Újpesti Dózsa SC - Ferencvárosi TC 0 : 2
NB I 1960/1961, 19. forduló
NB I 1960/1961: összes
mérkőzés
helyszín :
Budapest, IV. ker., Megyeri úti stadion
játékvezető :
Pósa János
nézőszámok:
- Képes Sport: 32.000
- Népsport: 35.000
-
0 - 1 15' Albert Flórián 0 - 2 18' Kocsis György
Újpesti Dózsa SC | Ferencvárosi TC |
---|---|
vezetőedző: Fenyvesi László |
vezetőedző: Tátrai Sándor |
meccstörténelem
- 2025.04.05 Ferencvárosi TC - Újpest FC -
- 2024.11.30 Újpest FC - Ferencvárosi TC -
- 2024.08.17 Ferencvárosi TC - Újpest FC 1-0
- 2024.05.19 Ferencvárosi TC - Újpest FC 2-0
- 2024.02.25 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-5
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Mától tehát az Újpesti Dózsa stadionja kerül az érdeklődés középpontjába. A főpróbára, a lila-fehérek és a zöld-fehérek rangadójára alaposan felkészült a rendező egyesület. Az Eötvös utcai klubhelyiségben, ahol pillanatonként szól a telefon, már csak ezt válaszolják:
— Sajnos, nincs már jegyünk.
Csáki Sándor elnökhelyettes érdeklődésünkre elmondta, hogy inkább óvatosak voltak a jegykibocsátással, mint hogy tumultus keletkezzék. A mai mérkőzésre a lényegében 40 000 nézőt befogadó stadionba csak 32 000 jegyet adtak ki, s ezenkívül külön 1500 helyet biztosítottak a salakon az igazolványosoknak. Ma már csak egy-két ezer állóhely találhat gazdára, ezeket a Nyugati pályaudvarnál, az autóbuszmegállóknál is árusítják. Persze, azért a mérkőzés esélyei is foglalkoztatják a bajnokjelölt csapat vezetőit.
— Egyáltalán nem olyan könnyű a dolgunk, mint ahogy az az öt pont előny birtokában látszik. A hátralevő nyolc mérkőzésünkön a Ferencváros, a Vasas és az MTK az ellenfelünk és öt vidéki csapattal idegenben találkozunk. De bízunk abban, hogy játékosaink mégis megállják a helyüket, ehhez azonban mindenesetre jobban kell játszani, mint legutóbb a Honvéd ellen.
Az Újpesti Dózsa azokat a mérkőzéseit, amelyeken pályaválasztó, otthonában játssza. Csak egy mérkőzését viszi a tavaszi szezonban a Népstadionba: ez a brazil Botafogo elleni találkozója lesz május 23-án. A megállapodás szerint — ha semmi sem jön közbe — ezzel a mérkőzéssel nyitja meg majd újra kapuit a Népstadion.
Népszabadság, 1961. április 02.
Ismét nyílt a harc a bajnoki címért — ez a leglényegesebb változás a 19. forduló után. Az Újpesti Dózsa együttese, amely néhány héttel ezelőtt úgyszólván már „páholyban” érezhette magát, elvesztette akkori tekintélyes előnyének felét, s most már mindössze három ponttal vezet a Vasas előtt. Az újpestiek, akik a múlt héten is csak az utolsó percben tudtak megmenteni egy pontot, most otthonukban még gyengébben játszottak és a Ferencváros teljesen megérdemelten jutott a 2:0 (2:0) arányú győzelemhez.
Rangadó hangulat
Nagy érdeklődés előzte meg a bezárt Népstadionból a Megyeri úti stadionba áthelyezett mérkőzést. A közönség semmivel sem járt rosszabbul, a körültekintő rendezés jóvoltából megfelelően elhelyezkedhetett, és örült is, mert ezen a kisebb sporttelepen közelebbről láthatta a játékosokat, jobban együtt élhetett az akciókkal, s talán ez volt a magyarázata annak, hogy rögtön az első percekben régóta nem tapasztalt lelkes rangadó hangulat töltötte be a Megyeri úti stadiont.
A két csapat labdarúgói is érezték ezt, s nagy lendülettel vetették magukat a küzdelembe. Az első percekben úgy látszott, hogy az újpestiek ragadják kezükbe a játék irányítását, de Káposzta kapufalövése után megfordult a helyzet, egyre tervszerűbb ferencvárosi támadások bontakoztak ki. Rövidesen a zöld-fehérek két remek gólja lényegében el is döntötte a mérkőzés sorsát. Az első Albert nevéhez fűződött: már-már elfeledett, régi „alakításaihoz” híven tört át a védelmen, és Várhidi hiába próbálta még a trikójánál fogva is visszarántani, a jobbösszekötő nem hagyta magát, kicselezte még Törököt is, és azután az üres kapuba helyezte a labdát. A második gól négy perc múlva esett: a fedezet Kocsis, a kaputól mintegy 20—25 méterre, hirtelen lövésre szánta magát, s a bomba Török kezét érintve hullott a hálóba. A két gól természetesen még jobban fellelkesítette a Ferencvárost, amely ezúttal sokkal jobb teljesítményt nyújtott, mint az előző hetekben. Nagyon jó megoldásnak bizonyult Mátrait középhátvédként szerepeltetni, Göröcs bizony (akit még Dékány is őrzött) az egész játékidő alatt alig jutott szóhoz. A zöld-fehérek majdnem mindegyik csapatrésze jó formát árult el.
— Ilyen játékkal nem győzhettünk — ismerte el tárgyilagosan Csáki Sándor, az Újpesti Dózsa elnökhelyettese.
A lila-fehérek határozottan visszaestek az utóbbi két hétben. Most is úgyszólván valamennyi játékos elmaradt képességeitől, s ennek megfelelő volt a csapat összteljesítménye is. A bajnokság szempontjából viszont pozitívum, hogy érdekesebbé vált, hiszen a három pont előny nem sokat jelent, ha figyelembe vesszük, hogy az Újpesti Dózsának találkoznia kell még a Vasassal és az MTK-val, ezenkívül a kiesésre álló Diósgyőrrel, Tatabányával, az otthonában különösen erős Győrrel, továbbá a Salgótarjánnal és a Szegeddel — valamennyivel idegenben.
Népszabadság, 1961. április 04.
Újpesti Dózsa- Ferencváros 0:2 (0:2)
Megyeri út, 16 ó., Pósa (Bokor,Kővári)
Ú.Dózsa: Török-Rajna,Várhidi,Sóvári-Szini,Borsányi-Nagy K.,Göröcs,Káposzta,Kuharszki,Halápi. Edző: Fenyvesi László.
FTC: Landi-Kiss III.,Mátrai,Dalnoki-Kocsis,Dékány dr.-Nagy G.,Albert,Vilezsál,Rákosi,Fenyvesi dr. Edző: Tátrai Sándor.
Gólszerző: 0:1 Albert (15p.), 0:2 Kocsis (18p.).
Szögletarány: 6:7 (3:4)
Az első esemény Káposzta félmagas bombalövése, amely a jobb kapufáról pattant vissza. Válaszképpen Rákosi lövése alig ment fölé. Később szögletből Albert fölé fejelt. A tervszerűbb ferencvárosi támadások során a 15. percben Albert kapott labdát, keresztben indult a kapu felé. Várhidi próbálta visszarántani, de továbbfutott, a kifutó Török mellett is elhúzott, majd 5 méterről a jobb sarokba gurította a labdát. 0:1. A 18. percben Kocsis mintegy 21 méterre a kaputól lövésre szánta el magát. A jól eltalált labda nagy erővel vágódott a felső sarokba. 0:2. Ezután is jobbára a Ferencváros irányította a játékot. A 24. percben Vilezsál nagy lövése csattant a felső lécen, később Dékány lőtt mellé, majd a kiugró Albert elől mentett Török jó kifutással. A 30. percben jó lila-fehér ellentámadás során Göröcs lőtte a kifutó Landi lábába a labdát, amely Halápi elé pattant, de Landi elcsípte. Ettől kezdve feljavult a bajnokcsapat, többször próbálkozott, de igazi helyzetet nem tudott kialakítani. A 42. percben Halápi jól futott el, lapos beadását Nagy K. gyengén lőtte, Landi védett, majd ugyancsak könnyen hárította Göröcs jó lövését is.
A II. félidő csökkent iramban kezdődött. Az első feljegyzésre érdemes esemény: Nagy G. jó beadását Fenyvesi dr. közelről az oldalhálóba lőtte. Borsányi húzódást szenvedett, helyére Káposzta ment vissza, a fedezet a balszélre került, Halápi lett a középcsatár. Az 57. percben Fenyvesi dr. adott be, Török Albert fejéről szedte le a labdát. Néhány perccel később Nagy K. került jó helyzetbe Halápi jó beadása után, de az ötös sarkáról csúnyán fölé lőtt. A 67. percben Sóvári – Rákosi összecsapás után az összekötő 3 percnyi ápolásra szorult. A lila-fehérek mezőnyfölényt harcoltak ki, de tervszerűtlen támadásaik nem voltak veszélyesek. A 70. percben Kuharszki 20 méterről lőtt labdáját Landi jól öklözte ki. A 73. percben Nagy G. a baloldalon futott el, sarokra tartó lövését Török jó vetődéssel védte. A másik oldalon Landi mentett jó ütemű kiugrással Kuharszki elől, majd Göröcs veszélyes kiugrását Mátrai csak nagy üggyel-bajjal szerelte szögletre.
A Ferencváros lényegesen jobban játszott, mint az előző fordulókban. Mind a hátsó alakzatok, mind a támadósor szervezettebb és tervszerűbb játékkal rukkolt ki. Hátul nagy gondot fordítottak a bajnokcsapat kulcsembereinek – Göröcsnek és Kuharszkinak – kikapcsolására, ami a fedezetpár fegyelmezett játéka miatt teljesen sikerült is. A hátvédhármas így alig került nehéz feladat elé. A csatársor játékát a sok mozgás, helyváltoztatás jellemezte, s ennek eredményeképpen mindig volt szabad ember, akihez továbbítani lehetett a labdát.
A bajnokcsapat még a múlt heti teljesítményének színvonalára sem volt képes felemelkedni. A jól fedezett két összekötő semmit nem kezdeményezett, a fedezetek szinte légüres térben mozogtak, mert az ellenfél támadóinak sok mozgása teljesen megzavarta őket. A hátvédhármas csaknem minden alkalommal öt támadóval került szembe. A lila-fehérek néhány játékosán a fáradtság nyomait fedeztük fel. Az első félidőben nagyszerű iram volt, a zöld-fehérek ötletesen játszottak, a másodikban azonban a csökkent iramban mintha főleg az eredmény tartására fordították volna figyelmüket. Nem okozott számukra túl nagy nehézséget a teljesen megérdemelt kétgólos vezetés tartása.
Az Újpesti Dózsában Török a kapott gólokról nem tehet. Rajna jó helyezkedésével, gyorsaságával, nagyszerű közbelépéseivel és indításaival kiemelkedett a csapatból. Társai kezdetben sokat hibáztak, s később is csak árnyalatnyi javulást értek el. A fedezetek – senkit sem fogtak. A csatársorban senki sem ért el – közepes színvonalat sem.
A játékvezető hármas Pósa Jánossal az élen igen jól működött.
Igazi rangadó
Ha… Ez a megállapítás sok ezer szurkoló szájából hangzott el vasárnap Újpesten.
- Ha győzünk, újabb nagy lépést teszünk a bajnoki cím felé – hangoztatták a lila-fehérek.
- Ha győzünk, ott maradunk az élcsoportban – így a fradisták.
A kivonuló csapatokat hatalmas tapssal fogadta a mintegy 32.000 főnyi szurkolósereg. És negyedóra eltelte után (miközben Káposzta zúgó kapufája és Albert nagyszerű fejese borzolta a kedélyeket), már kitűnt: remek az iram és igen jó a játék. Aztán két perc leforgása alatt két ferencvárosi gól szinte szárnyakat adott a zöld-fehéreknek. Szünet után 20 percig ismét a vendégcsapat játszott jobban, a hazaiak ezután felülkerekedtek, de nem bírtak a ragyogóan játszó zöld-fehér védelemmel. A rangadót tehát az FTC ugyanolyan arányban nyerte, mint ősszel a Népstadionban.
Igazi rangadónak bizonyult, s legnagyobbrészt színvonalas, izgalmas játékot hozott a két régi vetélytárs mérkőzése. A színvonal ezúttal – sokak meglepetésére – nem a Dózsa, a bajnokjelölt, hanem a negyedik helyen álló Ferencváros játéka jelentette. Védelme sziklaszilárd, hátvédei nagyszerűen indítanak hátulról, Dalnoki pedig – ki tudja hányadszor – azt is bebizonyította, hogy ha sportszerűen küzd, nemcsak csapatának, hanem a válogatottnak is nagy értéke lehet. Az „öreg” Dékány doktor ezúttal is tanári játékot nyújtott, a csatársorban pedig ismét a balszárny, abban is főleg Rákosi, bizonyult a legjobbnak.
A Dózsa játéka bizonyos csalódást keltett. A fedezetek szürkén játszottak, a csatársorban pedig csak Kuharszki játéka érdemel dicséretet, a többiek inkább csak – lelkesedtek. Labdarúgásunk általános szempontjából bizony nem valami örvendetes, hogy a Fradi – amely a nála jóval kisebb képességű vidéki csapatok ellen csak úgy hullajtotta a pontokat, ilyen biztosan győzi le a bajnokság legnagyobb esélyesét. Félreértés ne essék: nem az FTC teljesítményét becsüljük le ezzel, hanem kimondjuk: nem lehetünk elégedettek élvonalbeli labdarúgásunk jelenlegi színvonalával. Sajnos, még nagycsapataink sem képesek arra, hogy huzamosabb időn keresztül jól játsszanak.
Visszatérve a rangadóra: a Ferencváros jó teljesítményén és mindkét csapat küzdőszellemén kívül dicsérni kell mind a 22 labdarúgó sportszerű játékát. Igaz, pontosan 30 esetben végeztek szabadrúgást dancs miatt (fele-fele alapon), ezek között azonban egyetlenegy kirívó szabálytalanság sem akadt, mindegyik a játék hevéből, az erős iramból adódott. Dicséret illeti a nagyszerűen működő játékvezetői hármast, végül az Autóbuszüzemet, amely rengeteg különkocsival biztosította a közönség ki- beszállítását.
A fradisták ezúttal jókedvűen, az újpestiek viszont lehangoltan hagyták el a nézőteret…
Népsport, Képes Sport
hmgy