Magyarország - Spanyolország 0 : 1
hivatalos, barátságos válogatott mérkőzés
« előző
111.
hivatalos válogatott mérkőzés következő »
helyszín :
Budapest, IX. ker., Üllői-úti pálya
játékvezető :
Braun Eugen (Ausztria)
nézőszámok:
- Sporthírlap: 33500 fizető néző
- nso.hu: 40.000
- Wiener Sporttagblatt: 45.000
- El Mundo Deportivo: 50.000
-
0 - 1 52' Carmelo Goyenechea
Magyarország | Spanyolország |
---|---|
|
|
szövetségi kapitány: Máriássy Lajos |
szövetségi kapitány: Cabot Ricardo |
meccstörténelem
- 2002.08.21 Magyarország - Spanyolország 1-1
- 1991.03.27 Spanyolország - Magyarország 2-4
- 1989.11.15 Spanyolország - Magyarország 4-0
- 1989.10.11 Magyarország - Spanyolország 2-2
- 1984.05.31 Magyarország - Spanyolország 1-1
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
https://www.vatera.hu/1925-mlsz-emlekerem-179-3382891997.html
Köszi! Javítottam, az eredeti forrásunkban hibásan szerepelt.
Erősen felázott talajon folyt a mérkőzés, amelyet két stílus csatájának is nevezhetnénk. Hiszen a mi technikás, kombinatív, de kissé lassú játékmodorunk állt szemben a spanyolok hajtós, célratörő, kissé türelmetlen harcmodorával. Sokáig úgy tünt, hogy egyenlőre ez a párviadal eldöntetlen marad, hiszen nem boldogúlt egymással a két válogatott.
Az első játékrészben széllel szemben törtünk előre. Többet támadtunk, de Zamora bravúroskodva és a látvánnyal is sokat törődve ugyan, de remekül védett. Nem kevésbé Zsák a mi kapunkban. Bár Ő sem vetette meg a látványos, közönségnek tetsző megoldásokat, de spanyol kollégájához képest kifejezett biztonságra törekvéssel, tévedhetetlen vetődésekkel, pontos helyezkedésekkel hárította a kapuja felé közeledő lövéseket. Azután mégis Zsák pályafutásának legszomorúbb mérkőzése lett ez a találkozó.
A második félidő 7. percében a magyar kaputól 20-22 méterre szabadrúgáshoz jutottak a spanyolok. A meglőtt labda félmagasan tartott a kapu felé és láthatóan nem jelentett semmilyen veszélyt. Mire a kapunkig ért már szinte csak gurult és akkor... Valami feltámadt Zsák-ban, valami abból az érzésből, ami benne lehetett már azóta, amióta látta milyen rajongással ugrálják körül Zamorát a szurkolók. Valami kis féltékenység, ami most azt sugta Ő is mutassa meg, tud lazán, könnyedén védeni, mint az olasz. Pedig hát megmutatta már ezerszer, most ezen a mérkőzésen is méltó társa lehetett volna a világ bármelyik kapusának, de mégis. Most nem vetődött, le sem hajolt igazán, csak kissé hanyag mozdulattal lenyúlt a labdáért, de... A labda irányt változtatott, valami "sorsszerű" fűcsomón és már csak ujjhegyével érte el, ahogy (legyen a dolog még kegyetlenebb) a lába között a kapuba gurúlt. Zsák összeomlott, a kapufának dőlt és kitudja mire gondolt. A játékosok is szótlanok lettek, a szurkolók is néma döbbenettel néztek maguk elé, mintha nem is hinnék ami történt, mintha abban bíznának, ha nem vesznek róla tudomást akkor talán nincs is. De a spanyolok bezzeg újjongtak, hiszen visszajönni látták elveszett győzelmi reményeiket. ...és győztek is.
Más érdemleges már nem is történt.
Tulajdonképpen az egygólos vereség nem is lenne tragédia. De így?! Ilyen góllal?!
forrás:
mafoci