hozzászólások

1. 
   admin magyarfutball.hu

   # 3

   2017.01.17, 22:26

   Fosul játszottunk, de a csapatnak jelenleg olyan mentális ereje van, hogy képes a szarból is várat építeni. Dani nagy formában van, kívánom neki, hogy hosszú távon is tudja tartani ezt. A szurkolás szomorú, nincs rangadó hangulat.

   
   
   

   Amúgy talán a második gól előtti időszakban volt egy olyan momentum amikor Böde kettő vagy három ember a nyakán a középpályán keresztbe vitte a labdát. Húzták, lökték, leköpték, rúgták és az ember fejében meg sem fordult, hogy eldobja magát, illetve képtelenség volt lerántani. Ez az őserő elképesztő benne.

   
   
   

   Ideje volt már a Dózsát végre a Babaházban is egyszer helyretenni, ez így különösen szar lehetett nekik.
   
   Ellenünk sikerült magukat ismét szépen felszívniuk, ráaádsul van egy nagyon jó edzőjük is, aki elég szépen építkezik ebből az egyébként eléggé középszerű felhozatalból, de az van, hogy bohócliga szinten olyan minőségi fölényben vagyunk, hogy minden meccs csak rajtunk múlik, még az is, amelyiken az ellenfél egyébként önmagához képest még jól is játszik.
   
   Böde mellett érdemes még kiemelni Leandrot is, a válogatottban és a Fradiban egyaránt azon kevesek közé tartozik, aki nem csak ritkán hibázik, de a hosszú labdái, beadásai rendre jó helyre is mennek, ma például ezt kevesen mondhatták el magukról nálunk.

   
   
   

   A Dózsára úgy vertünk eddig 14 pontot, hogy nyolcból hatszor játszottak otthon, mi háromszor. Még játszanak a Vidi, MTK, Loki hármassal. Lehet, hogy nulla pontot szereznek.

   
   
   

   Gratula a fiúknak, én sem adtam volna sokat még azért sem, hogy kiegyenlítünk, nemhogy a győzelemért. Az egyenlítésnél már aláírtam voln az ikszet is.

   
   
   

   Több tanulság is volt a mérkőzés folyamán egy független fotellszurkoló számára:
   1:Ha ez a Böde aki jobbal-ballal-fejjel egyaránt veszélyes nem fog szerepet kapni a jövőben a válogatottban,az szakmai öngyilkosság lesz az aktuális szövkap számára (nekünk meg szívás).
   2:Kálmán bácsinak igaza volt, nálunk szerepet kaphat bármelyik afrikai labdarúgó aki leesik a fáról és egy egyenest tud a labdába rúgni.Hát ez a Dózsás szenegáli csodagyerek,azon kívül,hogy a fejéről pont jó szögben pattant a labda és a Fradi kicsit bealudt a pontrugásnál, olyan de olyan technikai és taktikai hiányosságokat árult el magáról, hogy az őrület.
   3:Tábor. El kellene a srácoknak is gondolkozni, hogy 8/8 ráadásul a szezon egyik ha nem a legfontosabb mérkőzését is behúzta az FTC nélkülük. Szóval el kellene végre gondolkozni, ha nélkülük is ilyen jól megy a Fradinak, talán kis önvizsgálat nem ártana a nagy mellény viselésekor. Én megértem a problémájukat, de azt is látni kell, hogy Európában új irányba tart a szurkolói kultúra.A balkánon,Kelet európában még tartja magát,de a trend az,hogy mindenhol szigorítás várható illetve van folyamatban. Ez nagyon keserű pirula vszeg nekem is nagyon szarul esne, de ezen Kubatov távozása sem fog változtatni, illetve-igaz ez nem vígasz- a többi klubnál is egy-két éven belül hasonló szigorítás várható.

   
   
   

   Már csak annyi. Seszták kurva jól szállt be. Valaki írta itt, hogy Dollt a bosnyák papa után Vign... is megszívatja. Hát nem, a csúnya cumi az volt, hogy képtelenek voltak váltani amikor 3 védőre álltunk át. Ráadásul akkor már nem kaptak levegőt sem.

   
   
   

   Gyakorlatilag minden poszton jobbak voltuk, talán Heris az egyetlen aki hozzánk is beférne. Ennek ellenére meleg volt a pite, 80 percig teljesen egyenrangú ellenfelek voltak.

   
   
   

   Ezt a taktikát amit játszatott csak tökéletes kondival lehet eredményesen lehozni. Na az viszont nincs a Dózsának. Időzített bombán ültek és pechjükre nem elégedettünk meg az 1 ponttal. Csatáruk továbbra sincs, labdával a négerük rosszabb mint Ojo volt. Egyedül Heris és talán Kálnoki mondható használható játékosnak.

   
   
   

   Tükörsima meccs volt, több helyzetünk volt, szinte végig domináltunk úgy, hogy magunkhoz képest még szürkén is játszottunk. Kicsit későn rúgtuk a gólokat, ennyi történt. Az viszont látszott, hogy ha időben meglesz az 1-1, akkor meglesz a második is. Ez most egy ilyen szezon, minden stimmel (mármint itthon persze). Ahogy nézem, a 12. fordulóig esetleg Felcsúton izzadhatunk kicsit jobban, de elvileg begyűjthető a 36 pont, úgyhogy ki már nem esünk. És mi lenne itt, ha még tömeg is állna a csapat mögött, és lenne igazi szurkolás.

   
   Hajrá Fradi - Drukkerkocsma
   http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=32300&na_step=30&t=9018131&na_order=
    
2. 
   admin heimo

   # 2

   2016.04.19, 19:32 (szerk.: 2016.04.19, 19:59)

   Tényleg a szerencse faktor döntött a derbyn?
   
   Mr. Boo
   Szám szerint
   2015. szeptember 14
   
   Statisztika. Komoly szó, talán túl komoly is. Futballstatisztika. Hajjaj, gyerekkori emlékeim szerint, vagy foci, vagy matek, de rendre a foci nyert a sulival szemben... A számok várhatnak, de a srácok a téren, vagy az edzőm, a csapattársak nem!
   
   Ahogy később a szurkolók sem várhattak, amikor a legkisebb faluban, vagy éppen egy korosztályos derbin léptünk pályára. Aztán kiderült, hogy a statisztikához nem kell erőnlét, istenadta tehetség, na meg (ha már nem kaptam meg az aranylabdát...) valamiből meg kellett élni. Elő a matekkönyvvel! Így alakult. A rosszban a jó, hogy ezért már nem kell sokat várni a szurkolónak, a meccsek után a statisztika szemüvegén keresztül is megmutatjuk a mérkőzéseket!
   
   Hogy nem a számok, az adatok miatt megyünk ki a stadionba? Igen, a pontosan így van, a számok nem mutatják meg a játék szépségét, a légkört, a semmihez nem hasonlítható érzést, ami a stadionban hatalmába keríti a szurkolót, és játékost egyaránt. De talán válaszokat ad egy pár "miért"-re, segít, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is, értsük, hogy mit látunk, mi miért történik. Elsőként azonnal a mély víz; a derbi statisztikai adatait vettük górcső alá.
   
   Vignjevic: „ …a döntetlen reális eredmény lett volna, de mint korábban is említettem, néha a szerencsére is szükség van.”
   
   Doll: "Szerencsém volt, az Újpest is pontot érdemelt."
   
   A döntetlent tehát reális eredménynek tartotta volna mindkét edző, de ezúttal a szerencse döntött – sajnos nem a javunkra… A statisztika nem hisz a szerencsében, csak unokatestvérét, a valószínűséget képes kezelni – de erről majd később. Nos, nézzük meg, hogy a számok mit mondanak! És nézzük meg, hogy a vereségre adnak magyarázatot, vagy azt bizonyítják, hogy semmit nem ér a fölény a mezőnyben, hiszen a focit gólra játsszák.
   
   A csapatstatisztika adatai közül először a labdabirtoklást nézzük meg; ebben a „műsorszámban” 44-56 arányban alulmaradtunk. Sajnos félidőkre bontva nincsenek adatok, de feltehető, hogy az első játékrészben kiegyenlített, vagy még inkább ÚJPEST fölény volt, a második játékrész azonban gyökeresen mást hozott…
   
   A labda 50 percet volt játékban, ami a hazai mezőnyben átlagos, a játék folytonossága tehát a nagy átlagot jelentette. Erről azt gondolom, hogy – mivel a labdabirtoklásban nem volt drámai a különbség – a két csapat jól felkészült egymásból, a két taktika jól kioltotta egymást.
   
   A lövések területén már kicsit nagyobb a különbség, míg az ÚJPEST 11-szer lőtt a kapu irányába, az ellenfélnek csak 9 próbálkozása volt. Igen ám, de mégis az ellenfél talált többször kaput! Itt 3-2 arányban vesztettünk, és ha a lövések pontosságát százalékban nézzük, akkor még nagyobb a különbség; 18% szemben a 33%-al. Látható tehát, hogy a kapuig képesek vagyunk eljutni, de a befejezések vagy esetlegesek, vagy nem egészen kidolgozott helyzetből születtek. Ez utóbbira utalhat, hogy míg mi 6 lövést (több mint 50%!) a büntető területen kívülről eresztettünk el, az ellen három esetben (33%) tüzelt hasonló távolságból. A számok tehát alátámasztják azt az általános vélekedést, miszerint elől nem vagyunk hatékonyak, a kapu előtt nincs meg a megfelelő minőség.
   
   A szögletek száma elég kevés (3 illetve 4), ami azt mutatja, hogy a szélsőjáték egyik oldalon sem volt acélos, legalábbis mennyiségben nem lehetett sok elfutás a szélen (jellemzően ezekben a szituációkban alakul ki a szögletrúgások többsége). Az adat sokat nem mond…
   
   Sokkal beszédesebb viszont a szabálytalanságok száma! Itt jelentős ÚJPEST fölényt látunk, 23 áll szemben 11 megítélt (!) fault-al! Elsőre úgy tűnhet, hogy csapatunk nem éppen a sportszerűség mintaképe… Na de nézzük csak a lapok számát! Itt 4-2-re az ellenfél „vezet”, ami elég komolyan árnyalja a képet, két tényre irányítja a figyelmet; az ellenfél durvább szabálytalanságokkal élt, és a bíráskodás nem volt következetes! Ez bizony a legjobbnak vélt hazai játékvezetőtől elég gyenge teljesítmény.
   
   A pontos passzok száma meglepett, ugyanis ez a paraméter rendre az ÚJPEST előnyét hozza meccsről meccsre. Nem is a passzok számában mutatkozó különbség (276-437) mellbevágó, hanem hogy míg csapatunk átlag 4,7 másodpercenként, addig az ellenfél 3,9 másodpercenként hajtott végre egy-egy sikeres passzt. Ez jelentős különbség, ugyanis a labdajáratásban több mint 22%-al lassabbak voltunk! Ez azt mutatja, hogy a játék ritmusa nem volt meg, illetve jelentősen lassabban építkeztünk, vagy éppen csak oldalpasszokkal operáltunk…
   
   Nyert párharcok: az a „versenyszám” amiben sajnos korábban gyengék vagyunk. Már tavasszal sem ez volt erősség, ezért vártam a javulást, és ősszel az első öt mérkőzésből négy esetben több párharcot vívtunk meg sikeresen, mint ellenfeleink. Az utóbbi három fordulóban aztán történt valami; mindhárom meccsen gyengébben teljesítettük ezt a mutatót, a hétvégén pedig 101-119 arányban maradtunk alul.
   
   Ezen a ponton kell visszautalnom a szerencse kérdésére, amit számokkal nem tudunk leírni. Azonban valószínűségi alapon mégiscsak kapunk némi magyarázatot arra, hogy miért is alakult így! Az első öt mérkőzésen rendre Suljic volt a legtöbb párharcot nyerő játékosunk (20 feletti számokkal!), míg az utóbbi három mérkőzésen védőink (Kálnoki Kis, Heris, Nagy G. – 20 alatti számokkal). Egyrészt védőink párharcaikat értelemszerűen védekező pozícióban nyerik, míg Suljic posztjánál fogva a többségében támadások során nyerte párharcait.
   
   A fentiekkel nem érvelek Suljic mellett (ellene meg végképp nem), de a számok azt mutatják, hogy a párharcok, valamint a labdabirtoklás, illetve a nyert pontok száma igenis összefügg. Igaz ez legalábbis egyazon csapat, hasonló stratégiával lejátszott mérkőzéseire. Azt nem állíthatjuk, hogy az utóbbi két vereség Suljic hiányával magyarázható, mert ennél a foci sokkal összetettebb játék, de minden esetre negatívan hatott a támadó elvesztése (eladása).
   
   De ez már lassan történelem, sokkal fontosabb, hogy a mai keret mit tud, milyen számokat látunk egyéni szinten.
   
   Kezdjük azonnal a kapura lövésekkel! Ebben Diagne egyértelműen vezet a maga négy próbálkozásával, míg mögötte kissé meglepő módon Herist találjuk. Egynél többször még Balogh Bubu próbálkozott. Diagne tehát egyértelműen ellátja a középcsatár feladatát, bár meg kell jegyezni, hogy a négy próbálkozásából csak egy talált kaput, igaz, az gól is lett. Hiányolom viszont a középpályáról Hazard-t, Sankovic-ot, Nagy éppen Nagy G.-t! Andric talán még nem volt igazán ereje teljében, ezért nem lőtt kapura, lecserélését valószínűleg ez indokolta.
   
   A szabálytalanságok terén Sankovic a listavezető – ráadásul ez igaz az általa, valamint az ellene elkövetett szabálytalanságokra is. Szűrőként benne van a sűrűjében, sok kontaktja van, labdával emberrel egyaránt. Csak érdekesség, hogy a csereként beálló Radó ellen követtük el az egyik legtöbb szabálytalanságot, ennek eredményeképpen pedig mankózva hagyta el a stadiont. Nem csak Isten nem ver bottal…
   
   A pontos passzoknál Sanko ismét vezet, ráadásul az összes passzai 82,2%-a volt sikeres, ahogy Mohl-nak is, míg Lita csak kicsivel marad el mögöttük. Gyanítom, hogy Heris csak azért nincs a listában, mert elől már több esetben volt pontatlan. Jó hír tehát, hogy védőink kevés labdát passzolnak el! Azt persze nem mutatja meg a statisztika (legalábbis ebben a mélységében), hogy ezek a passzok mennyire voltak hasznosak, de a megszerzett labdák hasznosítása elsősorban nem az ő feladatuk. Sajnos a középpályán nem ennyire jó a helyzet, Bubu ezúttal kevésbé volt megbízható, passzai csak 69,3%-ban voltak sikeresek. A jó hír, hogy azért ő többet tud, és ezt lesz is lehetősége bizonyítani még sokszor!
   
   A nyert párharcok igazolják, hogy Heris az egyik legjobb védőnk, a védekezésben pedig Bubu megmutatja, hogy kulcsjátékos, ahogy Sanko is! Utóbbi ugye a szabálytalanságok adatai, a passzok száma, pontossága mellett tehát a párharcokban is erős; egyértelműen kulcsjátékos – még akkor is, ha játéka nem látványos! Jó hír, hogy Diagne-nak is jó számai vannak a párharcokban; ezzel is mutatja, hogy ott a helye, van benne lehetőség!
   
   Összesítésben Diagne, Heris, Balogh, Sankovic a sorrend. Öröm, hogy az előző négy játékos 200 pont felett teljesített, de mögöttük – a korábbiaktól eltérően - nincs nagy szakadék, csak hárman teljesítettek 180 pont alatt. Ketten nem játszottak végig, ez lehet a magyarázat (egy része!). Sajnos Mohl szintén ebben a csoportban van, ami – a számok alapján! – hátul nagy kockázatot jelent. Meg kell említeni, hogy az ellenfél adatai jelentős fölényt mutatnak; 10 játékosuk jutott 200 pont fölé, a legrosszabb teljesítmény is 185 pont volt, sokkal kisebb a szórás, mint a mi hétvégén játszó keretünk esetében.
   
   
   Szám szerint tehát;
   
   1. A kissé kevesebbet birtokolt labdával többször értünk az ellenfél kapuja elé, de a több lövés pontatlanabb volt, ami aztán gólokban is megmutatkozott.
   
   2. A bíráskodás nem volt következetes (a látottak alapján inkább tendenciózusnak nevezném, de a számok csak a következetlenség tényét mutatják).
   
   3. A labda birtokában lassan építgettünk támadásainkat, sok oldalpassz volt, kevesebb kulcspassz lehetett (a statisztikai adatok nem tartalmazták sajnos).
   
   4. A párharcokban a korábbiaknál kisebb hatékonyságot mutattunk. Bár itt csalókák kissé a számok, a 2. pontban említettek miatt, tény, hogy az egy-egy elleni szituációkban nem hoztuk az elvárt szintet.
   
   5. Védelmünk stabil a Heris – Lita – Kálonki Kis – Mohl felállásban, de a balhátvéd pozíció még nem teljesen megoldott.
   
   6. Diagne erősítést jelent, de ezúttal a középpályáról, és a széleken nem kapott elég támogatást (mentségére legyen mondva a társaknak, hogy védekezésben kimagaslóan teljesítettek!)
   
   
   Ja, és mire is jutottam a két edző véleménye kapcsán? Hát arra, hogy szám szerint az ellenfél egyénileg, az ÚJPEST pedig csapatként volt jobb. A mesterek tehát pontosan látták azt, amit mi csak most, a számok ismeretében tudunk valamelyest értelmezni.
   
   
   Ami pedig a számokon túl van; a hétvégi mérkőzés hangulata, a buzdítás, az ultrák koreója mind-mind derbihez méltó volt (ilyenkor nem illik számon kérni a tánc- és illemórákat!), és - teljesen szubjektív véleményem szerint - a csapat is harcosan lépett fel, győzelemre tört, a srácok hajtottak, kiadták magukból a pillanatnyilag bennük rejlő maximumot!

   
   ujpest1885.hu
   
   
    
3. 
   admin heimo

   # 1

   2016.04.09, 06:54

   http://issuu.com/ujpestfc/docs/ufc-ferencvaros_ny/1?e=0/32757052