hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 6

   2011.06.26, 23:12 (szerk.: 2018.10.13, 20:41)

   Ch. Gáll András, az MTI kiküldött munkatársa jelenti Athénból:
   
   1988. november 15. kedd (MTI) - Keddre, ha nem is sütött ki a nap, elállt az eső Athénban, s az otthoninál lényegesen kellemesebb idő kerekedett. A tizedik Görögország - Magyarország válogatott labdarúgó mérkőzés délelőttjén Mezey György szövetségi kapitány egyórás taktikai eligazítást tartott újoncokkal teletüzdelt keretének, miután Both József edző ismertette a várható görög támadási és védekezési rendszert - a kétékes és a háromcsatáros formációra is felkészítette a hallgatóságot. - Senki se felejtse el, hogy a magyar nemzeti válogatott tagja, ennek megfelelően játsszon mindenki, a legkisebb fegyelmezetlenségnek, lazításnak sincs helye - mondta Mezey György. - Aki a bíróval vitatkozik, az ellenféllel dulakodásba keverekedik, azt azonnal lecserélem. - A görög ember - így a futballista is - nagy sebbel-lobbal lát a feladatnak, de ha kordában tartják, s látja, hogy kemény ellenállásra talál, hamar le is lohad a lelkesedése. Tehát: már az első negyedórában olyan határozottsággal, szigorral kell fellépni velük szemben, hogy belássák: ezen az estén nem lehet keresnivalójuk. Az általános intelmek után a szövetségi kapitány kiosztotta a szerepköröket: Csucsánszky irányít, Kiprich és Hajszán a két előretolt csatár, hátul Pintér söpröget, Mészöly a beállós, s ha két ékkel támad az ellenfél, akkor Kovács csatlakozik Mészöly mellé. A délelőtt hátralévő részét az Akropolisz megtekintésével töltötte a csapat, majd helyi idő szerint délután négy órakor ment a mérkőzéshelyszínre, a pireuszi Karaiszkakisz stadionba, ahol 18 órakor (athéni idő) a meglehetősen csúszós talajon az NDK-beli Rosner sípjelére az alábbi összeállításban kezdett a két válogatott:
   
   Görögország:
   Giciudisz - Hadziatanasziu, Kolomitruszisz, Kutulasz, Vakalopulosz - Calukidisz, Lagonidisz, Niobliasz, Ciantakisz - Borbokisz, Karaszavidisz
   (Szofianidisz szövetségi kapitány az utolsó pillanatban változtatott, Mavridisz és Dimitriadisz helyére Kutulaszt és Lagonidiszt állította a csapatba.
   
   Magyarország:
   Disztl P. - Máriási, Pintér, Mészöly, Sass - Kozma, Csucsánszky, Vincze, Kovács - Kiprich, Hajszán
   
   Mindössze néhányszáz néző gyűlt össze a kezdésre, s nem éppen udvarias gesztus volt a vendéglátók részéről, hogy nem játszották el a himnuszokat... A két ország első barátságos találkozóján a fiatalokkal teletüzdelt görögök kezdtek lendületesebben, a magyar védelem kapkodott, s ennek eredményeként a 4. percben a Karaszavidisz elleni szabálytalanság után 16 méteres szabadrúgáshoz jutottak a görögök. A labdát Lagonidisz nagy erővel, laposan a jobb sarokba lőtte (1:0). Az igazsághoz tartozik, hogy a magyar sorfal nem jól állt fel. Jóformán csak a görögök támadtak, egy ellenakciónál Kiprich kapott labdát, de a 16-os vonalnál elpattant tőle, így odalett az esetleges egyenlítési lehetőség. Teltek a percek, a megfiatalított magyar csapat változatlanul gyengélkedett, a görögök gyorsabbak voltak, megelőzték őket, s ha netán a saját térfelükre került a labda, mindjárt ott volt nyolc-kilenc játékos, hogy mentsen. Egymás után több szöglethez jutottak a görögök, a 21. percben például a beívelés után kavarodás támadt a 16-oson belül, szerencsére Borbokisz nagy helyzetben az oldalhálóba lőtt. Valamelyest feljött a magyar csapat, a 32. percben Kiprich 18 méterről lőhetett szabadrúgást, de Giciudisz megfogta a labdát. Az alacsony színvonalú mérkőzésen csak egy-egy lelkes görög szurkoló fáradhatatlan kiabálása jelentett ,,eseményt,,. Sem a jobb-, sem a baloldalon nem tudott a magyar csapat kibontakozni, középen pedig jól tömörültek a hazai védők. Három perccel a szünet előtt Kozma 20 méteres szabadrúgását szögletre ütötte a görög kapus, majd még kialakult egy-két magyar támadás, de ezekben nem volt elég átütőerő. Igy aztán a félidő 1:0-ás vendéglátó vezetéssel zárult. Máriási és Csucsánszky után a második félidőt újabb két újonc kezdte. A Mészöly helyére beállt Bordás és a Vinczét felváltó Fischer először játszhatott a válogatottban. Kiprich hátrahúzódott a középpályára, Fischer volt Hajszán mellett a második ék. Mindkét oldalon egy-egy szabálytalanság vezette be a játékot, aztán a görögök három perc alatt végleg eldöntötték a mérkőzést. Az 53. percben Calukidisz a kapu előteréből lőtt a hálóba, majd az 55.-ben egy baloldali beívelés után ugyanő fejjel 3:0-ra növelte a hazaiak előnyét. A magyarok, akik eddig sem villogtak, sokkolta a két újabb gyors gól, s csak az utolsó húsz percre tudtak magukhoz térni. Igaz, ekkor a görögök több játékosa elfáradt, ezért szövetségi kapitányuk mind több cserét vetett be. A 73. percben a második játékrészben többet mutató Kiprich a kapufát találta el. A 78. percben Hajszán helyére Balog állt be, majd a 82. percben Mezey kapitány az ötödik újoncot is pályára küldte, a kapus Disztlt Petry váltotta fel. A mérkőzés vége felé a görögök szemmel láthatóan megelégedtek a 3:0-ás eredménnyel, néhány magyar kezdeményezés még kibontakozott, egy-két lövés szállt a hazaiak kapujára, de több esetben célt tévesztett. Egy perccel a befejezés előtt Kovács lövése a kapusról a kapufára pattant. Igy a szépítés sem sikerült, a magyar labdarúgó-válogatott görög földön változatlanul nyeretlen maradt. Amitől tulajdonképpen tartani lehetett, bekövetkezett: az újoncokkal teletüzdelt - a cseréket is beleszámítva hatan debütáltak kedden a magyar válogatottban - és a végzetesen meggyengült Mezey-legénység súlyos vereséget szenvedett a tizedik görög-magyaron. Ezzel azt is lehet mondani, hogy megtört a visszatért szövetségi kapitány nimbusza, hiszen második szakvezetőségének első vereségét szenvedte el három eredményesen megvívott találkozó után. A gondosan eltervezett taktika hamar összeomlott, sőt, tulajdonképpen egyetlen pillanatra sem valósult meg. Az apró termetű, fürge görögök úgy játszottak a nehézkes magyar védőkkel, mint macska az egérrel. Az a Mezey-intelem, hogy az első percekben kell móresre tanítani a forró fejű, de később vélhetően lankadó házigazdákat, szemmel láthatóan pusztába kiáltott szó maradt. Pedig az ellenfél is alaposan átalakította a korábbi vb-selejtezőkön leszerepelt együttesét, de a jelek szerint Hellász labdarúgásának jóval mélyebbek a tartalékai, mint a magyaré. A magyar csapatnak ezen a találkozón nem volt karmestere - Csucsánszky csak ,,nevében,, volt az -, Détári és Bognár nélkül partra vetett halként vergődtek a csatárok, mert nem volt, aki támadásba dobja őket. Máriási idegenül bolyongott a jobbhátvéd posztján, Pintér gyakori megingásai sokszor hozták sakk-matt helyzetbe Disztl kapust. Azt a Disztlt, aki emiatt a szokottnál jóval bizonytalanabb volt. Mészöly súlyos hibájával már a 4. percben hátrányba hozta a magyar válogatottat, hiszen az ő lyukrúgását követően született a görög szabadrúgás. A középpályások semmit sem tudtak hozzátenni a játékhoz, Kiprich pedig csupán a nagy helyzetek elügyetlenkedésével vétette észre magát - Hajszán még ennyivel sem... A görög válogatott sem világklasszis együttes, messze nem illik rá ez a minősítés. Játékosaik azonban egyénileg lényegesen képzettebbek, mint a magyar újoncok, így ebben az arányban is megérdemelt a győzelmük. Furcsa módon csak akkor lehetett felfedezni biztató jeleket a magyar oldalon, amikor már eldőlt a találkozó sorsa, vagyis az utolsó 20-25 percben. Ekkor - ennyi elégtételt meg kell adni Kiprichéknek - a szerencse is elpártolt tőlük. Némi jóindulattal Rossner játékvezető még egy büntetőt is ítélhetett volna Kiprich akasztásáért. Mezey György szövetségi kapitány meglepően higgadtan fogadta a vereséget, úgy tűnt, talán még számított is erre a kudarcra... - Mit mondjak? Ma este ennyit tudott a csapat. Valami hasonlóra lehetett számítani, bár ekkora különbségű vereséget azért nem vártam volna. Bizalom, s idő kell - no, nem nekünk, a vezetésnek, hanem ennek a fiatal csapatnak. Kérdés, hogy labdarúgásunk jelenlegi helyzetében van-e egyáltalán idő? Sajnos, a legutóbbi, Észak-Írország elleni vb-selejtezőn szerepelt csapatból nem csupán az a négy-öt ember hiányzott, aki most nem lehetett itt, hanem a megmaradt játékosok is szárnyaszegetté váltak. Más szóval: megbomlott a csapategység, egy alaposan felépített játékrendszer. Ha belegondolok, nem is lehetett más a végeredmény. Egy biztos, Málta ellen, s a többi vb-selejtezőn ezzel a csapattal aligha boldogulhatunk. A görög öltözőt ugyanakkor szétvetette az öröm. (Meg kell jegyezni, hogy a második félidő vége felé a görög rendőrök egy téves bombariadó miatt felforgatták a magyar öltözőt, szerencsére semmiféle robbanószerkezetet nem találtak.) Alekosz Szofianidisz szövetségi kapitány bemutatkozása tehát nagyszerűen sikerült. - Gratulálok a fiúknak, úgy játszottak, mintha legalább öt éve együtt futballoznának - mondta. - A hit, az akarat diadala volt ez a győzelem. De hát mikor győztek volna, ha nem itthon, s egy hozzánk hasonlóan átalakított válogatott ellen?
   
   Korinthoszban a két ország utánpótlás válogatottjának találkozója 2:2-re végződött.
   
   Görögország - Magyarország 3:0 (1:0)
   
   Pireusz, 1500 néző, V: Rossner (NDK)
   gólszerzők: Lagonidisz (4. p.), Calukidisz (53. és 55. p.)
   cserék: Karaszavidisz helyett Katulasz (76. p.), Giciudisz helyett Talikriadisz (80. p.), Lagonidisz helyett Papadopulosz, Ciantakisz helyett Bonovasz és Borbokisz helyett Dimitriadisz (egyaránt 82. p.)

   
   forrás:
   MTI
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 5

   2011.05.13, 10:20

   Visszamegyünk egy kicsit az időben, hiszen a Videoton labdarúgója voltál még, amikor debütáltál a válogatottban. Hogyan gondolsz vissza a válogatottnál töltött időszakra?
   
   - Az első mérkőzésem 1988. november 15-én Athénban a görögök ellen volt, amikor is 3-0-s vereséget szenvedtünk. A mérkőzés egy örök emlék számomra – természetesen nem az eredmény, hiszen vereséget szenvedtünk – hiszen óriási megtiszteltetés volt számomra, hogy pályára léphettem a nemzeti tizenegyben. Sajnos abban az időszakban voltak az úgynevezett „bunda” problémák és nagyon sok játékos nem utazhatott el a csapattal, így fiatalabb, rutintalanabb csapattal szerepeltünk. Összesen 5 alkalommal játszhattam a magyar válogatottban, amire a mai napig nagyon büszke vagyok. Ez a szám lehetett volna több is, csak hát olyan kiváló kvalitású labdarúgók játszottak velem megegyező poszton, mint a Détári Lajos és a Bognár György, aztán közel egy évig sérült voltam, a felépülésem után pedig Ausztriában folytattam alacsonyabb osztályban, ahonnan esélyem sem volt bekerülni a keretbe.

   
   forrás:
   http://labdarugas.cimpa.hu/ferfi-labdarugas/csucsanszky-zoltan-telenkent-a-buszmegalloban-gyakorolt-a-korabbi-valogatott-labdarugo/
    
3. 
   ingersheim

   # 4

   2010.05.07, 23:28 (szerk.: 2018.10.13, 20:43)

   Bognár György: Sérülésem miatt nem lehettem ott a csapatban és borzasztó volt nézni az összecsapást. Ha az Észak-Írország ellen szerepelt válogatott játszik, akkor simán nyerünk. Rossz érzés volt a lelátón ülni, mert hallottam,hogy a hazai szurkolók végig nevetik a kilencven percet. Ami a játékvezetőt illeti (Rosner-NDK-beli), ügyesen elvezette a meccset. Ha bemegy a kapufa és a bíró megadja a tizenegyest, szorosabb az eredmény és nem érezzük ilyen kínos helyzetben magunkat.
   
   Détári Lajos: Kellemetlen az eredmény, de megy ez majd jobban. Néhány rutinos játékos kétségtelen hiányzott.
   
   Máriási Zsolt: Nagyon örültem mikor megtudtam, hogy kezdő tagja lehetek a válogatottnak. Ezt a pillanatot sohasem lehet elfelejteni, de szebb lenne az emlék, ha nincs a súlyos vereség. Nagyon igyekeztünk, gondolom ezt mindenki látta, hiányzott viszont a tapasztalat,s ezért csúszott gyakran hiba játékunkba.
   
   Fischer Pál: Szomorú vagyok, hogy így sikerült. Jobb bemutatkozást reméltem, sajnos,nagyon kiütközött a rutintalanságunk, de szünet után mi is rúghattunk volna két gólt.

   
   Foci magazin 1988.11.18.
    
4. 
   AMiUtunk

   # 3

   2009.02.26, 16:03

   Pireusz különálló város, saját közigazgatással. Annak ellenére, hogy Pireusz úgy összenött Athénnal mint pl. Tokyo Yokohama-val vagy az angol, német, sziléziai vagy francia iparvidékek városai és települései, önálló városok maradtak.
   Pireusz az ókorban Athén kikötöje volt. Söt, mind a mai napig mnegmaradt a nyílegyenes összkötö út Athén és a tenger között.
    
5. 
   chinaglia

   # 2

   2009.02.26, 15:44

   Lehet hogy rosszul,de én úgy tudom,hogy Pireusz közigazgatásilag Athénhoz tartozik.Ha külön nem nem írjuk ki,hogy a Megyeri úti stadion Újpesten van,akkor ezt is felesleges.
    
6. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2009.01.08, 13:43 (szerk.: 2018.10.13, 19:29)

   A két találkozó között kipattant "bunda botrány" miatt sokan, a Bp. Honvédban 1986-ban szerepelt egyetlen játékos sem jöhetett számításba a válogatott összeállításakor. A szövetségi kapitány szavaival élve: jóformán a rendőrség állította össze a csapatot.
   
   Egy sebtében, a kényszerű körülmények szorításában összeállított válogatottól nem lehetett sokat várni. Nem is mutattak sokat... A hazaiak a második félidő elején két perc alatt lőtt két góljukkal mindent eldöntöttek.
   
   Az eredményen senki sem csodálkozott. Fontos játékosok maradtak ki a keretből és a labdarúgók közötti hangulat is nagyon rossz volt.

   
   forrás:
   mafoci