hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 2

   2021.12.11, 19:12

   FTK—BAK 3:2 (1:2).
   
   Az Üllői-uti páiyán folyt le a két csapat bajnoki küzdelme, amelyből a sze­rencsésebb fél került ki győztesként. Mindkét fél le­hető legjobb csapatával igyekezett kiállani. A mér­kőzés a BAK támadásaival indul meg. Csatársora sok veszélyes helyzetet teremt Fritz kapuja előtt, aki több nehéz labdát volt kénytelen menteni. A 16-ik percben Schaffer egy előre adott labdával megszö­kik és a kifutó Fritz mellett goalt lő. A goal után a FTK erősen iparkodik, de csatárainak semmi sem sikerül. Az „erős“ iramnak csakhamar áldozata van. Weinber a jól dolgozó Schaffert lerugja, ugy, hogy a BAK jó ideig 10 emberrel dolgozik. A Schaffer legáncsolása miatt megítélt szabadrugásból Károly a BAK második goalját lövi. A goal után is a kék­feketéké marad a támadás szerepe. A kapujukhoz ritkán eljutó FTK azonban egy meglehetősen indo­kolatlan tizenegyeshez jut, amelyből Schlosser goalt lő. A BAK támadásaival záródik a félidő. Szünet után a FTK erősen belefekszik a játékba s leszorítja a BAK-ot, amelynél azonban a védelem nagyszerűen működik. Weinber erőszakos játéka kiállítását vonja maga után. Már-már elveszettnek látszik a mérkő­zés a bajnokcsapat részére, amikor egy támadás al­kalmával Pataky labdája; Neubrunn karját éri, mire a biró tizenegyest ítél. A második goal egyszersmind a győzelmet is jelentette, mert a BAK, balszeren­cséjét látva, elkedvetlenedik s védekezés nélkül en­gedi át a tért a zöld-fehéreknek. Schlosser kiszö­kése röviddel a befejezés előtt a harmadik goalt jelenti, ami talán meg nem érdemelt pontok birtokába juttatta a FTK-ot. A félidő végén Károlyt a biró ki­állította. Biró: Sugár.

   
   
   Pesti Napló, 1913 szeptember 9.
    
2. 
   seamandarin

   # 1

   2021.11.25, 19:54

   FTC—BAK 3:2.
   
   ( Üllői-uti pálya.) A mikor a tavaszi szezon vége felé a Budapesti-csepeii Atlétikai Klubnak az MTK ellen első alkalommal sikerült komplett csapatot kiállítani, még a mérkőzés megkezdése előtt kijelentettük a kék­feketék egyik vezetőtagjának, hogy csapatuk abban az összeállításban az FTC és MTK egyenrangú riválisa, a mely ha együttmarad, amazokkal egyenlő esélylyel pá­lyázhat a bajnokságért. A közelmult eseményei igazat adtak nekünk, mert a BAK azon a napon legyőzte az MTK-t, s azután egészen a szezon végéig frontban ma­radva, szebbnél-szebb eredményekkel tért nyári pihenő­jére. A pihenők azonban mindig változást hoznak, s mire az őszi szezon megkezdődött, a BAK három jeles képes­ségű játékosa idegen egyesület színeiben »edzette testét«, s hódolt kedvencz sportjának. így történt, hogy a mult héten az amugy is meggyengült csapat kissé felforgatott összeállításban elveszítette a szezonnyitó bajnoki mérkő­zést. Egy bét leforgása alatt azonban sikerült a vérvesz­teséget némileg pótolni, s vasárnap már mint a bajnok­csapat egyenrangu ellenfele jelent meg a pályán. A sport­emberek, a játékosok és csapatok képességével, formájával ismerősök már ekkor meglepetésről rebesgettek, de még az FTC legedzettebb hívei is pesszimisztikus hangulatuvá lettek, mikor az első félóra leforgásán belől a BAK fölé­nyes játék után 2 : 0 arányban vezetett. Talán nem volt odakünn a hétezer főnyi közönségben száz ember, a ki ekkor az FTC győzelmében mert volna hinni. Es megtör­tént a hihetetlennek látszó, de nem példanélküli eset, hogy a ferenezvárosi fiuk az első sikeres akczión felbuz­dulva, óriási energiával vetették magukat a küzdelembe, s végül győztesen vonultak le a pályáról. Nem akarunk hízelegni az FTC-nek, de meg kell állapítanunk, hogy erre a bravurra csak a Ferenczvárosi Torna-Club képes. Nem az első eset, bizonyára nem is az utolsó és éppen a BAK szomoruan tapasztalhatta most már ismételten, hogy az FTC hires finishe még mindig nem a multé.
   Az igazságnak és a tudósítás hitelességének tarto­zunk azonban annak a feljegyzésével, hogy a BAK, ha máskülönben kitünően játszó csatársora csak kissé is goalképesebb, már az első félidőben végérvényesen és megdönthetetlenül biztosíthatta volna a győzelmet, a mi akkor is bekövetkezett volna, ha a lábát a mult hétről még mindig fájlaló Schaffert Weinber harczképtelenné nem teszi. Ez és két, az FTC-rc nézve szerencsés körül­mények között megszületett tizenegyes volt a zöld-fehérek győzelmének egyik tényezője, viszont a bajnokcsapat bravurja abban nyilatkozott meg, hogy a második félidő javarészében tiz emberrel játszva, a már elveszettnek hitt mérkőzést a maga javára tudta eldönteni.
   Az FTC csapatában Bródi helyén Kiss játszott — szánalmasan. Alig volt az egész matchen egyetlen sikeres akcziója. Labdaszedése még ugy a hogy megjárná, le­adásai azonban gyatrák, fejjátéka pedig egyáltalában nincsen. A védelemben Rumbold emberfeletti munkát végzett azzal, hogy sorra, kikorrigálta a Schiller helyett beállított Fritz és a Payer pótlására hivatott Szandovics hibáit. Fritz bizonytalan védésével állandó rettegésben tartotta az FTC híveit, mig Szandovics csak akkor hasz­nálható, ha zavartalanul rughat; különben erős fizikumú és hosszu rugásokkal rendelkező játékos, a ki idővel bi­zonyára beleilleszkedik majd az FTC kitűnő együttesébe. Weinber állandóan harmadik hátvédet játszott, s igy ismét Blum volt az egyetlen igazi vérbeli fedezetjátékos. A csatársor jobbszárnya teljesen tehetetlen volt. Weisz állandóan lekésett, s egyetlen sikeres lefutást sem produ­kált, a gömbölyű jobbösszekötő formán kívül van, s még Pataki sem volt eléggé diszponálva; hires lövéseiből még ízelítőt sem adott. A Schlosser—Borbás szárny ki­válóan játszott, s különösen Schlosser volt elemében, a ki az FTC mind a három goalját rugta.
   A BAK védelme a szigorú kritikát is kiállja. Wolenszkv, a kapussá lett középosatár — á la Worpitzky — mind jobban belemelegszik uj szerepébe. Ludvig brilliánsan, s a mellett fairül játszott, csak vehemens kapcsolásai veszélyesek és Neubrunn is dicséretesen állta meg a helyét. A fedezetsorban a par excellence középfedezet­nek, Károlynak Korda és Rudas jó segítőtársai voltak. A csatársor gyönyörűen játszott össze és a két szélső — jobboldalon a Törekvéstől átlépett Krausz játszott — egyénileg is szép játékot produkált. A belső csatárok ki­vétel nélkül elsőrangú goallövők, csodálatosképpen azon­ban csak a hatos vonalról mernek kapura lőni. Cseh a középen is jól megállotta a helyét, ugyszintén a Nagy­váradról visszatért Kucsera is mint jobbösszekötő.
   A mérkőzés a két félidővel két részre is oszlott. A játék első felében a BAK megsemmisítő fölényben volt, s ha jobban kihasználja a kínálkozó helyzeteket, sulyos vereséget mérhetett volna a bajnokcsapatra. A második félidőben a BAK visszaesett, az FTC lett az ura a hely­zetnek, s folytonos támadásaival kifárasztotta a kék­feketék védelmét, a mely kénytelen volt a már biztosnak hitt győzelmet az utolsó perczekben kiengedni a kezéből. A match első fele szép, fair, sima lefolyásu volt, ellentét­ben a szünet utáni részszel, a mikor bizony gyakran meg­feledkeztek a játékosok magukról.
   A 14-ik perczben rugja Schaffer a kapujából kifutó Fritz mellett az első goalt. Negyedóra mulva Weinber megrugja Schaffert, a ki összeesik, ugy hogy leviszik a pályáról. A megítélt szabadrugást Károly süvítő lövéssel a játékosoknak valóságos falanxán keresztül csodaszép goallá értékesíti. Tiz perczczel a befejezés előtt Ludvig a tizenhatos koczka sarkában ok nélkül kézzel fogja meg a labdát, a tizenegyesből Schlosser goalt rug. Schaffer közben visszamegy a pályára, majd ismét kiáll. Félidő 2:1 a BAK javára.
   A második félidő kilenczedik perczében a biró Weinbert kiállítja. Három percz mulva Pataki megrugja Neubrunnt, a ki kiáll, s csak öt percz múlva megy vissza- sántikálva. A 28-ik perczben Schlosser meg nem ítélhető off-side goalt rug. A 33-ik perczben Rudas handset vét, a megítélt tizenegyesből Schlosser kiegyenlít. Hét percz­czel a mérkőzés befejezése előtt Schlosser Borbás gyönyörű beadásából az FTC híveinek örömmámora közepette meg­szerzi a győztes goalt. A BAK most összeesik, s annál ke­vesebb reménye van a kiegyenlítésre, mert kitűnő közép­fedezetét, Károlyt, Blummal való összecsapása alkalmá­ból a biró kiállítja.
   Külön fejezetet kell szentelnünk ezúttal a játékbirónak is. Az izgalmas mérkőzést Sugár István kiválóan vezette. A helyzetek gyors megítélésében valósággal brillírozott, s a mellett mindvégig erélyes, határozott és imponálóan nyugodt volt. Vasárnapi nagystílű bírásko­dása a legelső angol liga-birónak is dicséretére válnék, & ezt az általános megelégedéssel fogadott ténykedését méltán sorozhatja a népszerű sportsman legszebb sikerei közé.
   
   Az Újság 1913 szeptember 9.