hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 4

   2017.10.10, 21:25

   
   Németh Gyula, a Népsport labdarúgó rovatának vezetője kupát ad át az elmúlt bajnokság két legjobbjának, Váradi Bélának és Müller Sándornak.
   
   Izsó fejesét csak nézik az újpestiek, Dunai III. és Tóth Z.
   
   Tóth Z. remekül véd
   
   Ilyen szorosan fogta Tóth J. Izsót

   
   Labdarúgás, 1977. szeptember
    
2. 
   admin heimo

   # 3

   2017.10.10, 21:04 (szerk.: 2017.10.10, 21:13)

   A szurkolók jókedve
   
   Nem jobban, de nagyobb akarattal, elszántabban és főleg szervezettebben tört a győzelemre az Ú. Dózsa az előmérkőzésen, mint vetélytársa. Várhidi a Vasas ellen már jó ideje megváltoztatja hátsó alakzatának felállását. Ezúttal is ezt tette, és terve most sikerült először teljes mértékben. Sarlós és Tóth József az eddigieknél több sikerrel látta el szokatlan feladatát, Kolár sem követett el különösebb hibát a védekezésben.
   
   A Vasas az első félidőben ügyesebben adogatott a mezőnyben, többet mozogtak játékosai, mint az újpestiek. Gyorsabban játszották át a középpályát, de a kapu közelében nem találták fel magukat, s aránylag kevés gólszerzési lehetőséget teremtettek, amikor mégis előfordult, akkor is rosszul oldották meg helyzeteiket. Példa erre a Váradi-elfutás utáni emlékezetes Müller-fejes, ami kapu mellé szállt.
   
   A második félidőben az újpestiek, Zámbó vezérletével inkább csak a játék lassítására, ritka iramváltásra törekedtek, és a Vasas ennek sem találta meg az ellenszerét.
   
   Dunai III Ede kezdőcsapatba kerülését a középhátvéd helyén kétségessé tette a salgótarjáni Kovács leigazolása. Várhidi az utolsó pillanatban megvonta előlegezett bizalmát az új embertől, és kiderült, hogy az egyik legszerencsésebb cselekedete volt ez a rangadó előtt. Dunai III ugyanis a mezőny legjobbjának bizonyult, olyan középhátvéd-játékot mutatott, amit nagyon ritk án lehet látni.
   
   Törőcsik ismét bebizonyította, hogy mindent tud a labdával, őrdöngősen cselez, ha megy neki a játék, szinte lehetetlen feladat a semlegesítése. Ezúttal nagyszerű formában küzdött, látványos dolgokat művelt, mégis egy kicsit elmarasztalóan kell szólnunk róla. Az ő feladata elsősorban a góllövés, márpedig erről sokszor megfeledkezik. Nem játszott ezúttal sem eléggé gólra törően, ezt hiányoltuk teljesítményéből.
   
   Mészáros szinte tökéletesen védett, felfedezhető rajta, hogy jó formában van, úgy látszik, nagyszerűen sikerült a felkészülése. A Vasas kapusának teljesítménye láttán az újpesti fiatal, Tóth Zoltán is belelendült, a második félidőben elárulta a tehetségét. És azt, hogy még sok edzésre, rengeteg munkára van szüksége.
   
   
   Összecsapás után Törőcsik és Mészáros
   
   
   Dunai III., a mezőny legjobbja

   
   Képes Sport, 1977. szeptember 06.
    
3. 
   admin heimo

   # 2

   2017.10.10, 20:10 (szerk.: 2017.10.11, 03:56)

   Újpesti Dózsa - Vasas 1-0 (1-0)
   Népstadion, 60 000 néző. Vezette: Pádár (****) (Tóth, Jaczina).
   
   Ú. Dózsa: Tóth Z. 7 — Kolár 6, Dunai III 6, Tóth J. 7, Sarlós 6 — Schumann 6, Zámbó 6, Tóth A. 6 — Fazekas 5, Törőcsik 5, Nagy 6.
   Edző: Várhidi Pál.
   Vasas: Mészáros 7 — Török 6, Hegedűs 5, Komjáti 6, Kántor 5 — Gass 5, Müller 6, Zombori 5 — Kovács 5, Izsó 5, Váradi 5.
   Edző: Kovács Ferenc.
   
   Csere: Kántor helyett Földházi (—) a 71. percben, Tóth A. helyett Kellner (—) a 75. percben.
   Góllövő: Nagy a 43. percben.
   Szögletarány: 12:6 (5:5) a Vasas javára.
   
   (Ünnepélyes aktus előzte meg a Népstadionban a kettős rangadót: lapunk labdarúgó rovatának vezetője, Németh Gyula a Népsport Kupát adta át Müller Sándornak és Váradi Bélának, a Vasas két játékosának, akik a legutóbbi bajnokságban a legjobb átlagteljesítményt nyújtották. Milyen furcsa az élet: az ünneplés pillanatait a gyász komor hangulata követte — félperces néma tiszteletadás Viczkó Tamásnak, az Ú. Dózsa játékosának napokban elhunyt édesapja emlékére.)
   
   Az első említésre méltó akció: a 6. percben Váradi jobboldali szögletrúgása után Komjáti feje mellett elsuhant a labda, Müller kapura perdítette, Tóth Z. azonban a jobb felső sarok előtt szögletre tenyerelte. A másik oldalon Sarlós 10 méterről küldött léc alá tartó fejesét ütötte szögletre Mészáros. A 25. perc hozta a mérkőzés első, valóban vérpezsdítő jelenetét: Kolár futott el a jobb oldalon, beadását Törőcsik Fazekas elé csúsztatta, a jobbszélső középről, mintegy 12 méterről, fordulásból, ballal, laposan lőtt, Mészáros vetődve kiütötte a labdát, amely a magasba perdült, Nagy 8 méterről a földön fekvő Mészáros fölött a kapu bal oldalába próbálta fejelni, de a kapus villámgyors visszavetődéssel még a gólvonal előtt elcsípte. A 43. percben megszerezte a vezetést a lila -fehér csapat. Tóth A. szögletet ívelt középre, a bal oldalról, Hegedűs testéről magasba perdült a labda, majd egyet pattant a Vasas 5-ösének tájékán, a piros-kékek védői valamennyien arra számítottak, hogy a középhátvéd újra megkísérli a felszabadítást, ő azonban csak topogott, Nagy megelőzte és mintegy 6 méterről, a jobbösszekötő helyéről, félmagasan a kapu bal oldalába emelte. 1-0
   
   (Nagy: Amikor láttam, hogy a Vasas védőinek felszabadítása rövidre sikerült, már tudtam, hogy ebből lehet valami... A labda nagyon pörgött, először fejelni akartam, de hiába értem fejjel a labdához, az lecsúszott a lábamra, s ami utána történt, az már tulajdonképpen gyerekjáték volt. Nem gondoltam volna, hogy ezzel a góllal meg is nyertük a mérkőzést...
   
   Hegedűs: Érzem, tudom, hogy hibáztam. Nekem kellett volna elrúgnom a labdát, már lendült is a lábam, de az annyira pörgött, hogy egyszerűen nem mertem a rúgásra vállalkozni, félve attól, hogy ismét hibázom.)
   
   SZÜNET UTÁN
   a 47. percben egyenlíthetett volna a Vasas. Müller szerezte meg a labdát a félpályánál, Váradit indította a bal szélen, ő az alapvonal közeléből beadott, az akciót kísérő Müllerre senki sem vigyázott, de a középpályás óriási helyzetből, 4 lépésről, meglehetősen flegma mozdulattal a bal sarok mellé fejelte a labdát.
   
   (Ő így vélekedett az esetről: "Remek labdát kaptam Bélától. Teljesen biztos voltam abban, hogy ilyen közelről nem hibázhatom el az üresen tátongó bal sarkot. Nem is tudom hogyan "sikerült".)
   
   A 67. percben Fazekas éles, nagy erővel kapu elé lőtt labdájára Mészáros kivetődött, úgy tűnt hárít, de kicsúszott kezéből a labda, a berobbanó, s lövésre kész Zámbó elől azonban Komjáti kivágta a labdát. Ezután újabb Vasas-helyzet következett: Tóth Z. ismét alászaladt egy beívelt labdának, Váradi fejjel a kapu bal oldalát célozta meg, Tóth J. azonban hátrahúzva felszabadított. Az utolsó negyedórában a Vasas erőtlen próbálkozásokat tett az egyenlítésért, a lila-fehérek azonban most már szervezetten védekeztek, s őrizték előnyüket.
   
   ★ ★ ★
   
   Az Ú. Dózsa alaposan felkészült a Népstadion első rangadójára. Várhidi éppúgy, mint a korábbi jelentős mérkőzéseken, Sarlóst, és Tóth J.- t megcserélte. Sarlós a jól fejelő Kovácsot, Tóth J. pedig a kitűnően cselező Izsót követte szoros emberfogással. A lila-fehérek ugyanakkor arra is ügyeltek, hogy a Vasas veszélyes középpályás sorát jól semlegesítsék. Zámbó Müllert, Tóth A. Gasst, Schumann pedig Zomborit kísérte megkülönböztetett figyelemmel. Amikor az újpestiekhez került a labda, akkor igyekeztek gyorsan megközelíteni a Vasas kapuját, de ebbe az elképzelésbe többször is hiba csúszott. A védekezésben az újpestiek általában jó teljesítményt nyújtottak, a közelharcokból többször is győztesen kerültek ki.
   
   A Vasas ezen a rangadón nem tudta megismételni tavaszi kiemelkedően jó játékát. Úgy tűnt, hogy az együttes tagjai fáradtak voltak. Ezért akadozott a gépezet, eléggé körülményesek voltak a labda megszerzésében és továbbításában, sok volt az oldaladogatás és amikor helyzetet dolgoztak ki, akkor nem voltak olyan magabiztosak, mint korábban.
   
   A mérkőzést végül is egy védelmi hiba döntötte el a lila-fehérek javára, összességében azt kell mondanunk, hogy ez a találkozó elmaradt a várakozástól. A tavalyi első és második helyezett összecsapásán többet kellett volna nyújtania mindkét együttesnek!
   
   Az Ú. Dózsa újonc kapusa, Tóth Z. több alkalommal is kitűnően húzta le a beadásokat, jól jött ki, két esetben azonban hibázott, de szerencséjére tapasztalt társai kisegítették. A védelemben Tóth J. kitűnően őrizte Izsót, társait is többször kisegítette, tetszett Sarlós egyszerű, sallangmentes játéka, de megfelelt Kolár és Dunai III is. A középpályások közül Schumann gyakran tűnt fel a kap u előtt is. Zámbó és Tóth A. számos támadást kezdeményezett. Elöl a mozgékony Nagy hívta fel magára a figyelmet, szemfüles gólt szerzett. Fazekas és Törőcsik jó megmozdulások után hosszabb időre eltűnt a mezőnyben.
   
   A Vasas kapujában Mészárosnak néhány bravúros védése volt, a gólért nem hibáztatható. A hátvédsorban Komjáti megfelelően tartotta Törőcsiket, Kántor többször szabálytalankodott, Hegedűs a gól előtt nagyot hibázott. A középpályán Müller volt a legmozgékonyabb, egy nagy gólhelyzetet azonban kihagyott, Gass és Zombori keveset mozgott. Elől Kovács, Izsó és Váradi nem tudott igazi gólveszélyt jelenteni a Dózsa kapujára, eléggé tartózkodóan játszottak.
   
   Pádár játékvezető jól bíráskodott.
   
   Várhidi Pál: — Nagyon küzdelmes volt a találkozó. Érzésem szerint a mutatott játék alapján egy góllal rászolgáltunk a győzelemre.
   
   Kovács Ferenc: — Feszült légkör jellemezte a mérkőzést. Mindkét csapat igyekezett elkerülni a vereséget. Hogy ez nekünk nem sikerült, abban a balszerencse is szerepet játszott.

   
   Népsport, 1977. szeptember 04.
   
   

   Lefékeztük a Vasast
   
   
   
   Kérdések Várhidi Pálhoz (Ú.Dózsa):
   
   1. A mérkőzés előtt úgy nyilatkozott, hogy a Vasas esélyesebb, s ezért kiegyezne egy döntetlenben. Miért?
   2. Nem volt-e túlságosan kockázatos vállalkozás az, hogy a fiatal, újonc Tóth Zoltánt, mindjárt egy fontos rangadón dobta tűzbe?
   3. Úgy tűnt, hogy különös gondot fordítottak a védekezésre, a csapat hátul szervezettebben játszott a szokottnál, viszont szórványosabban támadott. Mi ennek a magyarázata?
   
   — Spanyolországban a mérkőzések többségén nem volt meggyőző a csapatunk játéka, s különböző okok miatt változtatásokra kényszerültem. Viczkó családi gyásza miatt nem játszhatott, Rothermelnek nem ment a védés, Kovács sem játszott megnyugtatóan. Nem volt tehát igazán együtt a csapat, s ráadásul mindjárt a bajnok ellen kellett pályára lépnünk. Attól tartottam, hogy a Vasas jobb idegállapotban, nyugodtabban játszik majd, s egységesebb lesz. Szerencsére ez nem következett be.
   
   — Megvallom, sokat töprengtem azon, hogy ki legyen a kapusunk. És azt sem tagadom: kockázatos volt Tóth Zoltán szerepeltetése, hiszen előfordulhatott volna, hogy telt ház előtt, nagy ellenféllel szemben idegesen, lámpalázasan véd, s ez esetleg fő oka lehet egy vereségnek. Akkor aztán mindenki engem bírált volna. De vállalnom kellett ezt a veszélyt, mert nem bíztam Rothermelben, s mivel hasonló eset máskor is előfordult, Tóth mellett döntöttem. Nem bántam meg. Zoli, két bizonytalanságától eltekintve, kitett magáért, erősségeink közé tartozott. Nyugodt idegzetű kapus, bátran kijön a beívelésekre. Nagyon remélem, hogy édesapja, a sokszoros válogatott Tóth György nyomdokain jár majd.
   
   — Azért volt ez így, mert a rangadókon elég sok gólt kaptunk s ebből megpróbáltunk okulni. A legjobban Izsótól és a Vasas középpályásaitól tartottam. Nos, Tóth Jóska nagyon szívósan, fegyelmezetten vigyázott Izsóra, s ha netán kicselezték, gyorsasága mindig kisegítette. Sarlós mellett Kovács fejjel sem boldogult, míg középpályásaink ügyesen lefékezték a Vasas támadásait, Schumann például valósággal megbénította Zomborit. Hátsó csapatrészeink tömörségét fokozta az is, hogy Törőcsik kivételével a csatárok gyakran visszajöttek, s így a csapatrészek nem szakadtak el egymástól. Ha aztán a labda birtokunkba került, megpróbáltunk minél többen felnyomulni. Ez a törekvésünk azonban ritkán történt az igények szerint, mert lassú volt a felfejlődés. Szerdán a Bp. Honvédot csak akkor győzhetjük le, ha gyorsabb lesz az összjátékunk.
   

   
   

   Kevés mozgás, egysíkú játék
   
   
   
   Kérdések Kovács Ferenchez (Vasas):
   
   1. Mi a magyarázata a vereségnek? Mi úgy láttuk, hogy a játékosokból hiányzott a frissesség, fásultan mozogtak. Mi erről a véleménye?
   2. Valósnak tartja-e a 0-1-et?
   3. Mire számít a Ferencváros ellen?
   
   — A játékból ugyan hiányzott a gyorsaság, a robbanékonyság, a csapatjátékunk nem volt elég folyamatos, de ennek nem az volt az oka, hogy fáradtak voltak a játékosok. Az utolsó edzésünk is frissítő jellegű volt, s méltán számíthattunk jobb teljesítményre. Az volt a baj, hogy ezen a korai rangadón, a nagy igyekezet közben görcsös volt a játékosok mozgása. Kulcsjátékosaink nem tudtak elszabadulni az őrzőiktől, többen túlságosan kis területen játszottak, s ezzel megnehezítették a labdatartást, s a támadásvezetést. Túlságosan egysíkú, könnyen kiismerhető volt a játékunk, különösen ami a támadásokat illeti. A középpályások keveset vállaltak magukra, a csatárok pedig széltében nem mozogtak eleget. Lassú volt az összjáték, egyéni megoldásokra, lövésekre keveset vállalkoztak. A széleken így is vezettünk néhány veszélyes támadást, de adósak maradtunk a befejezésekkel.
   
   — Az Újpesti Dózsa számára kedvező volt az, hogy mi nem játszottunk elég gyorsan, elég lendületesen. Ők precízebben adogattak, jobb volt az összjátékuk, hátul higgadtabbak voltak, jobban lendültek támadásba is. Mégis azt mondom, hogy a játék képe alapján a döntetlen valósabb lett volna. Védelmi hibából kaptuk a gólt, s nekünk is voltak egyenlítési lehetőségeink. De hát ilyen a labdarúgás...
   
   — Alaposan megfigyeltem a Fradi játékát. Nagyon tetszett a zöld-fehérek lelkesedése, harci szelleme, mozgékonysága, főleg elöl a sok keresztmozgás, a helyzetváltoztatások, az, hogy a támadó harmadban ügyesen felgyorsították a játékot. Igaz, hogy visszaestek, de egészséges küzdőképességükre jellemző, hogy ennek ellenére képesek voltak újabb gólra. Aligha vitatható, hogy a Fradi jobb benyomást keltett, mint a mi csapatunk. Szerdán azonban remélem másként lesz, főleg akkor, ha feljavul, felgyorsul, ötletesebb lesz a csapatjátékunk a Dózsa elleni teljesítményhez viszonyítva. És harcosabban, odaadóbban kell játszani. Nem egymásra várni, hanem egymásért tenni! Nem azon kell elmélkedni, hogy milyen szép volt, milyen nagyszerű volt megnyerni a bajnokságot, hanem új erőket kell latba vetni, új erényeket csillogtatni annak érdekében, hogy a Vasas az új bajn okságban is méltó módon szerepeljen.

   
   Népsport, 1977. szeptember 05.
    
4. 
   admin heimo

   # 1

   2017.01.29, 19:43 (szerk.: 2017.01.29, 19:43)

   Ú. Dózsa-Vasas 1:0 (1:0)
   (Tudósítónktól.)
   
   A vakáció utolsó napjainak hangulatában futballozott a Népstadionban az Ú. Dózsa és a Vasas. Hosszú perceken át sivár volt a játék, csak a nagy bevétel okozhatott örömet a pálya gazdasági vezetőinek, mivel csaknem megteltek a lelátók. Az újpestieknél Törőcsik szervezte a játékot, néhányszor ügyesen hozta helyzetbe társait (akik sokat ügyetlenkedtek), alkalmanként pedig Mészáros hárított különleges reflexszel. A Vasas hiába támadott többet (jól védett az újpestiek újonc kapusa, Tóth is), akciói enerváltak voltak. Végül ritkán látható védelmi rövidzárlat után (Hegedűs álmodozott saját kapuja előtt), a 43. percben Nagy olyan egyedül maradt a Vasas kapuja előtt az 5-ösön, hogy már nem is tudott hibázni. (1:0).
   
   Szünet után hosszú ideig támadott a Vasas, az újpestiek gyakran csak szerencsével hárítottak, ugyanakkor viszont kontratámadásaik veszélyesek voltak. A félidő végére kiegyenlítetté vált a játék és az Ú. Dózsának sikerült tartania minimális előnyét.
   
   Ú. Dózsa: Tóth — Sarlós, Schumann, Dunai III., Tóth J. — Kolár, Zámbó, Tóth A. (Kellner, 75. p.) — Fazekas, Törőcsik, Nagy.
   Vasas: Mészáros — Török, Hegedűs, Komjáti, Kántor (Földházi, 69. p.) — Gass, Müller, Zombori — Kovács, Izsó, Váradi.

   
   
   Népszabadság, 1977. szeptember 04.