hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 2

   2022.04.06, 21:04

   UTE: Remete—Fogl II. és III. Kelecsényi, Baubach, Peits — Paulusz, Blohuny, Piboj, Schaller, Szidon. III. ker. TVE: Neuhuasz— Harrer, Szabó— Nagy, Kléber, Kovásznay— Plesch Horváth, Palcsek, Skvarek, Schwarz.

   
   Nemteti Sport, 1922. november 6.
    
2. 
   seamandarin

   # 1

   2022.04.06, 20:00 (szerk.: 2022.04.07, 08:45)

   UTE — III. ker. TVE 5:1 (2:1)
   
   Ujpest, 5000 néző
   Bíró: Kiss Tivadar
   
   Érdekes hullámvonalat alkotna, ha táblázatot készítenénk az UTE csapatának formaváltozásairól. Egyik héten ugy elhagyja magát, hogy igazán csak nagyszerű bekkjeinek, s egy-két tűzön-vizen keresztül lelkes játékosának tulajdoníthatja, hogy jóval gyengébb ellenfelei is meg nem verik, míg a következő héten ismét — és történetesen mindig a legjobbak ellen — olyan pompás játékot produkál, amelylyel csodálatba ejti nemcsak a laikusokat, hanem a szakembert is. A csapat biztonságát mutatja, hogy gyengébb napjain sem érik különösebb balesetek, de — s ezt jó lesz megjegyeznie a csapatnak, — bajnok csak akkor lesz, ha minden mérkőzését egyformán komolyan, tudásának teljes latbavetésével játssza végig, s kedvetlen játékkal nem nyujt réseket a gyengébb ellenfélnek is az érvényesülésre.
   
   Az UTE most vasárnapon az utóbbi időben kitünően szerepelt III. kerületiek ellen ismét ugy játszott, mint ahogy a bajnokság komoly jelöltjéhez illik. Minden emberét atfütötte a lelkesedés, a győzni akarás s ennek érdekében nemcsak teljes tudását igyekezett latbavetni. hanem le tudott mondani az egyéni érvényesülésről is, — ha az összesség, a csapat érdeke így kívánta.
   
   Ezeknek a jó tulajdonságoknak köszönhette az UTE, hogy a játék kilenctized részében frontban volt s a gólhelyzetek egész sorát teremtette a III. kerületi kapu előtt. A Vívókat láthatóan meglepte az UTE nagyszerű küzdöképessége s miután az első negyedórában néhányszor sikertelenül kísérelte megközelíteni az UTE kapuját, azontúl teljesen a védekezésre adta magát. Ebben sem produkált azonban kielégítőt, amit jelez nemcsak a nagy gólkülönbség, hanem az UTE által félrelőtt gólhelyzetek nagy száma is.
   
   A III. kerületet — azt hisszük erősen meglepte a széles pálya, amelyen először játszottak s amely az ő keskeny hazai pályájukhoz képest teljesen változott körülmények elé állította őket. De zavarólag hatott játékukra a pálya puha felszíne is, amelyen a labda nem ugy ugrott, amint ók számították. Hiányzott csapatukból rendes halfjuk, Schvitzer is, akit Nagy egyáltalában nem tudott pótolni.
   Mindezek az okok azonban csak magyarázzák, de nem menthetik a III. ker. nagy vereségét. A csapat mai játéka alapjan megérdemelte a sulyos vereséget. Tulajdonképpen csak három játékosa játszott ma végig elsőosztályu futballt: Szabó, Kléber és Horváth. Szabó végig oszlopa volt a védelemnek, s rajta mult, hogy az UTE még több gólt nem rugott. Klébernek két gyenge szélső halfja mellett nehéz feladata volt, de ő megtett mindent, amit megtehetett. Persze az állandó munka őt is kifárrasztotta. Horváth idönkint megkísérelte okos passzaival és majd egyéni akcióival felvinni csapatát s nem rajta, hanem ügyetlen partnerein mult, hogy ez nem sikerült neki. Egyébként a csapat többi részének játéka nem állta ki a kritikát.
   
   Neuhausnak egyetlen pompás védése volt (Paulusz váratlan lapos lövését bravurral fogta), egyébként könnyelmű védésével okozója volt a sulyos vereségnek. Harrer a széles pályán elvesztette biztonságát, csak foultjaival tűnt ki. Kovásznaynak eleinte volt néhány szép szerelése, de azontul többet rontott, mint használt.
   
   A tartalék Nagy jobbhalf nagyon gyengének bizonyult Szidon—Schaller ellen. A csatársorban Horváton kívül csak Skwarek agilitása érdemel említést, a kát szélső: Plesch és Schwarz tehetetlenek; Palcsek pedig lassu és kevés a technikája is.
   
   A IlI. kerületiekkel ellentétben az UTE csapatában csaknem minden ember kifogástalanul végezte dolgát. A csapatnak ma legjobb a halfsora volt. Kelecsényi—Baubach—Peics ma mintáját nyujtották a szerelésben és a passzolásban, tehát a védelem és a támadás szerepében egyaránt hasznos halfjátéknak. Ízlés dolga, hogy mi Kelecsényi játékát taksáljuk a legtöbbre, akit ma talán a legnagyobb rész illet a folytonos offenziva előkészítéséből. Szerelései mindig sikerültek, passzai zsinóregyenesen mentek ahhoz, akihez akarta. Baubach és Peics is azonban csak nüanszokkal állottak mögötte, s határozott élvezetet szereztek mindenkinek játékukkal. Kivülök a védelemben Fogl II. , a támadásban pedig Schaller és Szidon játéka érdemet különös kiemelést.
   
   Foglnak ma nem volt nehéz dolga s ezért érvényre juttathatta nagy technikai tudását és taktikai érzékét. Labdáit mindig a legjobb helyzetben levő kapta meg, előszeretet nélkül. Schallernek használt az egyheti pihenő; agilis, energikus, biztoslábu áttörő csatár volt ismét, Szidon méltó parthere volt; lefutásai, cselezése, centerezése, egyaránt a legjobb balszélsőnket állították elénk. A többiek közül Príboj és Paulusz szokott jó formijukat játszották ki; Bluhon is tanujelét adta fejlődésének. Hátul Fogl III. a szerelésben már visszanyerte régi formáját, csak rugásait kell még jobban irányítania. Remete az egy gólban hibás volt; egyébként azonban nem volt ellene panasz.
   
   A játék első tíz percében inkább a széllel játszó Vívókat látjuk frontban, kornert is érnek el, Horváth pedig lövéshez jut, de kapu mellé lő. Az UTE már ebben a tíz percben is lejut a III. ker. kapuhoz, majd állandó ostrom ála veszi azt s ugyancsak sok dolgot ad a Vivők védelmének. Az UTE. balszárny vezeti a legtöbb támadást, Bluhon kétszer is jó helyzetbe jut, de elkési a lövést. A 24. percben ismét Szidon fut le, a kornervonalnál Harrer kornerre szereli. Az ideális kornert Neuhaus fogja, de a rástartoló Priboj kezei közül a gólba fejeli. Rövid középjáték után Bluhon mellé ló, majd Priboj szökik, de a 16-oson faultolják. Priboj azonban mégis kibontakozik, a bíró lefujja a faultot, de a sípszóval egyidőben Priboj már be is lövi a labdát. A megítélt szabadrugást azután kivédik. Az UTE nem csügged s a 3S. percben Bluhon átadására Schaller rástartol, lerázza a ráfutó bekkeket s lefutva a kapuba helyezi a labdát. Ez lelket önt a Vivó csatársorba, lefutnak, a támadást Peics faulttal akasztja meg. A szabadrugást Horváth lövi, Remete fogja, de a labda lepattan róla és Skwarek a gólba helyezi. (41. p.) Az utolsó pár percben a III. ker. támad.
   
   A TI. félidőben a szél az UTE-t segíti, s a III. ker. Schwarcz egy lefutásától eltekintve, alig jut át a félvonalon. Az UTE már a 3. percben rugja harmadik gólját. Paulusz lefut,lövését Neuhaus védi, de bizonytalanul s a kezei közt ugráló labdát Schaller beplaszlrozza. Ezután egy korner, Schaller kiszökése, majd Priboj szép hosszu lövése veszélyezteti a Vívó kaput, ujabb gól azonban csak a 20. percben esik. Szidon—Schaller passz- játékából Priboj lábheggyel lő, Neuhaus ezt hiszi, hogy kimegy a labda, de az mellette a gólba jut.
   
   Ezután komolyabban fekszik neki a III. ker. a védekezésnek, amire szükség is van, mert Priboj és Schaller ugyancsak elemében van, s a II. félidőben jobban foglalkoztatott Paulusz is egyre intézi a veszélyesebbnél-veszélyesebb támadásokat, Sok lövés megy a vívó kapu mellé, sokat meggátolnak a védők is; mig a 41.percben Paulusz lefut és lövését Neuhaus kiüti, veleesik, s Peícsnak egy hosszu lövéssel alkalma nyílik az ötödik gólt lőni az üres kapuba. Az utolsó percekben színtelen játék, Kelecsényi és Schwarcz erősebben összecsapnak, mire a biró a határbíró bemondására mind a kettőjüket kiállítják.

   
   Sporthirlap, 1922. november 6.