hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2023.12.31, 07:38

   A várakozással ellentétben nem ez volt a forduló mérkőzése, jóllehet a remények nem voltak alaptalanok az élvezetes játékra, hiszen mégiscsak a listavezető fogadta ezúttal az első osztályú bajnokság még veretlen együttesét. Más volt a remény, más lett a valóság. Igaz ugyan, hogy a lilák szinte végigtámadták a mérkőzést, de csak néhány ígéretes helyzetet sikerült kidolgozniuk, ezeket viszont rendre kihagyták. A Haladás többször tetszetősen játszott a mezőnyben, ám az újpesti kapu közelében elfogyott a kurázsi, így Kakas az őszi napsütésben sem izzadt meg igazán. A két együttes gólok híján néhány kapufával paprikázta fel a kora délutáni kezdés ellenére is szép számú közönséget. Előbb Bognár fejelt egy szögletet saját kapufájára, majd a másik oldalon csapattársa, Elekes találta el szögletből a lécet. A "leghangosabb" kapufa a szorgalmas, sokat vállaló Herédi nevéhez fűződik, de hát a labda mégoly hangos csattanása sem ér fel a leghalkabb hálózizegéssel. A hazaiakhoz csereként beállt Szabó sem talált az ellenfél kapujába, ellenben a gólvonalról rúgta ki Bognár gyámoltalan lövését, miután Kakas már csak nézőként, vert helyzetben szemlélhette az eseményeket. A mérkőzés tehát nem hozott gólt, s ebben nagy szerepe volt a jó napot kifogó Kutasinak is, aki ezen a délutánon a veszélyes labdákat is kifogta. A lefújás után a fővárosba látogató szombathelyiek csoportja boldogan ünnepelte, hogy csapata megőrizte veretlenségét, s elhozta az egy pontot Újpestről. A lila-fehér szurkolók többsége viszont okkal várt többet, így "ezen az oldalon" az ünneplés elmaradt.

   
   Népszabadság, 1987. október 08.