hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2016.05.01, 19:46 (szerk.: 2019.02.09, 10:06)

   De kár
   
   Mégis úgy alakult, hogy leginkább a szép időnek örülhettünk — a várt futballcsemege egy kicsit avas lett. Az Ú. Dózsa—MTK-val kezdődött. Lázas fogadások születtek meg a kezdés előtt, s majd felhangzott a bírói füttyszó.
   Egy és fél perc telt el, és máris parázs jelenet az MTK kapuja előtt. A védők összefutnak, hárman is a földre kerülnek, de nem látni közöttük lila-fehér mezű játékost. Ők, mintha kívülállók lennének, úgy figyelik a kék-fehér védők pillanatnyi megingását. Azután hadonászó kezek a levegőben, orvost hívnak. Lanczkort, a kapust levonszolják a pályáról. Néhány perc múlva már hordágyon fekszik.
   S ebben a pillanatban kezdődött el az utóbbi évek legfurcsább labdarúgó-találkozója.
   
   Csatár a kapuban
   
   Kuti húzza magára a kapusmezt. Átalakul, összezavarodik minden. Sem az egyik, sem a másik csapatnál nem lehet felfedezni semmiféle csatarendet. Futnak a labda felé, a Dózsások valamivel nyugodtabban, az MTK játékosok pedig a helyzethez illően — kétségbeesetten. A Dózsa-csatárok számára világos a feladat: lőni kell minden helyzetből. És lőnek is. Egyelőre rosszul és pontatlanul. Mígnem Bene megunja, s egy sikerült cselsorozata után gólt lő az alkalmi kapusnak.
   Hogy is szokott ez a grundon történni? Egy bekapott gól után lecserélik a kapust. Nos, a Népstadionban is így történt. Kuti helyett Bödör állt be. Ő is kapott hármat. Közelről is, távolról is. És nincs játék, illetve valami furcsa játék folyik a pályán. Talán a focinak az őse, ha volt egyáltalán ilyen őse a futballnak.
   S újra bebizonyosodik, hogy a mi csapataink nincsenek felkészítve a váratlan fordulatokra. Csak a sablont ismerik!
   
   Döntetlen is lehetett volna
   
   Bizony csak a sablont. Hiszen a Dózsa, amelyik legalább ötven százalékos helyzeti előnyben volt — sem ismerte fel, hogy miként lehetne futballozni egy kapus nélküli, kétségbeesett, s szervezetlen csapat ellen. A második félidőben az MTK-nak hat teljesen tiszta (közöttük egy tizenegyes) gólhelyzete volt. Csak a kapkodásnak, s a fejvesztettségnek tudhatjuk be, hogy ezek a helyzetek mind kihasználatlanok maradtak, s egy szoros eredmény helyett 5:0-ás Dózsa-győzelem született.
   
   Hol a hiba ?
   
   A történtek után egyszerű lenne a magyarázat. Azért nem láthattunk jó rangadót, mert az első percekben megsérült az MTK kapusa. A gyenge játék oka azonban egy kicsit mélyebben keresendő. Próbáljuk kutatni. Talán nem érdektelen egy, válogatott találkozó előtt, s egy viharos labdarúgó-vita közepette.
   
   Hol hát a hiba?
   
   Technikailag rendkívül fogyatékosak még élcsapataink játékosai is. A rossz labdakezelés folytán a legbiztosabb gólhelyzetekben is hibáznák. Szegényes a taktikai repertoár. Kívülről — a lelátóról — úgy néz ki, hogy az edzők mérkőzés közben kevés tanácsot tudnak adni. Egy-egy megváltozott helyzetben a játékosok saját fejük után rohangálnak, s természetesen nem találják helyüket. Továbbra is baj van az erőnléttel. Ma már — néhány forduló lejátszása után — világos, hogy erőnlétileg nincsenek megalapozva a játékosok. S ha erre a bajnoki fordulók előtt nem volt idő és lehetőség, akkor valahogy úgy kellene rendezni, hogy erre is jusson idő csapatainknak.
   (És még egy észrevétel: A bajnoki mérkőzéseken meg kellene engedni a kapuscserét. Sérülés folytán könnyen irreálissá válhat a játék.)