hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2017.01.31, 21:44 (szerk.: 2017.01.31, 21:49)

   Ú. DÓZSA—FTC, Népstadion, 17.45. Jv.: Pádár.
   
   Újabban a lilák is kiszámíthatatlanok, még egy mérkőzésen belül is változó a teljesítményük. A Rába ellen (2-1) például az első félidőben remekül játszottak, a szünet után viszont egyáltalán nem futballoztak. És bár képességeikben felülmúlják a ferencvárosiakat, a szurkolók többségének nyilvánvalóan erős támogatását élvező zöld-fehérekkel szemben csupán negyvenöt perces játék aligha lesz elég a sikerhez.

   
   
   Népszabadság, 1987. április 11.
   
   

   Ú. DÓZSA—FTC 1-0 (0-0)
   
   Ú. Dózsa: Szendrei — Schneider, Kardos, Kovács, Kecskés — Kozma, Herédi, Steidl — Schróth (Eszenyi, 67. p.), Rostás (Sulija, 83. p.), Katona.
   FTC: Zsiborás — Hámori, Bús, Strausz, Keller — Bánki, Kincses, Takács (Kvaszta, 46. p) — Fischer (Dzurják, 70. p.), Pölöskei, Dukon.
   
   Népstadion, 15 000 néző. Jv.: Pádár.
   
   Elszomorítóan rossz mérkőzés volt, mégsem lehet azt mondani, hogy nem érte meg végignézni. Az Újpest ugyanis olyan gyönyörű góllal győzött, amilyet még jó játék esetén is csak ritkán remélhetnek a szurkolók. Kecskés nem csupán észrevette, hogy Kozma magára maradt az ötös túlsó sarkánál, hanem pontosan a fedezet lábára is ívelte a labdát a bal oldalról, s a hálás játékostárs nagyszerű kapáslövéssel továbbította a „rövid” sarokba a harmincméteres átadást (1-0). Az FTC híveit azonban még ez a látványos mozzanat sem kárpótolhatta a kilencven perc túlnyomó részének unalmáért, így a ferencvárosiak közül is csak kevesen emlegették: alakulhatott volna másképpen is ez a találkozó. A kezdet kezdetén tudniillik Strausz az újpesti gólszerzőéhez hasonló zavartalansággal kísérelhette meg a kapura lövést, de — centiméterekkel sem távolabbról, mint Kozma — a felső lécet találta el. Ezután viszont — a mérkőzés nagyjelenetét kivéve — semmi sem történt a pályán, legfeljebb a feltűnően sokszor, és inkább a lilák kárára tévedő Pádár játékvezető ítéletei keltettek izgalmat az esernyők alatt. Beharangozónkban azt írtuk: a jobb képességű újpestieknek mindössze negyvenöt perces játék aligha lesz elég a sikerhez (mint az előző fordulóban a Rába ellen). Tévedtünk: a fontos győzelemhez néhány másodpercnyi valódi futball — egyetlen akció — is elég volt.
   
   Gól: Kozma (59. p.).

   
   
   
   
   A forduló legszebb jelenete (még ha nem is a képen látható Zsiborás kapus szempontjából): az újpesti Kozma nagy lövése a Ferencváros hálójában.
   
   Népszabadság, 1987. április 13.