hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 1

   2022.04.27, 23:40 (szerk.: 2022.04.28, 09:47)

   UTE — Törekvés 1:1 (0:1)
   
   Jó lelkesen játszó törekvés csak az utolsó percben engedett át egy pontot a gyengén funkcionáló ujpesti csapatnak.
   
   Törekvés : Lantos— Siegl, Ivancsics II. ,—Wéber, Pruha, Halmos— Szántó, Tritz, Kautzky, Bartos, Lengyel.
   UTE : Varga — Bölcskey, Fogl III. —Kelecsényi, Baubach, Peics — Paulusz, Kósa, Jeszmás, Csontos, Szidon.
   
   Ujpesti stadion, 8000 néző
   Biró: Kann Frigyes
   
   Rendkívül forró hangulatban, a közönség féktelen viselkedésétől megmegzavarva folyt le a mérkőzés. Pedig a játéknak alig volt olyan izgató momentuma, amely a nézőtér hangulatának elvadulását indokolttá tette volna. A mérkőzés legnagyobb része stílustalan csapkodással, vagy erőtlen, ambíció nélküli támadásokkal telt el és csak sovány kárpótlást nyujtott a sivár látványért néhány játékos kitűnő játéka. Ezek a megállapítások elsősorban az UTE-ra vonatkoznak, amely a letört csapat benyomását keltette az elfogulatlan nézőben. Az UTE az utolsó tíz nap alatt olyan hatalmas munkát végzett — céltalanul, hogy a letörés nem maradhatott el. Tíz nap alatt négy mérkőzést játszani és közben még három napot utazni is, a legerősebb csapat kondícióján sem mulhatna el nyom nélkül, nem tekintve, hogy ilyesmi a sportszerűséggel sem egyeztethető össze.
   
   A csapat leggyengébb része a közvetlen védelem volt, amelyből Fogl II. hiányzott, a helyettese, Bölcskey pedig nagyon gyatra játékot produkált. Fogl III. természetesen szintén erősen megérezte megszokott partnerének hiányát. Sok hibát csinált. A halfsorról ismét megállapíthatjuk, hogy nem teljesítette kifogástalanul a hivatását, ami különben nem is csoda, hiszen Baubach — ha jelen is volt a pályán — a játékba a legnagyobb igyekezete ellenére is ritkán sikerült beavatkoznia. Pejcs és Kelecsényi a szokott átlagformájukat játszották ki, elég hasznosan támogatták az I. félidőben a védelmet, a II. félidőben pedig bőven ellátták labdával a támadósort. A csatársorban Kósa tűnt fel nagy áttekintő képességre valló passzaival és driblingjeivel. A szélsők, Paulusz és Szidon szép beadásaikból sok meleg helyzetet teremtettek a Törekvés kapuja előtt. Különösen Paulusz tetszett, akinek a játékstílusa már szorosan a partneréhez, Kósáéhoz igazodik. A két szélső igyekezete azonban haszontalannak bizonyult, mert az összekötők nem igyekeztek a kapura lőnni, hanem mindent Jeszmás elé tálaltak, aki pedig nagyon rossz formában játszott, mindent rontott. Ezt a partnereinek észre kellett volna venniük. A Törekvés játékában ujabb fejlődést nem fedezhettünk fel, de azért dicséret illeti meg. A fiatalokat jellemző lelkesedés egy pillanatig sem hiányzott a csapat játékából. Ellenfelük gyenge formáját látva, eredményre törekedtek, csatárláncukat az első félidőben állandó ostromra küldték, míg a második félidőben elszánt védekezéssel igyekeztek az első félidő értékes eredményét megőrizni. A csatársorban Tritz személyében nagy technikájú kemény kötésű fiatal játékost ismertünk meg, akiről még sokat fogunk hallani. Kautzky körültekintően, Bartos agilisan játszott. Kár hogy mind a ketten tulságosan hátra mennek labdáért és így sok felesleges munkát végeznek. Szántó és Lengyel, a két szélső nem csinált feltűnő hibát. A halfsorban Pruha sokat segített a hátvédpárnak, de a csatárairól sem feledkezett meg. Örökösen az UTE csatárok nyakán lógott és fejlődő technikájára vall, hogy erőszakoskodás nélkül is elintézte őket. Weber intelligens halfjátékos s bár az UTE jobbszárnyával szemben nehéz dolga volt, azt a legtöbbször sikerrel végezte el. Gyenge volt Halmos aki Szidont állandóan szabadon hagyta.
   
   A hátvédek közül Siegl dicséretre méltó agilitással és bátorsággal játszott, ellenben Ivancsics II. sokszor hibázott. Lantos könnyed biztonsággal védett, a gólt meg nem akadályozhatta. Az első félidő kezdetén az UTE vezet több támadást a szélsői révén, a belső csatárok azonban ismételten hibáznak. A 7. percben Fogl III. a labda mellé rug, szerencséjére a Törekvés közel levő csatárai nem mennek rá, s így ideje van a hibáját kijavítani. A 10. percben biztos gólhelyzethez jut az UTE, sőt csaknem gólt ér el. Jeszmás közeli lövését Lantos kiejti, utána kap, de Csontos elhuzza előle a labdát. Lantos magára hagyja a kaput. Csontos lő, a labda azonban az időközben a kapuban termett Halmos térdéről kipattan. A 15-ik percben Csontos a 16-osról lőni készül, de Pruha elhalássza az orra elől a labdát. A 19. percben korner az UTE ellen, Baubach 16-oson belül ököllel üti a feje fölé, a bíró természetesen 11-est ítél, amelyet Tritz szép helyezett lövéssel juttat a hálóba. Ettől a perctől kezdve a közönség működésbe lép. A bíró minden egyes ítélkezését hatalmas zenebonával kísérik, a gyalázkodó és gunyos orditozások a meccs végéig egy pillanatra sem szünetelnek, a becsületsértő kifejezések tömegesen röpködnek a bíróra és határbírókra egyaránt. A páholyok közönsége diktálja az iramot. A közönség eléggé el nem ítélhető viselkedése az UTE játékosaira sem marad hatás nélkül, ami ugyan nem durva játékban, hanem ideges megjegyzésekben és reklamálásokban nyilvánul meg. Az UTE különben állandóan támad, de Jeszmás mindent elront. Faultok is mind sűrűbben akasztják meg a játékot. Az izgalom a nézőtéren a végsőkig fokozódik. Szerencsére vége a félidőnek.
   
   Kezdés után az UTE azonnal támadásba kezd és nem is hagy fel támadásaival a félidő végéig. A Törekvés az egész csapatát a kapuja elé vonja, elszántan és ügyesen védekeznek uúgy, hogy veszélyesebb lövésre nem is kerül sor. Jeszmás belátva, hogy a csatársorban csak kárára van a csapatnak, a 20-ik percben Baubachhal helyet cserél. A sikertelenség és a gyakori — bár veszélytelen — faultok, a pillanatig sem
   
   nyugvó közönséget annyira felizgatják, hogy valósággal tombol és a bírónak csak a legnagyobb hidegvérrel sikerül a mérkőzést levezetni. A 42-ik percben a Törekvés kapuja előtti nagy kavarodásban az egyik Törekvés-játékos kezével ütötte le a labdát, a bíró és határbírók azonban az előtte állók miatt a handset nem látták, s így 11-es rugásra nem került sor. Valósággal, megváltásként jött az utolsó másodpercben az UTE kiegyenlítő gólja, amelyet Jeszmás tíz méterről lőtt kapásból. Enélkül a gól nélkül alighanem példátlan botrány színhelye lett volna az ujpesti Stadion. A góllal egyidőben a bíró a mérkőzés végét jelezte és azonnal indult az öltözők felé. A közönség nem tudta, hogy a gólt megadta-e vagy nem, ami ujabb izgalmat okozott s csak akkor oszlott szét a publikum s a mikor a kiegyenlítő gól megítélése köztudomásu lett. A bíró dicséretére válik, hogy a közönség legnagyobb terrorja ellenére is mindvégig megőrizte objektivitását.

   
   Sporthirlap, 1923. november 5.