hozzászólások

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 6

   2016.05.03, 14:38

   
   http://www.ebay.com/itm/Cartel-futbol-Real-Madrid-FC-Ferencvaros-18-10-1995-UEFA-Champions-League-/351718088575
    
2. 
   ingersheim

   # 5

   2015.02.15, 15:16 (szerk.: 2016.05.03, 14:36)

   
   http://www.ebay.co.uk/itm/1995-REAL-MADRID-v-FERENCVAROS-HUNGARY-OFFICIAL-PROGRAMME/121559455783
    
3. 
   ingersheim

   # 4

   2012.02.08, 19:37

   Csak mondjuk én pont kint voltam Madridban a Fradi BL meccsén, és bizony ott a B közép egy elég szép nagy Újpesti Torna Egylet felirattal és címerrel üzent. Na de mindegy, ez úgyis csak fricska volt, legalább vették a fáradtságot, hogy utánanézzenek, már persze, ha nem a kovács zoliék voltak kint…
   
   Blazsovszky Péter - 2012. február 8.

   
   ulloi129.wordpress.com/2012/02/07/most-mar-mourinhonak-is-van-szep-meze/#more-69158
    
4. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2011.03.15, 17:02

   „Az Anderlecht elleni brüsszeli BL-selejtezőn még játszottam, amikor bejutottunk a Fradival a Bajnokok Ligájába. Sajnos utána a Vasas elleni bajnokin megsérült a combhajlító izmom, hat hétig sérült voltam, így ki kellett hagynom a Grasshoppers és az Ajax elleni meccset. A Bernabéu-ban mutatkozhattam be a Fradiban Bajnokok Ligája-csoportmeccsen 1995. október 18-án.” – kezdte a múltidézést Albert Flórián az 1995-1996-os Fradi nyolcas mezben játszó középpályása. „A meccs előtti napon edzettünk a Bernabéu-ban, megnéztük a klubházat, a Real trófeagyűjteményét. Az öltözőben kényelmesen elfértünk, mindenkire majdnem két szekrény jutott. Óriási élmény volt játszani a világ egyik leghíresebb stadionjában, annak ellenére, hogy a Real 6-1-re győzött ellenünk. Én a második félidőben háromgólos madridi vezetésnél álltam be, akkor talán valamivel jobban ment nekünk. Addigra kicsit átszerveztük a csapatot és nagyobb önbizalommal játszottunk. A Madrid továbbra is nagy tempót diktált. Raúl három, Ivan Zamorano két, Fernando Hierro egy gólt szerzett, Goran Kopunovics csak szépíteni tudott” – mondta a képzési igazgató a madridi Fradi-fellépésről.

   
   forrás:
   http://pfla.hu/?q=news/1578
    
5. 
   ingersheim

   # 2

   2010.02.20, 23:27 (szerk.: 2010.02.21, 21:39)

   Jorge Valdano: -Fontos volt,hogy nagy gólaránnyal nyerjük ezt a mérkőzést. Nehezen szereztünk vezetést,de aztán már beindult a henger,könnyedén,megnyugtató fölénnyel győztünk.Örömünkben ugyanakkor ürömnek számít,hogy Zamorano megsérült. Remélhetőleg nem túl hosszú időre dől ki...
   
   Novák Dezső: -Sajnos,nem tudtuk felvenni a Real ritmusát,s miután egy darabig megőriztük kapunkat a góltól,gyorsan elhúzott az ellenfél,és pillanatok alatt eldöntötte a találkozó sorsát.

   
   
   forrás:
   Nemzeti Sport,1995.október 19.
    
6. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2008.08.08, 10:52

   Az ébresztő ötös után jött a madridi út. Nem sok jóval kecsegtetett. Raúl meg is mondta a tévében, ha a 23.percig nem rúgnak gólt, akkor nehéz lesz. Tudom, tudom, a Real is lila. Mit tegyek, ez volt a másik gombofoci csapatom Gallegoval, Stielikevel, Santillanaval, Camachoval. Tudtam, talán soha nem lesz még egyszer alkalmam a Bernabeuba menni. Pláne, hogy a Fradi játszik. Pláne, hogy a BL-ben. Az Africa Tours olcsóbban szervezte a repülőt, mint a Malév, így 36000 forintért utaztunk, meccsjeggyel együtt. Nem mintha teltház lett volna. A hatnapos busztúrához nem volt energiám, inkább kétszerannyi pénz, de csak három és fél óra út. Reggel már a becsekkolás után gyanús volt a TAROM-feliratú gép, kiderült, hogy a román légitársaság csartere. Kétszer három szék, keskeny gang, mentőmellény minden harmadik ülés alatt...a román sztyuárdeszeken látszott mennyire utálják azt az utazást félszáz magyar focidrukkerrel. A Yes,plíz-en kivül mást nem is mondtak, mentségükre legyen mondva, hogy nagyon csinosak voltak. És a svéd gépről maradt tegnapi reggelit szolgáltak fel, repetával. Az utazási iroda még egy totót is összeállított fradista és africatoursos kérdésekből, aláírt labdát nyert valaki.
   
   Délelőtt, szikrázó napsütésben és hőségben érkeztünk meg Madridba. A transzfer a stadion és a reptér között inkluzíve volt, így gyorsan lenyomtunk pár fotót a stadionról kivűlről meg a sálas standokról. Egyesek paranoiásan minden sarkon az Ultras Sur előugrására vártak, de aztán belátták, hogy nem nagyon foglalkoznak azok velünk. A városi séta sokkal jobb volt ilyen időben, mint Zürichben. Voltunk a királyi palotában, II.Felipe szobránál, Cibelles szükőkútnál és a főpostánál, Cervantes emlékmű Sancho Panzával és Don Quijote-vel, minden láttunk.
   
   Mire a stadionhoz visszaértünk, már elég nagy volt a tömeg. A sálcsere természetesen meg volt, aztán irány fel a helyünkre. A legmagasabb szektorban a pálya sarka felett kaptunk helyet, játékosaink apró hangyaként futkostak a pályán. De nem baj, van egy tucat lift a stadionban, nem kell lépcsőzni...
   
   Láttuk készülődni a hazai ultrákat. Megrökönyödve láttuk, milyen jólszervezett az egész, miként hozza be 5-6 illetékes főszurkoló a nyeles zászlókat (amivel embert ölni sem lenne nehéz), milyen szervezetten osztják ki, lengetik a megfelelő időben, és pakolják össze. Le a kalappal előttük, készültek ellenünk egy kis UTE-zrikával, valóban kifeszítettek alattunk az állóban egy Ujpesti Torna Egylet feliratú lepedőt, általános fújjolás közepette. A legenda is ebből indult el, állítólag voltak kint magyar újpestiek ellenünk szurkolni, de ez nem igaz, én csak pár jól felkészült spanyolt láttam, és ők sem erőltették ezt a dolgot sokáig.
   
   A stadion gyünyörű, kár hogy nem telt meg, csak 2/3 ház volt. Hiányoltam a tisztességes eredményjelzőt, kivetítőt, semmi ilyesmi nem volt, csak egy egysoros fényújság, amire hatszor kiírták, hogy GOAL. Abban bíztam, hogy gólt fogunk rúgni, és mi rúgjuk az elsőt. Hagy' tomboljak mégegyszer. Azonban nem így lett, pedig a 23.percig ki is bírtuk, aztán Raúl ijedtében rúgott vagy hármat, mi csak az ötödik után szépítettünk Kopunovics révén.
   
   A meccs végén sem volt semmi gubanc, kissé elnyúzottan buszoztunk vissza reptérre, ahol hajnali 2-kor indult a gépünk, de aludni nem mertünk a váróban, nehogy lemaradjunk. Viszont reggel 6-ra itthon voltunk. A buszosok meg szombatra.
   
   Sokan kérdezték, megérte-e. Természetesen igen, aki ilyen hülyét kérdez, az úgysem érti, miről van itt szó. Nem érti, hogy a 6-1 nem számít. Nem azért utaztam, és bármikor újra mennék. A visszavágón elért 1-1-nek éppúgy örültem, mintha nem kaptunk volna ki. Senki nem gondolta komolyan, hogy ebből a csoportból nem a Real és az Ajax jut tovább.
   
   Két meccsen kaptunk tizenegy gólt kettő ellenében. Egyesek szerint szégyent hoztunk a magyar focira. Kussolnunk kéne, és nem büszkének lenni erre a BL szereplésre. Mondják azok, akik a senkiházi SV Ried, közepes képességű Rosenborg és Croatia ellen sem képesek semmire, és azok, akik még csak a magyar NB1 dobógóját is alulról nézegetik. Azok, akik képtelenek a selejtezőből a legjobb 32 közé bekerülni, ahol a BL már egy értékét vesztett házibajnokság szintjére züllesztett, német, spanyol, olasz és angol csapatok egymás elleni csatározásából áll, rendszerint húszezernél kevesebb nézővel. Kritizálnak azok, akik egy lebutított UEFA cirkusz kétszeresére higított mezőnyéhez is esélytelenek. Átkot szórnak arra a csapatra, aki a bajnokok között a legjobb 16-ban öt pontot szerzett, a csoportban harmadik lett, idehozott egy Real Madridot, és a későbbi győztes Ajaxot, rúgott kilenc gólt, és benne volt az azévi kiírás legjobb 12 csapatában. Azt hiszem, a szőlő édességével lehet valami probléma. Azt hiszem, inkább csendben kéne maradni. Azt hiszem, meg kéne nyerni a magyar bajnokságot. Azt hiszem, a két selejtező-light mérkőzést abszolválni kéne. Azt hiszem, a legjobb 32 között, a csoport első két helyén kell végezni. Azt hiszem, a legjobb tizenhat közötti csoportokban legalább öt pontot kell gyűjteni, és legalább a harmadik helyen végezni, legalább az Ajax és a Real mögött. Azt hiszem, akkor lehet először belepofázni a nagyok dolgába. És azt hiszem, azt is csak megfelelő tisztelettel afelé, akinek ez először sikerült.

   
   
   forrás:
   Wersényi Görgy