hozzászólások

1. 
   Mane

   # 3

   2015.03.30, 22:10

   Furcsa módon ez a meccs (pontosabban a közvélemény előtt akkor nem ismert előzményei) döntötte a bajnokság sorsát. A két nagycsapat játékosai, a "haladó hagyományaikhoz" méltóan, összejöttek egy kis megbeszélésre: a Vasas focistái kérték az újpestieket, hogy "legyenek jók egy ikszre". Előbb ebbe bele is ment az Újpest, de maga a mérkőzés váratlanul éles csatát hozott, és bár több újpesti "kivonta magát" előre a forgalomból, akik játszottak, teljes erőbedobással küzdöttek. Ez meglepte és megzavarta a piros-kékeket, nem is tudtak komolyan ellenállni a lila rohamoknak. Utána nagyon mérgesek lettek az angyalföldiek az újpestiekre. Bosszújuk késleltetett és hidegvérrel végrehajtott tett volt: amikor az őszi szezonban látszott, hogy a Fradi és a Dózsa fej-fej mellett halad, és nüanszok döntenek, a Vasas a Fradi elleni rangadón feltűnően indiszponáltan futballozott. 2:1-re kaptak ki csupán, mert nem minden Vasas játékos tudott a bosszúról, vagy vette azt komolyan, ezért született a piros-kékek becsület(?)-gólja. Végül nagy nehezen "átjátszották" a két pontot az FTC-nek, és ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nagy menetelése után ismét a Fradi legyen a bajnok. Az újpestiek őrjöngtek, mert bár titkolták a közvélemény előtt, de ők ismerték a Vasas "gyengélkedésének" valódi okait. Tehát egy bundameccsnek indult, végül "éles" derbi vezetett egy későbbi, valódi "bundameccs" bekövetkeztéhez. Forrás ehhez nem egy játékos visszaemlékezése a "daliás időkről".
    
2. 
   admin heimo

   # 2

   2015.03.13, 21:43

   Újpesti k.o. győzelem
   
   Ünnepi este volt a Megyeri úton. Pompásan vizsgázott a villanyberendezés, nappali fényben játszottak a csapatok és a játék nagy részében csillogott, villogott az Ú.Dózsa is. Különösen az első 20 perc volt olyan, amely minden igényt kielégített. Még az elfogulatlan Vasas szurkolók is így vélekedtek, annak ellenére, hogy az ő labdarúgóik inkább az „utánfutó” szerepét játszották ebben az időszakban.
   Mérnöki pontossággal gördültek a lila-fehér támadások, volt ebben szellem, lendület, ötlet és gólratörés. Káposzta, Noskó, Bene és Fazekas helyettesítése kitűnően sikerült Baróti Lajosnak. Bátran nyúlt a sok csatát látott „öregekhez”, Szinihez és Kuharszkihoz és ugyanígy a fiatal, tudásukat egyre jobban kibontakoztató újpesti palántákhoz Juhászhoz és Nagy Lászlóhoz. A négy játékos meg is hálálta a mester bizalmát. Komoly részeseivé lettek a nagyon imponáló győzelemnek, amelyet az ökölvívásból vett meghatározással akár k.o. – nak is mondhatnánk.
   Baróti Lajos a mérkőzés előtt a Vasas nagyobb esélyességét a piros-kék együttes egységével indokolta. A 90 percben pedig ennek éppen a fordítottja jött be. A lila-fehérek harmonikus gépezete percről percre őrölte a Vasas csapatrészeit, s ha hasonlattal akarnék élni, azt mondhatnám, a 12 Dózsa játékos – hiszen csere is volt -, kéz a kézben, váll a váll mellett vívta meg a nagy csatát, míg Farkasék között óriási űrök tátongtak, elöl és hátul egyaránt.
   Az edzők csatáját ezúttal magasan Baróti Lajos nyerte. Gárdája fegyelmezetten, sportszerűen, taktikai utasításait a legpontosabban betartva játszott. Illovszky fiai pedig fejvesztetten futballoztak, s az első perctől az utolsóig úgy tűnt, egyáltalán nem bíznak magukban, mindent elfelejtettek abból, amit az öltözőben útravalóként megkaptak.
   A 3:0-s újpesti győzelem a játékosok egyéni teljesítményének értékelése alapján is kijön. Hiszen minden fenntartás nélkül lehet dicsérni az újpestiek közül Solymosit, Juhászt, Göröcsöt, Kuharszkit és Nagy L.-t, és ilyesfajta értékeléssel a 12 Vasas fiú közül mindössze Mészöly és Ihász neve kívánkozik a jók listájára.
   Még egy utózönge a lila-fehérek, pontosabban Baróti Lajos dicséretére:
   Amikor a súlyosabb sérülést színlelő Juhászt ellentmondás nélkül, határozottan visszaparancsolta helyére, az újpesti szurkolók kedélyét csillapította le, megerősítette önbizalmában az amúgy is kitűnően bíráskodó Bíróczkyt, és legalább félmillió tv néző szívébe lopta be magát nem mindennapi gesztusával.
   Az edző és csapata csillagos ötösre vizsgázott ezen a csodálatosan szép tavaszi estén.
   
   
   Tartalékbajnokság
   
   Újpesti Dózsa- Vasas 3:1 (1:1)
   Megyeri út, 17.45 ó., 8.000 néző, Jv.: Berta.
   
   Ú.Dózsa: Borbély (Magyar)-Komáromi,Csordás,Simon (Nagy F.)-Hartyáni,Horváth-Mohácsik,Pataki,Kollár,Tóth,Meggyesi.
   Vasas: Varga (Bolemányi)-Váradi,Varró,Márkus-Somogyvári,Hirbeck-Kánási,Antal,Radics,Tóth,Kovács F.
   
   Gólszerző: Mohácsik (2),Pataki – Kovács F. (11-es).
   
   
    
3. 
   admin heimo

   # 1

   2015.03.13, 21:40

   1968. április 21.
   
   250 lux mindenütt, sőt…
   
   Pénteken este a sajtó képviselői előtt vizsgázott az Újpesti Dózsa Megyeri úti stadionjának a világítóberendezése. „Május 30-a volt a határidő – mondotta többek között Kocsis Pál főmérnök -, de az egyesület nagy segítséget adott az anyagok beszerzéséhez, kedvező volt az időjárás és – a sportot mi is szeretjük! …” A négy oszlopra felszerelt 320 db ezer wattos jódlámpa fénye pedig bizonyította, hogy nemcsak gyorsan, hanem jól is dolgoztak: a nézőtér minden pontjáról kifogástalanul fel lehet ismerni a pályán edző játékosokat. Schmidt József, a Népstadion műszaki vezetője műszerrel is ellenőrizte a közölt adatok helyességét. A tervező, Kemény András társaságában, körbe sétálták a gyepet, a 16-osok környékét, és különös figyelmet fordítottak azokra a területekre, amelyek a nézőtérről a többinél sötétebbnek tűntek. Kiderült, hogy optikai csalódásról van szó, a fű színe nem mindenütt egyforma és ez csapja be az emberi szemet. A műszer azonban mindenütt 250 luxnál magasabb fényerősséget mutatott, sőt, a mérkőzés szempontjából legfontosabb területeken, a 16-oson belül 320 luxot!
   A közös ellenőrzés után a konkurencia gratulált a Dózsa-stadion világító berendezését építő szakembereknek. Schmidt József elismerte, hogy jobbak a látási viszonyok, mint a Népstadionban, de hozzátette: ezt ők nem hagyják annyiban. Megtisztítják a Népstadion reflektorainak üvegeit a rájuk telepedett koromtól, s újra beállítják a világítótesteket. Ezzel világítási verseny is kezdődött, a szurkolók bizonyára örülnek majd.
   
   Rangadó a Megyeri úton – villanyfény-premierrel
   
   Újpesten egy nappal a nagy csata előtt még három játékos – Fazekas, Bene és Noskó – játéka bizonytalan volt.
   
   - Sajnos nem alakult ki a kezdő gárda! – mondta Baróti Lajos edző. – Mindhárom labdarúgó fájlalja a lábát, s pillanatnyilag nem tudni még: szerepelhetnek-e vasárnap? Kilenc játékos helye látszik biztosnak: Szentmihályi,Szini,Solymosi,Sóvári,Dunai III.,Zámbó,Göröcs,Dunai II.,Nagy L. Őket egészítik ki azok, akik a sérültek közül felépülnek. Ha azonban egyikük sem játszhat, Juhász, Kuharszki és Nyírő közül kerül ki a két helyettes. Nehéz a helyzetünk a jó formában lévő Vasassal szemben, különösen akkor, ha tartalékosan kell pályára lépnünk…
   
   A két nagy rivális összecsapásának végső kimenetele sokban függ attól, hogy melyik együttes tudja rendezni jobban sorait, illetve melyik lesz komplett vasárnap estére?! A piros-kékek az utóbbi időben egyre jobban formába lendültek, ám a lila-fehérek is igen jó játékkal rukkoltak ki legutóbb a Bp. Honvéd ellen. Egyenlő erők küzdelme, s döntetlen körüli eredmény várható.
   Tippünk: X.
   
   Nagyszerű csatárjátékkal tette emlékezetessé a villanyfényes premiert az Újpesti Dózsa
   
   Újpesti Dózsa- Vasas 3:0 (1:0)
   Megyeri út, 19.30 ó., 20.000 néző, Jv.: Bíróczky (Katona,Balla Gy.)
   
   Ú.Dózsa: Szentmihályi-Szini,Solymosi,Sóvári-Dunai III.,Zámbó-Juhász,Göröcs,Kuharszki,Dunai II.,Nagy L. Edző: Baróti Lajos.
   Vasas: Kenderesi-Makrai,Mészöly,Ihász-Mathesz,Vidáts-Molnár,Menczel,Farkas,Fister,Korsós. Edző: Illovszky Rudolf.
   
   Csere: Korsós h. Puskás (55p.), Zámbó h. Nyírő (57p.).
   
   Gólszerző: 1:0 Dunai II. (8p.), 2:0 Nagy L. (67p.), 3:0 Solymosi (78p.).
   
   Nagyszerű élményben volt részük az Újpestre kilátogató szurkolóknak. A pálya fényárban úszott, könnyű volt a tájékozódás a jól megvilágított utakon és – a két csapat találkozója is emlékezetes küzdelmet hozott … A csapatok 10 perccel a kezdés előtt kifutottak a gyepre melegíteni, a közönség ekkor értesült arról, hogy míg a Vasas a teljes csapatával tud kiállni, az Újpesti Dózsa sérültjei nem gyógyultak meg a rangadóra. Káposzta, Noskó, Fazekas és Bene hiányzott, a lilák tehát tetemes hátránnyal rajtoltak.
   Ennek ellenére Dózsa-rohamokkal kezdődött a mérkőzés. A 3. percben Dunai III. átadásával Kuharszki nagyszerűen kifordult a védők gyűrűjéből, de gyenge lövése elakadt a kifutó Kenderesiben. A másik oldalon Farkas távoli fejese suhant el a bal felső sarok mellett, majd Dunai II. előtt nyílt nagy lehetőség gólszerzésre, az összekötő kisodródott azonban a bal oldalra, és nem talált be az üresen hagyott kapuba. A 8. percben bal oldali szögletből megszületett a Dózsa vezető gólja. A labdáért felugró Kenderesit akadályozták, és a szemfüles Dunai II. olyan erővel fejelte a földre a labdát, hogy az átugorva a gólvonalra befutó Mészölyt, a felső léc alatt hullott a hálóba. 1:0.
   A gól után is a Dózsa kezdeményezett többet. A 18. percben Juhász elfutott a szélen, az alapvonal mellett befele kanyarodott, az ötösön álló Dunai II.-höz játszott, a balösszekötő elhúzta a labdát a kivetődő Kenderesi elől, de amikor át akart emelni a fekvő kapus felett, Kenderesi bele tudott ütni a labdába. A 26. percben Korsós nagyszerű labdát tálalt a felfutó Ihász elé, de Juhász kézzel egy pillanatra visszarántotta a válogatott hátvédet és a lövés kapu mellé csúszott. Feljavult a Vasas, a lilák hosszú percekig nem tudtak átmenni a félpályán. A 35. percben Nagy L. állva hagyta őrzőjét, de 10 méterről magasan kapu fölé bombázott. A 43. percben Szentmihályi aláfutott egy magas beadásnak, Mathesz elérte a labdát, de estében nem tudott saját társhoz továbbítani. A 44. percben Vidáts csak szabálytalanul tudta akasztani a nagy lendülettel kapura húzó Juhászt. Solymosi gyilkos erejű szabadrúgása nyomán kiperdült a labda Kenderesi öléből, de Mathesz becsúszva hárított a berohanó Kuharszki elől.
   
   Szünet után is változatlan hevességgel folytatódott a küzdelem. A 48. percben Zámbó összecsapott Menczellel, s rövid ápolásra szorult. Kuharszki hibájából Menczel került lövőhelyzetbe, és a jobb sarokra tartó 20 méteres bombáját Szentmihályi a levegőben úszva tolta szögletre. Kenderesi kiejtette Juhász partdobását, de szerencséjére nem volt a közelben Dózsa csatár. Ezután Szini távoli lövése ijesztette meg a piros-kék szurkolókat. Nagy nyomás alá került a Vasas kapuja. Dunai II. váratlan lövése zavarba hozta Kenderesit, kipattant kezéből a labda, óriási kavarodás támadt a kapu előtt, Göröcs, majd Kuharszki is rárúgta, de a védőkről ismételten visszapattant a labda. Juhász a felső lécet találta el, majd a Vasas kapujának torkában cselezgető Dunai II. a sok láb között nem jutott lövéshez.
   A 67. percben Göröcs átadásába Mészöly kézzel ütött bele, Bíróczky továbbot intett, Juhász elfutott a jobbszélen, éles beadása elsuhant a védők között, és a másik oldalon lendülettel érkező Nagy L. élesen a bal alsó sarokba továbbított. 2:0. A 73. percben Nagy becsapta Makrait, beadása pontosan Dunai II. fejére szállt, de a távoli fejes Kenderesi könnyű zsákmánya lett. Ezután Szentmihályi kapott tapsot: Puskás éles, közeli lövését szép vetődéssel tolta kapu mellé. Puskás beadását Farkas gyengén gurította kapura, majd az egyedül kapura törő Puskás a Dózsa kapusába vágta a labdát.
   A 78. percben a kifutó Kenderesi a 16-oson kívül kézzel fogta meg a labdát. A szabadrúgást Solymosi végezte el, és 17 méterről küldött gyilkos erejű, lapos lövése a lábak között utat talált a jobb alsó sarokba. 3:0.
   A 84. percben Farkas 14 méterről a bal kapufát találta el, majd egy előrevágott labdával Dunai II. elfutott, Mészölyt és Makrait is kicselezte, de óriási helyzetben a kétségbeesetten kifutó és vetődő Kenderesit találta el. A 89. percben Solymosi a 16-oson belül egy méterrel szabálytalanul választotta el a labdától Farkast. Bíróczky a vonalról ítélt szabadrúgást, Farkas lövése a sorfalról vágódott le. A mérkőzés után a közönség lelkes ünneplésben részesítette a levonuló játékosokat. Meg is érdemelték.
   
   ××××
   
   Az edzők gondjait, a két csapat összeállítását mérlegre téve kevesen gondolhatták, hogy az Újpesti Dózsa ezen a szép tavaszi estén ilyen meglepően biztos győzelmet arat a táblázat élén álló piros-kékek felett. A lilák mozgékonyságban, lelkesedésben, de labdakezelésben is magasan felülmúlták ellenfelüket és a döntő pillanatokban éppen az úgynevezett „tartalékok”, a csapatba bekerült tehetséges fiatalok húzták keresztül a Vasas számításait. A várakozásnak megfelelően mindkét együttes nagy gondot fordított az ellenfél kulcsjátékosainak lefogására. De amíg Dunai III. szinte tökéletesen kikapcsolta a játékból Farkast, Vidáts és Mathesz tehetetlen volt Dunai II.-vel és Göröccsel szemben. A Vasas ezen a mérkőzésen – begyakorolt játékstílusával ellentétben – sok adogatással szőtte támadásait. Körülményesen kezelték a labdát, így akcióikat többnyire már a félpálya közelében meg tudta a Dózsa állítani. Keveset foglalkoztatták a szélsőket, Molnárt és Korsóst is, középen pedig ezen az estén áttörhetetlen volt a vendéglátók védőfala.
   Ezzel szemben teljesen kiismerhetetlen volt az Újpest támadójátéka. Göröcs minden labdája emberhez szállt és a legváratlanabb helyzetekből is rohamra indulhattak vele az első vonalban tanyázó támadók. A két fiatal szélső, Juhász és Nagy L. pedig egymást múlta felül ügyes cselekkel, körültekintő helyzetmegoldással.
   Tíz perc kivételével a Dózsa irányította a játékot, sokkal több gólhelyzetük volt, teljesen megérdemelten, biztosan győztek, sőt, akár több gólt is rúghattak volna!...
   
   Az Újpesti Dózsában Szentmihályinak volt néhány bravúros védése, de hibákat is vétett, különösen a magas labdák hárításánál volt bizonytalan. Szini, Solymosi és Sóvári lelkesen, nagyszerűen harcolt, sokszor elcsípték a labdát az őrzésükre bízott támadók elől megelőző szerelésekkel, de ha a szükség úgy kívánta, önfeláldozó belevetődésekkel zárták el a szöget. Dunai III.-nak Farkas lefogása mellett még a támadásindításra is maradt ereje. A csatársor irányítója ezúttal is Göröcs volt, hatalmas területen mozgott, s a hozzá került labdákat szinte kivétel nélkül, pontosan továbbította. Az ezúttal lendületes Dunai II.-t jó néhányszor csak szabálytalanság árán tudták megállítani, a két fiatal szélső, Juhász és Nagy L. várakozáson felüli teljesítményt nyújtott. Bátrak voltak a közelharcokban, ügyesen cseleztek, s beadásaik rendre veszélyt jelentettek a Vasas kapujára.
   
   Baróti Lajos: Előtte kiegyeztem volna a döntetlenben, de most úgy érzem, hogy a bátrabb és ötletesebb támadójáték, a sok gólhelyzetünk alapján megérdemelten győztünk ilyen arányban is.
   
   Technikai K.O.
   
   A televízió jóvoltából az egész ország látta, a tudósítások részletesen elemezték azt a 90 percet, amelynek keretében, a négy állandó tagját nélkülöző Újpesti Dózsa, technikai k.o.-val győzött a Vasas ellen. Hétfőn is erről beszéltek az emberek, Baróti Lajosnak és játékosainak sokan gratuláltak. Még a Vasas hívők közül is sokan, mondván: „a jobbtól kikapni, nem szégyen!”
   Az ilyen vérpezsdítő mérkőzésekről oldalakat lehetne írni, hiszen a sok újpesti helyzet kialakulásának, és ellentétként, a Vasas kezdeményezések kudarcának több oka volt, mint amennyi játékos részt vett a küzdelemben. Mi mementóként csak két tapasztalatot rögzítünk:
   Bármilyen hadrendben játszanak a csapatok, akármilyen jó és részletes a mérkőzés előtt megbeszélt taktika, döntő, hogy legyen egy vezéregyéniség a csapatban, aki a pályán életre kelti, a pillanatnyi helyzethez formálja az edzői elképzeléseket, de ezen kívül személyes példamutatással tartja a hitet a társakban. Akire jó érzés ránézni, s – aki mindenkit mindig lát… Göröcs ezen a mérkőzésen nemcsak jó átadásaival volt külön részese a győzelemnek!
   Általában nagyra értékeljük az NB I.-es játékosok tapasztalatát, technikai tudását, lövő készségét, gyorsaságát. A rangadó tapasztalata szerint túl nagyra! Csak ezzel magyarázható, hogy három fiatal (akik közül kettő újoncnak számít) ezen a mérkőzésen döntő szerepet tudott betölteni!
   Dunai III. szinte teljesen kikapcsolta a játékból az állandó válogatott Farkast. Csak úgy, „félkézzel”, mert még támadásindításra is maradt ereje…
   Juhász fejelte az első gólt. Juhásznak a beadásából lőtte Nagy a másodikat, s többek között Juhász jelenléte is kényszerítette Kenderesit arra, hogy a harmadik gól előtt a 16-oson kívülre futva megfogja kézzel a labdát. A két szélső ezen kívül is legalább egy tucat veszélyes támadást vezetett. Arra, hogy Göröcs jól fog játszani, hogy Solymosin, Szinin és Sóvárin nehéz lesz átmenni, számíthattak a Vasas játékosok. A fiatalok lepték meg őket: Dunai III., Nagy és Juhász húzta keresztül a számításukat!
   Egy hét alatt megtanulhatott ez a három gyerek focizni? Szó sincs róla, csupán most megfeledkeztek magukról. Villanyfény… lelkes társak… zúgó biztatás… - ilyenkor nem gondol arra senki, hogy kit tegezhet, hogy kit kell magáznia, amikor a labdát kéri. Nincs „menő” és tartalék, csak a labdát látja az ember, s a mögötte felvillanó színeket: piros – lila …
   A gátlásaiktól szabadultak meg! Olyan önfeledten játszottak, mint valaha a grundon, amikor fogadásról volt szó. S közben vizsgáztak 20 ezer ember előtt: tudnak focizni! Illetve: nem sokkal többet tudnak náluk az állandó NB I.-esek.
   
   NS,KS