Saját fiók létrehozásával tudsz mérkőzéseket értékelni, értesülhetsz a kedvenc klubod és játékosaidhoz kapcsolódó fontos információkról, kiderítheted, hogy te jártál-e eddig a legtöbb meccsen, segíthetsz hiányzó adatok beadásában és bármihez hozzászólhatsz.
Rába Vasas ETO
1979 - 1989 MSV Duisburg
1989 - 1991 Tennis Borussia Berlin
1991 - 1993. november Győri Rába ETO/Győri ETO FC
1993. november - 1996 Soproni FAC
1996 - 1997. január Győri Dózsa
1997. február - 1998. január Zurndorf
1998 - ?
eredmények / elismerések
2-szeres magyar bajnok (Rába ETO 1981-1982, 1982-1983)
edző
pályafutás
Győri ETO FC - utánpótlásedző
2002 - 2007 Nagyszentjános SC
2006 Győrsövényház SE
2007 - ? Ménfőcsanak ESK
2009 - ? Loland Nyúl SC
2011 - ?
Ugyan nem szakadt el teljesen a futballtól a Rába ETO korábbi klasszisa és válogatott rekordere, de ma már nem csak a labdarúgás tölti ki az életét. Hajszán Gyula öt éve önkormányzati képviselő Győrött, főállásban egy sportpark helyettes vezetője és ezek mellett még a negyedosztályú Nyúl csapatának edzője.
– Az utóbbi években a Hajszán név a futballpályák helyett a politikában bukkant föl. Miért váltott?
– Mert meggyőztek, és persze valamennyire vonzott is a dolog. Öt éve kezdtem el politizálni hivatásszerűen. 2006-ban Szabadhegyen, a tizenegyes győri választókörzetben indultam az önkormányzati választáson, és tetemes előnnyel nyertem. Úgy tűnik, szerencsém volt ezzel a tizenegyessel, mert ez volt a mezszámom is.
– Ki vette rá, hogy induljon?
– Sok politikus ismerősöm van, és ők agitáltak. Azt mondták, próbáljuk meg a Hajszit. Tény, nem sok ember van a városban, aki ne ismerne, s végül be is jött, mindkétszer izzadságmentesen nyertem. Amúgy KDNP-s képviselő vagyok.
– Azt kapta a politikától, amit várt?
– Az első évek természetesen nehezebbek voltak, de sokat segítettek a kollégák, és nem támadtak a másik oldalról sem.
– Pontosan mi a feladata?
– A körzetemért felelek, azon belül pedig minden. Rengeteg lakossági gond, kérés van. Ezek közül persze akad olyan is, amelyet nem tudunk megoldani a jogszabályok miatt. Például sok szomszédvita van, és valamelyik fél mindig talál kiskaput. A múltkor a nagyra nőtt tuják miatt jelentették fel egymást. Szóval zajlik az élet nálunk is.
– A városi önkormányzatban önhöz tartozik a sport?
– Az első ciklusban az oktatási, kulturális és sportbizottságnak voltam az alelnöke. Nálunk úgy megy – és gondolom, máshol is –, hogy négyévente váltani szoktak. Ezért a tavalyi választások után én is máshova kerültem. Most a közigazgatási bizottság alelnöke vagyok, valamint a gazdasági és tulajdonosi bizottság delegált képviselője. Szinte senki sem maradt a korábbi helyén, és én sem akartam erőlködni a sport miatt.
– Jól meg lehet ebből élni?
– Tiszteletdíjat kapok, főállásban a Barátság Sportpark helyettes vezetője vagyok, de ettől még nem fordítok kevesebb energiát a körzetemre.
– Úgy tudom, tavaly még az ETO-nál dolgozott. Miért jött el onnan?
– Igen, 2008-tól két évig az akadémiai elitképzést csináltam, de nagyjából egy éve váltás történt. Both Józsefet nevezték ki utánpótlás-szakágvezetőnek, és ő azt mondta, megszűnik a képzés. Mint kiderült, ez nem igaz, nem szűnt meg, csak a munkám. Máig nem derült ki számomra, miért küldtek el, pedig jó lenne tudni, csak hogy megnyugodjon a lelkem.
– Ezzel teljesen eltávolodott a labdarúgástól?
– Nem. A múlt héten elvállaltam a megyei első osztályú Nyúl csapatának irányítását. Kieső helyen állnak, sok a fiatal, és van három-négy olyan ember is, aki korábban a játékosom volt. A cél a bennmaradás, de ehhez kellene még vagy két harmincéves, rutinos játékos.
– Jár még ETO-meccsre?
– Csak nagy ritkán, amikor az időm engedi. Igen elfoglalt lettem, meg most bejött ez a nyúli munka, így még mozgalmasabbak lesznek a hétvégéim.
– Akkor aligha találkozhatunk mostanság a Hajszán névvel a győri futballpályán.
– Nem, de nem bánom, hogy így hozta az élet. Ez a normális, a szurkolók más neveket tanulnak majd meg. Ha jól játszik az ETO, igazából mindegy, hogy hívják azt, aki a gólt lövi.
– Most jól megy a csapatnak, de kevés a néző. Mit gondol, miért?
– Sokat beszélek szurkolókkal, és ők is azt mondják, jobban a magukénak éreznék a csapatot, ha több lenne benne a győri játékos.
– Ön sem volt saját nevelés, mégis imádták.
– Igen, én a Szombathelyi Haladásban nőttem fel, de az első profi csapatom a Rába ETO volt. Itt ismert meg az ország, és itt értem el sikereimet. De azokat az időket nem lehet összehasonlítani a mostanival, átalakult a világunk, más lett futball is. Nekem nincs bajom a külföldiekkel, de szerintem túl sokan vannak.
– Az önök korszakában más jellegű gondok voltak, létezett például a főváros–vidék ellentét. Miként élték meg, hogy a pestiek előnyt élveztek a válogatásnál?
– Bár ma is nagyon fővároscentrikus az életünk, akkor még direktebben irányították ezt. Elfogadtuk, hogy ez van. Mást nem tehettünk. Nekem azért mégis sikerült harminchétszer játszanom a válogatottban, s ez még mindig rekord az ETO történetében.
– Árulja el, mi volt sikercsapatuk titka, miben állt a Verebes-mágia?
– Az első az emberi oldal volt. Mielőtt odajött hozzánk edzőnek Verebes József, Kovács Imrével majdnem kiestünk az NB I.-ből. Emlékszem az első találkozásra Verebessel. Feltette a lábát az asztalra, és azt mondta, nálunk jobb csapat nincs a világon. Először kinevettük, gondoltuk, ez a fazon se százas. Aztán elkezdtünk egy más szisztémát játszani, mint korábban, és amit csináltunk, működött. Játszottuk az edzőmeccseket, és akik ellen korábban görcsöltünk, erőlködtünk, azokat az ő taktikájával, az ő módszereivel simán vertük. Könnyedén jöttek az eredmények, és egyre jobban hittünk magunkban és a mesterben. Fanatizált minket, és amit mondott, azt a meccseken is szinte tökéletesen végre tudtuk hajtani. De nemcsak a mérkőzéseket élveztük, az edzéseket is.
– A hátuk mögött a Rábával s annak nagy hatalmú urával, Horváth Edével, a vörös báróval könnyebb volt az életük, mint a többi csapatnak?
– Azt mondta, úgy kezelem magukat, mint a gyári dolgozókat, ha jól teljesítenek, akkor fizetek, ha nem, akkor ide ne jöjjenek kuncsorogni nekem.
– Mennyit kerestek akkor?
– Verebes érkezése előtt 2700 forint volt az alap, a győzelmekért 1600 forint járt, döntetlenért meg a fele. A mágus ebbe belenyúlt keményen, azt, hogy ezt miként csinálta, nem tudom, de tény, fél év után öt-hétezer forint volt az alapfizetés, a győzelemért pedig öt-hatezer járt. De hangsúlyozom, nem ettől lettünk ennyire jók, Verebes keze sokkal jobban benne volt a bajnoki címekben, mint a premizálás.
– Nagyszerű volt az az ETO, nemzetközi szinten mégsem ért el semmit. Miért történt ez így?
– Ezt sokan kérdezték már tőlem, de igazából nem tudom. Talán szerencsétlen volt a sorsolásunk. Tény, sokkal több volt abban a csapatban, mint amit elértünk a nemzetközi kupákban.
– Nyolcvannégyben a Budapesti Honvéd lett a bajnok, s azt mondják, csaltak a fővárosi csapatnak, ezért nem lett harmadszor aranyérmes az ETO. Ez igaz?
– Abszolút. Amikor ellene játszottunk itthon, úgy kapott tizenegyest a Honvéd, hogy a százhatvan centis Szabó Ottó fellökte a kétméteres Nagy Antit. Ugye nehéz elképzelni? Mi a túloldalon nem kaptunk büntetőt, és nem adtak meg egy szabályos gólunkat. Volt az a békéscsabai bíró, Győrinek hívták, ő mondta a meccs előtt: „Mit vigyorognak, maguk itt ma úgysem nyerhetnek.” Hát nem is nyertünk. De nemcsak ezen az egy meccsen múlt. Nem engedték, hogy hozzánk igazoljon a Kardos Józsi és a Róth Anti. Valószínűleg sok volt már a fővárosi vezetőknek, hogy a Győr megint aranyérmet akar szerezni. Mit tehettünk? Beletörődtünk a nagyvezérek, Buda elvtársék döntésébe. Így a Honvédé lett az arany.
– Az aktív játék után edző lett. Nem akart első osztályú csapatnál dolgozni?
– Úgy látom, az NB I.-ről már lemaradtam. Nekem nincsenek millióim a prolicencre, és támogatók sem állnak mögöttem, akik nyomnának. Szóval én már magasabb szinten nem fogok edzősködni. Nem elvakult célom, de a politikában jobbak az esélyeim.
Pályakép
Hajszán Gyula csatár, balszélső Született: 1961. október 9., Sopron
Klubjai: Rába ETO (1979–89, 1994–96, 300 mérk./68 gól), MSV Duisburg (1989–92, 37/2), Tennis Borrussia (1992–94, 3/0). Magyar bajnok (1981-82, 1982-83), ezüstérmes (1983-84, 1984-85), bronzérmes (1985-86). Győri Pro Urbe díjas (1983). Magyar válogatott (1982–94, 37/4)
Hajszán Gyula (Sopron 1961.10.09 - ) 
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
http://splendoremagiaro.altervista.org/Pagine/NBI/story83-84.htm
Hajszán Gyula még győri csúcstartó
Ugyan nem szakadt el teljesen a futballtól a Rába ETO korábbi klasszisa és válogatott rekordere, de ma már nem csak a labdarúgás tölti ki az életét. Hajszán Gyula öt éve önkormányzati képviselő Győrött, főállásban egy sportpark helyettes vezetője és ezek mellett még a negyedosztályú Nyúl csapatának edzője.
– Az utóbbi években a Hajszán név a futballpályák helyett a politikában bukkant föl. Miért váltott?
– Mert meggyőztek, és persze valamennyire vonzott is a dolog. Öt éve kezdtem el politizálni hivatásszerűen. 2006-ban Szabadhegyen, a tizenegyes győri választókörzetben indultam az önkormányzati választáson, és tetemes előnnyel nyertem. Úgy tűnik, szerencsém volt ezzel a tizenegyessel, mert ez volt a mezszámom is.
– Ki vette rá, hogy induljon?
– Sok politikus ismerősöm van, és ők agitáltak. Azt mondták, próbáljuk meg a Hajszit. Tény, nem sok ember van a városban, aki ne ismerne, s végül be is jött, mindkétszer izzadságmentesen nyertem. Amúgy KDNP-s képviselő vagyok.
– Azt kapta a politikától, amit várt?
– Az első évek természetesen nehezebbek voltak, de sokat segítettek a kollégák, és nem támadtak a másik oldalról sem.
– Pontosan mi a feladata?
– A körzetemért felelek, azon belül pedig minden. Rengeteg lakossági gond, kérés van. Ezek közül persze akad olyan is, amelyet nem tudunk megoldani a jogszabályok miatt. Például sok szomszédvita van, és valamelyik fél mindig talál kiskaput. A múltkor a nagyra nőtt tuják miatt jelentették fel egymást. Szóval zajlik az élet nálunk is.
– A városi önkormányzatban önhöz tartozik a sport?
– Az első ciklusban az oktatási, kulturális és sportbizottságnak voltam az alelnöke. Nálunk úgy megy – és gondolom, máshol is –, hogy négyévente váltani szoktak. Ezért a tavalyi választások után én is máshova kerültem. Most a közigazgatási bizottság alelnöke vagyok, valamint a gazdasági és tulajdonosi bizottság delegált képviselője. Szinte senki sem maradt a korábbi helyén, és én sem akartam erőlködni a sport miatt.
– Jól meg lehet ebből élni?
– Tiszteletdíjat kapok, főállásban a Barátság Sportpark helyettes vezetője vagyok, de ettől még nem fordítok kevesebb energiát a körzetemre.
– Úgy tudom, tavaly még az ETO-nál dolgozott. Miért jött el onnan?
– Igen, 2008-tól két évig az akadémiai elitképzést csináltam, de nagyjából egy éve váltás történt. Both Józsefet nevezték ki utánpótlás-szakágvezetőnek, és ő azt mondta, megszűnik a képzés. Mint kiderült, ez nem igaz, nem szűnt meg, csak a munkám. Máig nem derült ki számomra, miért küldtek el, pedig jó lenne tudni, csak hogy megnyugodjon a lelkem.
– Ezzel teljesen eltávolodott a labdarúgástól?
– Nem. A múlt héten elvállaltam a megyei első osztályú Nyúl csapatának irányítását. Kieső helyen állnak, sok a fiatal, és van három-négy olyan ember is, aki korábban a játékosom volt. A cél a bennmaradás, de ehhez kellene még vagy két harmincéves, rutinos játékos.
– Jár még ETO-meccsre?
– Csak nagy ritkán, amikor az időm engedi. Igen elfoglalt lettem, meg most bejött ez a nyúli munka, így még mozgalmasabbak lesznek a hétvégéim.
– Akkor aligha találkozhatunk mostanság a Hajszán névvel a győri futballpályán.
– Nem, de nem bánom, hogy így hozta az élet. Ez a normális, a szurkolók más neveket tanulnak majd meg. Ha jól játszik az ETO, igazából mindegy, hogy hívják azt, aki a gólt lövi.
– Most jól megy a csapatnak, de kevés a néző. Mit gondol, miért?
– Sokat beszélek szurkolókkal, és ők is azt mondják, jobban a magukénak éreznék a csapatot, ha több lenne benne a győri játékos.
– Ön sem volt saját nevelés, mégis imádták.
– Igen, én a Szombathelyi Haladásban nőttem fel, de az első profi csapatom a Rába ETO volt. Itt ismert meg az ország, és itt értem el sikereimet. De azokat az időket nem lehet összehasonlítani a mostanival, átalakult a világunk, más lett futball is. Nekem nincs bajom a külföldiekkel, de szerintem túl sokan vannak.
– Az önök korszakában más jellegű gondok voltak, létezett például a főváros–vidék ellentét. Miként élték meg, hogy a pestiek előnyt élveztek a válogatásnál?
– Bár ma is nagyon fővároscentrikus az életünk, akkor még direktebben irányították ezt. Elfogadtuk, hogy ez van. Mást nem tehettünk. Nekem azért mégis sikerült harminchétszer játszanom a válogatottban, s ez még mindig rekord az ETO történetében.
– Árulja el, mi volt sikercsapatuk titka, miben állt a Verebes-mágia?
– Az első az emberi oldal volt. Mielőtt odajött hozzánk edzőnek Verebes József, Kovács Imrével majdnem kiestünk az NB I.-ből. Emlékszem az első találkozásra Verebessel. Feltette a lábát az asztalra, és azt mondta, nálunk jobb csapat nincs a világon. Először kinevettük, gondoltuk, ez a fazon se százas. Aztán elkezdtünk egy más szisztémát játszani, mint korábban, és amit csináltunk, működött. Játszottuk az edzőmeccseket, és akik ellen korábban görcsöltünk, erőlködtünk, azokat az ő taktikájával, az ő módszereivel simán vertük. Könnyedén jöttek az eredmények, és egyre jobban hittünk magunkban és a mesterben. Fanatizált minket, és amit mondott, azt a meccseken is szinte tökéletesen végre tudtuk hajtani. De nemcsak a mérkőzéseket élveztük, az edzéseket is.
– A hátuk mögött a Rábával s annak nagy hatalmú urával, Horváth Edével, a vörös báróval könnyebb volt az életük, mint a többi csapatnak?
– Azt mondta, úgy kezelem magukat, mint a gyári dolgozókat, ha jól teljesítenek, akkor fizetek, ha nem, akkor ide ne jöjjenek kuncsorogni nekem.
– Mennyit kerestek akkor?
– Verebes érkezése előtt 2700 forint volt az alap, a győzelmekért 1600 forint járt, döntetlenért meg a fele. A mágus ebbe belenyúlt keményen, azt, hogy ezt miként csinálta, nem tudom, de tény, fél év után öt-hétezer forint volt az alapfizetés, a győzelemért pedig öt-hatezer járt. De hangsúlyozom, nem ettől lettünk ennyire jók, Verebes keze sokkal jobban benne volt a bajnoki címekben, mint a premizálás.
– Nagyszerű volt az az ETO, nemzetközi szinten mégsem ért el semmit. Miért történt ez így?
– Ezt sokan kérdezték már tőlem, de igazából nem tudom. Talán szerencsétlen volt a sorsolásunk. Tény, sokkal több volt abban a csapatban, mint amit elértünk a nemzetközi kupákban.
– Nyolcvannégyben a Budapesti Honvéd lett a bajnok, s azt mondják, csaltak a fővárosi csapatnak, ezért nem lett harmadszor aranyérmes az ETO. Ez igaz?
– Abszolút. Amikor ellene játszottunk itthon, úgy kapott tizenegyest a Honvéd, hogy a százhatvan centis Szabó Ottó fellökte a kétméteres Nagy Antit. Ugye nehéz elképzelni? Mi a túloldalon nem kaptunk büntetőt, és nem adtak meg egy szabályos gólunkat. Volt az a békéscsabai bíró, Győrinek hívták, ő mondta a meccs előtt: „Mit vigyorognak, maguk itt ma úgysem nyerhetnek.” Hát nem is nyertünk. De nemcsak ezen az egy meccsen múlt. Nem engedték, hogy hozzánk igazoljon a Kardos Józsi és a Róth Anti. Valószínűleg sok volt már a fővárosi vezetőknek, hogy a Győr megint aranyérmet akar szerezni. Mit tehettünk? Beletörődtünk a nagyvezérek, Buda elvtársék döntésébe. Így a Honvédé lett az arany.
– Az aktív játék után edző lett. Nem akart első osztályú csapatnál dolgozni?
– Úgy látom, az NB I.-ről már lemaradtam. Nekem nincsenek millióim a prolicencre, és támogatók sem állnak mögöttem, akik nyomnának. Szóval én már magasabb szinten nem fogok edzősködni. Nem elvakult célom, de a politikában jobbak az esélyeim.
Pályakép
Hajszán Gyula csatár, balszélső Született: 1961. október 9., Sopron
Klubjai: Rába ETO (1979–89, 1994–96, 300 mérk./68 gól), MSV Duisburg (1989–92, 37/2), Tennis Borrussia (1992–94, 3/0). Magyar bajnok (1981-82, 1982-83), ezüstérmes (1983-84, 1984-85), bronzérmes (1985-86). Győri Pro Urbe díjas (1983). Magyar válogatott (1982–94, 37/4)
http://archivum.magyarhirlap.hu
hmgy