Békéscsabai Előre FC - Ferencvárosi TC 1 : 0
NB I 1997/1998, 8. forduló
NB I 1997/1998: összes
mérkőzés
helyszín :
Békéscsaba, Kórház utcai Stadion
játékvezető :
Tóth Vencel
nézőszámok:
- Nemzeti Sport: 10.000
-
7' Todorović Mirko 40' Dani Péter 53' Nagy Norbert 77' Belvon Attila 84' Belvon Attila 1 - 0
Békéscsabai Előre FC | Ferencvárosi TC |
---|---|
|
|
vezetőedző: Pásztor József |
vezetőedző: Nyilasi Tibor |
meccstörténelem
- 2016.03.09 Békéscsaba 1912 Előre - Ferencvárosi TC 0-1
- 2016.02.13 Békéscsaba 1912 Előre - Ferencvárosi TC 0-1
- 2015.09.19 Ferencvárosi TC - Békéscsaba 1912 Előre 1-0
- 2009.03.24 Békéscsaba 1912 Frühwald Előre SE - Ferencvárosi TC 0-1
- 2008.08.25 Ferencvárosi TC - Békéscsaba 1912 Frühwald Előre SE 6-1
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Békéscsabai Előre FC - Ferencváros 1-0 (0-0)
NB I-es labdarúgó-mérkőzés, Békéscsaba, 10 000 néző
V.: Tóth V. (Nyilas, Farkas Gy.)
Békéscsaba: Baji 8 — Raducu 7 — Balog 6, Sándor 6 — Dobi 6, Brlázs 5, Todorovics 6, Kerényi 5, Fazekas 6 — Dani 5, Stoica 6. Edző: Pásztor József
Ferencváros: Udvarácz 0 — Dragoner 5 — Szűcs 6, Nagy N. 5 — Nyilas 6, Lipcsei 6, Albert 6, Miriuta 5, Vincze O. 5 — Horváth 5, Nicsenko 5. Edző: Nyilasi Tibor
Csere: Albert helyett Páling (5) a szünetben, Fazekas h. Belvon (-) a 66., Brlázs h. Takács (-) a 68., Miriuta h. Zavadszky (-) a 70., Dani h. Vörös (-) a 75., Vincze O. h. Vámosi (-) a 85. percben.
Gólszerző: Belvon a 84. percben.
Sárga lap: Todorovics (Nyilas gáncsolásáért) a 7., Dani (Miriuta megrúgásáért) a 40., Nagy N. (Dani felrúgásáért) az 53., Belvon (Vincze O. lábát elhúzta) a 77. percben.
Szögletarány: 3:3 (1:1).
84. perc: Todorovics jobbról Stoicához gurított, aki a 16-os vonalán a kapu felé szeretett volna fordulni, ám két védő is szorongatta, ezért a jó ütemben előretörő Belvon elé gurított, aki futtából, 19 méterről nagy erővel kilőtte a kapu jobb oldalát, a vetődő Udvarácz mellett, 1-0.
Ahogy már a Ferencváros elleni mérkőzések ellen megszokott, nagy várakozás előzte meg a szombati kilencven percet. A megszokás szerint mintegy 250 rendőr vonult fel őrizni a mintegy tízezer szurkoló rendjét.
A két öltözőben nem volt tapasztalható feszültség, mindkét csapat játékosai egészséges önbizalommal készültek a rangadóra.
Mindkét csapat a legutóbbi fordulóban vereséget szenvedett, ezért fokozott becsvággyal vetették küzdelembe magukat annak reményében, hogy most kiköszörülik a csorbát. A fiatal hazai csikócsapat nem gyulladt be, a Ferencváros pedig nem esett abba a hibába, hogy nagy mellénnyel vonuljon ki a pályára. Hamar kialakultak a párosok, akik nemcsak árgus szemekkel figyelték egymást, hanem igazán testközelből próbálták megakadályozni ellenfelüket a labdaátvételben, vagy annak továbbításában. Ezért aztán nem alakult ki látványos játék, annál inkább a küzdelem dominált a pályán. A rutinosabb Ferencváros az első félidőben gólra törőbben játszott, ám ők is rendre hibáztak, vagy Baji kapuson halt el minden kísérletük.
A fordulás után visszafogott a zöld-fehér gárda, ezt használták ki a békéscsabaiak és ők is egyre többet eljutottak Udvarácz kapujáig. Todorovics és Stoica elemében volt, jól szerveztek, illetve igyekeztek kapu közeibe kerülni, de itt is be-becsúszott egy-egy hiba, így továbbra sem akadt igazán sok dolga Udvarácznak.
Pásztor megpróbált frissíteni, és ezúttal a cserék az ő elképzelését segítették, hiszen Belvon Attila egy szép támadás végén óriási erővel kilőtte a kapu jobb oldalát, amivel megszerezték a békéscsabaiak az életben maradásukhoz szükséges nagyon fontos három pontot.
Végül is a küzdelmes és harcos mérkőzésen a szerencsésebb csapat győzött.
Edzői nyilatkozatok
Pásztor József, a Békéscsaba edzője:— Azzal sikerült felülkerekednünk a Ferencvároson, hogy jól semlegesítettük Albertet és Miriutát, azaz Brlázs és Kerényi kikapcsolta a játékból őket. Veszélyhelyzetet csak Nyilas szélről beadott labdái jelentettek az első félidőben. Nagyon fegyelmezetten játszott a csapatom, és fizikálisan a maximumot kihozták magukból. Ha minden mérkőzésen hasonló teljesítményt nyújtanának, nyugodt szívvel nézhetnénk egymás szemébe.
— A szünetben félő volt, hogy bírja-e erővel a gárda.
— A félidőben kértem a játékosokat, hogy aki úgy érzi, fáradt és már nem tud segíteni a csapaton, szóljon, de ne akkor, amikor már esetleg gólt kaptunk. Tisztelet annak, akiben volt bátorság cserét kérni.
— Belvon jó cserének bizonyult.
— A gólja előtt pedig leszidtam, mert majdnem elment a mérkőzés, amikor a Fradi lesgólt lőtt, ugyanis Belvon is ludas volt abban a Fradi-támadásban.
— Ki volt a csapat legjobbja?
— Baji Tamás, mert magabiztos volt, jól irányította társait és remekül védett, örülök, hogy így tért vissza a kapuba. De remek teljesítményt nyújtott Balog, Sándor, aki Nicsenkót kapcsolta ki a játékból, Kerényi és Brlázs, aki a középpályán játszott hasznosan. Raducu is megbízhatóan küzdött.
Nyilasi Tibor, a Ferencváros edzője:
—Szerencsétlen vereséget szenvedtünk egy hősiesen küzdő, de ugyanakkor kissé tisztátalanul játszó Békéscsabával szemben. De tudjuk, hogy más választásuk nem volt a hazaiaknak, hiszen ők is az életükért küzdenek. Más lett volna az eredmény, ha értékesítjük a lehetőségeinket, s akkor mosolyogva mehettünk volna haza. Mindenesetre a lesnek ítélt gólunkat a kispadról én szabályosnak láttam.
— Kívülről úgy tűnt, mintha erőlködne a Ferencváros.
— Pedig voltak helyzeteink, ám Baji bravúrt bravúrra halmozott, ő nyerte meg a mérkőzést a csabaiaknak. S miután nem mi lőttük az első gólt, szaladtunk az eredmény után, de ez édeskevés.
— Sokan úgy vélik, hogy ezek után fel kel! állnia a kispadról.
— Előbb-utóbb el kell gondolkodnom ezen is, de mindez leginkább dr. Páncsics Miklós kompetenciája. Tény, hogy egy ilyen vereség alól és sem tudok kibújni.
Belvon Attila (sötét mezben) volt az egyik főszereplő (Fotó: Such Tamás)
Így látta Belvon
Belvon Attila, a csabaiak gólszerzője a Békéscsaba - Ferencváros mérkőzés előtt még arról beszélt, hogy porcműtét vár rá, vasárnap a Fradi meccs után befekszik a kórházba, hétfőre pedig eldől, metszeni kell-e a jobb térdét? A Ferencváros ellen azonban még leült a kispadra azzal, ha segíteni tud a csapaton, egy félidőt még így is szeretne játszani. Nos Pásztor edző remekül cserélt, hiszen a 66. percben beállt középpályás alig húsz perc múlva eldöntötte a három pont sorsát.
— A gólhoz hozzájárult az is, hogy nagyon egységesen és nagy akarással játszott az egész csapat. Úgy, ahogy az első meccseken, amikor hét pontot gyűjtöttünk. Lehet, hogy ehhez a feltámadáshoz kellett a debreceniektől elszenvedett csúfos vereség is, de tény, hogy mindenki csupaszívvel küzdött ezen a napon.
— Milyen volt a pályán belül a gólszituáció?
— Todorovics nagyon jól vitte el az emberét és a labdát, majd Stoicához gurított. Stoica először neki akarta visszaadni a labdát, de én beindultam, hiszen nagyon egyedül hagytak, amin csodálkoztam is. Kiabáltam Stoicának, hogy jövök, ő meg egyből kapcsolt, s elém pöccintett. Innen már csak be kellett rúgnom.
— Tudatosan lőtted a hosszú sarokra a labdát?
— Igen, ugyanis én általában a hosszút szoktam messziről megcélozni. Igazából az elsődleges célom az volt, hogy egyáltalán a kaput eltaláljam, de most nagyon jól összejött. Sokat beszélgettünk arról, hogy Udvarácz hogyan reagál a különböző lövésekre, de a távoliakról nem esett szó az öltözőben.
— Az öltözőt majd szétvetette az öröm...
— Érthető, hiszen ennek a fiatal csapatnak többsége még sohasem játszott az FTC ellen, így rögtön nagy sikerélményben volt része sok csapattársamnak. Ami remélem, újabb lendületet ad a Vác, a Kispest ellen. Amely mérkőzéseken lehet, hogy nem lehetek ott. De ha megműtenek, bízom benne, hogy négy hét múlva már újra pályára léphetek a ZTE ellen...
(Fábián István, gyurkó Mihály, Jávor Péter)
9. Ferencváros 8 3 2 3 13-12 11
...
11. Békéscsaba 8 3 1 4 6-20 10
Békés Megyei Hírlap, 1997. szeptember 15.