hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 3

   2015.04.26, 18:50

   Solymosi gólja nem 11-esből esett!
   
   Tíz nehéz másodperc
   
   Huszonöt fürdőző a Megyeri úti sártengerben. Az Újpesti Dózsa és a Legia Varsó labdarúgó csapata, valamint az osztrák játékvezetői hármas. A főszereplő kétségtelenül Solymosi Ernő volt. Az ő gólja döntött. Övé a szó:
   
   - Támadtunk, támadtunk a szünet után; Dunai Anti fejesgóljával mégis csak egy gólt sikerült ledolgoznunk a hátrányból. A 76. percben Anti ragyogó labdát tett Fazekas elé, de mielőtt Laci elérhette volna, nagyot löktek rajta. Tizenegyes! Amikor a bíró fütyült, csak akkor villant át az agyamon: te jó ég, ezt nekem kell rúgnom! 2:1-es állásnál! Mi lesz, ha nem sikerül? Letettem a labdát a büntetőpontra, s nagyon rosszul éreztem magam. Remegett a lábam, nem mertem a kapusra nézni. Hová rúgjam? Lesz, ami lesz, ahová mindig szoktam, a jobb sarokba. Minden erőmet beleadtam a lövésbe, csak éppen nem néztem fel. Máigsem tudom, Grotynski előre oda mozdult, vagy csak vaktában dobta el magát. Kiütötte a labdát! Szerencsémre pontosan elém. Most a bal sarkot céloztam meg. Grotynski vetődött, de ezúttal csak érinteni tudta a labdát. Gól!
   
   Félelem, szorongás és nagy öröm váltakozott bennem néhány másodperc alatt. Végeredményben: egyenlítettünk, továbbjutottunk. S ez a fő!
   
    
2. 
   admin heimo

   # 2

   2015.04.20, 20:55

   1969. február 26.
   
   Erre mondják: a sírból hozták vissza
   
   Újpesti Dózsa- Legia Varsó 2:2 (0:2)
   Megyeri út, 16.30 ó., 12.000 néző, V.: Erich Linemayr (osztrák)
   
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Bánkuti-Dunai III.,Noskó-Fazekas,Göröcs,Bene,Dunai II.,Zámbó. Edző: Baróti Lajos
   Legia: Grotynski-Stachurski,Zygmunt,Niedziolka-Trzaskowski,Dejna-Blaut II.,Zmijewski,Brychczy,Blaut I.,Pieszko. Edző: Jaroslaw Vejvoda.
   
   Gólszerző: 0:1 Stachurski (41p.), 0:2 Zmijewski (43p.), 1:2 Dunai II. (68p.), 2:2 Solymosi (75p.).
   
   Szögletarány: 10:7 (7:5)
   
   Küzdelem két ellenféllel
   
   Ahogy megláttuk a Megyeri úti stadion küzdőterét, már tudtuk, hogy mindkét csapatnak két ellenfele lesz. Az egyik a sár. Ez már előre vetítette azt is, hogy jó mérkőzésre nem számíthatunk, sokkal inkább küzdelemre, birkózásra. Az első perc mégis örömmel kecsegtetett. Bene Göröcs elé tálalt, aki azonban az eléje vetődő Grotynskit találta el. Ezután a lengyelek birkóztak meg jobban a sárral. Zmijewski olyan ügyesen cselezgetett a Dózsa kapuja előtt, és olyan nagyszerűen lőtt, hogy Szentmihályinak minden tornatudására szüksége volt, hogy léc fölé üthesse a labdát. Ijedelmünk azonban továbbra is tartott, mert előbb Pieszko, utána pedig Dejna öt lépésről lőhetett volna gólt, végül azonban Szentmihályinak sikerült tisztáznia. Ellaposodott a mérkőzés. Jobbára a két 16-os között dagasztották a sarat és az volt az érzésünk, hogy mindkét csapat elsősorban az önfeláldozásáért érdemel dicséretet. A Legia Varsó Újpesten sem állt be védekezni. Nyílt sisakkal küzdött, így maradéktalanul élvezhettük a küzdelmet. Különösen azt, hogy az újpesti jobbszárny rendkívül veszélyes támadásokat vezetett, sok szögletet harcolt ki, sajnos, eredmény nélkül. A 21. percben már majdnem gólt kiáltottunk, Solymosi szabadrúgása Niedziolkától Dunai III.-hoz került, Grotynski azonban ezúttal is szögletre mentette a labdát.
   A mérkőzés első félidejének utolsó negyedórája parádés lengyel bemutatót hozott. Előbb Zmijewski vitte el a labdát Solymosi mellett, Bánkuti csak az utolsó pillanatban tudott keresztezni, majd Stachurski beadását Pieszko a kapu torkából lőtte el a bal kapufa mellett. A 41. percben felharsant a lengyel kórus a tribünön, lobogni kezdtek a fehér-piros zászlók. Gólt ért el a Legia. Stachurski 28 méteres szabadrúgását a bal kapufa segítette a hálóba. Szentmihályi elmozdult jobbra. 0:1. Két perc múlva Zmijewski hagyta faképnél a védőket és Szentmihályi mellett újabb gólt szerzett. 0:2.
   
   A szünetben az egyik újpesti néző így kommentálta az első félidőt:
   
   - Ezeket a srácokat megbabonázták. Ha zöld-fehér mezt látnak maguk előtt, azonnal gátlásaik lesznek.
   
   A közelben levők bólogattak, a lengyel szurkolók pedig kimondhatatlan örömmel lobogtatták fehér-piros zászlóikat, hiszen a 2:0-s vezetés után valamennyien biztosak voltak a továbbjutásban.
   
   Egyenlítés 11-esből
   
   Az Újpesti Dózsa játékosai azonban ismét elővették varsói szívüket. Hallatlanul nagy akarással kezdték a második félidőt, és ha rohamaik egyelőre el is akadtak a sárban, ha a kapu előtt többet is adogattak, mint kellett volna, már kezdtünk reménykedni: sikerül behozni kétgólos hátrányukat. Az 50. percben jártunk, amikor Bene a jobb szélről Dunai II. elé tálalt, gólkirályunk azonban a kapu torkából sem tudott gólt lőni. Állandóan a lengyel térfélen pattogott a labda, s a Legia Varsó kilenc emberrel védekezett. Csak a rutinos Brychczyt és a villámgyors Zmijewskit hagyták elől. A többiek, ha kellett, testükkel is fedezték a kapujukat. Elkeményedett a játék, s láttuk, hogy ebben a fizikai küzdelemben jobbak a varsóiak. Egyedül az akaraterő szólt még az Újpesti Dózsa mellett. A 67. percben Fazekas, aki rengeteget változtatta a helyét és nagyon harciasan küzdött, nagy gólhelyzetben hibázott, de a labda szögletre került, és a jobb oldalról beívelt szögletet Dunai II. közelről a hálóba fejelte. 1:2.
   A gól utáni percekben a Legia Varsó igyekezett kitámadni. Ismét négy emberük húzódott előre, Dejna pedig a pálya középső harmadában szervezte a támadásaikat. Ezzel azonban csak újabb gólhelyzetet sikerült kiharcolniuk, de Dejna, mint annyiszor ezen a két mérkőzésen, hibázott. A fellazult lengyel védelemben viszont több rést találtak az újpesti csatárok. A 75. percben például Dunai II. ragyogó fejessel indította el Fazekast, ő már a 16-oson belül járt, amikor Niedziolka kézzel ellökte. Vitathatatlan 11-es! A lengyelek ugyan tiltakoztak, de Linemayr határozott volt. A labdának Solymosi futott neki, minden bánatát beleadta a lövésbe, de Grotynski jól vetődött. Fortuna asszony azonban az újpestieket segítette: Grotynskiről a labda Solymosi elé pattant, aki másodjára már nem hibázott. 2:2.
   Az újabb újpesti gól után még keményebb lett a játék, egyre kevesebbet láthattunk a labdarúgás szépségeiből. A sokkal jobb fizikummal rendelkező varsóiak néhány lendületes, erőszakos támadást vezettek, de Pieszko két ízben is hibázott, amikor az újpesti védelem már verve volt.
   
   A mérkőzés után egyik öltözőben sem volt különösebben jó a hangulat. Jaroslaw Vejvoda, a Legia Varsó edzője elkeseredetten mondta: „ Nem mindig a jobbik csapat győz, hiszen nem csak Varsóban játszottunk fölényben, hanem most is az első félidőben. A szerencse és egy kicsit a játékvezető azonban az újpestieket segítette.”
   Az újpestieknél Baróti Lajos csak szűkszavú nyilatkozatra volt hajlandó: „ Nagyon örülök, hogy kiharcoltuk a továbbjutást, játékunkkal azonban nem vagyok elégedett. Bevallom: szerencsénk volt!”
   Valóban így történt. A szerencse ezúttal a gyengébben játszó csapatot segítette. Szükség volt erre a segítségre, hiszen az újpestiek nagyon nehéz körülmények között játszották le a két mérkőzést. Érződött a közös felkészülés hiánya, de akaraterővel ezt is pótolták. Ezért dicséretet érdemelnek. A Leeds elleni sikeres helytálláshoz azonban már játékból is jelesre kell vizsgázniuk!
   
   1969. február 28.
   
   180 perces dráma két stadionban
   
   VVK tanulságok idegenben és itthon – A jobb mondott-e búcsút? – A Leeds United keményebb dió lesz
   
   Szerdán, alig négy órával a mérkőzés előtt, három lengyel újságíróval beszélgettem. Közülük az egyik, a Przeglad Spotowy munkatársa, kötötte az ebet a karóhoz:
   
   - Meglátjátok, a Legia Varsó jut tovább. Fizikumban és erőnlétben egyaránt jobb, mint az Újpesti Dózsa. Olyan talajon pedig, mint amilyen valószínűleg Újpesten vár bennünket, döntő lesz a fizikum és az erőnlét. Ráadásul jó játékosokból áll a csapatunk… A Dózsának pedig nem lehet még egyszer olyan szerencséje, mint amilyen Varsóban volt…
   
   Csalódás Varsóban és Budapesten
   
   Lengyel kollégámnak kis híján igaza lett. A Legia Varsó nagyon közel állt a továbbjutáshoz. A mérkőzés befejezése előtt 23 perccel még 2:0-ra vezettek – a Dózsa szurkolók legnagyobb csalódására.
   És ha már a csalódásnál tartunk…
   Varsóban a lengyel szurkolóknak okozott csalódást az Újpesti Dózsa. Ez teljesen érthető, hiszen Lengyelországban még mindig nagyon nagy a magyar labdarúgás tekintélye. Voltak szurkolók a Legia stadionban, akik csak azért nem választották a kényelmesebb tv nézést, mert testközelből szerették volna látni Bozsik, Kocsis és Puskás utódait. Vagyis igazi, jó magyar focit.
   Sajnos, az Újpesti Dózsa a varsói jégmezőn képtelen volt megfelelni ennek a várakozásnak. Nem tudott alkalmazkodni a talajhoz, defenzív játékával pedig eleve elvágta a látványos játék lehetőségét. A két VVK meccs végül is 180 perces, igazi drámai küzdelmet hozott. Különös drámaiságot kölcsönzött a két mérkőzésnek, hogy a csapatoknak nem csak egymással, hanem a roppant nehéz talajjal is meg kellett mérkőzniük. Varsóban a hó és jég, Budapesten az iszappá mélyült sár tette nagyon nehézzé a játékot. De drámaiságot kölcsönzött a két mérkőzésnek az is, hogy nem a jobban, korszerűbben játszó, nem a fizikumban, erőnlétben is jobb csapat győzött.
   
   Fazekas klasszisa és az akarat döntött
   
   Különösen a budapesti visszavágó mérkőzés győzhetett meg bennünket arról, hogy nehéz talajú pályán az erőnek, a fizikai képességeknek döntő szerepe van. A test-test elleni küzdelemből az erősebb és az edzettebb kerül ki győztesen. Az erősebb és a jobban felkészített játékos képes a mély talajon is megállni, nekirugaszkodni, vagy futás közben gyorsan irányt váltani. Függetlenül a két mérkőzés végeredményétől – ezekben a tulajdonságokban jobb volt a Legia Varsó.
   Figyelemre méltó az is, hogy egy olyan rutinos, jó játékosokból álló csapat, mint az Újpesti Dózsa, képtelen alkalmazkodni a talajhoz és az időjáráshoz. Képtelen volt játékán változtatni. Pedig már az első tíz percben kiderült, hogy lapos adogatásokkal, technikai trükkökkel ilyen talajon nem lehet boldogulni. Képtelenek voltak kiemelni a labdát, pedig bebizonyosodott néhány esetben – amikor elvétve mégis kiemelték -, hogy akcióik azonnal veszélyesebbek lettek.
   Mi döntött mégis? Ismét az az újpesti szív, a hallatlanul nagy akaraterő és lelkesedés, amelyet már Varsóban is tapasztaltunk. Döntő szerepe volt Fazekasnak is – a budapesti mérkőzésen. Erőszakosan, harcosan küzdött, gyakran változtatta helyét, s neki sikerült legjobban a talajhoz alkalmazkodni az újpesti játékosok közül. Végül nagy szerepe volt a továbbjutásban a szerencsének is, amely ezen a két mérkőzésen az újpestiek mellé szegődött.
   Szeretném azonban még egyszer hangsúlyozni: a továbbjutás öröme nem feledtetheti el velünk azt, hogy az újpesti védelem lassú, nehezen fordul, könnyen átjátszható. Nem feledtetheti velünk a szélsőjáték hiányát sem. A mélyen hátulról indított, elöl a két gyors ékre épített támadások száraz, jó talajon lehet, hogy ellenállhatatlanná teszik a Dózsát. A technikai trükkök lehet, hogy jól beválnak. De a szerdaihoz hasonló talajon nem vezethetnek teljes sikerhez. Lehet, hogy ideális környezetben az Újpesti Dózsa jobb csapat, mint a Legia Varsó – bár megállapíthattuk, hogy Stachurski, Dejna, Brychczy, Zmijewski és Blaut I. személyében a lengyel csapatnak is vannak klasszis játékosai -, a két mérkőzésen mégsem a jobban játszó, hanem a lelkesebb és a szerencsésebb csapat jutott tovább.
   
   A szövetségi kapitány kommentárja
   
   Sós Károly szövetségi kapitány érdekesen kommentálta csütörtökön délelőtt a szerdai mérkőzést:
   
   - Nagyon örülök, hogy továbbjutott az Újpesti Dózsa – mondta -, de néhány dolog nem tetszik. Nem fogadhatom el Baróti érveit, hogy nem ismeri csapatának jelenlegi tudását és nincsenek felkészítve játékosai. Hiszen évek óta ismeri őket. Az igazi baj az, hogy képtelenek voltak alkalmazkodni a körülményekhez. Csak egyféle játékot tudnak játszani. Ami pedig a felkészülést illeti, az itthoni pályaviszonyok mellett, ha együtt marad a Dózsa, akkor sem tudtak volna jobban felkészülni…
   
   Kissé előre is tekintve: a Leeds United keményebb dió lesz, mint a Legia Varsó volt. Az angol bajnokság jelenlegi éllovasa már esztendők óta az angol élmezőnyben van, s ez már eleve fémjelzi a leeds-i csapat játéktudását. Ráadásul Angliában sem sokkal jobbak ( ha egyáltalán jobbak!) a pályaviszonyok. Az Újpesti Dózsának tehát esetleg a szerdaihoz hasonló talajon kell bizonyítania, hogy valóban klassziscsapat-e. A bizonyításhoz azonban a varsói és budapesti mérkőzéseken tapasztalt lelkesedés mellett játékfelfogásban, csapatjátékban, elgondolásokban is fel kell nőniük a feladatokhoz.
   
   Rúgni is tudni kell
   
   Jó bevezetője volt a labdarúgó évnek az Újpesti Dózsa- Legia Varsó VVK mérkőzés. Sok olyan tapasztalatot is hozott, amelyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Mindenekelőtt gratulálunk a lila-fehér csapatnak. A legjobb nyolc közé kerülése az igen erős mezőnyben máris értékes eredmény, hiszen többek között olyan márkás csapatok buktak el az előző akadályokon, mint az olasz Fiorentina, a spanyol Zaragoza, a jugoszláv OFK Beograd vagy a nyugatnémet Eintracht Frankfurt. Az újpestiek további feladata még nehezebb. Március 5.-én és 19.-én, kétségtelenül Európa legjobb formában levő együttese, az angol Leeds United az ellenfelük az elődöntőbe vezető úton. Helytállásuk hatalmas bravúrnak számítana. De maradjunk még a Legia elleni mérkőzéseknél, és ezek közül is a Megyeri úti visszavágónál.
   Az Ú. Dózsa Varsóban szerzett egy gólos előnye azt sejtette: itthon nem lesz probléma a továbbjutás biztosítása. Mégis az volt. Mégpedig igen nagy. A mély talajhoz sokkal jobban alkalmazkodó lengyelek 2:0-ra vezettek, s bizony a lila-fehér remények már füstbe menni látszottak. A hajrá azonban jól sikerült, a szerencsével sem álltak hadilábon az újpestiek, s így mégiscsak örvendhettek a mérkőzés végén a sportág rajongói – egyesületi színekre való különbség nélkül.
   Ami viszont a lengyelek fölényét és sokáig tartó vezetését biztosította, az említésre méltó. Attól a pillanattól, hogy pályára léptek, felismerték: a sáros, mély talajon rúgni kell a labdát, mégpedig minél hosszabban, minél pontosabban, előre, mert a labdavezetésnek sok az objektív akadálya. Többek között az, hogy nem gurul a labda, sokszori hozzáéréssel lehet csak előbbre jutni vele, ezzel lelassulnak a támadások, idő és gyakran sok hely adódik az ellenfélnek a beavatkozásra, stb. A Legia Varsó játékosai meglepő jó rúgótechnikával végezték feladatukat, semmi problémájuk nem volt a játéktér nehézségeinek leküzdésében. Az Ú. Dózsa több játékosának annál inkább.
   
   ns,ks
    
3. 
   admin fgymat

   # 1

   2009.08.03, 21:12

   Továbbjutott az Újpesti Dózsa, 3-2-es összesítéssel.