magyarfutball.hu

Pécsi Dózsa SC - Szegedi EAC 3 : 2 13:30

   
   
Upload your own photos! »
mérkőzés értékelése

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

comments

  1. avatar: lattila2
    2017.09.28, 19:31 (szerk.: 2017.09.28, 20:07)
    Pécsi Dózsa SC - Szegedi EAC 3-2 (1-1)
    PVSK-pálya, 14 000 néző, vezette: Virágh.
    Góllövők: Hajós (4. perc), Garami (25. perc), Boros (50. perc), Horváth (54. perc), Garami (60. perc).
    Pécs: Zengő (Zelenik) — Farkas, Kocsis, Hegyi — Csinos (Csupák), Sátori (Schwara) — Faludi (Freppán), Garami, Dunai (Dujmov), Rádi (Rápity), Horváth. Edző: dr. Czibulka Mihály.
    Szeged: Mészáros — Szabó, Portörő, Vas — Dezsőfi, Zallár — Reményi, Baráth, Hajós, Nemes, Boros. Edző: Gyarmati János.
    Nem csalódott a labdarúgó bajnoki mérkőzéseket kedvelő pécsi közönség az NB I. két újoncának, négyhetes szünet után sorrakerüló vasárnapi találkozóján. A két vidéki együttes között 90 percig tartó heves küzdelemben dőlt el a mérkőzés sorsa. A szegedi ellenfél két Ízben szerezte meg a vezetést, amelyet a hazai csapat kitudott egyenlíteni, sőt a két pontot jelentő győzelmet is meg tudta szerezni. Az izgalmakkal teljes mérkőzésen, a Dózsa játékosai ismét jelesen vizsgáztak a küzdenitudásból. A Tisza-parti együttes gyors, jól adogató játékosai Jóné- hány helyzetet teremtettek a Dózsa kapuja előtt, de azokat nem tudták kihasználni, míg a hazai csatárok helyzeteiket góllá tudták értékesíteni.
    A Dózsában ezúttal a védelem játszott gyengébben. A két fedezet, bár egyénileg mindegyiküknek voltak jó alakításaik, csapatrészüket összekapcsoló feladataikba sokszor hiba csúszott. A szegedi fedezetek ezen a téren felettük állottak. A csatársorban Rádi munkabírása, szívós akarása érdemel dicséretet. Garami ezúttal már nem cipelte feleslegesen a labdát és villámgyors lövéseiből született két gólja is dicséri játékfelfogásának javulását. Jók: Zengő, Garami, Rádi, Illetve Portörö, Hajós és Zallár

    Forrás: Dunántúli Napló, 1959-10-20