hozzászólások

1. 
   admin fgymat

   # 4

   2014.12.27, 19:59

   Brüsszel, 1995. augusztus 9., szerda (MTI) - A magyar labdarúgó
   csapatok közül szerdán a Ferencvároson volt a sor az európai
   kupákban. A zöld- fehérek a BEK selejtezőjében Brüsszelben, a belga
   Anderlecht otthonában léptek pályára. A IX. kerületiek ezúttal
   hetedszer rajtolhattak a legrangosabb kupában, ahol 21. mérkőzésüket
   vívták. A német Krug játékvezető sípjelére a következő
   összeállításban kezdett a két csapat:
   
   Anderlecht:
   -----------
   Flieger - Crasson, Grün, Doll, Babayaro - Preko, Zetterberg,
   Karagiannis, Walem, Boffin - De Bilde
   
   Ferencváros:
   ------------
   Hajdu - Telek - Kuznyecov - Páling, Nyilas, Simon, Lisztes, Kecskés
   - Albert - Kopunovic, Kuntic
   A belgáknál újonc mutatkozott be a kapuban Flieger személyében,
   mivel az első számú kapus, De Wilde eltiltás miatt nem
   szerepelhetett. A belgák kezdtek valamivel aktívabban, de a
   találkozó elején helyzetet nem tudtak kialakítani Hajdu kapuja
   előtt. Különösebben említésre méltó esemény nem történt a pályán,
   legfeljebb csak annyi, hogy a 11. percben Kecskés összegyűjtött egy
   sárga lapot. Ezután a zöld-fehérek aktívabbak lettek, többször
   átlépték a felezővonalat, sőt, a 18. percben Kopunovic került
   lövőhelyzetbe a 16-os bal oldalánál, de késlekedett, így a védők
   közbeléptek. Tíz perccel később Kecskés 25 m-es szabadrúgását fogta
   biztosan a kapus. A félidő második részében beleerősített az
   Anderlecht, a ferencvárosi középpályások már nem tudták olyan jól
   megtartani a labdát, és így többször előfordult, hogy a belgák
   lendületből vezethették rá a labdát a ferencvárosi védőkre. A hazai
   csapat fölénye most már helyzetekben is megmutatkozott. Az elsőt a
   30. percben lehetett feljegyezni, amikor Walem jobbodali szöglete
   Prekót találta üresen az ötösön, lövésénél Hajdu már verve volt, de
   szerencsére Simon a gólvonalról kivágta a labdát. Két percre rá De
   Bilde 12 m-ről tüzelhetett a balösszekötő helyéről, de Hajdu a
   helyén volt. A következő akciónál Boffin bombázott 6 m-ről, alig a
   jobb felső sarok mellé. A 39. percben újabb lehetőség támadt az
   Anderlecht előtt: egy jobboldali beadást röviden fejeltek ki a
   magyar védők, de Zetterberg előtt felpattant a labda, így lövése a
   léc felett hagyta el a játékteret. A félidő vége ismét
   kiegyenlítettebb játékot hozott, Doll ,,sárgult be,,, mert
   lerántotta Kopunovicot.
   
   A félidőben:
   
   Anderlecht (belga) - Ferencváros 0-0
   ------------------------------------
   Brüsszel, 15 000 néző, V: Krug (német)
   Szünet után nagyobb sebességi fokozatba kapcsolt az Anderlecht.
   Az első negyedórában nem sokat volt zöld-fehér lábon a labda. Az 53.
   percben egy gyors belga kontránál Preko-Zetterberg-De Bilde volt a
   labda útja, a csatár 4 m-ről szabadon fejelhetett, de nem sokkal a
   hosszú sarok mellé bólintott. óriási gólszerzési lehetőség volt. Öt
   perccel később a csereként beállt Haagdoren jobboldali, lövésszerű
   beadása meglepte Hajdut, a labda a felső lécről pattant tovább.
   Ezután a Ferencváros kijött a belgák szorításából, s egyre többet
   birtokolta a labdát. Az 57. percben Kuntic 12 m-ről célozhatta meg a
   kaput, de a labda a védőkről szögletre pattant. Kitámadott az
   Anderlecht, s ezt egy perccel később kihasználta a Ferencváros. A
   bal oldalon Lisztes tálalt pompás labdát Kuntic elé, aki kilépett a
   védők között, és 13 m-ről jobbal a rövid sarokba gurított (0-1).
   
   Továbbra is a házigazdák kapujánál folyt a játék. A 67. percben
   Nyilas szabadrúgására Kuntic érkezett az ötösön gólra éhesen, ám
   Karagiannisnak sikerült az alapvonalon túlra vágnia a labdát. A
   zöld-fehéreket megnyugtatta a vezetés, jól tudták tartani a labdát,
   a belgákat pedig szemmel láthatóan sokkolta a bekapott gól,
   képtelenek voltak ritmust váltani. A 76. percben Lisztes-Kuntic
   akció futott a pályán, majd az olimpiai válogatott középpályása
   került helyzetbe, de a 16-osról leadott lövésében nem volt elég erő,
   így a kapus hárított. Egy perccel később nagy szerencséje volt a
   Ferencvárosnak, egy szöglet után Boffin 14 m-es lövése gólba
   tartott, de a csapattárs Preko fejét találta el, ahonnan kifelé
   pattant a labda. Fáradni látszott Novák Dezső legénysége, az utolsó
   percekben már többnyire rombolással foglalkoztak Simonék, de annak
   ellenére sikerült megőrizni előnyüket, hogy a játékvezető közel öt
   percet hosszabbított.
   
   A ferencvárosiak mindkét félidőben jól vészelték át azt az
   időszakot, amikor nagy nyomás nehezedett a kapujukra, és sikerült
   megtalálniuk a belgák játékának ellenszerét. Győzelmükkel a magyar
   futball utóbbi éveinek egyik legfigyelemreméltóbb eredményét
   produkálták, míg az Anderlecht csalódást okozott szurkolóinak.
   
   Anderlecht (belga) - Ferencváros 0-1 (0-0)
   ------------------------------------------
   Brüsszel, 15 000 néző, V: Krug (német)
   gólszerző: Kuntic (58. p.)
   csere: Crasson helyett Haagdoren (53. p.), Zettenberg helyett
   Versavel (66.), illetve Kuntic helyett Nagy Zsolt (78.),
   Albert helyett Vincze (81.), Kopunovic helyett Zavadszky
   (90.)
   sárga lap: Doll (43. p.), Karagiannis (83.), illetve Kecskés (11.),
   Kuznyecov (29.), Páling (50.), Telek (63.)
   jók: Preko, illetve Simon, Telek, Nyilas, Kecskés

   
   
   forrás:
   MTI
    
2. 
   ingersheim

   # 3

   2012.01.05, 00:17

   Goran Kopunovics:
   

   - Az összeszokottság ellenére akadt olyan eset köztetek, amikor majdnem ölre mentetek. Brüsszel, félidő. Emlékszel?
   - Minden pillanatra emlékszem. Ezt a magyarok nem igazán értik. Más a mentalitásunk. A foci nem játék. A foci nem szórakozás. A foci egy szakma. A foci egy komoly munka. A foci egy kőkemény biznisz. Zoran is, én is nyerő típusok vagyunk. Az első félidőben egy kontratámadásnál keresztbe futott, nem passzoltam neki, mert úgy gondoltam, megnyerem az egy az egy elleni csatát. Sikerült is, kapura lőttem, de nem lett gól belőle. Zoran megkérdezte, miért nem adtam le neki a labdát? Mondtam neki így döntöttem az adott szituációban, de nem jött be. A szünetben, az öltözőben folytatódott a szópárbaj. A körülöttünk lévő csapattársaink furcsálották a jelenetet. Pedig mi csak a Fradi és Magyarország miatt veszekedtünk. Ugyanis már egy egész országot képviseltünk, azt a több millió embert, akik a képernyők elől szurkoltak nekünk. Nem Zoranról és Goranról szólt az egész. Dezső bácsi látta, mire megy ki a vita, nem pénzről vagy nőről szólt, csak az eredményességről.
   Még az is lehet, ezzel az egésszel jót tettünk a csapattal, hisz a második félidőben jobban játszottunk. Elképzelhető, hogy a vita felrázta a magyarokat is.
   - Akik egy szót sem érthettek ebből a szerb párbeszédből...
   - Így van, de az arckifejezéseink alapján valószínűleg nem azt gondolták, hogy a bulizásról folytatunk eszmecserét. Mondtuk nekik a vita után, ne foglalkozzanak velünk, menjünk ki a pályára, és nyerjük meg a meccset. Megnyertük.

   
   Fűrész Attila - Az utolsó nagy Fradi -2011
    
3. 
   admin magyarfutball.hu

   # 2

   2010.04.29, 12:06

   - Most neked kell mondani, hogy várjunk egy kicsit, hiszen Zoran pályafutásánál még csak Ázsiában tartunk, ahonnan neki is már Magyarországra vezetett az útja. Miért és hogyan?
   Zoran Kuntic:
   - Dél-Koreában egyedül voltam. Amikor a téli szünetben hazajöttem, az akkori barátnőmet mndenképp ki szerettem volna vinni magammal, de a szülei nem egyeztek bele. Míg én őket győzködtem, az idő elment én pedig 12 napot késtem a visszaúttal. Odakint azt mondták, náluk 12 perc késésért is komoly büntetés, akár felmondás is jár. Nekem sem tudtak ezért megbocsátani, szerződést bontottak. Egy bökkenő volt, a játékengedélyem ott maradt, amiért fizetni kellett volna. Én hazajöttem, a barátom Szivics akkor Kecskeméten játszott, ő mondta, hogy menjek hozzájuk, csináljunk egy amatőr szerződést. Ezt tettük, amatőrizáltam magam, a magyar szövetségtől engedélyt kaptam.
   
   - Mi lett a koreaiakkal? Fizetett nekik valaki?
   Zoran Kuntic:
   - Dehogy! Találtak egy kiskaput, igaz ennek az árát később saját zsebből én fizettem meg. Akkoriban volt egy olyan magyar szabályozás, ha egy csapat hivatalos levelet küld egy másiknak valamely játékos ügyében és az 30 napon belül nem válaszol, akkor úgy kell tekinteni, hogy a játékos igazolható. A Kecskemét küldött egy levelet Szerbiába a Smrdana nevű csapathoz, ahol én sohasem játszottam. Persze, ők nem válaszoltak, hisz azt sem tudták, ki vagyok. Így automatikusan leigazolhattak 30 nap után. A Videoton már magyar játékjoggal vett meg a Kecskeméttől, majd a Fradi a Videotontól. A bökkenő csak az volt, hogy amikor bekerültünk a Bajnokok Ligájába, a volt koreai csapatom éppen Európában túrázott és feltűntem nekik vagy valakik felhívták rám a figyelmüket. Ők persze jöttek azzal, hogy hivatalosan még náluk van a játékjogom. Mondani sem kell, ebből világbotrány lett volna, ha kitudódik, a Fradit akár ki is zárhatták volna a BL-ből. A Fradi vezetői erről nem is tudtak, hiszen ők magyar körülmények között hivatalosan vásároltak meg. Én kérdeztem a koreai vezetőket, mi lehet a megoldás, mennyit kell fizetni a játékjogért. 25 000 német márkát kértek, amit saját zsebből fizettem ki. Ezért mondtam, hogy a korábban megtalált magyaros kiskapu árát nekem kellett megfizetni. Korábban hiába mondtam el Fehérváron is, hogy miként kerültem Kecskemétre, nem hittek nekem, azt gondolták, saját zsebre akarok dolgozni. A végén meg a Fradi lett volna az ügyem vesztese. Ilyen érdekes történet volt a Magyarországra kerülésem, amelyet eddig sehol sem mondtam el.

   
   forrás:
   http://www.ftcbaratikor.hu/2010/04/29/sokak-kedvence-volt-egykor-sokak-kedvence-ma-beszelgetes-zoran-kunticcsal-es-djordje-tutoriccsal/
    
4. 
   admin magyarfutball.hu

   # 1

   2008.08.07, 16:48

   Megse fordult a fejünkben, hogy nem vernek minket széjjel. Megnyertük a bajnokságot egy siralmas meccsen otthon a Loki ellen, úgy, hogy igazán örülni se tudtam neki. Örömjátékra számítottam. vezettünk is 1-0-ra, aztán lett 1-3 és elment a kedvem az egésztől. Persze kiegyenlítettünk, és ezzel meglett a 25. arany - na meg a BL indulás. Abban bíztam a sorsoláskor, hogy nyugati útra megyünk, ha már úgyis kiesünk. Ráadásul a belgáknál az Anderlechtnek szurkolok. Tudom, tudom, lilák, de hát ez volt a második gombifoci csapatom Vercauterennel, Czyernatyinskivel, szóval természetesen utaztunk.
   
   Pindákék előbb elmentek, többe került az ő útjuk, igaz szállással, tengerparttal. Mi Gyuri bácsival (isten nyugosztalja az öreget), két lassú Ikarus busszal. Indulás reggel, alvás csak a buszon. Óváron még felszedtük az ottani fradistákat, évek óta ismerjük egymást az Óvár-Győr-Tatabánya-Bicske-vasúttengelyből, aztán a következő megálló Nürnberg. Szavazást tartunk a buszon, hogy hol álljunk meg egy kis esti pihentető városnézésre. A nagynénémék Regensburgban laknak, szép a belváros is, de javaslatomat leszavazzák. Helyette nem sokkal odébb megállunk Nürnberg külvárosában (mondjuk olyan, mintha Újpesten rendeznénk városnézést, és hát ugye...brrrrr). A séta egy utcányi fel és le. Időközben a buszunk egy része nem is nagyon titkolva megdézsmál egy benzinkutat, csoda, hogy rendőrt nem hívnak. A Kebabos sietve bezár...sötétedik. Az útszéli parkban padokon vacsorázunk, bár nekem feltűnt a német feliratú tábla, hogy aki itt este belépsz, hagy fel minden reménnyel. Ha 16 éves még nem múltál el, akkor tilos is belépni...fél óra múlva meg is jelennek az első rövid hajú fiúk, de hát nincs baj, cimbik, ilyen egyedeket mi is fel tudunk mutatni. Még sört is kapunk. Az esélyekről diskurálunk magyarul, meg is jegyzem optimistán: egy pontra jók leszünk. Az egyik német felnéz a cigijéből: na majd meglátjuk, közli ékes magyarsággal.
   
   Irány vissza a busz, mindenki elhelyezkedik, hosszú még az út. Sálat rátekerni a fémkorlátra, kényelmesen alszom majd' fél háromig. Akkor a szomszédom ébresztget riadt arccal: Te, alszik a sofőr! Maraggyámá, aludj te is. Nem a cseresofőr, hanem amelyik vezet. Aztarohadt, tényleg, a buszunk minden leljtőnél kissé áthúzódik a másik sávba. És még csak nem is autópálya. Mozgolódni kezdünk, egyikünk előre akar menni, hogy beszélgessen vele. Többen is felébrednek, retyószünet, sofőrcsere. Élve eljutunk Brüsszelig, reggel hat óra van.
   
   Alig aludtam, fázom, nyügös vagyok. Egy taxi 25 márkáért bevezet minket a stadionig, ahol a meccsig lezárva maradnak a cuccok. Kabát, pénz, kaja. Az első, mint kiderült, felesleges volt...hálistennek a sarki kocsma nyitva, olcsó a belga sör, reggelihez ideális. A tulaj csak franciául makog, állítólag csak héttől nyit. Az egész busz goltotózik, 1 DM a tét. Csak egy ember nem tippel legalább két gólos vereséget - a barátom mellettem aszondja, nyerünk 3-2-re. Miután jól kiröhögtük ezen magunkat, felidézem a gimis éveket, és az ottani NB1 góltotót. Akkor is kiröhögtük, amikor a nagyon jó Vác Fehérvárra látogatott, és mindenki 0-1-et tippelt, ő meg 4-3-at a Vidinek. Aztán 4-2 lett...
   
   Elindulunk a városba, elvégre Brüsszelben vagyunk. De előtte bekukkantunk a stadionba, tárva-nyitva minden. Nagyon szép, csinálunk pár fotót. És irigykedünk. Anderlecht városkapunál fényképezkedés, majd vagy másfél órás séta a belváros. Bekeveredünk az idegenek negyedébe, tiszta Bejrút. A bolttulajok nagykéssel állnak az ajtóban, mások bent biztos a gépfegyvert töltik. De aztán nincs zűr. A kerülővel együtt, izzó forróságban vagy 10 km-es erőltetett menetben érjük el a centrumot. Szép park, föveny, szökükút, kedves rendőr, egészen újszerű élmények. A főtér gyönyörű, ékes káromkodás után ránk is szólnak egy magyar turistacsoport tagjai. Meglátjuk a játékosokat, nagy az öröm, előkerülnek a fényképezőgépek. Az első sztárfotó a kis Flórival és Páling Sisakkal, a második Dezsőbával, a harmadik a szerb alakulattal: Kuntics, Kopunovics, Milovanovics. Még a turisták is tudják, a Fradi van itt, döbbenetes, ahogy újságírókat meghazudtoló módon fényképeznek minket ők is. Magyarul igazítanak útba, amikor nem találjuk azt a nyomorult pisilős gyereket. Mellékutca, sarok, az egész egy kis vacak szobor, még a Fradisálam is leesik róla. Persze visszafelé is eltévedünk.
   
   Két órával a meccs előtt a stadionnál pihegek az árnyékban, látom, ahogy lohol egy lilamezes gyerek felénk. Többen felugranak, hátha balhét akar. Biztos, azért rohan egy szál sálban két busznyi szurkoló közé... Idejében útját álljuk, angolul kommunikálunk, csak egy gyüjtő, aki meccsjegyeket gyűjt. Megígérem neki, hogy a visszavágón szerzek neki, így is lett, egy évig leveleztünk és cserélgettünk képeket, meccsjegyeket. Sálcsere. Elég lila, de akkor is, ha már itt vagyok, legyen Anderlecht sálam is.
   
   Megjön a csapat busza. Mindenki felpörögve, Hajdú B van velük a tévétől, Fatusi lekezel mindenkivel, fokozódik a hangulat. Balhé sehol. Igaz, rendőr is van bőven, mire jönnek a hazaiak, már áll a kordon, kemények még a rendőrlányok is. Mutogatás, hajigálás, semmi komoly. Bent kultúrált légkör, sört is lehet kapni, ellenben a vécében nincs vízcsap. Sehol se találtam, kénytelen voltam sört inni...Először a felső karéjban ücsörgönk, majd kezdés előtt lemegyünk az állóba. A stadion csodás, a hazaiak túl sokan nincsenek, biztos nyaralnak, meg nem érdekeljük őket. Jellemző, a műsorfüzetben előre ki van nyomtatva, hogy mikor vannak a BL meccsek időpontjai.
   
   Hihetetlen energiákat mozgosítunk az állószektorban. Az egésznapos nem alvás és gyaloglás után végigszurkoljuk az egész meccset. Még életemben nem csináltam ilyet, nem hittem, hogy ennyire fárasztó. A szünetre megfájdul a torkom. Az eredmény 0-0. Egész jó, bár a kapuig nem jutottunk el, viszont a Simi többször mentett vészhelyzetben. Meg Hajdú. Eszméletlen. Még mindig tartottam a háromgólos vereség tétemet.
   
   A második félidő ott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Tüzijáték a kapunk előtt, De Wilde unatkozik, Preko és Zetterberg egymást múlják felül a helyzetek elrontásában. És akkor az egész meccsen egy jó labdát nem adó Lisztes valami olyan labdával ugratja ki Kunticsot, hogy Babayaro sem hisz a szemének. Kuntics meg fut felénk, adrenalin a vérben, egyedül a kapussal szemben, lő, és csak arra emlékszem, ahogy a labda túljut a kapuson. A hálóbaérkezést már nem látom, mert kijön az, amit csak az ért meg, aki átélte. A kétnapos fáradtság, az idegfeszültség, a nincs-mit-veszteni, ahogy párszáz hasonló idióta egyszerre veszti el az eszét másfél percre. Nem lehet szavakkal leírni azt a gólt, azt az eksztázist, amit egy ilyen kis semmiség esemény az ember életében kiválthat. Valakinek a nyakába ugrottam és csak arra emlékszem, hogy kitéptem a haját. Jelentős mennyiségű hajszáltól szabdítottam meg. Valamikor le is estem, mert több helyen volt horzsolás és véres seb rajtam. Nem tudom mennyi idő telhetett el, másfél percre becsülöm, amennyi kiesett az életemből, mert a következő emlékem a belga rendőr döbbent képe, ahogy pár lépést hátrál a kerítéstől. A meccs is ment már, bár a középkezdésre nem emlékszem, de egy belga helyzet visszazökkentett a valóságba. Rájöttem, hogy még a félidő fele hátravan. Soha ilyen lassan nem telt még az idő. A félpályát se léptük át, már többször hittem, hogy vége, de Hajdú csodákat mutatott be. Mindent megfogott. Amit nem tudott, akkor a felsőléc mentett. Egyszer Preko öt méterről a saját emberét lőtte fejbe. A német bíró se volt velünk, 96 percig játszottunk. Amikor a 92.-ben fellélegeztem, hogy nyertünk, még nem tudtam, hogy egy hajdú-védés és egy kapufa még hátravan...
   
   De vége lett, és nyertünk. Tudtam, hogy napokig nem fogom feldolgozni tudni, ami ott történt. Csak ültünk a betonon, és bámultunk magunk elé. A visszavágón járt az eszünk, és valahol a remény körül: a Bajnokok Ligája. Akkor az még rang volt, 16 bajnokcsapat. Nem ám 32-es főtábla, tucatnémet és tucatspanyol csapatokkal. Igazi bajnokokkal, a legjobb 16 között...a goltotó pénzdíját közös szavazással annak az egy embernek adtuk oda, aki győzelmet tippelt.
   
   Kiszédelegtünk a stadionból, vérmesebb kollégáink intéztek kisebb rohamokat az ellenséges hazai támaszpontok ellen, egy kukafedél beröpült egy italárusbódéba, de semmi komoly. Mindenki épségben a buszba ért, éjfél körül el is indultunk. Bevallom, a hazaút gyorsabb volt. Ennyi fizikai és idegi feszültség csak alvásban tudott lecsapódni. Az első felébredésem dél körül volt Münchennél. A pólóm tiszta nyál volt, állítólag nyitott szájjal aludtam...az akciócsoport ismét bevett egy bezinkutat, immáron kevesebb sikerrel, mert a tulaj rendőrrel fenyegetőzőtt és nem engedte tovább a buszt, amig vissza nem adják a szajrét. A csokival nem volt gond, azt hamar megették, de a Bayern-sálakat vissza kellett szolgáltatniuk. Délután felriadtam Bécsben, aztán meg Óvár után, de már nem aludtam vissza. Így is rekordot döntöttem a 18 óra alvással.

   
   
   forrás:
   Wersényi Görgy