UTE - Ferenczvárosi TC 0 : 0
Hadibajnokság, I. osztály 1918/1919, 13. forduló
Hadi, I. oszt. 1918/1919: összes
mérkőzés
helyszín :
Budapest, XIII. ker., Népszigeti pálya
játékvezető :
Vértes Imre
nézőszámok:
- nela: 5.500
- Sporthírlap: 6.000
UTE | Ferenczvárosi TC |
---|---|
vezetőedző: hiányzó adat beadása |
vezetőedző: hiányzó adat beadása |
meccstörténelem
- 2025.04.05 Ferencvárosi TC - Újpest FC -
- 2024.12.01 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-0
- 2024.08.17 Ferencvárosi TC - Újpest FC 1-0
- 2024.05.19 Ferencvárosi TC - Újpest FC 2-0
- 2024.02.25 Újpest FC - Ferencvárosi TC 0-5
Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!
új hozzászólás
Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!
hozzászólások
Pesti Napló, 1919. február 25.
Az Ujpesti TE-nek az őszi szezonban a bajnok MTK felett aratott 3:1 arányú győzelme a népszigeti csapatnak bizonyos félelmetes hírnevet szerzett. A FTC mindenre elkészülve, legjobb csapatával állt ki a mérkőzésre, amely csak annyiban szolgált meglepetéssel, hogy az UTE nem csak egyenrangú ellenfele volt a zöld-fehéreknek, hanem agilis játékával a match jó részében dominálta a helyzetet. A mérkőzés különben a hátvédek - Vogl II. - Vogl III. (UTE), Payer - Wiener (FTC) - párviadala volt. Szebb hátvédjátékot évek óta nem láttunk. Csaknem teljesen hibátlan, klasszisjátékot produkáltak s kizárólagosan nekik köszönhető, hogy goal egyáltalában nem esett. Az egész match folyamán különben alig láttunk egy-egy egészséges csatárakciót, goalhelyzet is csak kevés adódott. Vértes Imre kitűnően bíráskodott.
Az Ujság, 1919. február 25.
A bajnokság eredményére nézve döntő jelentőségű mérkőzés hatalmas tömeget vonzott a Népszigeti pályára. A közönség nem is csalódott várakozásában, elejétől végig izgalmas, óriási tempóban lefolyt változatos és fair küzdelemnek volt tanúja. A csatársor munkája mindkét részen sok kívánni valót hagy hátra. Rendszertelen, kombinációt nélkülöző egyéni kísérletezéseket láttunk, amelyek a kiváló védelmek ellen nem juthattak eredményre. Az FTC csapatának a védelem volt a jobbik része. Szamosi néhány labdát biztosan védett. Payer és Wiener Sámson szakálla volt a védelemnek. Mindkét oszlop oly szilárdan állották ellent az UTE fürge csatársorainak és hatalmas felszabadító rúgásokkal adták vissza a labdát az ellenfél térfelébe. A halfsor még nincs teljesen formában. Blum volt a legjobb, de még mindig nem a régi. Medgyessy az utolsó negyedórában már nem bírta eléggé a tempót. Wilhelm a tőle megszokott formát játszotta ki. A csatársor új összeállításában nem vált be. A Nemes—Okos szárny éppen olyan gyöngén mozgott, mint Gansl és Tóth a baloldalon. Pataki csak a második félidőben produkált néhány szép áttörést. Az UTE csapatáról a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk s Kazárnak a kapuban alig volt dolga. Annál nagyobb munkát végzett Vogel II. és Vogel III., a két hátvéd. Kitűnő kapcsolásaik, pompás rugó technikájuk alig maradt mögötte az FTC hátvédek tudásának. A fedezetsor legjobb embere Baubach középfedezet volt. Hasznos segítőtársai voltak a jól helyezkedő Milosovics és az okosan játszó Király. A csatársorban Priboj és Schaller érdemel dicséretet.
FTC kezd, de mindjárt az UTE veszi át a támadást. Hullámzó, változatos játék folyik, amelyben az UTE van némi fölényben. A félidő vége felé az FTC is sűrűbben támad, de gólt elérni egyik csapat sem tud. A második félidőben mindkét csapat egyformán veszi ki részét a támadásból, a kitűnően dolgozó védelmek azonban mindkét részen rendkívül óvatosan játszanak. Tizenöt perccel a befejezés előtt kissé ellanyhul az iram, de az utolsó öt percet ismét öldöklő tempóban játsszák. Gólt rúgni azonban egyik csapatnak sem sikerül.
Sporthírlap, 1919. február 24.
Budapesti Hírlap, 1919. február 23.
— Az újpesti, meccs egyébként igen élvezetes és érdekes volt. Az UTE csatázósora lendületesebben és sűrűbben támadott, a FTC védelme azonban mindig a helyén volt. Derekasan dolgozott az UTE védelme is, munkája azonban könnyebb volt, mert az ismét új összeállításban (Nemes, Okos, Pataki, Gansl, Tóth) kísérletező FTC csatázósorban nem volt meg a kellő összhang.
Budapesti Hírlap, 1919. február 25.