hozzászólások

1. 
   seamandarin

   # 1

   2021.07.29, 18:37

   MTK—FTC 4:1.
   
   — Húszezer ember három fok hidegben. —
   Az első félidő vége felé járt a mérkőzés, 2:1-re állt a játék az MTK javára, a mikor egy őszhaju ur telepe­dik le közénk a sajtópáholyba. Régi, kedves, jó ismerő­sünk volt: Stobbe Ferencz, az MLSz egykori kapitánya, a BTC első kapuvédje, de nem ez parancsol tiszteletet a személye iránt, hanem hogy ő volt a magyar footballsport megalapítója, ő terelte rá erre a gyönyörű játékra a sportsmanek figyelmét, ő volt az első magyar játékosok egyike. A mindig jókedvű, tréfálkozó »örökös kapitány« azonban ma nagyon haragos kedvében van.
   — Képzeljetek, fiuk, micsoda szégyen esett meg velem, hatvan fillért kellett fizetnem nekem, hogy be­jussak a pályára és fél óra hosszat rimánkodnom, a mig a tribünjegygyel ide a páholysorba engedtek.
   A nagy bánatának azonban más oka is van.
   — Ma jutottam a második half time-ba, — foly­tatta — ma van az ötvenedik születésnapom. És ma, a születésnapomra, hozzák ezt a szégyent a fejemre a fiuk.
   Tudni kell ugyanis, hogy Stobbe Ferencz egyik legrajongóbb hive a ferenczvárosi csapatnak és a mi fölös­leges ideje van, az FTC tanyáján, a Széchenyi kávéház­ban tölti. Révedező szemmel nézi a játékot és azontúl, hogy az MTK harmadik goalja esik, a hangját sem hallani.
   Nekünk természetesen, a kiknek nyitott szem­mel kell az eseményeket figyelnünk és azokról minél becsü­letesebben beszámolnunk, korántsem olyan tragikus az FTC veresége. Győzött a jobbik, a frisebb, a fiatalabb, a trenirozottabb és az állóképesebb csapat. Mégis a match nem volt tragikus momentumtól mentes. Ez a tragikum a Domonkos szereplése volt. Szegény fiú ! Egy eszten­deje, hogy az MTK színeiben utoljára játszott és ma állt először az FTC kapujában s mindjárt először régi egyesü­letével szemben. Soha olyan lelkiismeretesen nem trení­rozott, mint az utolsó hetekben, formájáról csodákat meséltek, az ugyancsak szeszélyes footballszerencse azon­ban úgy akarta, hogy már az első hat percz után két goal terhelje a hálóját. Nem beszéltünk vele a match után, de bizonyos, hogy sportkarrierje alatt kellemetlenebb napja nem volt még. Ez határozottan tragikum. A mikor ki akarta tüntetni magát, a mikor minden eddigi bravúr­ját felül akarta múlni, éppen akkor csap rá a balvégzet: az FTC-nél ma feltétlenül jobb MTK. A vereség miatt nem ő okolható, hiszen a négy goal között talán csak egy volt, a mit kivédhetett volna, mégis a legtöbben, s alighanem zöld-fehér párti a legtöbbje, emigy csufolódhatott:
   — Ez az a hires Domonkos négy goalt a Fritz is be tudott volna engedni, minek akkor a Domonkos?
   Talán ott keltene kezdenünk, ha az FTC vere­ségére mentséget keresünk, hogy megboszulta magát, hogy a zöld-fehérek amúgy is rövid téli pihenőjüket még rövidebbre szabták. Párisban és Spanyolországban győzelmet-győzelemre halmoztak, de viszont végleg elvesztették az 1913—1914. évi bajnokságot, a melyre még esélyük lett volna, ha az MTK elleni matchük az ő javukra dől el. Még nagyobb hiba volt, hogy a csapat az előtréningre igen kevés gondot fordított. Ha kénye­lemből tette, rosszul cselekedett, ha elbizakodottság­ból, még rosszabbul. Mégis a kevés tréning daczára bá­mulatosan szívós volt a csapat, tehát már a kora sze­zonban kicsillog az a kvalitása, a minek annyi sok érté­kes győzelmet köszönhet. Rossz formát az egész csapat­ban talán csak Borbás mutatott. Schlosser nagyszerű játékot produkált, hogy csak egyetlenegy ízben került goallövéshez, nem az ő hibája, inkább az MTK védő­játékosainak dicsérete. A jobbösszekötőt mindig túl­becsült nagyságnak tartottuk s tényleg ma sem csalód­tunk benne Az első félidő 23-ik perczében remekül irá­nyított egy labdát, a második half time-ban viszont két tiszta goalhelyzetet alaposan elhibázott. Igen szép stílusban játszott Weisz és Pataki, az utóbbi azonban a goal előtt mégbizonytalan. A halfsorban nekünk leg­jobban Bródi tetszett, a ki rendkívül hasznosan és szor­galmasan dolgozott. Blum, úgy tűnt fel nekünk, nem teljes gőzzel játszott Weinber pedig ismét csak a táma­dásoknál volt elemében. Rumbold hibátlanul játszott s Payer sem rontott.
   Az MTK a kora idényt tekintve pompás kondiczióban volt s feltűnően frissebben és ügyesebben moz­gott, mint ellenfele, a mely az aránylag elég jó talajon sokat bukdácsolt. Kombinácziós játéknak, mint az FTC-nél is, még kevés nyomát láttuk, a bal,szárny azonban a sokat javult Rácz középesatárral máris szép összjátékot mutatott. Az MTK-csatárok labdára való startolása brilliáns, ennek köszönhetik is, hogy jóval veszélyesebb helyzeteket teremtettek, mint az FTC a kék-fehérek goalja előtt. A győzelem oroszlánrészét mégis a fedezetsornak tudjuk be, a mely a második half time-ban hatá­rozottan uralta a helyzetet és az FTC csatárlánczának támadásait sorra megbontva, újabb, meg újabb rohamra vezényelte saját csatárait. Annál könnyebb volt az MTK helyzeté, mert két olyan embere mutatott váratlanul briiliáns formát, a kikben a tréningben mutatott formák alapján nem lehetett bízni. Ezek: Csüdör, a ki a ma különösen eleinte bizonytalan Révészt erősen felülmúlta, és Vágó, a ki nemcsak az MTK, de talán a mezőnynek is egyik legjobb embere volt. Knappnak aránylag kevés dolga volt, Schlosser és Borbás egy-egy közelről, nagy erővel irányított labdájának bravúros kivédésével azonban Zsák klasszisát is megközelitette. Hlavay nagyszerű kvali­tásai ismét a második félidőben jutottak érvényre; a mikor már minden ember a fáradtságtól lihegettt, akkor lépett akczióba bámulatos frissességgel és szinte jongleur-szerü volt, a mit csinált. Biró az első negyed órában az FTC Simpson—Shea szárnyával — a Schlosser—Borbás párt értjük — csak nehezen boldogult, azután mind­jobban belejött mesterségébe. A két szélsőcsatár közül ma Klein volt a jobbik, a ki gyönyörű technikájú és ener­gikus játékot folytatott, mindkét szélső hibája, egyelőre, hogy középreadásaik tulhosszuak. Kertész II. az épp olyan szépen, mint finoman játszó Blumban méltó ellen­félre talált, ugy hogy csak éppen egy-egy czenterezésre, vagy Taussig szöktetésére maradt ideje. A négy goal közül hármat a ma először az első csapatban szerepelt Owen rúgta. A nyurga, hosszúlábú angol a mezőnyben nem sokat ér, illetőleg a labdával alig is törődik, a mig a csatárokhoz nem kerül, akkor azonban elemében van és a magyar kapuvédők ugyancsak retteghetnek tőle. Az első goalja mesteri volt; Rumbold, Bródi és Payer rontott a Klein által czenterezett labdára, a nyakigláb Owen azonban nemcsak hogy elérte, hanem abban a minutumban olyan vehemeneziával továbbította, hogy már csak akkor láttuk meg ismét a mikor az FTC hálójá­ban fejezte be útját.
   FTC—MTK-mérkőzésről lévén szó, nem szabad elhallgatnunk, hogy néhány játékos ismét súlyosan vétett a játékfegyelem ellen. Még hagyján, ha a küz­delem hevében történik egy-egy hevesebb összecsapás, a football elvégre nem fogócska-játék, de súlyosan el­ítélő az inzultus, ha harag, vagy boszu a szülőoka ; ilyet követett el Weinber, a ki Owent véletlenül oly érzékenyen rúgta meg, hogy az angol perczekig nem játszhatott, de jóval súlyosabb volt Weisz foul-ja, a ki alattomosan Csüdör mellébe rúgott, a mely inczidensért a rendőrség is közbelépett és a matchet vezető birótúl Weisz kiállítását kívánta. Nagyobb baj azonban nem történt, zápfogakat ezúttal hiába kerestek a footballimádók a match után a csatatéren . ..
   MTK kezdése után a Révész miatt megítélt szabad­rúgás miatt ugyancsak veszélyes a helyzet az MTK kapu előtt már az első perczben, a Schlosser által fényesen irányí­tott és biztos goalnak hitt labdát azonban Csüdör fejjel menti. FTC tovább támad, mig a harmadik perczben Biró Kleint szökteti s Owen a vezető goalt rúgja, a mely­ről már fentebb emlékeztünk meg. 1 : 0. FTC kornere után, a melyet Knapp tesz ártalmatlanná, a biró — félreértésből — az MTK javára szabadrúgást ítél, a melyet Taussig czenterez s Owen a jobb sarokba fejeli. 2 :0. Negyed óra hosszat az FTC-ét látjuk offenzivában s Weisz remek támadását Knapp csak korner árán tudja menteni. Nyílt játék következik, miközben FTC jobb­összekötője egykori klubtársát, Hlavayt, annyira megrugja, hogy utóbbi perczekre akczióképtelen. Szabadrúgás­ból Owen fejesét Domonkos menti, mig Knapp Schlosser három lépéses vehemens lövésének mesés védéséért kap tapsokat. A Révész miatt megítélt szabadrúgást Payer egyenesen a goal bal sarkába nányitja, a hol Révész és Schlosser miatt Knapp már csak akkor nyúlhat a labda után, a mikor már a hálóban nyugszik (37-ik p.). 2:1. Az utolsó perczekben FTC nagy erővel támad.
   Félidő 2:1.
   Szünet után MTK némi fölénybe kerül s frontban marad annak daczára, hogy Owen megrugása miatt perczekig csak tiz embere van a mezőnyben. MTK a 13-ik perczben kornerrel veszélyeztet, a következő perczben pedig a kék-fehérek harmadik goaljával eldől a mérkő­zés sorsa. Kertész II. szökteti jobbszélsőjét, a kinek czenterét Owen a bal sarokba plaszirozza. 3:1. MTK innen kezdve, az iramot fokozva, határozott fölénybe kerül, közben Weisz czentere Borbás révén biztos goalt eredményezne, ha Knapp macskaügyességgel közbe nem lép. Weisz ügyes támadását Vágó korner árán menti (21 p.}, majd a 24-ik perczben Kertész II. szökteti Ráczot, a ki kigyóvonalban törve előre menthetetlen goalt plasziroz. 4:1. A tempó azután kissé alábbhagy, a mi a nem csüggedő FTC-ét újabb támadásokra ösztönzi, a zöld-fehérek azonban csak az ellenfél hátvédsoráig jutnak. A 40-ik perczben Owen lesből goalt rúg, az utolsó percz­ben pedig FTC még kornerrel veszélyeztet. Fehéry Ákos pártatlanul, nagy igyekezettel, de kissé energiátlanul bíráskodott.
   Most, hogy a tudósítás végére értem, ismét eszembe jut Stobbe Ferencz. Meglehet, hogy ott hibázta el a dol­got, mert csak nekünk szólt, hogy születésenapja van s nem a ferenczvárosi fiuknak. Akkor talán jobban meg­emberelték volna magukat. Nincs igazság, panaszolja most keservesen és az égiekkel is pörbe szállna, a miért nem másképpen intézték az FTC—MTK-mérkőzés sor­sát. És nem látja be, hogy nincsen igaza, mert az Isten­nek a mostani nagy kavarodásban sok mindenféle egyéb gondja dolga volt.
   
   Az Újság 1914 február 17.