Újpesti Dózsa SC - Ferencvárosi TC 0 : 3
NBI 1967, 7. forduló
NB I 1967: összes
mérkőzés
ground :
Budapest, XIV. ker., Népstadion
referee :
Marschall Ferdinand
attendance:
- Népsport: 70.000
- Képes Sport: 76.000
-
0 - 1 5' Rákosi Gyula 0 - 2 22' Szőke István 0 - 3 75' Albert Flórián
Újpesti Dózsa SC | Ferencvárosi TC |
---|---|
coach: Baróti Lajos |
coach: Lakat Károly |
match history
- 2025.04.05 Ferencvárosi TC - Újpest FC -
- 2024.11.30 Újpest FC - Ferencvárosi TC -
- 2024.08.17 Ferencvárosi TC - Újpest FC 1-0
- 2024.05.19 Ferencvárosi TC - Újpest FC 2-0
- 2024.02.25 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-5
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
comments
Utána Zoli disszidált, Flóri lábát törte. Vége lett a csodának sajnos.
10-11 mèter lehett az.
De a lényeg, hogy gól.
Egyébként a csatolt videó bal sarkában, ott a kis "Tavasz" tv ikonja, ami arra utal, hogy televíziós archívumból lett összevágva, azaz ezt valamikor a tv leadta.
https://ulloi129.hu/2020/04/16/ma-van-a-legendas-67-es-fradi-dozsa-30-evforduloja/
Népszabadság, 1967. április 16.
Népstadion, 70 000 néző. Vezette: Marschall (osztrák).
Gólszerzők: Rákosi, Szőke, Albert.
Igazi rangadó volt!
A győztes Ferencváros taktikájával meglepte az Ú. Dózsát
Igazi közönségsiker — mindenekelőtt ezt lehet mondani a Ferencváros és az Újpesti Dózsa rangadójáról, amely ragyogó 90 perc után a zöld-fehérek 3:0 (2:0) arányú győzelmével végződött. Már a mérkőzés előtt is szinte minden klappolt, hiszen hetek óta ez a két csapat játszott a legjobb formában, a bajnoki táblázaton az első két helyet foglalta el, kitűnően kedvezett tehát az időpont és az időjárás is ahhoz, hogy valóban nagy összecsapásnak lehessünk tanúi. S ami a legfontosabb, a két csapat élt is a lehetőséggel, s olyan küzdelmet produkált, amelyhez még a vesztes csapat szurkolói is csak gratulálhattak.
Mindkét együttes nagyon készült erre a találkozóra és a prognózisok kiegyensúlyozott küzdelmet vártak. Mindenki arra alapított, hogy mind a Ferencvárosban, mind az Újpesti Dózsában a csatárok egyformán veszélyesek, míg a védelmek itt is, ott is gyakran felmondják a szolgálatot, zavarba lehet hozni őket. Ilyenformán csak az hozhatott döntést, hogy melyik csapat alkalmaz ügyesebb taktikát, hogyan „sakkozik” játékosaival. Ezt a taktikai párbajt a Ferencváros nyerte meg, főként azzal, hogy Albertet mélyen hátravonta, elöl pedig Varga két védőjátékosnak is állandó fejtörést okozott. A játék alakulásában szerepet játszhatott a Ferencvárosnak már az 5. percben elért gyors gólja, amely azután még csak nagyobb lendületet adott, az Újpesti Dózsát pedig megzavarta. A 22. percben Szőke góljával 2:0-ra alakult az eredmény és ekkor már nagyon is nyilvánvalóvá vált, hogy teljessé válik a Ferencváros sikere, mint ahogy ez Albert remek góljával így is történt.
A Ferencváros még az imponáló 3:0 arányú győzelmet is teljesen megérdemelte, mert ezen a szép, áprilisi vasárnap délutánon ritkán látott magas színvonalú teljesítményt nyújtott. Az együttesnek majd minden egyes játékosa jelesre vizsgázott, de különösen élményszerű játékkal ajándékozták meg a közönséget a csatárok. Albert újra karmesterként dirigált, Varga a technika magasiskoláját mutatta be, Rákosi most is perpetuum mobile volt, s a hétről hétre fejlődő fiatal Szőkében a régi szurkolók már-már a hajdani Kohut-féle szélső típust vélik felfedezni.
Nem csekély része van az Újpesti Dózsának is abban, hogy ez a rangadó ilyen kitűnő játékot hozott. Sokan talán többet vártak a lila-fehérektől, de ha csapatuk mégis alulmaradt, teljesítménye olyan értékű volt, amellyel százszázalékos erőbedobásra, nem mindennapi nagy játékra késztette ellenfelét. Igaz, az Újpesti Dózsa pályaválasztóként, a Megyeri úton nagyobb sikerrel vehette volna fel a küzdelmet, hiszen a Népstadionban lélektani hátránya van, de olyan kitűnő csapatnak, mint a lila-fehér gárda, mindenütt meg kell tudni állnia a helyét. Annál is inkább, mert az utóbbi időben — Szarajevóban, Dunaújvárosban is — már bizonyította, hogy meg lehet szabadulni a „hazai komplexumtól”.
A négy fővárosi csapat nagy bemutatójának tehát csak az első fele sikerült, de a közönség így is nagyon elégedetten tért haza, a Ferencváros és az Újpesti Dózsa futballparádéjáról még nagyon sokáig lehet beszélni.
Népszabadság, 1967. április 18.
https://ulloi129.wordpress.com/2009/03/21/napi-kerdes-melyik-volt-a-legjobb-meccs-amit-valaha-lattal/#more-5702
via:
https://www.facebook.com/oldhungary/photos/a.1562965373922584.1073741828.1562951930590595/1574868819398906/?type=1&theater
Hiába mondom ezt persze annak, aki fiatal, és nem tudja, miről beszélek, ha azt mondom: a legszebb, legélvezetesebb meccs, amelyet valaha is láttam (szinte mindent megnéztem, ami nálunk elérhető volt, de akkoriban kijártam): Népstadion, 1967. ár. 16.: FTC-Újpest: 3-0. (Igazán nagyszerűen játszott az Újpest is...)
80000 néző, s vagy 15-20 ezer rekedt kint. Gl.: Rákosi, Szőke, Albert (17 méteres bombagól!)
Megvertek utána minket a rendőrök, ahogy az Újpest elleni nyertes meccseink után szokásuk volt...
Folyamatos, erőteljes buzdítás volt (ahogy akkoriban minden meccsen): igazán lelkesítő és félelmetes.
Igaz is: akkoriban nem a nyekergés volt a divat, hanem a nemzeti és igazán hatásos huj-huj-hajrá...
A labda is szögletes volt, persze. Két évvel korábban nyertünk VVK-t...
Semmi baj: jöjjetek, fiatalok!
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=37867931&t=9018131