hozzászólások

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 5

   2024.10.11, 17:21

   
    
2. 
   admin magyarfutball.hu

   # 4

   2013.10.10, 21:03

   Huszonkilenc éve sem mi voltunk a mérkőzés esélyesei, hogyan emlékszik a hollandok elleni legutóbbi győzelmünkre?
   
   Nyilasi Tibor: Nagyjából hasonló volt akkor, mint most. A hollandok 1984-ben nagyon lebecsültek bennünket, ezt éreztük a pályán és mindenben, ami a mérkőzéshez tartozott.
   
   Még az önök meccsénél maradva, a mérkőzés hajrájában a játékvezető tizenegyest ítélt a javunkra, és úgy tudom, ön volt kijelölve a büntetőrúgás elvégzésére, ám mégsem ön végezte el, miért?
   
   Ny.T.:Igen, Mezey György szövetségi kapitány engem és Varga Józsit jelölt a büntető elvégzésére. Amikor a játékvezető megítélte a tizenegyest, akkor a Józsi felkapta a labdát és elvégezte. Engem nem kérdezett, az már más kérdés, úgy a kapu fölé bombázta, hogy a labda majdnem kiszállt a rotterdami stadionból. Szerencsére nem ezen múlott a győzelmünk.

   
   forrás:
   Magyar Hírlap
   via:
   http://ulloi129.hu/2013/10/09/nyilasi-kockaztatni-kell/
    
3. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2012.05.30, 16:33 (szerk.: 2024.10.10, 13:33)

   
   forrás:
   http://www.ebay.co.uk/itm/HOLLAND-v-HUNGARY-17th-NOVEMBER-1984-COMPLETE-TICKET-INVITATION-WC-QUALIFIER-/270986185508
    
4. 
   Giovanni

   # 2

   2011.11.29, 16:28 (szerk.: 2024.10.11, 17:19)

   
   forrás: ? via flickr
    
5. 
   admin fgymat

   # 1

   2009.05.23, 21:19

   Hollandiának jó csapata volt. Ezt mi tudtuk. De ekkor már nekünk sem volt lebecsülendő a válogatottunk. Ezt mintha a hollandok nem nagyon tudták volna. Kicsit fölényesen készülődtek a mérkőzésre.
   
   Nálunk sokan latolgatták. Egy világbajnoki selejtezőn idegenben, ráadásul egy erős csapat ellen, vajon döntetlenre kell játszani? A szövetségi kapitány úgy gondolta, nem feltétlenül.
   
   Most is, mint az előző mérkőzésen azt a módszert alkalmaztuk, amely sokmozgásos, mindenkit megtámadó, rendkívül eredményes, de ugyanilyen mértékben fárasztó is. A labdát felhozó hazai játékosokat már a saját térfelükön megtámadtuk. Ha valaki mégis átjutott a középpályásokon, akkor következtek még csak a védők. Most is mint az előző találkozón az ellenfél az első félidő közepe táján minden igyekezetünk ellenére megtalálta a kapunkat és a hálóba juttatta a labdát. De ugyanúgy, mint az előző találkozón ez a gól semmit nem változtatott a taktikánkon, játszottuk tovább a saját játékunkat és ugyanúgy, mint akkor meg is lett az eredmény. Még a félidő vége előtt sikerült egyenlítenünk.
   
   A második játékrészben tovább folytattuk a fegyelmezett munkát és megszereztük a vezetést, majd a győzelmet is. (Most is mint az előző találkozón kétgólos lehetett volna a győzelmünk, de Varga kihagyott egy 11-est.)
   
   Az utóbbi évtizedek legértékesebb győzelme volt ez, ami a tétmérkőzéseket illeti. Idegenben ilyen nagynevű játékosokból álló, remek játékerőt képviselő válogatott ellen győzni igazán nagy fegyverténynek számított.

   
   
   forrás:
   mafoci