hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2015.04.26, 18:37

   1969. március 1.
   
   Dániel Ernő dr.:
   
   A maximális igényünk: a bajnokság megnyerése. A minimális: a második hely. Úgy érzem, mindent elkövettünk a jó felkészülés érdekében, noha egy kissé zavarta ezt a munkát az, hogy 12 játékosunkat – a túrák miatt – egy hónapig nélkülöznünk kellett. A későbbiek során is igyekszünk betartani az előírt programot. Nagyon örülnék annak, ha a bajnokság küzdelmesebb, színvonalasabb lenne, mint a tavalyi.
   
   1. forduló
   
   1969. március 2.
   
   Bozsik József: „ Nem lehet kétséges az Újpesti Dózsa – Komló összecsapás végeredménye. Az Újpesti Dózsa először is sokkal jobb csapat. Nagy tudásbeli különbség van az újpesti és a komlói játékosok között. Két komoly mérkőzés is a hátuk mögött van már. És bár a Legia Varsó ellen nem játszottak a legolajozottabban, a Megyeri úton biztos győztesek. Tehát ez a mérkőzés: 1.”
   
   Sportszerű, de kemény ellenfél volt a Komló – Bene végig nagy kedvvel küzdött – Sárban nem lehet szépen játszani – A Dózsa még nem a tavalyi
   
   Újpesti Dózsa – Komlói Bányász 2:0 (1:0)
   Megyeri út, 11 ó., 7.000 néző, V.: Schopp (Bacsó, Szávó)
   
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Bánkuti-Dunai III.,Noskó-Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II.,Zámbó.
   Edző: Baróti Lajos.
   Komló: Erdősi-Kótai,Csordás I.,Makrai,Lazaridisz-Bánfalvi,Földi,Pataki-Bordács,Merczel,Solymosi.
   Edző: Lantos Mihály.
   
   Csere: Göröcs h. Nagy L. (szünetben), Dunai III. h. Juhász (szünetben), Merczel h. Kékesi (62p.).
   
   Gólszerző: 1:0 Bene (45p.), 2:0 Solymosi (85p.-11-es).
   
   Szögletarány: 10:4 (6:3)
   
   A mérkőzés előtt azt találgattuk, hogy az újpestiek oroszlánbarlangjukban folytatják-e a múlt évben megszokott szívet-lelket gyönyörködtető „kegyetlenkedéseiket”. Sokan sajnálták a komlóiakat, hogy a bajnokság eltolódásával éppen a gólgyárosok otthonában kellett az ez évi bajnokságot elkezdeniük, ahol a papírforma szerint vészes vereség elé néztek. Hogy nem így történt, az elsősorban önfeláldozó védekezésüknek, jó kondíciójuknak köszönhető. A nagyon rossz pályán az elsőtől az utolsó percig nem alakulhatott ki olyan játék, amelynek láttán a labdarúgó ínyencek csettintenek a nyelvükkel. A játékosok mind a két oldalon nehezen állták a sarat: alig tudtak fordulni, s ha lendületbe jöttek, csak csúszkálva sikerült lefékezniük. Ez jelentősen közrejátszott abban, hogy rengeteg volt a szabálytalanság. Az első félidőben mind a Komló, mind a Dózsa ellen 14 alkalommal, a másodikban a Komló ellen ugyancsak 14, a Dózsa ellen pedig 7 alkalommal kellett Schopp játékvezetőnek a sípjába fújnia. A szabálytalanságok zöme azonban jelentéktelen volt, csupán Noskó tűnt ki néhányszor kemény belemenéseivel, birkózónak is dicsőségére váló alakításaival.
   Noha a komlóiaknak akadt eleinte bíztató helyzetük, fokozatosan feljavult a Dózsa. Elsősorban jól játszó középpályásai – Göröcs és Dunai III. – jóvoltából. A 15. perctől a 35.-ig szinte felbillent a pálya. Solymosi kivételével, aki néhány méterrel a felező vonal mögött állt, az összes Dózsa játékos a komlói térfélen tanyázott. Ebben természetesen a komlói taktika is közrejátszott. A jól szervezett védelmet erősítette a rendre hátrahúzódó Földi, Merczel és Pataki is. A két előretolt ék szerepét a jobbszélső Bordács, illetve a balszélső Solymosi töltötte be. A lila-fehérek a 4., az 5. és a 8. percben is megcélozták a komlói kaput, ám az első igazi gólhelyzetet mégis a Komló produkálta. A 11. percben csak a szerencse mentette meg a góltól Szentmihályi hálóját. Jobb oldali szöglet után a Dózsa kapusa a labda alá szaladt, de Pataki fejese a jobb kapufát találta el. A meg-megújuló, de a sáros pálya által is lefékezett Dózsa rohamok végül is a 45. percben vezettek eredményhez. Szöglethez jutott a Dózsa, amelyet a komlói védelem röviden szabadított fel. A 16-os környékén tartózkodó Káposzta elcsípte a labdát, Dunai II.-höz továbbította, aki a jobb helyzetben levő Benéhez adta a labdát, s egy pillanat múlva már rezgett a háló. 1:0.
   
   A szünetben cserélt a Dózsa. A két középpályás, Göröcs és Dunai III. helyett Nagy L. és Juhász állt be. A Dózsa együttese ennek megfelelően átalakult. Zámbó és Fazekas húzódott középre. Zámbó inkább a védelemnek, Fazekas a támadásoknak segédkezett. Igazán jó játék ebben az időszakban sem alakult ki. Változatlanul gyakran ütköztek egymással a játékosok. Erre az időszakra jellemző, hogy Szentmihályinak az első 30 percben egyáltalán nem kellett védenie. A 62. percben cserélt a Komló, Merczel helyett az újonc Kékesi állt be. Nyomban jó támadást indított és Solymosi csak nagy üggyel-bajjal tudott menteni az ügyetlenkedő Bordács elől. A 85. perc hozta a második Dózsa gólt. Juhász szöktette Benét, aki igyekezett az őt őrző Lazaridisztől megszabadulni, de a komlói védő a 16-oson belül szabálytalanul akadályozta. Schopp 11-est ítélt, amelyet Solymosi erősen a jobb sarokba lőtt. 2:0. A mérkőzés további részében éppúgy, mint előzőleg, főleg Bene játéka és Erdősi védése emelkedett az átlag fölé. A Dózsa a csere után – bár továbbra is fölényben maradt – nem tudott olyan átgondolt támadásokat indítani, mint amíg a két játékmester, Göröcs és Dunai III. uralkodott a középpályán.
   
   Baróti Lajos: Ilyen pályán nem alakulhatott ki jó labdarúgás. A sáros talaj nem adhat hű képet egy csapat tudásáról akkor sem, ha nem egy ilyen sportszerűen küzdő I. osztályú csapat, mint a Komló ellen játszik.
   
   Újpesti sárdagasztás
   
   Újpesten tulajdonképpen már szerdán elkezdődött az idény. A lila-fehérek a Legia Varsó ellen másfél órás sárdagasztással kivívták a VVK-ban a továbbjutást. Vasárnap kora délelőtt Baróti Lajos még mindig sűrű fejcsóválás közepette vizsgálgatja a játékteret. Lantos Mihály, a komlóiak edzője hasonlóan cselekszik. Schopp Károly, a mérkőzés játékvezetője viszont – alapos szemle után – közli:
   
   - A talaj játékra alkalmas, pontosan tizenegykor kezdünk.
   
   Baróti két mezőnyjátékost ültet a cserepadra. Azt mondja: megpróbálkozik a dologgal, tartalékkapus nélkül küldi ki a fiúkat. A Leeds elleni nagy csata küszöbén ez érthető, legalább egy félidőn át pihentetni akarja két kulcsjátékosát.
   A hat-nyolc centis sárréteg alatt (Schopp a mérkőzés előtt lekvárnak mondta) vékony jégréteg is húzódik. Ez azonban nem veszélyes, mert egy-egy nagy lendületű esés után simán siklanak4-5 métert a játékosok. A hazaiak megint gyakran elfelejtik, hogy ilyen talajon meghalnak a körömpasszok, így aztán a lelkesen, okosan játszó vendégcsapat majdnem háromnegyed órán át megússza gól nélkül. Bene az utolsó percben aztán mégis betalál, s amikor a második 45 percre kijönnek a lila-fehérek, már sem az 5-ös mezt viselő Dunai III., sem a 8-as számú Göröcs nincs a kivonulók között. Támadnak aztán a komlóiak is, egy-két helyzetet kidolgoznak, gólt mégis ők kapnak, 11-esből.
   Nagy teljesítmény volt a kétszer 45 percet végighajtani, a sarat dagasztani…