Magyarország - Jugoszlávia 0 : 0
hivatalos, barátságos válogatott mérkőzés
« előző
230.
hivatalos válogatott mérkőzés következő »
helyszín :
Budapest, IX. ker., Üllői-úti Sporttelep
játékvezető :
Beranek Alois (Németország)
nézőszámok:
- Nemzeti Sport: 20.000
- huszadikszazad.hu: 25.000
- reprezentacija.rs: 35.000
Magyarország | Jugoszlávia |
---|---|
szövetségi kapitány: Ginzery Dénes |
szövetségi kapitány: Popović Svetozar |
meccstörténelem
- 1997.11.15 Jugoszlávia - Magyarország 5-0
- 1997.10.29 Magyarország - Jugoszlávia 1-7
- 1984.03.31 Jugoszlávia - Magyarország 2-1
- 1977.10.05 Magyarország - Jugoszlávia 4-3
- 1976.04.17 Jugoszlávia - Magyarország 0-0
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
(Budapesti tudósítónk telefonjelentése.) Vitéz Ginzery és Fábián szövetségi kapitány összeállította a vasárnap Budapesten, illetve Belgrádban játszó magyar A és B válogatott futball csapatot és pedig igy:
A csapat:
Boldizsár (Elektromos), Pákozdy (Elektromos), Polgár, Pósa, Sárosi III, Lázár, Kincses (Kispest), dr. Sárosi, Finta, Tihanyi (VMFC), Gyetvay.
Tartalékok : Barak, Tokody, Biró (BSzKRT), Toldi, Palotás (Törekvés), Balogh I. (Újpest)
B válogatott:
Csikós, Olajkár I. (Kispest), Kiss Péter (Szolnok), Pákozdy, Tóth Lajos, Dudás (VMFC), Ádám (Újpest), Sütő (Gamma), Zsengellér, Kiszely, Tóth Mátyás (Újpest).
Tartalékok: Tóth György (Szeged), Kiss Gyula (Törekvés), Bene József (BSzKRT).
Makói Ujság, 1940.09.24
Vereségnek beillő döntetlen!
Vasárnap délután húszezer futballnéző hagyta el szomorúan az Üllői-úti sporttelepet. A magyar válogatott nem tudott gólt lőni a jugoszláv válogatottnak. A mérkőzés 0:0 arányban döntetlenül végződött. Bizony a jugoszlávokkal szemben Budapesten döntetlen eredményt elérni, súlyos vereséggel is fölér.
Az első félidő jellemzése: 0:0 és más semmi. Az ólomfelhős, őszi esős délutánt még borongósabbá tette válogatott csapatunk széteső, stílustalan játéka. A második félidőben már megváltozott a játék képe, a magyar csapat energikusabb támadásokat intézett a jugoszláv kapu ellen. De balszerencse kísérte a magyar csatárok akcióit.
A végén, az utolsó percben majdnem gólt szereztek a jugoszlávok. Ha Boldizsár nem olyan magas, mint az OTI-torony, akkor bizony aligha éri el a felső sarokba tartó labdát. Így azonban elhárította a gólveszélyt. Jellemző az egész mérkőzésre, hogy ez volt Boldizsár egyetlen komolyabb védenivalója.
Amikor a csapatok levonultak a pályáról, a közönség egyik része fütyült, a másik része pedig hallgatott, adós maradi az ilyenkor szokásos tapsokkal. A néma tüntetés és a füttykoncert egyformán szólt mind a két rászolgáló csapatnak.
A legtalálóbban fejezte ki magát egy régi futballdrukker, aki így kiáltott fel: „Íme, ez az angol rendszer: két csapat unalmas védekező játéka.”
Pedig olyan szépen kezdődött a küzdelem. Amikor a zenekar eljátszotta a himnuszokat és ostromra indult a magyar csapat, úgy látszott, hogy gólzáport zúdítanak a jugoszláv csapatra.
A magyar csatársor azonban nem tudott megbirkózni a jugoszláv védelemmel, de még ennél is a nagyobb baj volt az, hogy a tiszta helyzeteket sem tudták értékesíteni. Finta, úgy mint az eső, állandóan – esett.
És Kiszely! Ő róla csak annyit jegyzünk meg, hogy a ferencvárosi híveknek is sok bosszúságot okoz vasárnapról vasárnapra. Nagy kár volt őt betenni a válogatott csapatba. A második félidőben, amikor Gyetvai beadását Finta hátrafejelte. Kiszely alig ötméternyire állt a kaputól fedezetlenül és a labdát mégis majd hogy nem kivágta az Üllői-útra.
Nem sikerültek mindig Sárosi dr. húzásai sem. Most derült ki, hogy akkor jó a ferencvárosi csatársor, ha Sárosi dr. is formában van. Egy kis indiszpozíció és máris hiányzanak a gólok. Gyetvaiban volt még a legtöbb „fantázia”, de akcióit balszerencse kísérte.
Kincses viszont túl szeleburdi volt, vagy túl előre, vagy túl hátra adta a labdát. A mérkőzés utolsó félórájában a jugoszláv játékosok húzták az időt, aztán túl sokat kezeltek, bécsi futballbíró, Beranek jóindulatú elnézése mellett.
A jugoszláv csapat legjobb tagja a zágrábi Glaser és a belgrádi Lechner volt. Jazbincsek kézzel-lábbal fogta Fintát. A magyar csapatból Polgárt, Lázárt, Pósát és Sárosi III.-at emelhetjük ki. Szomorú, őszi, gólképtelen futballvasárnap volt…
Hazafelé menet az optimisták azt hajtogatták: „no, majd jövő vasárnap a németek ellen. Akkor talán majd Kiszely helyett Zsengellér játszik, nem lesz balszerencsénk és kisüt a nap”. Talán!?
hmgy
http://www.rsssf.com/tablesd/danube40.html
forrás:
Nemzeti Sport
1940.09.26.
forrás:
Nemzeti Sport
1940.09.30.
forrás:
Nemzeti Sport
1940.09.24.
MAĐARSKA - JUGOSLAVIJA 0:0
Budimpešta, 29.09.,prijateljski meč,stadion: Ferencvarosi TC,gledalaca:35.000,sudija: Beranek (Aut/Ger).
MAĐARSKA: Boldiszar, Pakozdi, Polgar, Posa, Lazar, B. Sarosi III, Kincses, G. Sarosi, Finta, Kinszely, Gyetvai.
JUGOSLAVIJA: Franjo Glaser (Bsk) 34, Miroslav Brozović (Gra) 1, Ernest Dubac (Bsk) 12, Milan Đanić (Gra) 1, Ivan Jazbinšek (Gra) 5, Gustav Lehner (Bsk) 43, Zvonimir Cimermančić (Gra) 2, Đorđe Vujadinović (Bsk) 43, August Lesnik (Gra) 10, Vojin Božović (Bsk) 6, Josip Velker (Voj) 3 – Selektor: Svetozar-Kika Popović 15
http://icko1610.bloger.hr/default.aspx?tag=reprezentacija
Alacsony színvonalú mérkőzés. Szinte alig akadt említésre méltó esemény. Bár az első percek után azt is hihették sokan, hogy nagy gólarányú győzelmet aratunk. A csatársor azonban "másként döntött". A legordítóbb helyzetekből, szinte a gólvonalról sem voltak képesek betalálni a kapuba. Magas, használhatatlan labdák, rossz passzok és az összjáték hiánya voltak játékunk jellemzői. Még szerencse, hogy a vendégek sem találták el a kapunkat és így legalább a döntetlent megőriztük.
A KK helyett kiírt Duna Kupáért folyt a mérkőzés.
forrás:
mafoci