hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2016.04.05, 20:42 (szerk.: 2016.04.05, 21:05)

   1969. november 23.
   
   NB I. Tartalékcsoport
   
   Újpesti Dózsa- Egri Dózsa 0:0
   Megyeri út, 11.30 ó., 3.000 néző, V.: Schuck
   
   Ú. Dózsa: Borbély (Kenesei)-Komáromi,Horváth,Szini-Hartyáni,Simon-Kollár,Kellner,Juhász,Nyírő,Tóth A.
   Eger: Bulyovszky (Kovács F.)-Szász,Fodor,Bóbita-Mészáros,Cserős-Patvaros,Ceglédi,Kovács I.,Nagy (Sipos),Balogh.
   
   
   Bajnokavatás lesz Újpesten?
   
   A Megyeri úton az Újpesti Dózsa nyugodtan várja az egrieket. Teheti, hiszen sikere biztosra vehető.
   
   - Nem változik az összeállítás – mondta Baróti Lajos mesteredző. – Győzelmet várok a csapattól. Remélem, hogy a mérkőzés után már bajnoknak tekinthetjük magunkat. Egerben, tavasszal, 4:1-re nyertünk!
   
   Úgy gondoljuk, erre a mérkőzésre a legkönnyebb tippelni. Tehát Ú. Dózsa- Eger:1.
   
   
   Bajnok az Ú. Dózsa
   
   Csupán két gól a Megyeri úton
   
   40 percig egykapura játszott az Újpest, de csatárainak semmi sem sikerült × Az Eger példásan helytállt × Gyors iramú, izgalmas volt a játék
   
   Újpesti Dózsa- Egri Dózsa 2:0 (1:0)
   Megyeri út, 13.30 ó., 10.000 néző, V:Bíróczky (Balla Gy., Balla B.)
   
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Solymosi-Káposzta,Noskó,Bánkuti-Dunai III.,Göröcs-Fazekas,Bene,Dunai II.,Zámbó.
   Edző: Baróti Lajos
   Eger: Landi-Kiss-Kárpáti,Tátrai,Berán,Winkler-Bánkuti,Lakinger-Tóth M.,Czeczeli,Rajna.
   Edző: Szusza Ferenc
   
   Csere: Rajna h. Faliszek (39p.), Noskó h. Nagy L. (40p.), Lakinger h. Szűcs (67p.)
   
   Gólszerző: 1:0 Kiss (25p.-öngól), 2:0 Bene (72p.)
   
   Szögletarány: 8:7 (6:2)
   
   Csaknem megtelt az Újpesti Dózsa Megyeri úti stadionja az Egri Dózsa elleni bajnoki mérkőzésre. Csupán a két kapu mögötti kanyarban volt néhány folt. Ünnepi hangulat uralkodott a lelátón. A nézők bajnokavatásra jöttek Újpestre. De ehhez a hazaiaknak még meg kellett szerezniük az Eger ellen a két pontot…
   
   A Dózsa rögtön támadólag lépett fel. Az első perc végén Landi kifutva, vetődve, lábbal tisztázott Göröcs elől. Az ellentámadás végén Lakinger hatalmas bombáját Szentmihályi a bal felső sarok elől hárította. Támadott a Dózsa, de a helyzeteit sorra elügyetlenkedte. A 4. percben Landi ismét lábbal tisztázott, ezúttal Bene elől. Izgalmas pillanatok következtek az Eger kapuja előtt. A vendégek nyolc emberrel védekeztek, mégis zavart okozott Zámbó beadásszerű lövése. A 14. percben Fazekas középről, futtából lőtt, majd Göröcs bombája ment el a kapu mellett. Az Újpesti Dózsa a kapujához szögezte az Egert. A 22. percben Dunai II. nagyszerű labdát tálalt Bene elé, ő lefutotta az egri védelmet, de kisodródott, s így a lapos lövése a bal sarok mellett hagyta el a játékteret. A 25. percben egy körülményes támadás végén született meg az Újpesti Dózsa vezető gólja. Fazekas középről, szorongatott helyzetből lőtt kapura, a labda a kapu bal sarka felé tartott. Landi vetődött, de Kiss lábáról az ellenkező sarokba pattant a labda. 1:0. A gól után Lakinger közeli lövését védte Szentmihályi. Az Eger is vezetett néhány támadást. A 28. percben Tóth beadását Lakinger óriási helyzetben kapta, de kivárt a lövéssel és Dunai III. tisztázni tudott. A 30. percet jelző villanyégő is kigyulladt az újpesti pálya óráján, amikor Bene nagy lövése pattant vissza a védőkről. Ezután ismét Bene, majd Bánkuti próbálkozott távoli lövéssel – sikertelenül. A 35. percben Fazekas jó helyzetben kapta a labdát, de rosszul találta el azt, s így oda lett a helyzet. Közben Noskót a partvonalon ápolták, mert egy esésnél megrándult a dereka. Két perc után visszatért a pályára, de a 39. percben végleg lejött, helyére Zámbó húzódott hátra. Nagy L. lett a balszélső. Visszaesett az Újpesti Dózsa. A kezdeti, nagyiramú támadásokat, körülményes akciók követték. A félidő utolsó percében Bene és Dunai II. előtt nyílott gólszerzési alkalom, de a nyurga csatár a kapu fölé emelte a labdát.
   
   A II. félidő változatos játékot hozott. Az 54. percben Lakinger elment Dunai III. mellett, beadását Czeczeli két méterről, fordulásból kapura lőtte. A labda levágódott a vetődő Szentmihályiról, de Solymosi a gólvonalról kivágta. Egymás után három szögletet rúgott a vendégcsapat, és nem sok hiányzott az egyenlítéshez. Az 59. percben például két egri csatár is lyukat rúgott az ötösön. A másik oldalon Fazekas lövését Landi fölé nyomta, majd Bene kapásból a bal kapufát találta el. Negyedóra elteltével ismét nagy fölénybe került az újpesti gárda. Dunai II. labdájával Bene a kapu előtt termett, de hat méterről mellé gurított. A nézők már-már fütyülni kezdtek a sikertelenség láttán. A 72. percben aztán Bene a jobbösszekötő helyén kiugrott. A védők nem követték, azt hitték, nem éri utol az alapvonal felé guruló labdát, ő azonban nemcsak elérte, hanem öt méterről lőtt, s a labda a hátrafutó Kiss érve a túlsó kapufára, majd onnan a hálóba pattant. 2:0. Ezután az egri Bánkutinak volt több helyzete, de Szentmihályi a helyén volt: szép vetődésekkel hárított. Izgalmas, élvezetes játékkal ért véget a mérkőzés.
   
   ×××
   
   Az Újpesti Dózsában Szentmihályinak a vártnál több dolga volt. Egyszer jött csak zavarba, jó reflexszel, magabiztosan hárított. Nagyjából ugyanez mondható el Solymosiról. Káposzta az első félidőben a támadósort is erősítette, szünet után azonban egyszer – kétszer Bánkutival együtt megingott. Göröcs nagyszerűen kezdett, villámgyors volt, leheletfinom cselekkel játszotta tisztára magát. Az akciók befejezésébe azonban többször hiba csúszott. Fazekas és Bene nagy területen, óriási lelkesedéssel játszott, állandó veszélyt jelentettek a kapura, a lövésekkel azonban nem volt szerencséjük.
   
   Baróti Lajos: Idegesen játszott a csapat… Rendkívül örülök, hogy ezzel a két ponttal végre bajnokok lehettünk.
   
   
   Köszöntjük a bajnokot!
   
   Köszöntjük a bajnokot! Szívből üdvözöljük az Újpesti Dózsa együttesét abból az alkalomból, hogy tíz esztendő után ismét első helyen végzett, illetve végez a Nemzeti Bajnokság első osztályában.
   Nagyszerűen indult a bajnokság a lila-fehérek számára. Tavasszal négy győzelem egymás után, majd egy kis megtorpanás: döntetlen az addig már három pontot vesztett Bp. Honvéd ellen. A továbbiakban még két kisiklás: vereség Pécsett és vereség Tatabányától – a Megyeri úton! Objektív ok mindkét vereségre akad. A pécsi mérkőzés előtt került sorra a kalandos, fárasztó törökországi légiút, a Tatabánya elleni mérkőzés első félidejében pedig hiányzott Bene, a gólzsák. A bányászcsapat elleni 26:1-es szögletaránnyal szemben áll a 2:1-es vereség.
   A bajnokság tavaszi idényének utolsó heteiben tulajdonképpen nem álltak a lilák az első helyen, mert az ETO elleni mérkőzésüket csak később játszották le. Az idény befejezésekor már az első helyen fordult a gárda s a tabella éléről egy napra sem került le az őszi idényben. Néhány sérülés ugyan ebben az időszakban is sújtotta őket (éppen az FTC ellen hiányzott Bánkuti, Göröcs és Dunai II.), a tartalékok azonban helytálltak. Az említett három játékoson kívül még hárman hiányoztak több mérkőzésről, sérülés miatt.
   17 játékos jutott szóhoz az idei bajnokságban az utolsó fordulóig, lényegében azonban 12 főből állt az állandó gárda. Solymosi, Noskó és Dunai III. minden eddigi mérkőzésen játszott, Szentmihályi, Fazekas,Bene, Göröcs és Zámbó egy-egy, Káposzta és Dunai II. három-három alkalommal hiányzott. A törzsgárdához tartozik még Bánkuti (sérülés miatt 9-szer hiányzott) és Nagy László, aki 22 bajnoki találkozón szerepelt. A 18-as keret tagjai közül csak Nyírő nem jutott szóhoz, Juhász 8, Tóth 6, Borbély, Szini és Horváth 1-1 alkalommal kapott játéklehetőséget a mai napig.
   1966-hoz viszonyítva nagyot lépett előre az Újpesti Dózsa, már 1967-ben és 1968-ban is, s még nagyobbat 1969-ben. A bajnokságon kívüli kötelezettségek – a nemzeti válogatott mérkőzései és a nemzetközi kupamérkőzések – az átlagosnál lényegesen nagyobb megterhelést jelentettek. Volt válogatott viadal, amelyre tíz újpesti játékos készült a keretben! A sok utazás – bár kényelmes, gyors repülőgépeket vettek igénybe – nem javítja az erőnlétet. Ezekhez óhatatlanul hozzájárul még több órás vonatozás és buszközlekedés is! A csapat edzőjének nem egyszer okozott gondot, hogy rangadó jellegű mérkőzésre csak egy vagy két nappal előbb kapta vissza a játékosait. Farsang Endre, a lila-fehérek szakosztályvezetője egyszer meg is jegyezte: „olyan régóta nem láttam a fiúkat, hogy legközelebb be kell mutatkoznunk egymásnak”.
   Hogy miben lépett hát előre az újpesti legénység? Sok mindenben. Így például taktikai fegyelemben. A csapat legnagyobb játékosegyéniségei is tökéletesen a csapat érdekei alá rendelik magukat és százszázalékosan segítik az edzőt, elgondolásai megvalósításában. Az Újpest példája igazolja a legjobban, hogy megfelelő állóképességű, jó erőnlétű, átlagon felüli labdakezelésű, gyors játékosokkal az általuk játszott 1-4-3-2 milyen támadó szellemű rendszer lehet. A lila-fehérek alapfelállási rendje ugyanis a legtöbbször ez. Solymosi „sepreget”, Noskó, sőt Dunai III. is a hátvédek lépcsőzetes vonalában helyezkedik el, Fazekas, Göröcs és Zámbó főleg előkészítő feladatot lát el, s Bene és Dunai II. játszik előretoltan. Persze Fazekasék is rendszeresen felzárkóznak (bizonyítják ezt góljaik), sőt olykor éppen Dunai III., Noskó vagy a sűrűn felfutó Káposzta is támogatja a csatárokat. A nyolc, sőt kilenc mezőnyjátékossal való támadást nagyszerűen elsajátították az újpestiek, ugyanígy a szoros védekezést is, ha ez bizonyult szükségesnek.
   A bajnoki jó szereplést (meg azt, hogy a csapat ez idén VVK döntőt játszhatott és megnyerte az MNK-t) elősegítette, hogy Bene és Göröcs személyében a csapat két részében is akad egy-egy vezéregyéniség, vagy mondjuk így: játékmester. S ha a közvetlen védelemben pillanatnyilag nem is tudunk megnevezni ilyen játékost, a védelem tagjait sem marasztalhatjuk el, hiszen egy-két „rövidzárlat” kivételével a védelem is feladata magaslatán állt.
   Osztályozókönyvünket egész évben vezettük, s ebben – munkatársaink és vidéki tudósítóink jelentései alapján – számokkal rögzítettük a fiúk teljesítményét. Egy-egy esetben előfordulhat ugyan egy kis tévedés, valami kis eltérés az osztályzat és a tényleges játék között, éves viszonylatban azonban feltétlenül „kijön” a valóság, a reális eredmény. Szerintünk az újpesti játékosok sorrendje 1969-ben, teljesítményeik alapján:
   
   1. Bene Ferenc
   2. Göröcs János
   3. Szentmihályi Antal
   4. Zámbó Sándor
   5.-6. Solymosi Ernő és Dunai III. Ede
   
   A többiek osztályzata között már csak századnyi különbségek vannak, tehát a leghelyesebb, ha így állapítjuk meg a sorrendet:
   
   7.-12. Bánkuti István, Dunai II. Antal, Fazekas László, Káposzta Benő, Nagy László, Noskó Ernő.
   
   Ezen a rangsoron az utolsó mérkőzés lényegileg már aligha változtat.
   
   Baróti Lajos mesteredző a harmadik évet tölti az Újpesti Dózsában. Évről-évre javította a csapat teljesítményét, neki köszönhető, hogy a lila-fehér gárda a legstílusosabb, legeredményesebb, igazi támadó labdarúgást játssza hazánkban. Nemcsak szakmai felkészültsége, tudása alapján, hanem pedagógiai, nevelő érzéke, képzettsége révén is a régi, nagy edzők, a Tóth –Potya Istvánok, Bukovi Mártonok legméltóbb utódjának tartjuk.
   
   
   Sokszemközt
   
   Higgadt, ha veszít a csapata s ugyanilyen a győztes mérkőzése után. Osztozik az örömben, a dicsőséget azonban elhárítja magától.
   Így mondja: „Köszönöm - a fiúk nevében, hiszen az érdem nem az enyém.”
   Ezt mondta akkor, amikor szövetségi kapitány volt és ez a válasza ma is, amikor a csapatát a bajnokság megnyeréséhez vezette. Sokáig, közel egy évtizeden keresztül, mint szövetségi kapitány dolgozott. Határozott kézzel állította talpra meggyengült labdarúgásunkat, magasszintű szaktudása, kitűnő pedagógiai érzéke hamarosan eredményekben is megmutatkozott. Neve külföldön is egyre ismertebb lett.
   Azt mondták róla, de Sicához hasonlít. Nemcsak megjelenésében, hanem abban is, hogy tulajdonképpen ő is rendező. Szereplőit jól válogatta ki, a forgatókönyvet még akkor sem változtatta meg, ha egy-egy vesztett előadás után a kritikusok a fejét követelték. Tudta, hogy mit akar és főleg hitt abban, hogy helyes az, amit elképzelt és előbb-utóbb meghozza a kívánt eredményt. Soha sem volt híve a könnyen elérhető, gyors sikernek. „Ahhoz, hogy a munka eredményre vezessen, időre van szükség.” Ezt vallotta akkor is, amikor a kapitányi tisztet a klubedző napi gondjaival cserélte fel. Bátran nyúlt a fiatalokhoz, s azok érezték, hogy a mester bízik bennük. Így lett a bizalom kölcsönös és gyümölcsöző.
   Példája azt bizonyítja, hogy nemcsak klubhű játékosaink, hanem klubhű edzőink is vannak. Új egyesületével hamar összeforrt, játékosai őszintén szeretik. Az őt körülvevő tisztelet nemcsak az ősz halántéknak, az ötödik ikszet túlhaladt korának, hanem emberi, baráti mivoltának, szaktudásának is szól.
   Mint riport-alany mindig mértéktartó, szerény, olyan, mint az életben, a munka hétköznapjain. Készséges, megfontolt és segítőkész. Csapata 1969-ben megnyerte a Népköztársasági Kupát, és aranyérmet szerzett a bajnokságban. Ritka, de megérdemelt bravúr ez, talán a legnagyobb siker a klub sok évtizedes történetében!
   A jó kívánságokat megköszöni, mindenki tudja, hogy oroszlánrész illeti a sikerből. Tervei valóra váltak, de hát – tudom előre, mi következik most, s már mondja is: - a fiúké, a csapaté az érdem… Hű önmagához.
   
   Népsport, Képes Sport
   
   hmgy