magyarfutball.hu

Finnország - Magyarország 1 : 1 19:00

   
   
Tölts fel te is saját képeket! »
mérkőzés értékelése
Világbajnokság 1998, selejtező
717. hivatalos válogatott mérkőzés
helyszín : Helsinki, Olympiastadion
játékvezető : Heynemann Bernd (Németország)
nézőszámok:
  1. Focivilág: 31.617
  2. cantab.net: 31.670
  3. nso.hu: 32.000
  4. Futballévkönyv '98: 35.000

Ott voltál a mérkőzésen? Oszd meg benyomásaid, élményeid a meccsről!

 

új hozzászólás

Csak bejelentkezett felhasználók írhatnak hozzászólást!

hozzászólások

  1. avatar: ingersheim
     
  2. avatar: AMiUtunk
    2014.12.14, 16:30
    Az egész finn meccs 1997-ben úgy indult, hogy itt találkoztunk a régi pályának a sarkán... október elején... két kocsival tízen elindultunk... és a végén ott huszonketten voltunk magyarok, volt egy-két kinti egyetemista, ketten-hárman jöttek repülövel.


    Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=jGNklf_q8XY (1:07 perctöl)
    "Magyar-finn: fantasztikus meccs előtti hangulat" (2014) Nemzeti Sport Online-csatorna
     
  3. avatar: magyarfutball.hu
    2014.01.16, 17:02 (szerk.: 2018.09.06, 12:47)
    Helsinki, 1997. október 1., szerda (AFP, MTI) - Finnország labdarúgó-válogatottjának dán szövetségi kapitánya, Richard Möller Nielsen kihirdette keretét az október 11-i, Helsinkiben lejátszandó, Magyarország elleni világbajnoki selejtező mérkőzésre.

    A keret (zárójelben a játékos klubja):
    kapusok:
    Jussi Jaeaeskelaednen (VPS), Teuvo Modlanen (Preston)

    hátvédek:
    Sami Hyypiae (Willem Tilburg), Jukka Koskinen (Willem Tilburg), Toni Kuivasto (MyPa), Juha Redni (VPS), Kari Rissanen (FinnPa), Marko Tuomela (Jaro), Harri Yloenen (Haka)

    középpályások:
    Jonatan Johansson (Glasgow Rangers), Joonas Kolkka (Willem Tilburg), Jari Litmanen (Ajax Amsterdam), Sami Mahlio (MyPa), Kai Nyyssinen (Molenbeek)

    csatárok:
    Mika-Matti Paateladnen (Wolwerhampton), Antti Sumiala (Twente Enschede), Simo Valakari (Motherwell), Jari Vanhala (FinnPa)

    MTI
     
  4. avatar: magyarfutball.hu
    2014.01.16, 16:59 (szerk.: 2018.09.06, 12:57)
    Tata, 1997. október 8., szerda (MTI) - "Finnországban az elmúlt napokban havazott, a hőmérő higanyszála alig emelkedett fagypont fölé, a szél pedig erősen fújt." - ezt a rövid időjárásjelentést a Finn Távirati Iroda közölte az MTI-vel.

    Hogy miért is érdekes mindez? Mert Csank János, a magyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya vasárnap óta jószerivel csak szélcsendes, olykor 20 Celsius fokos melegben edzette a fontos világbajnoki-selejtező előtt álló játékosait. Ismert, az együttes szombaton Helsinkiben lép pályára, ahol a magyar csapatnak elegendő egy pontot szereznie, hogy kiharcolja a pótselejtezőt a jövő évi franciaországi vb-re.

    - Ezek szerint téli ruhát is pakolnunk kell - mondta Csank János, amikor az MTI munkatársa tudatta vele a finn állapotokat.

    - Azt tudtuk, hogy nem meleg égövbe utazunk. Az talán jó, hogy nem hidegből kell melegbe mennünk. Az erős szél nem kedvező, de valahogy majd túléljük.

    Eldöntötte már, kik utaznak Helsinkibe?
    - Tizennyolc fővel vágunk neki az útnak. Az már kedden véglegessé vált, hogy Urbán Flórián nem tarthat velünk. Hozzá csatlakozott Szűcs, Váczi és Hámori, tehát ők maradnak itthon.


    Mi szerepelt a szerdai programban?
    - Úgy éreztem, hogy kissé fáradt a társaság, így szerdán csak egy edzést tartottam. A délelőtt főleg a pihenésé volt. Videón több finn mérkőzést is megnéztünk.

    Helsinkibe érkezés után hogyan tovább?
    - Csütörtökön és péntek este lesz edzés, szombaton pedig már a vb-selejtező jön - nyilatkozta Csank János.

    mti
     
  5. avatar: fgymat
    2013.05.18, 07:29 (szerk.: 2018.09.06, 12:56)
    Labdarúgás - Búcsú a selejtezőktől

    Helsinki, 1997. október 11., szombat (MTI) - Amint Európa számos más színterén, úgy szombaton Helsinkiben is befejeződött az öreg kontinens labdarúgó világbajnoki selejtezőinek sorozata.

    A finn fővárosban a nyolcadik, utolsó kvalifikációs mérkőzésén volt érdekelt Magyarország futballválogatottja, amely a 3. csoportban azért küzdött, hogy legalább egy döntetlent kiharcoljon Finnország ellenében. Az egy pont (nem beszélve a háromról, azaz az idegenbéli diadalról) azt jelenthette, hogy Csank János szövetségi kapitány együttese e csoportban kiharcolja a második helyet. Azzal pedig a két rájátszásos mérkőzés esélyét, tudniillik a csoportmásodikok közül nyolc majd play-off szisztémában küzd tovább, s az innen továbblépő négy jut el a jövő évi franciaországi világbajnoki döntőbe.

    A szombati összecsapást a német Heynemann vezette az Olimpiai-stadionban. Abban a létesítményben, ahol 1978 őszén a magyar legénység első és egyetlen vereségét szenvedte el a finnektől a sportági históriában. Esőben és ötfokos melegben (vagy hidegben) rajtoltak a csapatok.

    Az első percben jobb oldali akció végén Egressy csaknem eredményes volt, közeli perdítése után Moilanen hárított. Az első negyedórában nem látszott elfogódottság a magyar együttesen, következésképpen Finnország nem élvezett fölényt. Litmanen náthája (vagy influenzája) miatt messze nem úgy irányított, ahogyan az Ajaxban, persze körülötte nem olyan klasszisok futballoztak, mint holland klubjában.

    A szakadó esőben a finnek azt mutatták be, amit előzetesen vártak tőlük: ívelgettek, nem sokat törődtek azzal, hogy látványra milyen a teljesítményük. A 19. percben baloldali vendégakció végén Egressyről pattant egy labda a jól figyelő Kovács elé, az újpesti támadó azonban hat méterről a jobb kapufa mellé gurított. Az első és mindjárt igencsak lényeges helyzet volt, dehát kimaradt.

    Ylönen távoli lövése volt a válasz, ami jó két méterrel ment el a bal kapufa mellett. Lőrincz mellett Halmai is ügyesen eljátszotta az utolsó ember szerepét, a két MTK FC-játékos fejjel-lábbal ügyesen rombolt, mi több, Halmai még fölfelé is "vállalkozott", egyszóval kiemelkedett társai közül. A 29. percben Sumiala elöl ügyesen szedte fel a labdát Sáfár.

    Egy perc múlva Paatelainen fejese messze elkerülte a kaput, mert körülötte négyen igyekeztek lezárni a teret; eredményesen. Ügyesen megválasztott "esőgumit" használt a magyar gárda, a robotoló finnek nem nagyon jutottak tiszta lövési esélyhez. Kovács vállalkozott a bal oldalon, szögletre szerelték (35. perc). Az újpesti támadó ezután a saját kapuja előtt szabadított fel szögletre.

    A 37. percben szabadrúgás-kombináció végén Egressy lapos lövését Moilanen vetődve fogta.

    Megnyugtató 45 percen esett túl Magyarország.

    A szünetben Csank János így vélekedett:
    - Valós a kép. Kár, hogy Kovács kihagyta azt a nagy esélyt, a mérkőzés óriási lehetőségét. Talán a középpályás sorunk jobban ügyelhetett volna arra, hogy a finnek ne juthassanak ívelgetési esélyhez.

    Irgalmatlanul esett továbbra is az eső a második félidőben. A 49. percben bal oldali beadás után Paatelainen négy méterről a jobb kapufa mellé továbbított. Sebők lőtt mellkasra, az erős bombát az angol Preston kapusa, Moilanen először kiejtette, de utánakapott a labdának. Az 54. percben Kovács mutatós csel után mellédurrantott. Egy perc múlva Reini baloldali beadás után úgy fejelt kapufára, hogy Sáfár ökle irányította a baloldali kapufára a labdát. Óriási bravúr

    Csank elővigyázatosat húzott, a biztonság jegyében levitte Kovácsot, behozta Illést (57. perc). A finnek rámenősebbek voltak annál, amit az első félidőben mutattak. Ennek legjobb jele: a gól. A 62. percben jobb oldali szöglet után Sumiala egy megcsúsztatott labdát egy méterről fejelt a magyar kapu jobb oldalába (1-0). A feladat innen adott volt: egyenlíteni. Erre nagyon szűk 30 perc kínálkozott.

    A 66. percben Sumiala lépett ki, de Sáfár bravúrral szögletre mentett. A sérült Nyilas helyett Horváth jött gyepre, amúgy jogos is volt a frissítés, hiszen Orosz egyedül maradt ékként. Próbálkozott ritmusváltással a magyar gárda, ám a finn védelem igazán kiválóan ellenőrzött minden manővert. A 77. percben Litmanen a baloldalon ugrott ki, éles lövését Sáfár remekül védte. Orosz előtt volt ismét esély, de Moilanen pompásan vetődött ki a kapu elé tolt labdára.

    A 84. percben Dombi a baloldalon húzott el, de beadására Moilanen remekül vetődött ki, mentett. Mracskó beadását húzta le a finnek kapusa, a győri középpályás jobban is irányíthatott volna.

    Dehát egyenlített a Sors

    A 92. percben két finn védő közreműködésével pattogott a labda a finnek "gólvidékén", a gólvonalról ugyan még kipattant, de Moilanen kapusról bepattant a labda (1-1).

    "Aranygól". Lehet tervezni tovább. Jön a rájátszás.

    Világbajnoki selejtező, európai 3. csoport, végeredmény:

    Finnország - Magyarország 1-1 (0-0)

    Helsinki, Olimpiai-stadion, 31 617 fizető néző, v: Heynemann (német)
    gólszerzők: Sumiala (62.), illetve Moilanen (öngól, 92.)
    sárga lap: Mahlio (64.), Paatelainen (91.)
    cserék: Koskinen helyett Rissanen (82.), Sumiala helyett Johansson (89.), illetve Kovács helyett Illés (57.), Nyilas helyett Horváth F. (68.), Egressy helyett Dombi (81.)

    A végén csattan az ostor
    Régi igazság ez. Amikor Norvégia ellen a hajrában, majd Svájc ellen szintén az utolsó percekben kapott ki idegenben Magyarország, sokan balsorsot emlegettek. Nos, szombat este itt a "jó tündér". Helsinkiben a 92. percben hozta vissza az esélyt a magyar futballválogatott azzal, hogy egy "elbambulást" követő finn találat után - a rendes játékidőn már túl - választ tudott megfogalmazni.

    Öngóllal ugyan, de kiegyenlített, és ezzel megszerezte az európai 3. csoportban a második helyet. Folytathatja a reménykedést, az utat, mert hétfőn kiderül, melyik csoportmásodikkal kell küzdenie tovább a franciaországi vb-döntőért.

    Tulajdonképpen a futball örökigazsága az, ami a finn fővárosban történt. Egyenlő erők küzdelmében ugye nem kedvező, ha a hazai csapat nyer... Az első 45 percben a magyar legénység tökéletes ura volt a történéseknek. Fordulás után elkerülhető góllal vezettek a finnek. Nagyon úgy festett, "vége a dalnak", de az akarat végül egyenlítést hozott. A két gárda minden tekintetben egyenlő volt ezen az estén, tehát más - noha a szerencse is besegített - eredmény nem is születhetett, mint döntetlen.

    A finnek "darálós" stílusa a második félidőben érvényesült, ívelgetéseik előtt egyszer kapitulált is a magyar védelem.

    A hazai csapatból tulajdonképpen a negatív hős Moilanen kapust kell kiemelni, mert több alkalommal is remekelt. Sumiala gyakorta adta fel a leckét Sáfárnak, Litmanen viszont szinte eltűnt társai sorában. A magyar gárdában Lőrincz és Halmai remekül védekezett, Sebők harciassága is tetszett. Kovács sokszor ott volt, ahol lennie kellett, de nem talált a kapuba. Az ilyesmi pedig rosszpont egy csatárnál. Általánosságban véve a nehéz talajon fizikai mutatók dolgában a magyarok fölvették a versenyt, különösebben kiemelkedő teljesítmény aligha jegyezhető fel, de a kollektíva tette a dolgát.

    Csank János a mérkőzés végén így fogalmazott:
    - Tulajdonképpen el sem hiszem, ami történt, de a jegyzőkönyvbe 1-1 kerül be, és ez a lényeg. A középpályás-munkában hibázgattunk, ezért ívelgethettek a finnek, ám ha a vége jó, akkor minden jó.

    3. csoport:

    Svájc - Azerbajdzsán 5-0 (3-0)
    Zürich, 4000 néző
    g: Türkyilmaz (13., 23., 69. - utóbbit 11-esből), Yakin (43.),
    Chapuisat (51.)

    A csoport végeredménye:

    1. Norvégia 8 6 2 - 21- 2 20 pont
    2. Magyarország 8 3 3 2 10- 8 12
    3. Finnország 8 3 2 3 11-12 11
    4. Svájc 8 3 1 4 11-12 10
    5. Azerbajdzsán 8 1 - 7 3-22 3

    A világbajnokságra Norvégia jutott ki, Magyarország pótselejtezőn érdekelt.

    forrás:
    MTI
     
  6. avatar: ingersheim
    2011.08.30, 21:50 (szerk.: 2018.09.06, 12:51)
    Mindössze 12 kapott gólon múlott, hogy a magyar foci nem támadt fel 1997 őszén. Ilyen közel Mexikó óta nem jártunk a megdicsőüléshez. Na de ne szaladjunk előre egy másik poszt témájához, hiszen előbb itt volt egy meccs, ami eszméletlen izgalmakat hozott. A franciaországi VB selejtezőiben óriási erőfeszítések árán magunk alá gyűrtük az erejéből kifogyó, mumus Svájcot, noha megverni persze nem bírtuk őket. A sors figyelmetlensége és ellenfeleink érthetetlen bukdácsolása folytán magunk sem értettük, hogy hogyan – Csank János szövetségi kapitány pedig még kevésbé –, de a második helyen találtuk magunkat a verhetetlen futballnagyhatalom Norvégia mögött.

    A finn-magyar meccset illetően hasonlóságok és különbségek is vannak a 13 évvel ezelőttihez képest. Hasonlóság a dátumon kívül, hogy akkor is egy velünk azonos súlyú finn csapat otthonába mentünk. A különbséget és a magyar foci lassú, ám biztos fejlődését jelzi, hogy akkor az 1 pontért odaadtuk volna Kovács László összes arcbarázdáját, ma viszont bevallottan a 3 pontért utazunk. Akkoriban úgy éreztük, hogyha túllépünk északi rokonainkon, már ott is vagyunk a későbbi F csoportban, hiszen a pótselejtező nem okozhat gondot a második helyre odaért kiváló csapatnak. A mai meccs azért ekkora téttel nem bír, bár mint később kiderült, a 13 évvel ezelőtti sem bírt.

    Az első érzelmi sokkhatás kedvéért idézzük most fel a 11 magyar gladiátort, akik a szitáló jeges esőt kavargató sarki szél birodalmában futottak ki a sárgás gyepre, hogy megfeleljenek a kihívásnak!
    Sáfár - Sebők V., Lőrincz, Keresztúri, Mracskó - Nyilas, Halmai, Lipcsei, Egressy - Kovács Z., Orosz.
    Legendás nevek, amelyek egy külön korszakot személyesítenek meg. Mindről pillanatok tömege ugrik be. Sáfár vetődésmentes védési technikája, az utolsó söprögetőmohikán Lőrincz higgadt védőmunkája, Mracskó bajsza, Nyilas „Abe” Elek, Lipcsei „fontos vagyok” és Kovács Zoli „nem hiszem el, hogy ez is mellément” arckifejezése. A cserék nem különben legendás alakok. Illés Béla, a Pesti-síkság Maradonája, a 90-es évek legnagyobb honi ütőkártyája, valamint C. Ronaldo példaképe, Dombi „Esőember” Tibi. Szintén csereként találkoztunk Horváth Ferenccel is, aki csupa emlékezetes gólokkal gazdagította a válogatott történelmét. Találatai többségét valami teljesen szokatlan pózban szerezte, bármilyen testhelyzetet képes volt felvenni, hogy a kétségbeesett védők között a vonalon túlra gyötörje a bogyót. Másik szuperképességét a finn-magyaron is megvillantotta, hiszen senki sem tudta az ellenfél öngólja után ilyen hitelesen gólszerzőként ünnepeltetni magát.

    Tudjuk, hogy már úgyis csak ez jár a fejetekben, úgyhogy elkezdünk közelíteni a 92. perc felé. A meccs amúgy az ilyen időben megszokott rém unalmas szenvedés volt, a megszokott ütőképtelen magyar támadójátékkal. A rendes játékidő lejárta után már kezdett halványulni a meccs előtti bizakodó hangulat. Már Csank kapitány bajsza is egyre mélyebbre konyult, ahogy lehúzták a belehulló hideg esőcseppek. A 92. perc végén olyan gólt hozott össze a finn védelem, amilyet mi már 20 éve próbálunk, de csak hasonlóakra tellett eddig. A szöglet után Halmai még mindent elkövetett, hogy kimaradjon a meccs legnagyobb magyar helyzete, de a megzavarodott finn játékos volt szíves a saját kapuja felé felszabadítani, ahol a hősiesen védekező Mahlio telibetalálta Moilanen kapus bal seggpartját, mi pedig nem hittünk a szemünknek. A fülünk pedig tele volt Faragó Ricsi amorf üvöltésével, de hát kit érdekelt! Üvöltöttünk mi is.

    Ezzel a páratlan futballsikerrel azóta is egyedülálló módon kivívtuk a pótselejtező jogát. Az a pótselejtező aztán az irapuatói főtt tészta emlékét is homályba borította. Egy korszak véget ért, az első korszak, amelyre már mi is emlékszünk. Elbúcsúztunk Mracskó Misitől, meg a hasonló arcoktól, akiktől kisgyermekként megtanultuk, hogy a labda gömbölyű, és ezentúl elöl sem Klausz ontotta már a gólokat. Jöttek a fiatalok, az új generáció, akik megváltják majd Puskásék örökségét.

    Én szerencsésnek nevezhetem magam, mert kinn voltam a stadionban. Életem első focimeccse volt és mindmáig a legemlékezetesebb.
    Emlékszem, ahogy a magyar drukkerek már oda sem figyeltek nagyon a szögletre, mert mindenki már azon tanácskozott, hogy jutnak vissza a szállodába meg hányan osztozkodnak a taxin, amikor valaki ordibál, hogy góóóól!
    Eszméletlen extázis lett ott, a finnek meg a meccs után (tőlük szokatlan módon) mutogattak meg dobálóztak.
    Mi sem tettük volna másképp.
    Egyébként teljesen megérdemelt lett volna egy 1:0-ás végeredmény. Nem volt jó meccs, de ők legalább csináltak valamit.
    -freddyD

    90es.blog.hu/2010/10/12/finnorszag_magyarorszag_vb_selejtezo
     
  7. avatar: magyarfutball.hu
     
  8. avatar: fgymat
    2009.05.24, 20:57 (szerk.: 2018.09.06, 12:50)
    Itthon legyőztük a finneket és most is "csak" egy döntetlent kellett elérni, hogy legalább még egy kísérlettet tehessünk a továbbjutásra. Ugyanis akkor lehetőségünk van pótselejtezőt játszani.

    Talán a játékosaink nem fogták fel azt, hogy mit jelenthet ez a találkozó. Az egész első félidő "rettegéssel" telt, hiszen bármikor gólt kaphattunk volna. Igaz, végülis sikerült megőrizni az oly fontos döntetlent, de a látottak alapján kétséges volt, hogy a továbbiakban is megtudjuk-e tartani az eredményt.
    A második félidő azt mutatta, hogy nem. Egy fejes a kapunkban ért földet. Próbálkoztunk persze, hogy visszaszerezzük a döntetlent, de ez egyre reménytelenebbnek látszott. Már a ráadás percei teltek, amikor egy szöglet után Mahlio rúgta ki a kapu előteréből a labdát. Pontosabban csak ki akarta rúgni, mert eltalálta Moilanen karját és onnan a labda bevágódott a finn kapuba.

    A finn csapat "berúgta" a magyar válogatottat a pótselejtezőbe, ahol majd a Jugoszláv válogatottal kell megküzdenünk.

    forrás:
    mafoci