hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 2

   2015.12.30, 21:39 (szerk.: 2017.07.11, 20:40)

   1960. október 26.
   
   Újpesti Dózsa- Birmingham City 1:2 (0:0)
   Megyeri út, 25.000 néző, Jv.: Helmut Köhler (NDK-beli)
   VVK, 1. forduló, 2. mérkőzés.
   
   Ú.Dózsa: Török-Rajna,Várhidi,Sóvári-Szini,Borsányi-Jagodics,Kuharszki,Szusza,Pataki,Horváth. Edző: Fenyvesi László.
   BC: Schofield-Farmer,Smith,Allen-Wautt,Neal-Hellawell,Barlow,Gordon,Singer,Rudd. Edző: Kevin Fish.
   
   Gólszerző: 1:0 Szusza (64p.), 1:1 Sóvári (87p.-öngól), 1:2 Singer (90p.).
   Kiállítás: Gordon (83p.).
   
   Szemerkélő esőben viharos Dózsa-támadásokkal indult a mérkőzés. Már az első percekben több gólhelyzet adódott a hazai csatárok előtt. Az első játékrészben sokkal többet támadott az Újpest, s a mezőnyben is igen jól játszott, míg az angolok minden erőfeszítésére szükség volt, hogy megvédjék hálójukat a góltól. A második félidő elején is meg-megújuló rohamokat vezetett a Dózsa, a gól azonban sehogy sem akart megszületni. Mindig közbelépett egy-egy védő, az önfeláldozó angolok becsúsztak, bedobták magukat a lövésekbe. A 64. percben végre sikerült áttörni a vendégek védőfalát: Jagodics az alapvonal közeléből laposan a kapu elé adott, s a berobbanó Szusza 4 méterről a kapu bal oldalába helyezett. A gól után még elkeseredettebbé vált a küzdelem, egyre több volt a súlyos szabálytalanság is. A 83. percben Gordon megrúgta Várhidit, a játékvezető azonnal kiállította a magáról megfeledkezett játékost. Az események tehát a magyar együttes számára kedvező fordulatot vettek, ám a találkozó legvégén bekövetkezett a tragédia: a 87. percben Rudd nem túl erős lövésére Török rámozdult, meg is fogta volna, de a labda a keresztező Sóvári lábán irányt változtatva a jobb sarokba gurult. Három perccel később Barlow középre adott labdáját Singer vágta négy méterről az újpesti kapuba. 1:2…
   
   Az Újpesti Dózsa kettős vereséggel, 3:5-ös gólaránnyal búcsúzott a VVK-tól.
   
   
   Megyeri mazsolák
   
   Csodálatosan tudnak küzdeni ezek a csontos Birmingham-legények. Barlow vezeti a labdát, aztán megcsúszik, elterül, de a labdát csak nem ereszti. Hanyattfekszik a pályán – jó ég, még felfázik azon a nedves füvön – maga alá temeti a labdát. Borsányi szalad oda, megtorpan, aztán legyint és elfut. Reménytelen eset. Jön Szusza. Szemügyre veszi a dolgot s máris kész a mókás ötlet. Lehajol, felemeli Barlow lábát és egyszerűen kipöccinti alóla a labdát.
   Óriási tapsot kap. Megérdemli. Mert nem „csak” focizni tud.
   Játszani is.
   Hát ez az angol futball?
   Wautt belerohan Szinibe, aztán dühösen utánarúg, látszik, hogy mond is valamit cifra birminghami tájszólásban. Hellawell lefekszik, tetszhalottat játszik, aztán mikor látja, hogy a játékvezető érzéketlen a shakespeare-i hagyományok iránt, felpattan és nyúl módjára vágtat tovább. Farmer reklamál, Allen a bírót taszigálja, Singer legyintget.
   Hiába, úgy látszik lassan Anglia is feladja a „splendid isolation”, a ragyogó elszigeteltség elvét. A labdarúgása legalábbis már egészen kontinentális.
   
   Gordon belerúg Várhidiba, Köhler kiállítja, a lelátó mennydörög.
   
   - Murder! – kiáltja valaki céklavörös fejjel. Márminthogy: gyilkos! Szóval lehetséges, hogy szurkolóink néha nem egészen a röneszánsz-etikett szabályai szerint viselkednek a lelátón, de a nyelvtudásuk –határozottan fejlődik.
   A 91. percben – késő ősszel ritka tünemény – pompás szivárvány feszül Megyer felett, a sötétedő égen. Csillogó színek, sárga,kék,piros.
   Csak a lila… Mintha egy kicsit halványabb lenne a szokottnál.

   
   KS
   
   hmgy
    
2. 
   admin fgymat

   # 1

   2009.07.23, 16:03

   Továbbjutott a Birmingham, 5-3-as összesítéssel.