hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2015.05.10, 16:13

   1969. március 30.
   
   Tartalékbajnokság
   
   Újpesti Dózsa – Bp. Honvéd 1:1 (0:1)
   Megyeri út, 13.30 ó., 5.000 néző, V.: Dér
   
   Ú.Dózsa: Borbély-Komáromi,Horváth,Nyírő-Hartyáni,Simon-Juhász,Hegyi,Kolár (Nagy F.),Kellner,Tóth A.
   Bp. Honvéd: Hajdu-Korponai,Kamrás,Vári-Pál,Dudás-Molnár,Bogáti,Tichy,Varga,Bódi.
   
   Gólszerző: Nyírő – Bódi.
   
   Kiállítás: Kellner.
   
   Dalnoki kemény tippjei
   
   Az Újpesti Dózsa játékosai kissé fáradtak, de a hangulat kitűnő a lila-fehéreknél. Baróti edző szerint már az is jó jel, hogy tavaly mindkétszer legyőzték a Bp. Honvédot. A piros-fehér csatársortól tartanak ugyan, de nehéz mérkőzés után legalább egygólos újpesti győzelemben bíznak.
   
   Dalnoki: „Ha csak a szívemre hallgatnék, akkor azt mondanám: győz a Honvéd! De ez csak óhaj! Az igazság az, hogy az Újpesti Dózsa nagyon együtt van most. Összeszokott, kitűnően játszó gárda… A Bp. Honvédban sok a fiatal. még nem szereztek elég rutint. De szervezetten, megerősített védelemmel játszanak majd, s ha a Dózsa védők nem vigyáznak eléggé, gyors, erőszakos csatáraik révén talán tényleg képesek a meglepetésre… De nem! A totószelvényemre – ha lenne – egyest írnék. Bene, Dunai II. és Fazekas ellen a Honvédnak nem lehet ellenszere… Tipp: 1."
   
   A Bp. Honvéd már 3:1-re vezetett a Megyeri úton!
   
   Újpesti Dózsa – Bp. Honvéd 3:3 (1:3)
   Megyeri út, 15.30 ó., 25.000 néző, V.: Szegedi Barna (Katona,Fáth)
   
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Noskó,Bánkuti-Dunai III.,Göröcs,Zámbó-Fazekas,Bene,Dunai II. Edző: Baróti Lajos
   Bp. Honvéd: Bicskei-Kelemen,Ruzsinszky,Vági,Tajti-Tussinger,Kocsis,Komora-Pusztai,Kozma,Karakas. Edző: Preiner Kálmán
   
   Csere: Kocsis h. Tóth K. (83p.)
   
   Gólszerző: 0:1 Kozma (23p.), 0:2 Komora (24p.), 1:2 Bene (25p.), 1:3 Karakas (42p.), 2:3 Bene (51p.), 3:3 Göröcs (75p.).
   
   A Honvéd öltözőjében nagyon kemény, küzdelmes mérkőzést vártak a játékosok. A szomszédban Baróti Lajos is óvatosan nyilatkozott, amint mosolyogva mondotta, egy ici-pici gólocskával kiharcolt győzelemmel elégedett volna…
   A középkezdés után azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy mindkét csapat nagy gondot fordít az ellenfél veszélyes csatárainak lefogására. Kocsist Noskó, Kozmát Dunai III. kísérgette árnyékszerűen, a Honvéd területet védett, de ezen belül szívósan tapadtak a hátvédek a hozzájuk közel álló csatárokhoz. Küzdelmes, szabadrúgásoktól szétszabdalt játékkal kezdődött a mérkőzés. A 3. percben Szentmihályi nehezen tisztázott Kozma elöl, a másik oldalon Fazekas 18 m-ről az oldalhálót találta el. A 11. percben Dunai II. fordulásból küldött távoli lövése kerülte el a kaput. Aztán Dunai III. nagyszerűen tálalt a kapu elé, közben Bene és Dunai II. nem találta el a labdát. Általában sok volt a hiba, a pontatlan átadás. A játék színvonala messze elmaradt attól, amit a szép számú közönség méltán elvárt a rangadótól.
   A 23. percben egy ártatlannak látszó Honvéd támadás botorkált a pályán. Kocsis labdájával Kozma villámgyorsan a kapu előtt termett, becsapta Solymosit, s 8 méterről, a kiinduló Szentmihályi mellett, a bal sarokba helyezett. 0:1.
   Egy perc múlva Solymosi hibája miatt szabadrúgáshoz jutott a Honvéd, a balösszekötő helyéről, mintegy 18 méterről. Kozma csavart, jobb sarokra tartó lövésébe Szentmihályi csak beleütni tudott, Komora ott termett és 5 méterről a hálóba vágta a labdát. 0:2.
   (Szentmihályi: A sorfaltól későn láttam meg a labdát, csak beleütni tudtam.)
   Kezdés után, egy jobb oldali támadás végén, a bizonytalankodó védők hibájából Bene elé került a labda, s a csatár 5 méterről a jobb sarokba lőtt. A Honvéd hátvédei és Bicskei is odafutott Katona partjelzőhöz lest vitatni. Szegedi Barna azonban eltuszkolta őket és néhány szót váltva kollégájával, középre mutatott. 1:2.
   Nagy akarással küzdöttek a lila-fehérek az egyenlítésért. Bene középre ívelt labdáját Bicskei elcsípte Dunai II. elől, majd Dunai III. lőtt távolról fölé. A 42. percben váratlanul gólt kaptak a hazaiak. Komora labdájával Karakas lefutotta Káposztát, majd az alapvonal mentén befele kanyarodott és 4 méterről szinte lehetetlen szögből Szentmihályi mögött nagy erővel a hálóba bombázott. 1:3.
   
   A II. félidő heves újpesti támadásokkal kezdődött. Az 51. percben egy jobb oldali szöglet után Bánkuti távolról megcélozta a Honvéd kapuját. A lapos lövésbe Komora nyolc méterre a kaputól belelépett, róla Bene elé pattant a labda, aki ballal egyből a bal sarokba továbbított. 2:3.
   A közönség óriási ovációval fogadta az ajándékba kapott gólt. Felélénkült a játék, a sokszor nyolc emberrel is támadó Újpest védelmét többször is zavarba hozták a fürge Honvéd csatárok. Kozma kétszer egymás után nem vette észre jobb helyzetben levő társait, aztán Pusztai hosszan szöktette magát a kapu előtt. Ismét a Dózsa percei következtek, beszorította ellenfelét. A 73. percben Fazekas beadását Bene fejelte, Bicskei szépen védett. Két perc múlva Noskó előre adott labdáját Dunai II. a 16-os vonalán lekezelte. Hátulról lökték, de a vele szemben álló Göröcs elé tudta tolni a labdát, s a válogatott játékos pompás lövést küldött kapura. Éppen csak befért a labda a bal felső sarokba. 3:3.
   A közönség lelkesen biztatta szárnyakra kapott csapatát. A 79. percben Bicskei csak a kapufa segítségével tudta hárítani Dunai II. 18 méteres bombáját. Két perc múlva Komora kézzel visszarántotta, aztán a kapufa tövébe csúszva, buktatta Benét. A mérkőzés hajrájában – Szegedi Barna három percet hosszabbított – hatalmas nyomás nehezedett a Honvéd kapujára, Pusztai kivételével valamennyien a 16-oson belül védekeztek és önfeláldozó belevetődésekkel, szikrázó közelharcokkal valahogy kihúzták gól nélkül.
   
   ×××
   
   Baróti Lajos: A frissebb Honvéd meglepett bennünket az I. félidőben, ekkor védelmünk nem fogott embert. A II. félidőben úgy játszottunk, hogy akár meg is nyerhettük volna a mérkőzést.
   
   Döntetlen is adhat rangot
   
   Óriási mérkőzés volt!
   Tessék ezt a mondatot akár józan, alapos megfontolásokon nyugvó szakmai bírálatnak tekinteni, hiszen a műfaj leghűvösebb ítésze sem mondhatna mást. De éppúgy lehet persze az elragadtatott szurkoló harcos kiáltása is, jóságos ég, emberek, megint érdemes kijárni, tolongani, morzsolódni, hiszen ez már tisztára olyan, mintha labdarúgás lenne!
   Elképesztő, mennyi érdekes elemből épül, micsoda drámai fordulatokkal fejlődik egy jó mérkőzés cselekménye.
   Az első húsz perc a piros-fehér védőké. Beállnak, területet védenek. Valami félelmetes ütemérzékkel lépnek ki, mindig mindenkit megelőznek. Áthatolhatatlan fal, de nem kemény fal, nem kell véres fejjel, vagy véres térdkaláccsal lepattanni róla. A Dózsa csatárai különleges képességeikkel tulajdonképpen játszva feltörhetnék. Gyors labda a résbe, villámrajt, piros-fehér szalagokra szakadhatna az egész. Valahogy nem jut az eszükbe. Oldalpassz, és oldalpassz és labdasimogatás és apró, lassú kis háromszögek. Húsz percben telik, amíg Benéék rájönnek, hogy ez így nem megy. Lélegzethez kéne jutni, teret és időt kellene teremteni. Akkor egy kicsit csökkentik a nyomást.
   Mire kapnak két perc alatt két gólt.
   És lőnek, még ugyanezen két perc során, ők is egyet.
   Egészen nagy két perc. Ide-oda-ide-oda, száguldanak és tüzelnek, Stockholm kísért, a korong VB-n látni ilyet. A 24. percben 0:0, a 26. percben 2:1. Solymosit csak sajnálni lehet. A lilák halálbiztos, sziklakemény hármasa csak egyszer hibázik, és Kozma máris a célhoz ér. Aztán egyik hiba hozza a másikat. Az ember mindent jóvá akar tenni, és mindent elront. A következő percben Solymosi kétségbeesett ugrással felül Pusztai nyakába. Szabadrúgás – Kozma – Komora 2:0.
   Most taktikai csata. A Honvéd mélységben vált. A Kozma - Kocsis ék húsz méterrel hátrább húzódik, a Pusztai – Karakas kettős tör előre. Nagy ötlet. Mert Kozma kitűnő a középpályán, tehermentesíti Vágit, az enyhén kopasz hatos most már csak védekezhet. Komora pedig mindenütt ott van. Mintha öt-hat példányban létezne a pályán. Látványosság, ahogyan intézkedik, cselekszik, buzdít, dicsér, korhol és fut és fut és fut, zihálva, verítékezve, nyakig sárosan, csak úgy villog a félárbócra eresztett zoknija. Csapatot kovácsol a pályán, mint az üvegfestők ónkerete foglalja egységbe a tarka cserépdarabokat.
   Dunai II. beáll Tussinger és Ruzsinszky közé. Jobbra – balra mozgatja őket. Visszafelé fut, mindketten követik. Lyuk támad középen, be lehetne törni. Jó megoldás, így nyitották ki Alberték is annak idején a svájciak reteszét. A Dózsa nem él a lehetőséggel, nemsokára Dunai is megfeledkezik az egészről.
   A második félidőre elfárad a Honvéd, lehiggad a Dózsa. Az újpestiek hirtelen látni kezdenek saját pályájukon, és bűvölni kezdik a labdát. Göröcs gólja nagy mutatvány. Tizenhat méterről röppen könnyed, elegáns ívben, és úgy suhan a bal felső sarokba, hogy mindkét fát érinti.
   Egy tanulság: döntetlen rangadó is adhat rangot.
   Elsősorban a labdarúgásnak.
   Nem csekélység.
   
   (p.p.)
   
   
   A folyosón
   
   Az edzők is harcból jönnek. Egy perccel a mérkőzés lefújása után még a teljes másfél óra minden mozzanata bennük kavarog. Egyetlen gyors kérdés: mire számítottak?
   
   Baróti Lajos: Rengeteg utazás, izgalom után –most ennyire futotta. A Honvéd gyors kezdése, frissessége meglepett. Mire a védők észbe kaptak, és szorosan ráálltak az emberükre, már 2:0-ra vezetett az ellenfél.
   
   42. perc
   
   Szentmihályi: A labdát figyeltem, nem láthattam les volt-e. Karakas olyan szögben állt, hogy beadásra számítottam, kivetődtem. Nagyon nagy gól volt.
   
   Mindig kettőn áll a vásár!
   
   Az Újpesti Dózsa heves Honvéd rohamokat várt és a taktikai terv összeállításánál Baróti külön hangsúlyozta a szoros emberfogás fontosságát.
   A Bp. Honvéd arra számított, hogy a Dózsa ellenük is alkalmazza régi receptjét: az elején mindent bele, rúgni egy-két gólt, aztán később – a többit!
   Kimentek a pályára és árnyék bokszoltak. Messziről, óvatosan, nehogy a másik megindulhasson. A labdaszedő gyerekek legnagyobb örömére, mert annyit volt a vonalon kívül a labda, hogy ők találkoztak a legtöbbet vele.
   Közben Kozma, Komora, Karakas és Bene rúgott összesen négy gólt. Hirtelen ritmusváltásból, védelmi hibákból.
   
   - Kis gól, jó gól! – dörzsölgették a kezüket a Honvéd szurkolói, mert hát a csapat 3:1-re vezetett, s ki mert volna erre a mérkőzés előtt még gondolni is?
   
   Szünet után azonban fejre állt a 45 percen keresztül fabaltával kőbevésett papírforma. A lila-fehérek elkezdtek rohanni, s közben rájöttek arra, hogy
   
   1. a túlzsúfolt idénykezdet nem is vett ki belőlük olyan sokat, mint ahogy gondolták. Legalább is – még bőven van tartalék.
   
   2. ezzel szemben a Honvéd a gyors játékot sokkal kevésbé bírja!
   
   Így alakult ki az a furcsa helyzet, hogy a félidőben 3:1-re vezető csapat a végén időt húzott, vergődött. Nem használt a csere sem, a középpályások képtelenek voltak a labda tartására. Beszorultak a saját 16-osukra, a végén örülniük kellett a döntetlennek.
   Hogy mi ebből a tanulság? Mondjuk az, hogy a sportban is kettőn áll a vásár. Azaz: úgy játszik az ellenfelem, ahogy hagyom.
   És minek hagyni?!
   
   ns,ks