hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2016.03.29, 15:39 (szerk.: 2016.05.18, 12:38)

   Az Újpesti Dózsában: Bánkuti nem. Dunai II. és Göröcs?
   
   A Megyeri úton a „konkurencia” egy órával később, 11 órakor vonult ki a pályára. A néhány összeverődött szurkoló árgus szemmel leste a játékoskijárót.
   
   - Ott a Göröcs – sóhajtott fel az egyik fiatal fiú.
   
   Tévedett. Az Juhász volt. Göröcs ugyan le akart vetkőzni, sőt, mi több, le is vetkőzött, de végül is a fürdőbe ment.
   
   - Nem kell erőltetni a dolgot. Erre a sérülésre a legjobb orvosság a pihenés – mondta Baróti Lajos mesteredző a csatárnak. – Inkább most pihenj, mint később hosszú hetekig harcképtelen légy…
   
   Ezzel a kérdés, rendezést nyert.
   Dunai Antal viszont szerelésbe öltözött, s ment ki futkározni. Néhány métert kényelmesebben lötyögött, majd bele-beleerősített.
   
   - Rosszabb, mint vártam – mondta Radnai doktornak. – Ha ugyanis nem lábujjhegyen futok, hanem ránehézkedem, szúró fájdalmat érzek.
   
   Abbahagyta, s ment az öltözőbe. A többiek – köztük Káposzta is – már javában dolgoztak. Labdás bemelegítés, majd ezt követően taktikai gyakorlatok különböző változatokban.
   Később visszajött Dunai Anti. A törött ujja fölé laticelt rakott, s most úgy próbálkozott futkározni.
   
   - Így már jobb – mondta.
   
   Bánkuti szomorúan üldögélt az öltözőben.
   
   - Remélem, egy hét múlva teljesen rendbe jövök – így a szimpatikus védő.
   
   Baróti mester szerint viszont jó, ha két hét múlva számolhat vele.
   
   - Úgy fest, három válogatottunk nélkül kell játszani vasárnap a Ferencváros ellen. De remélem, a fiatalokkal felfrissített gárda is képes lesz legyőzni a zöld fehéreket. Mint a Vasast annak idején.
   
   Így vélekedik Baróti mester, s az alábbi csapatot tervezi: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Noskó-Dunai III.,Zámbó-Juhász,Bene,Fazekas,Nagy L.,Tóth A.
   
   Göröcs vasárnap még próbarúgásokat végez, de csak ha teljesen egészséges, akkor játszik. Dunai II? Aligha.
   
   Az edzést Újpesten kétkapus játék zárta.
   
   
   1969. október 26.
   
   Újpesten: Újpesti Dózsa - Ferencváros
   
   A Megyeri úton a lila-fehérek nagy vetélytársukat, a Ferencvárost látják vendégül. A Dózsa szombati edzésén részt vett már Göröcs is, de még nem jött rendbe teljesen, s ezért nem játszik vasárnap. Dunai II. szintén nem tudja vállalni a szereplést a rangadón.
   
   - Nagy feladat előtt állnak fiataljaink, s most vizsgázhatnak lendületből, lelkesedésből! Voltunk már hasonló helyzetben, akkor megszolgálták a bizalmat a fiúk. Remélem, ezúttal is így lesz – mondta Farsang Endre, az Újpesti Dózsa szakosztályvezetője.
   
   Az Újpesti Dózsa három válogatottját kénytelen nélkülözni a rangadón, de Lakat dr.-nak is vannak gondjai. Kétségtelen, hogy a tartalékos Dózsa kevésbé ütőképes, ám a Göröcsék helyén szereplő fiatalok is ügyes, tehetséges játékosok, akikkel számolni kell az ellenfélnek. A Ferencváros nincs ugyan csúcsformában, ez azonban a zöld-fehéreknél sosem lehet kiindulási alap a tippelésnél. Ők is képesek bravúrokra. Szoros küzdelemre, s döntetlen körüli eredményre van kilátás. Tipp: X.
   
   NB I. Tartalékcsoport
   
   Újpesti Dózsa- Ferencváros 1:2 (1:1)
   Megyeri út, 16 ó., 20.000 néző, V.: Répási
   
   Ú. Dózsa: Borbély (Kenesei)-Komáromi,Horváth,Nagy F.-Hartyáni,Simon-Hegyi,Kellner,Kollár,Nyírő,Zielbauer (Nagy J.).
   FTC: Kerekes-Vépi,Varga,Megyeri,Vajda-Eipel,Tátrai-Zelenka,Turai,Papp T.,Soós (Szőke II.).
   
   Gólszerző: Kellner – Zelenka, Tátrai.
   
   Jó iramú, igazi hangulatkeltő mérkőzés volt ez az első csapatok játéka előtt.
   
   
   Pontot szerzett Újpesten az FTC
   
   Végig öldöklő volt az iram, a fiatalok alaposan kitettek magukért × Az Újpesti Dózsa többet támadott, de a Ferencvárosnak is voltak veszélyes helyzetei
   
   Újpesti Dózsa- Ferencváros 1:1 (1:1)
   Megyeri út, 18 ó., 25.000 néző, V:Kaposi (Vadas J.,Horváth L.)
   
   Ú. Dózsa: Szentmihályi-Káposzta,Solymosi,Noskó-Dunai III.,Fazekas,Zámbó-Juhász,Bene,Nagy L.,Tóth A.
   Edző: Baróti Lajos
   FTC: Géczi-Novák,Horváth,Páncsics,Megyesi,Bálint-Juhász,Szűcs-Szőke,Branikovits,Katona.
   Edző: Lakat Károly dr.
   
   Gólszerző: 0:1 Branikovits (14p.), 1:1 Bene (28p.)
   
   Szögletarány: 6:5 (2:5)
   
   A két csapat szurkolói, de vezetői sem hitték, hogy a bajnoki cím eldöntése szempontjából döntő fontosságú mérkőzésük előtt az lesz az érdekesség, hogy kinek lehet az öltözőben kiosztani a szerelést… Baróti Lajos kitartott eredeti álláspontja mellett: aki sérült, ne játsszék!
   
   - Rábeszélhettem volna egyik – másik fiút a játékra, de nem szabad erőltetni a dolgot – mondotta – az a lényeg, hogy mielőbb meggyógyuljanak, s a bajnoki hajrában, valamint a válogatott fontos mérkőzésein teljes értékű harcosok legyenek!
   
   A Ferencváros összeállításában Juhász és Szűcs nevét a csatárok közé írták be.
   
   - Ez van, nincs választási lehetőségünk… - tárta szét a kezét Lakat Károly dr. – Így kezdünk, aztán majd meglátjuk…
   
   Az Újpest kezdte a játékot, s meddő mezőnyjáték után – ők hagyták ki a mérkőzés első nagy helyzetét is. Bene nagyszerűen középre tálalt labdáját a nagy lendülettel érkező Fazekas négy méterről kapu mellé csavarta. Nem sokkal később Dunai III. hibázott: a tizenhatoson hosszan szöktette magát, s a várható lövésből gyengén kapu mellé gurítás lett.
   
   A 14. percben a Ferencváros nagy védelmi hibából megszerezte a vezetést. Solymosi a félpálya közelében lyukat rúgott, Juhász elfutott, előbb Szőkével játszott össze, aztán Branikovitsot hozta helyzetbe, s a fiatal csatár tizenhat méterről a bal sarokba vágta a labdát. 0:1.
   
   Solymosi erős szabadrúgása suhant el a bal alsó sarok mellett, majd Juhász távoli lövése nyomán kipattant a labda Géczi öléből.
   
   A 28. percben Bene egyenlített. Fazekas átadásával villámgyorsan kifordult Páncsics mellett, s tizenöt méterről védhetetlen gólt lőtt a bal alsó sarokba. 1:1.
   
   Élvezetes, gyors iramú volt a játék, mindkét csapatban alaposan kitettek magukért a fiatalok.
   Géczi önfeláldozó előrevetődéssel mentett Fazekas elől, aztán Juhász lőtt tizennégy méterről magasan Géczi kapuja fölé. A 34. percben remek zöld-fehér támadás alakult ki: Branikovits lefejelte a labdát a középre húzódott Katona elé, ő Szűcsöt szöktette, a fedezet már csak Szentmihályival állt szemben, de Solymosi villámgyors becsúszó szereléssel szögletre hárított. A félidő hajrája a Ferencvárosé volt. Katona, majd Branikovits lövését fogta az Újpesti Dózsa kapusa.
   
   Szünet után Novák szabadrúgását Szentmihályi kiütötte, Szűcs tizenöt méterről az üres kapura lőtt, de a kapus a 11-es pont táján nagyszerű reflexszel beleütött a labdába! A másik oldalon Géczi is csak kiütni tudta Tóth becsapódó labdáját, itt Páncsics szabadított fel. Továbbra is nagy harc folyt, de a csatársorok nem bírtak a szorosan védekező, szívós védőkkel.
   Az 59. percben Tóth közeli lövése már túljutott Géczin, a berobbanó Bene a füvön csúszva elérte a labdát, de csak a kapufára tudta tolni. Enyhe fölényben játszott a Dózsa. A 73. percben Nagy és Fazekas is húzogatott a kapu előterében, Bene végül lövéshez jutott volna, de Megyesi közbedobta magát. Szöglet után Tóth beadását Nagy tíz méterről a kapufára tolta. Az izgalmas játék magával ragadta a közönséget, igazi rangadó hangulatban küzdött a két csapat. A 81. percben Fazekas átadását Bene jó helyzetben kapta, de kisodródott balra és lövése nem találta el a kaput. Juhász tizenkét méterről küldött bombáját öklözte ki Géczi és a Dózsa támadott, amikor a játékvezető a rangadó végét jelezte.
   
   ××××
   
   Az Újpesti Dózsában Szentmihályi nem sok labdát kapott, de így is volt egy nagyon szép védése. Solymosi a gólt eredményező hibája után nagyon igyekezett, nem vállalkozott kockázatos megoldásokra – megállta a helyét. Káposzta és Noskó végig nagy harcban volt a fiatal szélsőkkel, néhányszor átjátszották őket. Zámbó volt csapatának legjobbja, jól cselezett, ügyesen fedezte a labdát és pontosan továbbította. Dunai III. az első félidőben, Fazekas a szünet után nyújtott többet. Benét nagyon fogták. Az egész pályán helyezkedve igyekezett labdához jutni, volt is néhány veszélyes megmozdulása, de a kapu előtt nem volt olyan határozott, mint ahogy megszoktuk tőle. Nagy L. a számára szokatlan helyen a várakozásnál többet nyújtott és kielégített Tóth A. is.
   
   Baróti Lajos: Nagy küzdelmet láttunk. A II. félidei játék alapján nyerni kellett volna. A Ferencváros egy kicsit keményen játszott.
   
   
   Robbanékony RANGADÓ
   
   Egy órával a mérkőzés előtt már húszezer néző a lelátón és virágos jókedv. A Honvéd délutáni veresége felvillanyozza a Dózsa és az FTC szurkolót egyaránt. Ahogy csökken a nagy vetélytárs esélye, úgy nő az övék…
   
   A két tábor számol és tervez, szaval és énekel, rigmusba szedve adja elő szíve legszebb vágyait.
   
   Aztán kezdődik a játék, hallatlanul izgalmas, változatos, gyors és – könyörtelen csata. Az ember tíz perc múlva úgy érzi, dinamitos hordó áll a pálya közepén, amely a következő szikrától robbanni fog. A játékosok nem kérnek és nem adnak kegyelmet: ütköznek, esnek, felpattannak és robognak tovább.
   
   A Fradi szurkolók torkából tör ki először a diadalittas kiáltás: Solymosi lyukat rúg, Juhász visszaszerzi a már elvesztett labdát, s Branikovits mehet… Viharos ellentámadások a másik oldalon, de a befejezésnél mindig „közbeszól” egy vetődő test vagy egy spárgázó láb. Akkor Bene kétségbeesett erővel megvágja a labdát a 16-oson. S a labda – mintha távvezérléssel dolgozna Bene – megkerüli a lábakat s villámként vágódik Géczi hálójába. Zászlóerdő, trombitaszó és a kereplők rekedt hangja ünnepli az egyenlítést. S az ünneplés közepette egy méltatlan közjáték: az FTC kapuja mögött ködgyertya robban, méregzöld füstje eltakarja a kaput s a játékosokat. A lassanként oszladozó ködben tovább folyik a küzdelem. Ahogy írják a nagy csaták méltatásában, nincs védő és nincs csatár, csak kétszer tíz mezőnyjátékos van, aki támad és védekezik, indít és befejez. „Egek, ha ez így megy tovább, a második félidőre nem marad ép játékos a pályán!” – szörnyülködik a szurkoló, a pályán azonban egyelőre nem „hal” meg senki. Sőt!
   
   Aztán jön a II. félidő. Úgy tűnik, a láb és a tüdő nem tudja tovább követni a szív parancsát. A küzdelem változatlanul kemény, de a játék ritmusa lassul, s itt-ott már lenn maradnak a földön a dancsolt, ellökött játékosok. A játékvezető azonban változatlanul határozott: büntet, s „felálljt” parancsol. Mire a játékos feláll, s bár kevesebb lendülettel, de a régi tűzzel fut tovább. A Dózsa többet támad, de nagyon érzi karmesterének, Göröcsnek, s gólzsákjának, Dunai II.-nek hiányát. Kimaradnak a legszebben kidolgozott, „már benn látott” helyzetek is. Helyzet van, de gól nincs a másik oldalon sem.
   
   Amikor a játékvezető hármat fütyül, felcsattan a vastaps. Nem dőlt el még végleg semmi sem, s a húszegynéhányezer néző mégis elégedett. Rangadóhoz méltó küzdelmet látott, s végeredményben – öt forduló még hátra van. Izgulhatnak tehát tovább…
   
   Csattogott a taps Újpesten a II. félidőben, Benét jutalmazták vele a hazai szurkolók. Nem valami parádés cselért, még csak nagy lövést sem zúdított kapura. Az történt, hogy az újpesti 16-osig rohant vissza a válogatott csatár és ott szerezte meg a labdát Katona elől, majd kitűnő átadással indította Káposztát a jobbszélen.

   
   Népsport, Képes Sport
   hmgy