09

   Hát ez furcsa, mert én, mint a csapat akkori játékosa, szemtanúja voltam, amint Máté apja a Veres Péter Gimnázium udvarán (azt bérelte akkor a csapat, még hogy nem voltak akkor edzések?!) neki esett Teleki Ottónak, amiről -ha jól tudom- rendőrségi ügy lett és szemtanúk jelenlétével bizonyosodott be a tettlegesség. Máté esetéről pedig csak annyit, hogy valóban egy rendkívül tehetséges srácról van szó, aki egészen kis korától játszott már az Óbuda FC-ben (előtte kis ideig Pomázon rúgta a bőrt) évekig. Amikor ez az eset történt, mindössze havi 2 ezer forint volt a tagdíj egy játékosnak, amit mindenki fizetett is becsülettel (A4-es papíron volt mindig egy kimutatás mindenkinek), kivéve Mátét, pedig ismerve őket, nem okozott volna gondot nekik ez a jelképes összeg. Halmozódott a tagdíj, Máté egy idő után már a padra szorult emiatt, majd valóban el szeretett volna igazolni a III.Kerülethez, ám mivel amatőr szerződéssel rendelkezett (szükség volt rá mindenkinek, hiszen a BLSZ II-es Leante csapatának nem volt utánpótláscsapata, amely így a mienket bérelte, ehhez azonban kellettek az amatőr szerződések, melyeket mindenki alá is írt a szezon végéig), így nem volt köteles őt elengedni Teleki Ottó, aki korrektül annyit mondott ekkor, hogy a tagdíjtartozás kiegyenlítése után természetesen távozhat a sokra hivatott fiatal játékos. A Tóth-család úgy gondolta, hogy ez nem fair ajánlat (elvégre, mint nyilatkozta is, Teleki Ottó intézett egymaga mindent a klub körül, így nyilván nem kevés pénzébe került a klub és azon belül három csapat működtetése) és háborút kezdeményezett. Mivel a szabályok egyértelműen Teleki Ottót erősítették, így jóformán mindenhol elutasították Máté édesapját, aki talán csak a Nemzeti Sportbírósághoz nem fordult egyedül. A perköltség természetesen mindenhol a Tóth apukát sújtotta. Az amatőr szerződés lejártával a játékos szabadon távozhatott az Óbuda FC csapatától. Ha esetleg valakit érdekel: a III.Kerület csapata után Újpestre igazolt, ahol rövid időn belül csapatkapitány lett, majd onnan a Ferencvároshoz igazolt, ahol ugyancsak csapatkapitány lett. Ezután jött a légióskodás, Olaszországba, az Empolihoz igazolt. Majd a Győr csábítására hazajött és egy Győr - Kaposvár (1:0) NB I-es mérkőzésen a 94.percben be is cserélte őt Pintér Attila (bevallom, nem biztos, hogy ő volt az edző), így egy NB I-es mérkőzéssel büszkélkedhet. Ezután nem sokkal volt egy interjú vele az nb1.hu portálon, ahol kérdezték Őt eddigi pályafutásáról, ahonnan szépen kihagyta az Óbuda FC-t... Azóta csapatról csapatról kallódik félévente, most talán a BKV Előre SC csapatánál van, bár ez sem biztos (egy ideig játszott a REAC-nál is, sőt a Ferencváros elleni Magyar-kupa mérkőzésen öngólt is vétett). Lényeg, ami lényeg: eléggé gerinctelen dolog volt az egykor jó hírnévvel rendelkező futótól, Tóth Lászlótól ez az egész, amivel leginkább fiának ártott, no meg magának, hiszen nem lehet könnyű elszámolni így saját lelkiismeretével.
   
   Az Óbuda FC-ről: 1993-ban alapította Teleki Ottó. A csapat évekig a budapesti osztályokban szerepelt több-kevesebb sikerrel. III.kerületi csapat révén kisebb fajta rivalizálás alakult ki a Boldizsár Imre által irányított Csillaghegyi MTE-vel. A csapat utánpótláscsapatait folyamatosan működtette. Mindig annyit, amennyi éppen szükséges volt a felnőtt csapat bajnokságban való szerepléséhez. Sok-sok amatőr csapattal ellentétben, az Óbuda FC nem bérelt soha utánpótláscsapatot, hanem maga csinálta! Békásmegyerről és környékéről hozták mindig a haverokat a játékosok, így az utánpótlás folyamatosan meg volt oldva hosszú évekig. Levezetésképpen játszott egy kis ideig Bácsi Sándor is az Óbuda FC-nél, aki jó barátságot ápol gyerekkora óta Teleki Ottóval. A csapatnak nem volt saját pályája. Legtöbbször a csillaghegyi Márton utcai sporttelepet bérelte, ám évekig játszott a csillaghegyi strand pályáján is, ahol egy idő után nem tudott, hisz kiderült, a pálya méretei pár méter híján nem megfelelőek (rövidebbek). A csapat az évek során több garnitúra mezben szerepelt, így klubszínt nehéz meghatározni, de talán a piros-fehér illene a címerből adódóan. A csapatokat 2005 nyarán visszaléptette végül Teleki Ottó finanszírozási okokból, ám a klub a mai napig él és működik. Nem elképzelhetetlen, hogy egyszer újra feltűnik Budapest térképén az Óbuda FC.
   
   2004/2005, BLSZ II., 8.hely, 36 pont
   2003/2004, BLSZ II/1.csoport, 11.hely, 29 pont
   2002/2003, BLSZ III/1.csoport, 2.hely, 54 pont
   2001/2002, BLSZ IV/1.csoport, 1.hely, 65 pont
   2000/2001, BLSZ IV/Észak-Buda csoport, 11.hely, 19 pont
   1999/2000, BLSZ II/1.csoportban indult, de nem fejezte be a bajnokságot
   1998/1999, BLSZ II/1.csoport, 7.hely, 39 pont
   1997/1998, BLSZ II/1.csoport, 13.hely, 27 pont
   1996/1997, BLSZ III/1.csoport, 3.hely, 48 pont
   1995/1996, BLSZ IV/2.csoport, 1.hely, 59 pont
   1994/1995, ?
   1993/1994, ?
   
   A csapat egyébként többek között a Láng SK, a Probeko, valamint a Leante csapatainak is biztosította kölcsönadással az utánpótláscsapatokat.
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2012.10.30, 13:42

   Ők vagy a Külker pályán vagy a Csillaghegyi strand fölötti pályán.
   Abban az évben azért nem tudom, melyiken játszottak, mert mikor mi(Micro SC) mentünk hozzájuk, még majdnem tél volt (márc. közepe) . Azt hiszem még hó is esett és a Láng Vasas műfüvét bérelték arra a meccsre. De azelőtti években is sokat játszottam ellenük mindkét pályán.

   
   forrás:
   Verschitz Péter (MAFC)
    
3. 
   admin fgymat

   # 1

   2010.10.01, 20:23

   Különös átigazolási história
   
   "Siralmas és egyszersmind nevetséges, mi minden megtörténhet a magyar labdarúgásban!”– hangoztatja Tóth László, aki kénytelen-kelletlen rövid időn belül szembesült a sportágban uralkodó áldatlan állapotokkal. Ma már kínjában mosolyogva számol be 12 éves Máté fia esetéről, aki az Óbuda FC-től szeretett volna a III. kerületi TUE csapatához szerződni, a szülők szerint ugyanis ott nem kapott megfelelő képzést. Mondják, csaknem egy éven át nem tartottak edzéseket, mivel nem volt hol megtartani a gyakorlásokat…
   A klubváltás azonban korántsem a szokványos módon zajlott: kiderült, Máté nem távozhat az Óbudából, mert nem is ott futballozik, hanem a BLSZ II-es Leante gárdájában szerepel kölcsönjátékosként. "Ez ugyan meglepett minket, ám igazán csak az foglalkoztatott, hogy a gyerek a III. kerületben játsszon – mondja Tóth László. – Ekkor azt állította Teleki Ottó, az Óbuda tulajdonosa, igazgatója, egyszersmind edzője: szükség van egy amatőr sportolói szerződésre az Óbuda FC és Tóh Máté között ahhoz, hogy egyáltalán szó lehessen az átigazolásról. Egy hónapos megállapodást kötöttünk, ám később az derült ki: érvényes szerződés van Teleki Ottó birtokában, ami 2006. december harmincegyedikén jár le. Gondolhatja, majd lefordultunk a székről a meglepetéstől. Miként lehetséges ez? – töprengtünk. Nos, csak úgy, hogy a kétoldalas szerződés első oldalát kicserélték, és a dátumot öt évre módosították, mivel mi csak a dokumentum második oldalát szignáltuk. Ezt követően Teleki Ottó azzal a legalábbis szokatlan ötlettel állt elő, hogy fizessünk négyszázezer forintot, és akkor Máté ott játszik, ahol akar, máskülönben marad.”
   Tóthék nem fizettek, inkább feljelentettek. S nemcsak a szerződés miatt, hanem azért is, mert a gyerek kölcsönadását a Leante SE-hez szintén hamis papírokkal intézték (az átigazolási lapon nem Tóth László szignója látható). A család 2002 márciusában a Budapesti Labdarúgó-szövetséghez fordult, kérve a BLSZ igazoló és átigazolási bizottságát, vizsgálja ki az ügyet. Az illetékes szerv 2002 októberében a következő határozatot küldte meg a családnak: az amatőr sportolói szerződést továbbra is érvényesnek tartja. Indoklásként pedig közölte: "A bizottság a feljelentést eljuttatta (sic!) az Óbuda FC képviselőjének, Teleki Ottó úrnak, aki írásban reagált rá. Az Óbuda FC beadványában pontonként cáfolta a szerződésszegés tényét.”
   Tóthék a későbbiekben azzal is szembesültek, hogy mifelénk vezetői szinten is komoly visszásságok jellemzik a futballt. A BLSZ-főtitkár, Vida Gábor ugyanis szóban közölte vele, a fellebbezési díj 40 ezer forint plusz 12 százalék áfa, amit Fa Sándor BLSZ-elnök nevében aztán írásban is megerősített. Amennyiben Tóth László nem kellően körültekintő, vélhetően befizeti az öszszeget, amit – mint kiderült – jogtalanul követeltek rajta. Na, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a BLSZ fellebbviteli bizottsága szintén elutasította – a végül is ingyenes – beadványt. Az indoklás így hangzott: "Tóth László új bizonyítékot nem jelölt meg, és olyan körülményekre hivatkozik, amelyek nem fegyelmi, hanem büntetőeljárás keretében vizsgálandók.” Ebből is látszik, a szövetség milyen alapossággal járt el az ügyben, mit sem törődve azzal, hogy egy tehetséges, több helyütt gólkirályi címet nyert tizenéves gyerek fejlődése megtorpanhat (a kis futballista már hónapok óta nem léphetetett pályára).
   Tóthék persze nem adták fel, a rendőrséghez fordultak. A BRFK nyomozása 2002 novemberének elején zárult le, és noha az elkövető személyére nem derült fény, a magánokirat-hamisítás tényét igazságügyi írásszakértő segítségével megállapították. Mindezek ellenére előrelépés nem történt, még akkor sem, amikor Tóth apuka a Magyar Labdarúgóligát kereste meg a rendőrségi papírral. Végső elkeseredésében a Magyar Labdarúgó-szövetség elnökségénél próbálkozott, amely 2003 februárjában aztán hatályon kívül helyezte a MLL elnökségének, valamint a BLSZ-nek az első- és másodfokú határozatát, és új eljárásra kötelezte az illetékeseket. A dokumentum amúgy 11 pontban rögzíti, milyen hibák történtek az ügy során, és megszabja, hogy a következőkben mi mindenre kell alaposabban figyelnie a tagszervezet elöljáróinak. "Fölháborító, hogy milyen lelkiismeretlen és szakmailag felkészületlen emberek dolgozhatnak nálunk sportvezetőként… – tette hozzá Tóth László.
   Teltek-múltak a hetek, ám az újabb vizsgálat csak nem kezdődött el. Tóth László ezért telefonált a BLSZ-be, ahol Vida Gábor azt mondta neki: "Nyugodjon meg, a fia még legalább fél évig nem játszik.” Aztán egy szép napon, legalábbis Tóthéknak valóban szép volt az a nap, jött a hír: Teleki Ottó ingyen elengedi Mátét. A szülők a miértre nem ismerik a választ, bár talán már nem is érdekli őket. Örülnek, hogy pont került a történet végére.
   Teleki Ottó azonban szívesen elmondta a magyarázatot: "A III. kerület első emberéhez, Simon Gáborhoz régi jó barátság fűz. Többször kérte, engedjem el Mátét, és egy évvel az eset után beláttam, valóban az a legjobb a gyereknek, ha játszik.” Aztán előadta a saját verzióját is az ügyről. Megtudtuk, tíz éve alapította az Óbuda FC-t, ahol társadalmi munkában dolgozik, éjszaka biztonsági őrként, napközben játékvezetőként keresi kenyerét. Állítja, pénzt sosem követelt Tóth Lászlótól, nem is kérhetett, mert az átigazolás során klub és klub között zajlik a tárgyalás, abba senkinek nincs beleszólása. Beismerte ugyanakkor: tényleg kért lelépési díjként 100 ezer, a kölcsönadásért 50 ezer forintot, de az érdeklődő III. kerülettől, nem pedig a szülőktől. S mivel a TUE-nek nem ért ennyit Máté, a játékos maradt az Óbudánál. "Ingyen miért engedtem volna el csapatom legügyesebb játékosát, akit hónapok óta edzettem, etettem, itattam, ruháztattam és utaztattam, és akire több százezer forintot költöttem?” – kérdezte Teleki, aki egyébként úgy véli, Tóth Lászlót egyáltalán nem kell félteni, merthogy volt rá példa, edzésvezénylés közben megtámadta őt, és akkor nyolc napon belül gyógyuló sérülésket szenvedett…
   Tóth László ekképp reagált minderre: "Még hogy megvertem?! Harminc kilóval vagyok könnyebb nála! S hogy ő költött a gyerekre?! A szülők dobtak össze pénzt szinte mindenre. Ráadásul ez az ember éppen abból él, hogy szerződteti a fiatalokat, akikért akkora összegeket kér kluboktól, hogy azt senki nem fizeti ki. Csak a szülők…”
   Félrevezetés, okirat-hamisítás, dilettáns sportvezetés és mindennek a kárvallottja egy tizenéves labdarúgó, akit nemcsak tehetségnek tartanak egyesek, hanem a pénzforrásnak is. Sajnálatos, hogy egy kisgyerek történetében összegződött mindaz, ami a mai magyar labdarúgásban előfordulhat.
   VARGA T. RÓBERT

   
   
   forrás:
   http://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/20030530/kulonos_atigazolasi_historia