Olympiacos CFP - Ferencvárosi TC 2 : 2
UEFA Kupa, 1. forduló
helyszín :
Pireusz, Stadio Geórgios Karaϊskákis
játékvezető :
Strampe Hartmut (Németország)
nézőszámok:
- Magyar csapatok kupamérkőzései: 27.118
- Focivilág: 30.000
-
0 - 1 22' Miriuta László 27' Ivić Ilija 1 - 1 
29' Nyilas Elek 43' Jagodics Zoltán 1 - 2 46' Limperger Zsolt 54' Varešanović Mirza 76' Sapanis Elias 2 - 2 88' Šabanadžović Refik
 Olympiacos CFP
|
 Ferencvárosi TC
|
|---|---|
|
|
|
vezetőedző: Bajević Dušan |
vezetőedző: Varga Zoltán |
meccstörténelem
- 2024.02.22 Ferencvárosi TC - Olympiacos CFP 0-1
- 2024.02.15 Olympiacos CFP - Ferencvárosi TC 1-0
- 1996.09.24 Olympiacos CFP - Ferencvárosi TC 2-2
- 1996.09.10 Ferencvárosi TC - Olympiacos CFP 3-1
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=200&na_step=100&t=9148327&na_order=
Horváth: “Varga Zoltánnal öröm dolgozni. Rettentően profi és csak az eredmény érdekli. Én szombaton rosszul és fásultan játszottam. Erre meglepetésemre nem leszidott, hanem pontosan tudta mi játszódik le bennem és azt mondta a következő nap nekem pihenő. Tűnjek el és töltődjem fel. Fantasztikus ember, remek edző…”
A csapatot a kinti edzésen inzultus érte a helyi drukkerek részéről, de szerencsére komoly baj nem történt. A magyar szurkolókat pedig as In-Cal Securiti vigyázza. A csapattal tartott Simon Tibor is, pedig pályára biztosan nem lép, hisz sérült. Erről a Ligetben azt a történetet hallottam, hogy a már betelt repülőre szállíttatta fel Varga. Állítólag azt mondták neki Simon nem jöhet, mert létszámfeletti.
- Akkor én nem megyek, mert Simonra nagy szükségem van, hisz a jó csapatszellemet nagyban meghatározza a jelenlétével és fanatizmusával.
1996. szeptember 24.
A görögök kamatostul akartak visszafizetni a budapesti sérelmekért. Az edzésen fényrakétával támadtak a csapatra. Az egyik Golecz Lajos intéző mellett ment el, míg a másik a lehajoló Miriuta felett süvített el. A busszal érkező Fradistákat megdobálták, a szálloda ablakán molotov koktélt dobtak be. Nem lehetett valami megnyugtató helyzet.
Aztán a stadionban már a helyi rendőrök jobban vigyáztak a mieinkre. A 35 ezer görög fanatikus pokoli hangulatban, óriási füttykoncert közepette fogadta a csapatunkat.
FERENCVÁROS- Olimpiakosz Pireusz 2-2 (1-1)
Szeiler - Telek - Szűcs, Limperger - Páling, Miriuta, Miiovanovies, Jagodics, Nyilas, Nagy Norbert - Horváth
csere: Arany, Nagy Zsolt, Hrutka
A Tv közvetítés hamarabb kezdődött mint a megadott időpont, de a kezdőrúgásról így is lemaradtunk. A nem látott időben szerencsére nem történt semmi. A csapat védekezett. Az összeállításból is kiderül, hogy Varga edző megerősítette a védelmet, Arany helyett Milovanovics játszott (méghozzá nagyon-nagyon hasznosan), előszűrő gyanánt.
A görögök nem is kerültek helyzetbe az első negyedórában. Tulajdonképpen kiegyenlített volt a játék, habár a hazaiak tizenhatosáig nem nagyon jutottunk el. A terv, hogy kihúzzuk az első 20 percet majdnem dugába dőlt, hisz az első valamire való helyzetük (a 20. percben) óriási volt. A kapunktól 28 méterre szabadrúgáshoz jutottak. Djordjevics (pár évvel ezelőtt Világ Kupa győztes volt a jelen pillanatban ugyancsak pireuszi Ivics-csel és Sabanadssovics-csal együtt.) ívelésével együtt érkezett Alex-Andrisz és öt méterről elfejelte a labdát Szeiler mellett. A kapu közepéből, a gólvonalról, a jó ütemben érkező Manci azonban kivágta.
Nagyon meleg pillanat volt. Ha nincs ott Telek, talán minden másként alakul, hisz szinte az ellenakcióból megszereztük a vezetést. Nyilas Elek kevergetett a középpályán, majd amikor a 16-os előterébe ért. buktatták. Miriuta állt a labda mögé és csodálatos mozdulattal a kapu jobb oldalába nyesett. A kapus csak nézni tudta, hogyan emelkedik a labda át a sorfal fölött és hogyan vágódik a kapufát súrolva a sarokba. (Miriuta: “Az NB I-ben védő kapusoknak nem mertem volna így rúgni a labdát, mert otthon mindenki tudja, hogy hogyan végzem el a szabadrúgásokat. Most azonban megbeszéltük Varga mesterrel, ha lehet a rövidsarokra próbálkozzak.”)
Kis családunk nagyon örült a vezetésnek, amit Ibolya pár perccel ezelőtt előre beharangozott (meg is kapta mindkettőnktől a jogosan követelt kézcsókot).
Miriuta remekül ért a szabadrúgásokhoz. Igaz, ennél a játékelemnél nem számít hogy futni nem nagyon tud. Itt csak a technika a fontos. Neki pedig ebből kivételes van. Egyre izgatottabb voltam. Szó szerint remegtem a feszültségtől és Tibikére is pillanatonként kellett rászólni, hogy ne rágja a körmét. A gól nem megnyugtatott minket, hanem mint a csapatot ráébresztette, hogy most már csak veszteni valónk van. Sajnos rettentően jöttek a görögök és a 27. percben (öt perccel a gólunk után) egyenlítettek.
A bal oldalról Páling mellett beadták a labdát és az érkező Ivics, Szűcs (”Olyan ellenfelet kaptam Ivics személyében akivel minden védőnek meg kellett volna szenvednie. Fantasztikus játékos.”) és Milovanovics mellett a kapu jobb alsó sarkába fejelt. Szellemek semmi esélye nem volt, hisz a labda megint érintette a kapufát, úgy vágódott a hálóba. Picit idegesek lettünk, mert nagyon gyorsan jött a gól. Félő volt, hogy a görögök most aztán beindítják a hengert az újra őrjöngve tomboló nézősereg előtt. Aztán a közönség fokozatosan halkabb lett, mert a pályán egyre kiegyenlítettebb játék folyt.
A csapat remekül helytállt. Ugyan nem vezettünk fergeteges rohamokat, de nem is ezen volt a hangsúly. A védelem jól zárt, hisz igazi helyzetük nem nagyon volt a vendéglátóknak. A két - támadó középpályás - Nyilas és Miriuta ugyan, nagyon nehezen tartotta meg a labdát, de azt nem lehet mondani, hogy csak védekeztünk. Ha megszereztük a játékszert a fiúk próbáltak egy érintőzéssel előrejutni. Horváthig (“Nekem négy védővel kellett megküzdenem és lekötnöm a figyelmüket. Úgy érzem sikerült.”) azonban kevésszer sikerült a labdát előre juttatni. Feri ezért a játékba ritkán kapcsolódott be. Szerepe arra korlátozódott, hogy állandóan sakkban tartsa a védőket. Már számoltuk a perceket, mert úgy gondoltam, ha az első félidőt kihúzzuk, nem lehet baj.
Sokáig minden úgy alakult, ahogy reméltem, de a 45. percben majdnem gólt kaptunk. Djordjevics ívelt szabadrúgást a kapu elé. Ivics a hazaiak legjobbja. Nagy Norberttel a nyakán érkezett és középre játszott. Vagy kézzel, vagy vállal - mindenesetre a bíró elengedte az esetet. Középen Alaxandrisz érkezett és a felső lécre bombázott. Megúsztuk!
A szünetben tehát nagyon jól álltunk. A pesti kapott gólunkat kiegyenlítettük, így a hazaiaknak még legalább három gól kellett volna a továbbjutáshoz.
A kezdés után, szinte mindjárt ez a szám négyre emelkedett, ami a játék képe alapján kizárt volt. Az előzőekről Limperger gondoskodott egy tetszetős támadás végén. Nyilas tört be a büntetőterületre. Megpróbált a középen érkező Miriuta elé passzolni, de a labda egy görög védőről kipattant. Miriuta utána ment és félfordulatból, egyből Limpi elé emelt (íme már becézem, pedig néhány napja még azt mondogatták a szurkolók, hogy Havasi utolsó bosszúja volt az ő vissza hozatala, igaz mindkettőre az ő teljesítménye volt az ok), aki kapásból, ballal a jobb felsőbe vágta a bőrt. Pazar gól volt. (” Ki másnak adhatta volna a labdát mint nekem. Szobatársak vagyunk, így legjobban bennem bízott. De nem volt túlzottan ügyes”…kajánkodott Limperger)
Innentől kezdve mér csak az volt a kérdés mi lesz a mai mérkőzés végeredménye, mert a továbbjutás eldőlt.
Tulajdonképpen megérdemeltük a vezetést, mert az egyenlítésük után sem omlott össze a csapat, hanem továbbra is játszotta a higgadt, nyugodt játékot. A visszavett vezetésünk után két perccel Páling növelhette volna a gólok számát, de kecsegtető helyzetben, egy jobboldali kiugrás után fölé lőtt. ( “Az első félidőben sokszor felfutottam, de nem jutott el hozzám a labda. Aztán a második játékrészben ziccerbe kerültem, de rossz megoldást választottam. Azt hittem el tudom lőni a kapus feje és a léc között, de magas lett.” )
Volt 4-5 komoly lehetőségünk és ebből kettőt kihasználtunk - nem rossz arány. Innentől kezdve már szinte a tizenhatosukig sem jutottunk el. Igaz, az egy szem csatárunk helyére is Arany állt be, aki nem kimondottan befejező csatár, (” A feladatom, mint Horváth Ferinek. Azzal a különbséggel, hogy a második félidőben a hazaiak már sokszor felelőtlenül támadtak, így több tér jutott nekem.”) elég sok gólja ellenére, amiket szinte mindig a második hullámban érkezve ért el.
Szóval feladtuk még a középpályát is, de nem kényszerűségből, hámén mert így gondoltuk megfelelőnek. A görögök jöttek-jöttek, de tiszta helyzetig nem sokszor jutottak el. Ráadásul náluk lehetett számítani arra, ha ziccerbe kerülnek sem biztos, hogy értékesítik. Annyira nem képzettek. Ez alól csak a három volt jugoszláv a kivétel. Igaz leginkább ők veszélyeztettek. A kapufa szerencsére velünk volt - mert még kétszer hárított. Az elsőnél a felső léc, habár Szeiler keze ott volt és valószínűleg látta, hogy nem a hálóba tárta a labda, ezért nem avatkozott közbe. (Így is 7 szögletet végezhettek el a hazaiak a második félidőben ez első játékrész 1 kornerjével szemben)
A második esetnél Szűcs azt hitte, mellé megy a távoli lövés és még félre is lépett a labda útjából, de a fars a végén kijött a lövésből - szerencsére nem eléggé.
Sajnos az 56. percben Nagy Norbit elintézték, (” Nagyon megijedtem, de szerencsére nincs különösebb baj. Vasárnap mér pályára is léphetek.”), így Nagy Zsolt (” Számomra idegen posztra, balhátvédnek álltam be”.) váltotta fel.
Már csak negyedóra volt hátra és már azon járt az agyam, hogy nyerni is lehetne, amikor a görögök egyenlítettek. A jobb szélről jött a beadás Milovanovics mellett és az ötösön érkező Szabanisz a hálóba fejelt. Sajnos hiába hozta be Varga Zoli Hrutkát, a görög fej játék ellensúlyozására a soros fejesgólt bekaptuk. Azt meg kell mondani Hrutka sem valami fejelőzseni, és az igazsághoz hozzátartozik, hogy Nagy Norbi kiválása után a hazaiak a beadásokat erőltetve rengetegszer fejeltek le minket. Ezért is állt fel a csapat azzal a taktikával, ami nagyon sokáig remekül működött -hogy a széleket lezárni! Páling és Norbi jól megoldotta a feladatot és csak utóbbi kicsináláséval tudták a védelmet megkerülgetni. Ha kezdettől fogva sikerül nekik, valószínűleg bedarálnak minket.
Teltek a percek és lassan unatkozni (!) kezdtünk, mert a mieink nem erőltették a támadást a görögök játékában pedig nem voltak benne a gólok. A sima meccs lefolyást az is bizonyítja, hogy Tibit állandóan fegyelmezni kellett. A csordogáló játék mér nem kötötte le a figyelmét.
A síri csendben szemlélődő, majd hazafelé induló (pedig még volt hátra jónéhány perc) piros-fehér hívek aztán magyarul tanulhattak, hisz a 150-200 fős Fraditábor belekezdett a “szép volt fiuk” … kántálásába. Tényleg szép volt!
Remélhetőleg fogunk még unatkozni az utolsó percekben azért, mert már semmi sem veszélyezteti a továbbjutásunkat.
Az ellenfél edzője szomorúan nyilatkozott:
-Sajnálom, hogy kiestünk, de el kell ismernem, hogy a Ferencváros mindkét mérkőzésen jobban játszott. Jogosan jutottak a legjobb 32 közé az induláskor majdnem 120 csapatot számláló mezőnyben.
A csapat a mérkőzés után szinte röpült a szállodába, hogy megünnepeljék a diadalt. A hotel tetején egy medence partján ünnepeltek a fiúk. A háttérben a tenger és az Akropolisz, melynek csúcsára “újra felkapaszkodtunk.”
Nyilas: “Azt hiszem most nem kell fukarkodni a dicsérő jelzőkkel. Annak örülök a legjobban, hogy otthon több százezer embernek szereztünk örömöt“.
Telek: “A szív diadala volt. A csapat akarása és küzdeni tudása lenyűgöző. Azt hiszem felvettük a versenyt a görögökkel mint kondícióban, mint taktikában. Megérdemelten jutottunk tovább, úgy, hogy a második félidőben már izgulni sem kellett. A következő ellenfél egy nagy csapat legyen”.
Varga Zoli:
- Nagyon boldog vagyok, hisz fantasztikus közönség előtt értünk el értékes döntetlent. Ez azért fontos, mert jövőre a besorolásnál figyelembe veszik. Nagyszerűen védekeztünk és prímán kontráztunk. Ez a sikerünk titka. Azért egy picit bosszús is vagyok, mert a meccset meg is nyerhettük volna, hisz az ellenfél csapatából egyedül Ivicset venném a mi keretünkbe, mert az összes többi nem üti meg a mi színvonalunkat..
- Az egyfélidős Fradiból egy jó kondíciójú csapatot formált.
- Semmi titok, csak dolgozunk. Sikerült a játékosokat felszabadítanom a lelki teher alól. Nem tudom mi volt ezzel a csapattal, de amikor átvettem a társaságot azt láttam, hogy lelkileg meg vannak roggyanva. Szóval a feladat adott volt, és úgy érzem jó úton haladunk.
- És ettől tud többet futni, jobban védekezni és kontrázni a csapat?
- Például ettől is, no meg attól, hogy dolgoznak rendesen a fiúk és ez még csak a kezdet. Az igazi munka a Videoton elleni mérkőzés után kezdődik. Akkor, a VB selejtező miatt szünet lesz, és mi ezt alaposan ki akarjuk használni. Azután a periódus után a csapatot már a Bayern München-től sem féltem. Megismertem a játékosokat és tudom, hogy mit lehet kihozni belőlük, úgy kell velük foglalkozni, hogy ez sikerüljön. Remélem német csapatot kapunk a következő fordulóban, ha nem is a Bayern-t mert ők már kiestek. Igaz, az a csapat is erre a sorsra jut, akit kihúznak nekünk.
Állítom, sőt most már tudom, hogy a magyar futballista igenis jobb, mint a nemzetközi átlag. Ezt a képességet ki kell aknázni. Ehhez kezdtem most hozzá, és ehhez kezdenek a fiúk is ha hazaértünk, hisz a repülőtérről egyenest a pályára megyünk - edzeni.
Aztán a mester mégsem a pályára ment először, mert a gép leszállása után a televízió egyszerűen elrabolta és egy szirénázó rendőrautóval repítették a stúdióba. Csak a nyilatkozat után mehetett az edzésre.
forrás:
http://www.ftcbk.eu/2010/06/08/nagy-l-naploja-ftc-1996-szeptember-2-resz/
http://imagerz.com/QEQVUEtvAwIAAggcRwVR
http://imagerz.com/QEQVUEtvAwIAAggfEQVR
Ez 95/96-os lesz, vagy egy évvel későbbi... bár ebben nem játszhattunk olyan sokat. Csak kíváncsiságból, van a mezen címer?? Mert emlékszem, mikor 96-ban a Göteborg, meg Olympiakos ellen játszottunk az UEFA-ban, olyan mezünk volt, amin nem volt címer, amit kb azóta se értek...
Fradidrukker-fórum