hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 2

   2016.03.24, 19:05

   Az Újpesti Dózsa nagyra értékeli a Partizant
   
   Baróti tart a mérkőzéstől × Káposzta valószínűleg pihen × Bánkuti visszakerül a csapatba × Paunovics, Djordjevics és Kovacsevics klasszisa
   
   Újpesten most nagy az öröm. És, hogy miért, azt Farsang Endre szakosztályvezető így mondta el:
   
   
   - Három ponttal vezetünk, újabb lépést tettünk a hőn óhajtott bajnoki címhez vezető úton. Most utólag megmondhatom, hogy féltünk a diósgyőri mérkőzéstől, mégpedig nem csak azért, mert a DVTK jó csapat, hanem azért is, mert a mi játékosaink szeptember 3-a óta, Prága és Stockholm között, csupán Belgrádban küzdöttek ismét együtt. Mondhatom, nagyszerű tapasztalatokat szereztünk. Mindenki nagyon akart, a szerdai játékhoz képest 180 fokos fordulat következett be. Öröm volt nézni a mieink harci kedvét, mozgékonyságát, munkabírását. Így is nehezebben nyertünk, mint ahogyan erre a 4:1-ből következtetni lehet.
   
   Hétfőn a Megyeri úton már kevesebb szó esett a diósgyőri találkozóról. Bene és Fazekas ugyan még tapogatta sérülésének nyomait, panaszkodtak, hogy durván játszottak ellenük. A vezetők is szóvá tették ezt, de nagyon tárgyilagosan azt is elismerték, hogy később a Dózsa sem maradt adós. A húszperces könnyed mozgást fürdő, majd gyúrás követte. A partvonal mentén Baróti töprengett.
   
   - Változtatok az összeállításon, de még gondolkozom azon, hogy miként. Káposztát fáradtnak látom, de Dunai III.-at is. Bánkuti viszont már egészséges, ő játszani fog, mégpedig balhátvédet. Alighanem Káposztát pihentetem, Noskó lesz a jobbhátvéd. Véglegesen csak a keddi edzés után döntök. Ha Dunai III. maradna ki, akkor Noskó játszana fedezetet. A többiek maradnak.
   
   Amikor a Partizan elleni EVK visszavágóra terelődött a szó, Baróti Lajos érdekes dolgot mondott:
   
   - Egy jelentősebb nemzetközi mérkőzés előtt az a szokás, hogy az otthonjátszó csapat vezetősége, s a játékosok dicsérik az ellenfelet. Most én is ezt teszem, de nem azzal a céllal, hogy így bizonygassam, milyen nehéz dolgunk lesz szerda este, s a mérkőzésre sokan jöjjenek ki, hanem azért, mert valóban meggyőződésem: a Megyeri úton nagy mérkőzést, vérbeli kupacsatát láthat majd a publikum, s egy remek jugoszláv csapatot. A Partizanban kilenc válogatott játszik, akik közül Paunovics középhátvéd, Djordjevics fedezet és Kovacsevics csatár extraklasszisnak számít. Nézzék meg őket!
   
   Aztán felelevenítette Belgrádot.
   
   - 2:0-ra vezetett a Partizan, s bizony volt egy olyan időszak, amikor izgalmamban majd leestem a kispadról, olyan nagy volt a Partizan nyomása.
   
   Lévai Béla, az Újpesti Dózsa elnökségi tagja ezzel kapcsolatban azt mondta, olyan fergetegesen támadott a jugoszláv csapat, hogy ekkor 0:3-as vereséggel is kiegyezett volna.
   
   - Majd meglátják, hogy a jugoszlávok mesterien cseleznek, kitűnően bánnak a labdával, gyorsak, mozgékonyak – folytatta Baróti. – Fegyelmezett a csapatjátékuk, erélyesek, s akaraterejükre jellemző, hogy a mérkőzés hajrájára leküzdötték a fáradtság okozta szorongató görcsöt is. Nagyon sajnálom, hogy a Megyeri úti mérkőzés után valamelyik csapat kiesik a kupából, s gyengébbek kerülnek tovább.
   
   És melyik esik ki?
   
   - Remélem a Partizan, de azt is megmondom: tartok a mérkőzéstől, mert nagyon nehéz küzdelem előtt állunk. A Partizannak egygólos előnye van, s a nagy tudású, rutinos játékosok képesek ennek megőrzésére.
   
   Határozottan mondta:
   
   - Az a véleményem, hogy a továbbjutáshoz száz százalékkal jobban kell játszanunk, mint Belgrádban!
   
   A Partizan tizenhat játékossal kedd délelőttre jelezte érkezését, s még aznap este, villanyfénynél edzést tart a Megyeri úton. S akárcsak az Újpesti Dózsa, a továbbjutás reményével lép szerdán este pályára.
   
   
   1969. október 01.
   
   A második félidő döntött
   
   Óriási erővel, tíz emberrel védekezett a Partizan × Az újpestiek úgyszólván egykapura játszottak, de kihagyták a helyzeteket × Csurkovics remekül védett, Bene gólja törte meg a betonvédelmet × Biztos, megérdemelt győzelem, jobb támadójátékkal
   
   Újpesti Dózsa- Partizan Beograd 2:0 (0:0)
   Megyeri út, 18 ó., 25.000 néző, V.: Lazowszki (Budaj, Holubl – mindhárom lengyel)
   EVK 1. forduló, 2. mérkőzés
   
   Ú. Dózsa: Borbély-Káposzta,Solymosi,Noskó-Dunai III.,Zámbó-Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II.,Nagy L.
   Edző: Baróti Lajos
   Partizan: Csurkovics-Mihajlovics-Bajics,paunovics,Radakovics,Damjanovics-Katics,Djordjevics,Kovacsevics-Vukotics,Bjekovics.
   Edző: Stevan Vilotics
   
   Csere: Damjanovics h. Marics (40p.), Bajics h. Dordics (70p.)
   
   Gólszerző: 1:0 Bene (61p.), 2:0 Dunai II. (66p.)
   
   Szögletarány: 16:2 (7:0)
   
   A nagyszerű, kellemes időben tódult a közönség a Megyeri út felé. Akik korán kijöttek, nem bánták meg, mert az előmérkőzésen nagyszerűen szórakoztak. Az újpesti öregfiúk a pozsonyi öregfiúk csapatával mérkőztek és a gólokban bővelkedő 4:4-es mérkőzésen sokat tapsoltak a nézők.
   Az újpestiek öltözőjében Baróti Lajos azon kesergett, hogy Szentmihályi szeméremcsont sérülés miatt nem tudja vállalni a játékot.
   
   - Diósgyőrött Sikorával ütköztem össze és nagyon érzékeny a lágyékom tája – magyarázta a kapus.
   
   Aztán Baróti vette át ismét a szót:
   
   - Úgy terveztem, hogy Káposztát vagy Dunai III.-at pihentetem, de mivel Szentmihályira nem számíthatok, nem akartam megbontani a csapat egységét.
   
   A Partizan öltözőjében nyugodtan készültek a játékosok és mind többen is mondták: jó védekezéssel képesek egy döntetlenre. Az eredetileg tervezett csapatból Petrovics, aki Belgrádban balszélsőt játszott, kimaradt.
   
   Hatalmas iramban indult a játék. Már az első percek után látni lehetett, hogy a Partizan minden erejét a védekezésre összpontosítja. Olyannyira, hogy elöl csupán egyetlen csatáruk maradt, Bjekovics vagy Vukotics felváltva. A többiek teljesen hátrahúzódtak, megszállták a 16-os környékét, minden játékos külön őrzőt kapott és mögöttük még egy sepregető helyezkedett el. Az újpesti térfél sokszor teljesen kiadó volt.
   A 9. percben adódott az első gólhelyzet. Nagy László középen 10 méterről kapura lőtt, Csurkovics ujjheggyel a felső lécre tolta a labdát. Nem sokkal később Bene szorongatott helyzetből kapura lőtt, a kapus most is a helyén volt. Óriási volt a hazai csapat fölénye. De emiatt a jugoszlávok nem nyugtalankodtak, meglepően higgadtan védekeztek és úgy passzolgattak a középpályán, mintha egy barátságos mérkőzésről lenne szó. Minden megmozdulásukon látszott a nagy rutin. Arra törekedtek, hogy lefékezzék a Dózsa rohamait. Göröcs lövését másodszorra kaparintotta meg a kapus. A 28. percben Fazekas mesteri cselekkel remekül átjátszotta a védőket, de miközben lökték, 6 méterről fölé lőtt. Solymosi óriási, 20 méteres szabadrúgását Csurkovics játszi könnyedséggel úgy csípte el, mint macska a legyet. Egyre keményebbé vált a játék, gyakori volt az ütközés, a játékosok többször a földre huppantak. A 40. percben Djordjevics egy gyors támadás végén alig lőtt mellé. Nagy L. lövését védte a kapus, majd a félidő hajrájában Dunai II., majd Nagy L. lövése vágódott vissza a védőkről.
   
   A II. félidőben egymás után négy szögletet ért el a Dózsa, de az 57. percben majdnem a jugoszlávok lőttek gólt, Vukotics megugrott és már a kifutó Borbély mellett is elemelte a labdát, amikor Noskó kapásból a kapu torkából kivágta. Néhány percen keresztül támadott a Partizan, Katics lövését Borbély mellre fogta. A másik kapunál Fazekas futtából lőtt, de Csurkovics kiütötte a labdát. A sorozatos Dózsa támadások a 61. percben góllá értek. Dunai II. a 16-oson belül ügyesen Bene elé tolta a labdát, aki nagy lendülettel elhúzott Bajics mellett, aztán nagyon higgadtan megvárta, amíg a kifutó kapus elmozdult, aztán öt méterről laposan a jobb sarokba lőtt. 1:0. Nagy volt az öröm a nézőtéren, de a pályán is. A 66. percben pedig jött a második gól. Dunai II. a Partizan térfelének közepén egy szabadrúgásból gyorsan a balra sodródott Fazekashoz adta a labdát, aki néhány lépést tett vele, aztán élesen belőtte és a berohanó Dunai II. közelről a bal sarokba vágta. 2:0. Három perccel később Benét a 16-oson belül fellökték, de a játékvezető nem látott szabálytalanságot. A jugoszlávok feladták a védekezést és megpróbálták átvenni a játék irányítását. Ez azonban csak néhány támadásvezetésben mutatkozott meg, ezek nem jelentettek különösebb veszélyt Borbély kapujára. A játék kiegyenlítettebbé vált, de a Dózsa továbbra is sokkal gólveszélyesebb támadásokat vezetett, a 84. percben Dunai II. ordító gólhelyzetben hibázott, Csurkovics leszedte a lábáról a labdát. A küzdelmes, kemény játék végül is megérdemelt magyar győzelemmel végződött, mert a Partizan ráfizetett arra a kockázatos vállalkozására, hogy mindent egy lapra téve, a mérkőzés nagy részében csak védekezett. Az Újpesti Dózsa harcos felfogásban, lelkesen küzdött. Összjátéka gyorsabb, ötletesebb, támadóbb szellemű volt. Ha helyzeteit is kihasználja, nagyobb arányban győzhetett volna, miként a Partizan is Belgrádban.
   
   Az Újpesti Dózsa kapujában Borbélyt nem tették próbára. A hátvédhármas tagjainak könnyű dolga volt. Legtöbbször Solymosinak kellett közbelépnie. A két szélsőhátvéd inkább támadásindításokkal próbálkozhatott, mert a szélsők ritkán nyomultak előre. A fedezetek egy sereg támadást indítottak, különösen Zámbó, aki szinte mindenütt feltűnt a pályán. Sokat szerelt, gyakran adott jó labdákat és megbízhatóan játszott Dunai III. is. A csatárok közül Göröcs nagy területen villogott. Bene és Dunai II. előretoltan játszott, nagyon nehezen boldogultak szívós őrzőjükkel szemben, mindketten szünet után voltak lendületesebbek. Benét nehéz volt tartani. Dunai II. meglehetősen sokat hibázott, de végül is a két gólban része volt. Fazekas a mezőnyben ügyesen cselezett, de támadásbefejezései nem sikerültek, miként Nagy Lászlónak sem.
   
   
   Az újpestiek küzdőképessége jeles, a Partizan megbukott taktikából
   
   Támad-e vagy védekezik a Partizan? Erről vitatkoztak a mérkőzés előtt az újpesti szurkolók. Azért volt ez téma, mert a belgrádi találkozó után a lapok hírül adták, hogy a Dózsa a játék képe alapján nagyobb arányban is kikaphatott volna. S ezt a hét elején megrendezett sajtóértekezleten megerősítette Baróti Lajos is. Éppen ezért feltehető volt, hogy a kitűnő játékosokkal rendelkező Partizan támadószellemben játszik Budapesten is, mert a továbbjutáshoz egy gólra a hazaiaknak hárommal kellett volna válaszolniuk.
   Meglepetésre a jugoszlávok úgy védekeztek, hogy szinte teljesen lemondtak a góllövés lehetőségéről. Igaz, ezt hosszú ideig mesterien tették.
   Tussinger Antal, a Bp. Honvéd kitűnő fedezete – aki a lelátón szurkolt a Dózsának – nem is állhatta meg szó nélkül: - Ilyen védekezést már régen nem láttam. Mindenki ott van a 16-os körül, remekül fognak embert, néhányan területet is védenek, s ha megszerzik a labdát, nyugodtan adogatnak, bámulatosan higgadtak. Kérdés, hogy meddig állják a nagy nyomást?
   Megadták a választ is: egy félidőn át. Persze addig is kaphattak volna gólt – kettőt is, de Fazekas és Nagy L. sem talált a kapuba.
   Elfogultság nélkül meg lehetett állapítani, hogy csupán idő kérdése mikor rezdül meg a Partizan hálója. A Dózsa ugyanis elszántan, nagy akarattal küzdött, hevesen rohamozott. A jugoszlávok pedig változatlanul nem adták fel betonvédekezésüket. Bíztak önmagukban, a nagyszerű Csurkovicsban.
   Fogcsikorgatva küzdött a Dózsa. A csatárok sokat mozogtak, de Bene és különösen Dunai II., csak nagyon nehezen tudott elszabadulni az őrzőjétől. Végül mégis ők döntötték el a mérkőzés sorsát, Bene gólja megrendítette a Partizant, s utána Dunai II. gólja már a továbbjutást jelentette.
   Nyugodtan elmondhatjuk, a Partizan Újpesten megbukott taktikából. Egy klasszis csapat ellen a körömszakadtáig való védekezés nem vezethetett eredményre. Ezt egyébként a mérkőzés után megállapították a jugoszláv újságírók is.
   Mi pedig örömmel nyugtázzuk: a magyar bajnokjelölt már az EVK 32 legjobb csapata között van.
   
   Népsport, Képes Sport
   
   hmgy
   
   
    
2. 
   admin fgymat

   # 1

   2009.08.06, 20:14

   Továbbjutott az Újpesti Dózsa, 3-2-es összesítéssel.