hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2015.03.29, 10:53

   1968. november 1.
   
   A Megyeri úton villanyfényes találkozót vív a két lila-fehér együttes, az Újpesti és a Pécsi Dózsa.
   
   - Egyelőre 13-as keretünk van – jegyezte meg csütörtök délután Baróti Lajos, a lila-fehérek mesteredzője. – De valószínűleg az a csapat szerepel, amelyik az olimpiai szünet előtt Kispesten 5:1-re nyert. Ott pedig Noskó volt a jobbhátvéd, Káposzta korábban szerzett sérülése miatt. Győztes csapaton – ha csak lehet – nem változtatunk. Egyébként szeptember 15.-e óta október 30.-án játszott először együtt a csapat. Ez a nagy kihagyás remélem nem érezteti majd hatását a Pécs ellen. Én a hazai kitűnő hagyományok folytatását várom a Pécs elleni találkozótól.
   
   1968. november 2.
   
   NB I. Tartalékbajnokság
   
   Újpesti Dózsa- Pécsi Dózsa 4:2 (1:0)
   Megyeri út, 14.30 ó., 6.000 néző, V.: Borsos
   
   Ú.Dózsa: Borbély (Magyar)-Komáromi,Horváth,Sóvári (Nagy)-Hartyányi,Simon-Juhász,Mohácsik (Pataki),Kuharszki,Nyírő,Tóth A.
   Pécs: Kollár (Bimbó)-Révész,Udvarácz,Kincses III.-Kocsis,Maurer-Györkő dr. (Zombori),Máté,Daka,Lutz,Hajdú.
   
   Gólszerző: Pataki (2),Nyírő,Bimbó (öngól) – Máté,Daka.
   
   Végig a hazai együttes irányította a játékot, de sok húzásból álló támadásait a pécsi védelem egy félidőn át jól semlegesítette.
   
   24. forduló
   
   Az Újpesti Dózsa látványos győzelme
   
   Újpesti Dózsa- Pécsi Dózsa 5:0 (3:0)
   Megyeri út, 16.30 ó., 20.000 néző, V.: Szegedi (Szkokán,Kaposvári)
   
   Ú.Dózsa: Szentmihályi-Noskó,Solymosi,Bánkuti-Dunai III.,Zámbó-Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II.,Nagy L. Edző: Baróti Lajos.
   Pécs: Rapp-Hernádi,Móritz,Kincses-Köves,Konrád-Krémer,Rónai,Tüske,Jánosi,Török. Edző: Kovács Imre.
   
   Csere: Krémer h. Rádi (szünetben).
   
   Gólszerző: 1:0 Fazekas (14p.), 2:0 Dunai II. (18p.), 3:0 Bene (20p.), 4:0 Dunai II. (53p.), 5:0 Solymosi (62p.-11-es).
   
   Szögletarány: 8:4 (3:1)
   
   A nagyszerűen kivilágított játéktéren az Újpesti Dózsa kezdte a játékot, gyors iramot diktált, de a Pécs nagyon lelkesen, harcosan ellenállt. Jánosi lövése messze elkerülte a kaput, Noskó távoli, pattogós labdáját Rapp csak nehezen tudta szögletre ütni és a 14. percben a vendéglátók – egy villanásszerű támadása végén – nagy góllal szerezték meg a vezetést. Fazekas a 16-os vonala mentén befelé indult, összejátszott Göröccsel, a visszakapott labdával két lépést tett, s a középcsatár helyéről fordulásból a bal felső sarokba bombázott. 1:0. És hat perc múlva bent volt a második: Bene átadásával Dunai II. kiugrott a védők közül, s a kapujából kiinduló Rapp mellett 17 méterről a bal oldali kapufa mellett a hálóba gurított. 2:0. A lelkes újpesti szurkolók még Dunait ünnepelték, amikor a villanyújságon már 3:0-ra változott az eredmény… A 20. percben Bene és Fazekas – ahogy mondani szokták – zsebkendőnyi területen becsapta az egész védelmet, s Fazekas pompásan időzített átadását Bene négy méterről értékesítette. 3:0. A pécsiek a gyors gólok ellenére nem adták fel! A 28. percben Jánosi közelről a kapu mellé fejelt, majd Rónai 18 méterről váratlan lövéssel a jobb kapufát találta el. Öt perc múlva Szentmihályi merész előrevetődéssel csípte el a labdát, a higanymozgású, kapura veszélyes Jánosi elől. A félidő hajrájára egy kicsit lefékezett az újpesti csatársor, s védelmüknek sok dolga akadt. Bánkuti, majd Solymosi is csak szabálytalanul tudta megállítani a gyors pécsi jobbszárnyat.
   
   A II. félidő pécsi helyzettel kezdődött. Tüske a baloldalról kellemetlenül csavart be egy szögletet, Jánosi jó ütemben ugrott fel, s a meglepett védők közül hét méterről a felső lécre fejelt. És ahogy ilyenkor lenni szokott: a kihagyott helyzet után ők kaptak gólt. Az 53. percben Göröcs futtatta Dunai II.-t, a balösszekötőnek még arra is volt ideje, hogy felnézzen, úgy helyezett a jobb sarokba. 4:0. Újra a kapujához szegezte ellenfelét az Újpest. Rappnak szinte percenként kellett a tudását bizonyítani! Az 59. percben Fazekas látványos cselsorozat után óriási helyzetbe hozta Benét, de a válogatott csatár nyolc méterről a kapu fölé vágta a labdát. A 62. percben Hernádi hátulról buktatta a 16-oson belül Fazekast. A megítélt büntetőt Solymosi értékesítette: nagy erővel a kapu jobb oldalába lőtt. 5:0. A 75. percben Bene 20 méteres szabadrúgását fogta Rapp. Két perc múlva Rádi átadásával Török elfutott, s a 11-es ponton feleslegesen cselezgetett, és – Solymosiba rúgta a labdát… A 83. percben Rónai a jobbszélen kapura húzott, lőtt, de a kifutó Szentmihályit találta el. A 85. percben Solymosi 17 méteres szabadrúgásába Dunai II. beletette a fejét, Rapp nagyszerű reflexmozdulattal ütötte szögletre a léc alá tartó labdát.
   
   ××××
   
   A jó játékra, újabb bajnoki izgalmakra várakozó közönség elégedetten távozhatott: a két csapat mindent megtett annak érdekében, hogy megfeleljen a felfokozott igényeknek. Kovács Imre, a pécsiek edzője erre a mérkőzésre kihagyta a csapatából Dunai dr.-t és az első félidőben Rádit, egyrészt azért, hogy elkerülje a testvérharcot, de azért is, mert szerette volna felgyorsítani az együttesét! Ez sikerült is, a vendégek nemcsak dicséretes lelkesedéssel játszották végig a találkozót, hanem a mérkőzés egyes részeiben, különösen az első félidő hajrájában, sokmozgásos, gyors csatárjátékkal sokszor veszélyeztettek. A nagy arányú vereségért nem lehet nekik szemrehányást tenni, mert ezen a délutánon kevés magyar csapat tudott volna ellenállni a nagy kedvvel rohamozó, szellemesen kombináló és a helyzeteiket is kihasználó újpesti lila-fehéreknek. Az olimpiáról hazatérteken nyoma sem látszott a fáradtságnak, az idehaza készültek pedig egyenesen egymást múlták felül. Göröcs szenzációsan osztogatott, Bene egy pillanatra sem állt meg, a két fedezet is uralta a mezőnyt. Az Újpesti Dózsa nemcsak a győzelemre szolgált rá mindenféle szempontból, hanem közönségének az utolsó öt percben felhangzó ütemes tapsára is.
   
   Az Újpesti Dózsában Szentmihályi néhány veszélyes helyzetben biztos kézzel hárított, a második félidő elején Jánosi közeli fejese azonban meglepte, Noskót,Solymosit és Bánkutit nem tették különösebben próbára a pécsi csatárok, keveset voltak játékban, talán ezzel is magyarázható egy-egy helyezkedési hibájuk. Dunai III. és Zámbó nagy területen ügyesen játszott, labdáiknak szeme volt. Göröcs ezúttal is kifogástalanul látta el a karmester szerepét, ügyesen cselezett, a helyzeteket elegánsan oldotta meg, a kaput is veszélyeztette. Fazekas volt a legjobb előretolt csatár. A mérkőzés egyes szakaszaiban szinte ellenállhatatlanul húzott kapura, bátran vállalta a közelharcokat, jobb és bal lábbal, nagy erejű lövésekkel próbálkozott. Bene nagyon igyekezett, a csatársor valamennyi posztján feltűnt, Dunai II. ezúttal rendkívüli hidegvérről tett tanúbizonyságot a kapu előtt. Nagy L. kevés labdát kapott, de egy kicsit tartózkodó is volt.
   
   Baróti Lajos: A mérkőzés nagy részében kitűnően játszott a csapat, ilyen arányban is megérdemeltük a győzelmet.
   
   Remek iramú, színvonalas mérkőzés
   
   Az Újpesti Dózsa ezen az esti mérkőzésen egészen nagyvonalú játékkal kápráztatta el a közönségét. Nemcsak kulcsjátékosai játszottak kitűnően, hanem a többiek is átlagon felülit nyújtottak. Érdekes, hogy a pécsiek sem játszottak rosszul, küzdöttek is mindvégig lelkesen, de így sem tudták megakadályozni testvércsapatuk nagyarányú győzelmét.
   
   Csillogó csatárjáték
   
   Húszezer néző Újpesten!
   Meglátszik, hogy az Újpesti Dózsa majdnem két hónapja játszott bajnokit a saját otthonában. A lelkes újpesti szurkolók érdeklődése elsősorban magának a csapatnak szól, de bizonyára különleges kíváncsisággal várják sokan a Mexikóból hazatért játékosokat, akik általában nagyszerű bírálatokat kaptak kinti teljesítményükért. Baróti Lajos, a lila-fehérek mesteredzője azt mondta a múlt héten: kissé aggódik, mert a gárda ősidők óta nem edzett együtt, nem tudhatja, hogy az egyes csapatrészek olajozottan működnek-e majd.
   A szombat délutáni 90 perc mindenesetre megnyugtató választ adott a kiváló szakembernek. 5:0 a Pécsi Dózsa ellen.
   Amikor a hangszórón bemondják az összeállítást, néhányan csodálkoznak: mi van Káposzta Benővel? Úgy tudja mindenki, hogy egészséges. Valóban egészséges, a szakvezetés azonban nem látott okot a változtatásra. Ugyanaz a tizenegy lép pályára, amelyik szeptember 15.-én öt gólt lőtt a Honvédnak. Noskó tehát a jobbhátvéd, Bánkuti a balhátvéd. (Káposzta különben pár héttel ezelőtt megnősült, azaz beevezett a házasság révébe s ezentúl az egymás közti kispályás mérkőzéseken a nősök csapatát erősíti. Reméli persze, hogy a nagypályás bajnokságban – az Újpesti Dózsát is.)
   A szinte nyárias időjárás, a ragyogó világítás és a hazaiak sziporkázó első tíz perce nagyszerű hangulatot varázsol a nézőtérre. A lila-fehérek valóban bajnokjelölthöz méltóan játszanak. Az embernek az az érzése, hogy a játék, küzdelem önmagukat is nagyszerűen szórakoztatja. Noskó – úgy tűnik – Mexikóban egészen belejött a hátvédjátékba. Fedezeterényeit gyakori előretörésekkel, jó átadásokkal csillogtatja olykor, egy 25 méteres bombáját pedig Rapp Imre csak üggyel-bajjal hárítja. Azután jönnek a gólok. Fazekasét, az első gólt például a labdarúgás nagy könyvében kellene tanítani. Villámgyors akció után, ballal, 16 méterről, a középcsatár helyéről, a bal felső sarokba. Olyan tapsvihar zúg fel, mint ezelőtt 35 évvel, egy-egy rettenetes erejű Avar bomba után, vagy negyedszázada, Zsengellér kapásgólja nyomán.
   És a labdarúgás néhány alaptörvénye, aranyigazsága kap tényszerű bizonyítást a remek újpesti gyepen. A gyorsaság fontossága – a futógyorsaságé és az elgondolás végrehajtásáé egyaránt -, a pontos labdaleadás fontossága, az állandó mozgásé (labda nélkül is), a kétlábasságé, a ruganyosságé. Dunai II., Bene, szünet után ismét Dunai II. gólja szinte tűzbe hozza a stadion húszezrét. Mindegyiket gyors, kevés húzásból álló akció előzi meg, amelyekből nem csak a csatárok veszik ki a részüket, hanem a fedezetek is. Göröcs – fénykorára emlékeztetően – veszi le a labdát és adja tovább a legjobb helyre. Fazekas és Bene állandó helyváltoztatással igyekszik zavarba hozni a különben jól működő pécsi védelmet. Bene játékkedve és önzetlensége a hazaiak támadójátékának nagy értéke. A sok-sok hazai támadás közepette Nagy Laciról olykor megfeledkeznek kissé, bár igaz, hogy a fiatal szélső ezúttal nem olyan labda biztos, mint máskor.
   A Pécsi Dózsa pompásan küzd és – nem játszik rosszul. A védelem fegyelmezetten igyekszik megszűrni a hazai rohamokat s közben egészen formás támadásokat vezet a csatársoruk. A tehetséges Jánosi a fő méregkeverő, a pécsiek két kapufát lőnek, illetve fejelnek.
   
   Sopánkodás a második után egy kisebb pécsi szurkoló csoportban:
   - Ha ez a két labda három centivel lejjebb megy, gól.
   
   Az újpestiek válasza nem késik:
   - Ha viszont három centivel feljebb megy, akkor egyszerű lövés, ami elkerülte a kaput.
   
   Solymosi 11-esből elért gólja már az ötödiket jelenti, de ebben az időszakban, mintha már csökkenne a lilák harci kedve. Érthető ez bizonyos mértékben, hiszen szerdán VVK mérkőzést játszanak Görögországban. A játék irányítását így sem adják ki a kezükből. Dunai III. és Zámbó a két fedezet uralja a játéktér közepét, ahol változatlanul Göröcs a dirigens. S az utolsó öt percet végig tapsolja a hálás szurkológárda.
   
   Levonuláskor – sportszerű mozdulat – Rapp Imre így gratulál Göröcsnek:
   - Csuda jól fociztatok, nem volt ellenszerünk a csatárjátékotok ellen.
   
   Az újpestiek ismét bizonyították, hogy milyen szépen tudnak győzni, a rendkívül sportszerűen, fegyelmezetten küzdő pécsiek pedig azt, milyen szépen tudnak veszteni. Szívből kívánom nekik, hogy a hátralevő mérkőzéseiken minél többször győzzenek – szépen.
   
   ns,ks