hozzászólások

1. 
   Longinus

   # 4

   2018.12.27, 23:27

   Rothermel Ádám (sötét mezben, középen) utolsó válogatott mérkőzése volt. Kép: valogatott.blog.hu
    
2. 
   Longinus

   # 3

   2018.12.27, 23:18 (szerk.: 2018.12.28, 10:02)

   Fekete fejesgólja. A magyar csapat a szokatlan fehér mez, piros nadrág, fehér sportszár szerelésben játszott. Kép forrása: ftcbk/Népsport
    
3. 
   ingersheim

   # 2

   2012.01.19, 22:06

   A magyar csapat győzniakarását bizonyítja, hogy a mérkőzés nagy részében erőteljesen támadott. Fekete parádés fejesgóljával meg is szerezte a vezetést, s hetven percen át több alkalommal megteremtette az újabb gólszerzés lehetőségét is.
   Itt érdemes újra hangsúlyozni, hogy egy alakulófélben levő csapatról van szó, amelynek játéka még sok vonatkozásban éretlen, így természetes, hogy a nagy alkalmakat nem minden esetben használják ki. A kimaradt helyzetek s a támadások állandó erőszakolása a második félidő vége felé zavarossá tette csapatjátékunkat. A széleken vezetett értékes rohamok helyett középen tömörítettük erőinket, s ott a csatárok gyorsan elvesztették a labdákat, a felnyomuló középpályások törvényszerűen elfáradtak az "ingázásban". Ennek ellenére éppen ebben a sorban találhatjuk a csapat, s talán a mezőny legjobb emberét: Pintért.
   
   A szovjet válogatott elégedetten távozott az 1:1-es döntetlen után. Láthatóan az edzőjük, Valerij Lobanovszkij elsősorban arra törekedett, hogy helyrebillentse játékosainak lelki egyensúlyát, s megkeresse azokat az új embereket, akiket a következő időkben csatasorba állíthat. Keveset kockáztattak. Ha a védők megszerezték a labdát, arra összpontosítottak, hogy "altassák" a játékot, s mivel jól képzett labdarúgók, ezt meg is valósították. Rajtaütésszerű támadásaik kevésbé sikerültek (a magyar védők résen voltak), csak Blohin két megugrása jelentett közvetlen veszélyt a magyar kapura.
   
   A két csapat élvezetes kóstolót adott a játékból. Ígéretes futballt, nem mindennapos küzdelmet ígér a következő szovjet-magyar mérkőzés, amelyen a tét: a VB tizenhatos döntőjébe való jutás.

   
   Sárga lap: Lukács 61., Bálint 84. perc.
   
   Képes Sport 1976. VI. 1.
    
4. 
   admin fgymat

   # 1

   2009.05.23, 13:08

   A Szovjetunió mindig kellemetlen ellenfelünk volt. A legutóbbi két találkozásunk alkalmával 1968-ban és 1972-ben, a szovjet válogatottnak "köszönhettük", hogy el kellett búcsúznunk az éppen aktuális Európa-bajnoki küzdelmektől. Mind a kétszer vereséget szenvedtünk.
   Mindkét csapat nagyon készült hát erre a találkozóra.
   
   A taktikai elképzelések megvalósítása nekünk sikerült jobban, hiszen már az első félidő elején vezetést szereztünk. A gól nem zilálta szét a vendégek felállását. Fegyelmezetten szervezték tovább saját játékukat. Úgy tűnt azonban, hogy lelkesen és elszántan védekező válogatottunk meg tudja őrizni a vezetést. Sajnos egyetlen pillanatnyi kihagyás elegendő volt, hogy a szívósan küzdő szovjet csapat egyenlíteni tudjon.
   
   Győzelmet szalasztottunk el a remek szovjet csapat ellen.
   
   Annak idején ez volt a válogatott 500. találkozója, de az MLSZ a következő, Ausztria elleni, mérkőzést jelölte ki ünnepinek.

   
   
   forrás:
   mafoci