hozzászólások

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2016.04.25, 18:53 (szerk.: 2022.03.05, 12:23)

   1988. május 28. szombat (MTI) -
   
   Ferencváros - Ú. Dózsa 0:0
   Üllői út, 25 000 néző, V: Huták
   
   cserék: Topor helyett Vaszil, Dukon helyett Kajdy (mindkettő 78. p.), illetve Schróth helyett Klink (46. p.), Szabó helyett Aczél (55. p.)
   sárga lap: Szlezák (34. p.), Aczél (68. p.)
   
   Jók: Pintér, Dzurják, illetve Gróf
   
   Ferencváros:
   Zsiborás - Simon, Pintér, Limperger, Keller - Topor, Bánki, Kincses - Fischer, Dzurják, Dukon
   
   Ú. Dózsa:
   Gróf - Schneider, Varga, Kovács, Szlezák - Kozma, Herédi, Szabó - Schróth, Rostás, Katona
   
   A válogatott sértésekkel egymást köszöntgető szurkolótáborok már félórával a rangadónak ítélt összecsapás előtt megkezdték hangpárbajukat. Ebben az is tükröződött, hogy a nézősereg nagy csatát, színvonalas küzdelmet remélt az igazi főszereplőktől, a két csapat játékosaitól. A találkozó nyitó szakaszában szinte kizárólag ferencvárosi rohamok sorjáztak a zöld gyepen. Igaz, komoly veszélyt csak Dzurják váratlan bombája jelentett, ám a pontatlan célzás miatt nem született találat. A negyedórás ferencváros ,,puhítás,, után a vendégek is éledni látszottak, de próbálkozásaik Zsiborásnak inkább csak az idegeit tették próbára, reflexeit kevésbé. A játék színvonala nem járt éppen a fellegekben, kárpótolta viszont a hiányérzetet a lelkesedés, amiben a hazaiak jártak elöl jó példával. A küzdőkedv olykor szép támadásokban is testet öltött, az egyik ilyen végén a termetes Dzurják ügyesen fejelt a jobb kapufa tövéhez, ám Gróf résen volt és időben érkezett. Az első 45 perc közepére teljesen elmúlt a Dózsa eleinte nagyon is érzékelhető félszegsége, és védelme mind bátrabban nyúlt a lestaktika egyébiránt nem veszélytelen fegyveréhez. Fütyültek is a hazai nézők, de a legkevésbé a játékvezető tehetett arról, hogy az FTC figyelmetlen csatárai rendre lesre futottak. Amikor jobban vigyáztak, azonnal ismét volt veszély a zöld-fehérek akcióiban, ám az egykapuzás ellenére sem született gól.
   
   A második játékrésznek rögtön az elején vezetést szerezhetett volna a Ferencváros, ám Dzurják amilyen remekül ugrott ki a védők gyűrűjéből, annyira suta befejezést választott. Az is igaz viszont, hogy Gróf nagyszerűen futott ki kapujából. Nem sokkal később ugyanez a jelenet ismétlődött meg, ugyanebben a szereposztásban és ugyanolyan eredménnyel. Vagyis hiába volt a fullasztó Fradi-fölény, és hasztalan kiáltottak gólt nem egy ízben a ferencvárosi szurkolók, a vendégek hálója végig rezzenetlen maradt.
   
   A döntetlennek csak a Dózsa örülhet, hiszen egyetlen valamirevaló támadást sem vezetett. Csak védekezett, igaz, azt jól csinálta, ráadásul a szerencsével sem állt hadilábon. Az FTC végig rohamozta a 90 percet, megállás nélkül harcolt a hazai gárda. Az is igaz azonban, hogy a mezőnyfölényt tudni kell győzelemre váltani. És erre az FTC bármennyire is dicséretesen akart, ezen a mérkőzésen képtelen volt.

   
   MTI