hozzászólások

1. 
   tibor6908

   # 1

   2016.12.02, 12:17

   
   Könnyed játékkal nyert Siófokon a labdarúgó olimpiai válogatott.
   Magyar olimpiai válogatott—Siófoki Bányász 7:0 (2:0)
   Siófok, 4000 néző. Vezette: Katona.
   Eszményi labdarúgóidőben, hatalmas közönség várta tegnap délután az olimpiai labdarúgó-válogatott siófoki bemutatkozását.
   A válogatott a következő összeállításban kezdett: Géczi — Török, Páncsics, Vidáts, Juhász P. — Juhász I., Kű, Básti — Kozma, Dunai II., Váradi B.
   Már a 10. percben megszerezte a vezetést a válogatott. Dunai II. révén. (1:0) Nem sokkal később Kozma talált a siófoki kapuba. (2:0) A 30. percben a Siófoki Bányász elbúcsúztatta két idős játékosát, Takácsot és Erdeit.
   Szünet után a válogatott az alábbi összeállításban futott a pályára: Rothermel — Vépi, Kovács, Páncsics, Szűcs, Dunai III., Kocsis, Bálint, Kozma, Branikovits, Tóth K.
   Már az 1. percben Branikovits labdája a hálóba kötött ki (3:0), aztán Tóth Kálmán rúgta be a 10. percben a 4. gólt.
   Ezt követően a siófoki csatárok adtak munkát Rothermelnek. A 30. percben Branikovits fejesét a kapufa mentette, s a visszapattant labdát Kocsis lőtte be. (5:0) Ezután egy remek Dunai III. szóló következett: a középpályás mintegy hatvan métert vezette a labdát, aztán berúgta a 6. gólt öt perccel a befejezés előtt Kocsis beadását Kozma perdítette a hálóba. (7:0)
   Kitűnő edzőpartnernek bizonyult a Siófoki Bányász. A válogatott a várakozásnak megfelelően könnyed, helyenként tetszetős játékkal mutatkozott be a siófoki találkozón.
   Forrás: Somogyi Néplap, 1972. augusztus 6.
   
   
   
   Siófoki képeslap.
   A Siófoki Bányász sporttelepének avatásán járt már a magyar válogatott labdarúgó csapat a Balaton somogyi fővárosában. Aztán az idősebb futballbarátok jól emlékeznek arra az időre, amikor Bozsik, Puskás, Kocsis, Hidegkúti meg a többiek hivatalos vagy fél- hivatalos minőségben ízelítőt adtak az aranycsapat tudásából Siófokon is. A mostani válogatott mérkőzésnek azonban volt egy külön varázsa. Az a húsz labdarúgó (az olimpiai keretből csak Rapp és a sérült Farkas hiányzott), aki szombaton délután négyezer néző tapsától kísérve lelkesen végigküzdött kilencven percet a Bányász-pályán, az olimpiára készülődik. Géczi-től, Szűcstől, Branikovitstól, Dunai II.-től, meg a többiektől a közvélemény most azt várja, hogy a harmadik olimpiai aranyérem után a magyar csapaté legyen negyedszer is az olimpiai bajnoki cím.
   Egyes vélemények szerint a siófoki mérkőzés volt a válogatottak főpróbája, Illovszky Rudolf szövetségi kapitány ezt a megállapítást túlzásnak tartotta mondván, Siófokon annyi történt, hogy hivatalosan közönség elé lépett az olimpiai csapat. Ez a bemutatkozás mindenképpen jól sikerült. Nem azért, mert hét gólt rúgott és egyet sem kapott a válogatott, hanem mert időnként — különösen a második félidőben — a válogatott csapat úgy játszott, ahogy azt a mesterek, Illovszky Rudolf és Lakat Károly dr. elképzelték. Lakat dr. úgy mondotta a mérkőzést követően, hogy végre folyamatos volt a játék az egyes csapatrészek között. Ha ezt így csinálják a fiúk, akkor nehezebb ellenféllel szemben is sikerre lehet számítani.
   Maga Siófok méltónak bizonyult a nagy eseményre. Pompás környezetben, remek labdarúgó időben, kitűnő ellenfélnek bizonyult a Bányász. Takács, Erdei, Dróth, Szilágyi és társaik tudták, hogy nem a válogatott ellen kell győzniük. Kemény ellenfélnek bizonyult a Bányász, amely ellen máskor is szívesen játszana a válogatott — hallottuk a szakvezetők véleményét.
   Mindenki elégedett volt. A csaknem ötezer néző (a nem fizetőket számítva voltak annyian), a válogatott keret tagjai, a verejtékező, végig nagy becsvággyal játszó S. Bányász labdarúgók, s még a szakvezetők is.
   Kovács Sándor
   Forrás: Somogyi Néplap, 1972. augusztus 8.
   
   
   Több szem többet lát
   avagy két kapitány a labdarúgó válogatottnál
   Amikor napvilágot látott a legfőbb hatóság döntése, mely szerint a müncheni olimpiai játékokra készülődő labdarúgó válogatottat Illovszky Rudolf és Lakat Károly dr. együttesen készítik fel. találkoztunk olyan véleménnyel, mely szerint ez a kettőség visszafele is elsülhet.
   - Hogy fér meg két dudás egy csárdában? - mondta az egyik aggályoskodó, aki úgy vélekedett, jobb lenne tiszta vizet önteni a pohárba, azaz kimondani, hogy az olimpiai csapat mestere vagy Illovszky Rudolf szövetségi kapitány, vagy Lakat Károly dr., a Tatabányai Bányász és eddig két győztes olimpiai csapat edzője. Javában folyik a labdarúgók olimpiai készülődése.
   Nap mint nap egymás mellett ül a kis pádon Lakat dr. és Illovszky. Meg férnek egymás mellett. Igaz, sürgősen le kell szögezni, hogy korántsem két dudásról van szó. Valójában az történt, hogy menet közben változott a labdarúgók olimpiai felkészülési terve. Csak nemrég vált véglegessé, hogy - más országokhoz hasonlóan - mi is a legjobb csapatunkkal veszünk részt az olimpiai játékokon. Korábban Lakat dr. a nagyobbrészt utánpótlás válogatottakból álló válogatottal dolgozott. Mint ismeretes, Illovszky Rudolf a magyar labdarúgó válogatott szakmai irányítója volt az EB fináléban meg a VB-selejtezők alkalmával. Ez utóbbi tény Illovszky mellett szól. Ha már a nagyválogatott megy, akkor természetesen a szövetségi kapitánynak ott a helye a legjobb tizenegy mellett. Igen ám, de Lakat Károly dr. korábban megbízást kapott az olimpiai csapat felkészítésére. No meg Lakat edző nagy szakmai tudása Tokióban és Mexikóban is aranyéremhez segítette a magyar olimpiai labdarúgó csapatot.
   A legfőbb sporthatóságnál úgy látták, hogy a minden eddiginél nehezebbnek ígérkező olimpiai labdarúgó tornán szükség lesz a két kitűnő szakvezető munkájára, már csak a több szem többet lát elv alapján is. Így jött létre a „kapitány páros”.
   Mielőtt kifutott volna a pályára a válogatott, Illovszky Rudolfot kérdeztük meg a csapat felkészüléséről, terveiről, és arról, megfér-e két kapitány egy kispadon?
   - A televízió nagy nyilvánossága előtt már kifejtettem ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban véleményemet. Nincs okom féltékenykedni, mint ahogy Lakat Károly dr. barátomnak sincs. Ketten kaptuk a feladatot, együttes erővel igyekszünk megoldani a problémákat. melyek korántsem lesznek könnyűek. Jelenleg - a nyári szabadságolások befejezése után egy héttel - amolyan 80 százalékos a csapat felkészültségi foka. Igazában Siófokon lépünk először közönség elé. Remélem nem vár tőlünk csodát senki az első nyilvános mérkőzésünkön.
   Hogy Münchenben mi lesz? Hát jósok nem vagyunk. Tudjuk, hogy a múlt kötelez.
   Az egész magyar labdarúgás tekintélyén lendítene, ha Münchenben sikerülne aranyérmet nyernünk. A csapatban megvannak az adottságok. Augusztus 9-én nyilvánosságra hozzuk, hogy kik utaznak a spanyolországi előkészületi tornára, s melyik tizenkilenc játékost nevezzük az olimpiai játékokra. A szűkített keretből csak azok maradnak ki, akik egészségileg nincsenek rendben.
   A mérkőzés végeztével Lakat Károly dr. összegezte, a látottakat.
   - A siófoki találkozó pontosan azt hozta, amit a mérkőzéstől vártunk. Látjuk, hogy kilendül gyorsabban formába a nyári szünet után, ki melegszik be nehezebben. Az igazat megvallva, a második félidőbeli csapat játszott gördülékenyebben, ők valósították meg elképzeléseinket, vagyis azt, hogy az egyes csapatrészek között közvetlenebb legyen a kapcsolat.
   A középpályán ne támadjon űr a védők és a támadók között.
   - Hogyan tovább?
   - Nekem ez lesz a harmadik olimpiám. Mi tagadás, jó lenne folytatni az eddigi szép sorozatot. Dehogy lennék irigy, ha Illovszky Rudi is részt kérne a sikerből. Az olimpia ügye nem személyek problémája. A magyar labdarúgás, a magyar sport nyerne azzal, ha azokat az elképzeléseket, amelyeknek reális alapjuk van, a fiúk valóra váltanák. Miért ne történne ez így? - mondotta Lakat Károly dr.
   
   Kovács Sándor