hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2016.07.17, 07:12 (szerk.: 2016.07.17, 07:13)

   A forduló meglepetését a második mérkőzés hozta. A teljes csapattal — Faragóval a kapujában — kiálló Bp. Honvéd 5:4 (3:3) arányban vereséget szenvedett a Bp. Dózsától. A Honvéd vereségének oka elsősorban a megfiatalított Dózsa támadósorának játékában keresendő. A Győrvári— Kiss II. összetételű új jobbszárny ötletes és jó játékkal rukkolt ki, sok meleg helyzetet teremtett a Honvéd kapuja előtt. A befejezésnél pedig Szusza, a mezőny legjobb csatára — aki amellett, hogy nagyszerűen épített és helyzetbe hozta társait — jeleskedett. Háromszor vette be Faragó kapuját, régi hagy napjaira emlékeztetőén játszott. Mellette Virág is mindjobban csillogtatta a korszerű középcsatár erényeit: jól épített, rengeteget dolgozott és eredményes is volt, amit két gólja is bizonyít. Ez a sor lényegesen jobban játszott, mint a Honvéd azonos csapatrésze, amelyből csak időnként Kocsis és az első félidőben Machos nyújtott elfogadhatót. A Dózsa öt góljára a Honvéd Machos (2), Kocsis és Puskás révén válaszolt.
   
   A vereség oka másodsorban a Honvéd labdarúgóinak fáradságában keresendő. Ha egyforma feltételek mellett küzdöttek a labdáért, az esetek 90 százalékában a Dózsa játékosai kerültek ki győztesként. A fáradság, a formán kívüliség leginkább Bozsikon és Lóránton volt tapasztalható, akik a labdáért folyó küzdelemben, ember ember elleni játékban sokat szabálytalankodtak. A Dózsa játékosai lelkesedésből is jelesre vizsgáztak. Ezzel pótolták a második félidő 10. percében kiállított Tóth M. hiányát is.
   
   A vereség harmadik oka a helytelen taktikában keresendő. Az első félóra után ugyanis mindenki világosan látta, hogy a legveszélyesebb Dózsa-csatár Szusza, csak a Honvéd-védők nem. A mérkőzés legnagyobb részében Szusza körül 15—20 méteres körzetben senki sem tartózkodott. Hagyták nyugodtan építeni, kapura lőni. Bozsik ahelyett, hogy őrizte volna a Dózsa balösszekötőjét, a csatársor nyakára vitte a labdát és amikor a Dózsa támadott, a Honvéd kapuja előtt mindig emberelőnyben volt.

   
   
   Népszava, 1954. december 21.