hozzászólások

1. 
   Feyyaz

   # 1

   2022.09.30, 06:32

   H. János (Kaposvári Rákóczi játékos) interjú:
   — Én ilyen történeteket ritkán hallok, ha már itt van, meséljen még néhány legendás bundáról, de az NB I-ből!
   A szeme felcsillant — talán az emlékezéstől — és már mondta is:
   — ... Voltak ott nagy esetek. Abban a bajnokságban például, amikor az utolsó, a legutolsó fordulóban dőlt el, hogy bent maradunk-e az első osztályban, vagy sem! A V. volt az ellenfél. Nekik már mindegy volt, hogy mi lesz az eredmény. Tudja, a magyar bajnokságban mennél nagyobb bajban van egy csapat, annál többet kell fizetnie. Szóval, mi tudtuk, hogy nekünk a bent maradás sokba kerül. Ha az ellenfélnek tök mindegy is mit csinál... A mérkőzés előtt aztán az öltözőben egy kalapot tettünk az asztalra. Kezdte mindenki lehúzni magáról az értékeit. Előbb csak kis láncok, gyűrűk, aztán órák, nagyobb láncok is előkerültek, gyűlt-gyűlt a sok csillogó tárgy. Akkor az egyik játékos azt mondta: elég. Talán már nem is nagyon tudtunk volna mit bedobni. Az egész cuccot, úgy ahogy volt, átvitték az ellenfél öltözőjébe. Nekünk a döntetlen is jó volt. 1—1 lett a vége, bent maradt a csapat. Később találkoztam az ellenfél egyik játékosával, már messziről nevetett. ,,Azt a meccset nem felejtem el, ilyen «fényes« meccsem még nem volt!” — mondta.
   
   Forrás: Bocsák Miklós: „Elátkozott sporttörténetek” c. könyv (1985)