hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2015.12.30, 22:10 (szerk.: 2017.03.11, 15:38)

   1961. április 23.
   
   Újpesti Dózsa- Vasas 0:0
   Megyeri út, 16.30 ó., 20.000 néző, Jv.: Fülöp (Hernádi,Biróczky)
   
   Ú.Dózsa:Török-Rajna,Várhidi,Sóvári-Szini,Káposzta-Nagy K.,Göröcs,Pataki,Kuharszki,Halápi. Edző: Fenyvesi László.
   Vasas:Szentmihályi-Kárpáti,Bundzsák,Sárosi-Bakos,Berendi-Mathesz,Kékesi,Machos,Farkas,Ihász. Edző: Illovszky Rudolf.
   
   Kiállítás: Sóvári (59p.).
   
   Szögletarány: 6:5 (4:1)
   
   Az Ú. Dózsa kezdett, de egymás után két jó Vasas támadás gördült: Machos lövését Török vetődve védte. A 4. percben jobb oldalon futott a lila-fehérek ellentámadása. Halápi kapta jó helyzetben a labdát, de elesett, Kárpáti szögletre mentett. Több gyors Dózsa támadás teremtett ezután nehéz helyzeteket a Vasas kapuja előtt. A Vasas is kísérletezett később, de a Dózsa rohamok határozottabbak voltak. A 12. percben Mathesz kicselezte a védőket, jó lövését Török vetődve ütötte ki. A 14. percben Ihász lövését fogta, majd egy ellentámadás során Halápi 14 méterre a kaputól jó helyzetben a labda mellé rúgott. Újabb pontos adogatás után Nagy került jó helyzetbe, de 14 méterről élesen mellé lőtt. A következő percben Pataki lövése ugyancsak kapu mellé jutott. Ezután nagy nyomás nehezedett a Vasas kapujára. Göröcs gurított a kapu elé, a labda Kárpáti lábáról Szentmihályi ölébe pattant. Az Ú. Dózsa fölénye állandósult, a Vasas ritkán kísérletezett ellentámadással. A 25. percben Kékesi lövése adott munkát Töröknek, a 27.-ben pedig Halápi nagy erejű lövése a kapu felső sarkáról pattant vissza. Később hanyatt vetődve lőtt a Dózsa balszélsője kapu mellé, majd Szini lövését kellett Szentmihályinak hárítania. A 30. percben Pataki tört előre, 17 méterről küldött lövése a jobb felső sarok mellett zúgott el. A 33. percben Kuharszki jobb felső sarokra lőtt labdáját védte Szentmihályi szögletre. Ezután újabb helyzetek adódtak, de az Ú. Dózsa belsői nem tudták kihasználni. A 35. percben a kiugró Machos elől Török szedte fel a labdát. A félidő hátralevő percei is a lila-fehérek fölénye jegyében zajlottak le.
   
   A II. félidő első szakaszában kiegyenlített játék folyt. A 48. percben Halápi nagy lövése a kapu felső sarkáról pattant ki, a játékvezető azonban tévesen szögletet ítélt. Az 50. percben jó Vasas támadásból Machos került lövőhelyzetbe, Török azonban szögletre mentett. Az 51. percben a szögletből beívelt veszélyes labdát pompásan fogta Török, majd Halápi lövése jutott kapu mellé, Szini próbálkozott: 25 méterről lőtt labdáját Szentmihályi védte. Ezt követőleg a játék irama fokozatosan lanyhult. Az 59. percben Kékesi elkapta az őt szerelő Sóvári karját, és visszarángatta. Fülöp játékvezető sípolt, Sóvári a sípjel után belerúgott az összekötőjébe. A játékvezető Sóvárit kiállította. A játék most már mindinkább ellaposodott, a játékvezető több téves ítélete keltett újabb feltűnést.
   A 67. percben Göröcs tálalt jó labdát Nagy elé, aki gyengén gurította Szentmihályi kezébe. Az ellenkező oldalon Farkas futott túl az alapvonalon kecsegtető helyzetben, majd Kuharszki szerezte meg a labdát néhány lépéssel a kapu előtt, erős lövése Szentmihályiba akadt, a kipattanó labdát Kárpáti nagy üggyel-bajjal rúgta vissza a mezőnybe. A 72. percben egy formás Vasas támadás befejezéseképpen Ihász lőtt az oldalhálóba. Az utolsó negyedórában a Dózsa teljesen lelassította a játékot, labdatartásra rendezkedtek be és különösebb esemény már nem is történt.
   
   A bajnoki cím szempontjából nagy jelentőségű rangadó játéka csak az I. félidőben volt kielégítő, akkor is az Ú. Dózsa jó csapatjátéka miatt. A Vasas kezdettől fogva területvédekezésre rendezkedett be, s ezzel a támadási terület jelentékeny részét átadta ellenfelének. A Dózsa sokmozgásos csatárjátékával - kitűnően játszó fedezetei állandó támogatásával – igen sok támadást vezetett. Nagy nyomás hárult a piros-kékek védelmére, amely sokszor csak nehézségek árán tudta megakadályozni az ellenfél csatárait a lövésben. A védelemre nehezedő nyomás csak a ritka Vasas ellentámadások során enyhült, azonban csak pillanatokra, mert a fedezetek szinte soha nem kísérték a támadósor előretöréseit, viszont a csatárok közül alig jött vissza valaki a hátsó alakzatok tehermentesítésére. A helyzetek alapján a lila-fehérek könnyen megszerezhették volna a vezetést. A II. félidőben az első negyedóra után erősen lanyhult az iram az I. félidőhöz képest, s amikor Sóvári kiállítása után a bajnokcsapat létszáma 10 főre csökkent, láthatólag a labda tartására törekedett, bár ebben a szakaszban is akadt néhány gólhelyzete.
   
   Az Ú. Dózsában Török kevés dolgát hibátlanul látta el. A hátvédhármas elejétől végig ura volt a helyzetnek. Mindhárman átlagon felüli teljesítményt nyújtottak, Rajna pedig a mezőny egyik kiemelkedő játékosa volt. A fedezetpár mind a védőfeladatok ellátásában, mind a támadásindításban kitűnőt nyújtott. Szini játékos pályafutása egyik legjobb és legszínesebb játékát mutatta be. Nagy néhányszor jól futott el, jól is adott be, de helyzeteit elhamarkodta. Feltűnést keltett Göröcs mozgékonysága, a játéktér csaknem minden területén feltűnt,, lövésekre azonban nem vállalkozott. Pataki hátravontan higgadtan épített, néhányszor jól tört előre és veszélyesen lőtt. Kuharszki közepes teljesítményt nyújtott. Halápi gyakran változtatta a helyét, s néhány alkalommal pompásan lőtt.
   
   
   Rangadó, az igazi
   
   Rangadó! Mit nevezzünk így, ha nem a bajnokság első és második helyezettjének drámai összecsapását? Hiszen ennek a mérkőzésnek – a nevéhez illően – tényleg el kell dönteni, hogy a két legjobb csapatunk közül melyik viseli jogosan a legeslegjobb rangját. A szurkológárda ezért felfokozott igénnyel jön ki erre a mérkőzésre. De a rangot adó eseményen kívül még sok mindenre kíváncsi. Választ vár olyan kérdésekre is, hogy milyen színvonalon játszanak vezető csapataink? Méltóak-e arra, hogy ők képviseljék élvonalunkat? Milyen formában vannak a válogatott keretek tagjai? Elsősorban azonban gyönyörködni szeretne. Élvezni kívánja a labdarúgás szépségeit, a sokszínű játék szellemességét, a küzdelem izgalmait. Hol várja mindezt, ha nem a rangadón?
   
   Az Újpesti Dózsa- Bp. Vasas mérkőzés után a fenti kérdésekre alig lehetett feleletet adni! A 0:0-ás eredmény semmit sem mond, de a mutatott játék alapján a Dózsa vezető helye jogosnak látszik. Lényegesen jobb volt ellenfelénél, s a Vasas ezúttal nem a teljesítményének, inkább Fortuna istennővel való jó kapcsolatának köszönhette a megmentett egy pontját.
   
   A mérkőzés színvonala a nagy iram ellenére közepes volt. Azt vártuk, hogy legjobbjaink lényegesen többet nyújtanak a rangadón. Csalódtunk! Még a bajnoki táblázat hátsó felében levő csapatainktól is többet várunk. Különösen a támadásszövéssel volt sok baj még a mérkőzés nagy részét végig támadó Dózsánál is. A Vasas támadósoráról nem is beszélve, hiszen amíg emberelőnyhöz nem jutottak, képtelenek voltak egy épkézláb támadást összehozni. Igaz, hogy Machos lomha mozgásával úgy hatott, mintha még nem heverte volna ki sérülését. De mi volt a többiekkel? Kékesi egy-két egyéni kísérlete ért valamit. Berendi sokat szabálytalankodott. A hátvédek közül is csak Kárpáti játszott igazán jól.
   
   A Dózsában volt egy pár jó teljesítmény. Elsősorban Szini nagyvonalú játékára érdemes felfigyelni. Nagyszerű szerelései után kitűnő támadásokat indított, tisztán és okosan játszott, ő volt a mezőny legjobbja. A csatársorban Kuharszki dolgozott a legtöbbet, s egyben ő volt a legveszélyesebb is. Csak a balszerencse akadályozta meg a Dózsa győzelmét és az, hogy a csatárok gyakran nem értették meg egymást. A védelemre ezúttal nem hárult nehéz feladat. Könnyen háríthatták a Vasas gyenge támadásait.
   
   Volt egy csúnya jelenet is, amelyből kifolyólag Sóvári a kiállítás sorsára jutott. Kékesi judofogással (mezét rángatva) akarta visszatartani az előretörő Sóvárit, mire Sóvári beleélte magát a rögtönzött cselgáncs mérkőzésbe, amelynek a szigorú bírói ítélet vetett véget. Fülöp játékvezető különben igyekezett kezében tartani a mérkőzést. Talán egy kicsit túl sokat is fütyült. Jobb lett volna, ha a mérkőzés elejjén inkább erélyesen figyelmeztetett volna egy-két játékost. Ez a mérkőzés színvonalának is használt volna.
   
   Mindent egybevetve tehát nem láttunk derby színvonalat. A mérkőzés izgalmas volt, de nem szép. Vezető csapataink elavult felfogásban játszottak.
   
   
   A tavasz legszínvonalasabb fordulója
   
   Az Újpesti Dózsa dicsérete
   
   A bajnokcsapat a rangadó nagy részében jelentős mezőnyfölényben volt, mégis érintetlen maradt Szentmihályi hálója.
   Aki csak ezt a tényt veszi számításba, könnyen helytelen következtetéseket vonhat le a lila-fehérek teljesítményéből.
   Aki viszont tanúja volt a bajnoki címért harcoló két együttes döntő fontosságú találkozójának, minden túlzás nélkül megállapíthatja, hogy az Újpesti Dózsa ezen a mérkőzésen nyújtotta az egész bajnoki évnek talán legjobb teljesítményét, amelynek azonban valóban szépséghibája volt a gól, vagy a gólok elmaradása…
   Az utóbbi hetekben, ha nem is az egész együttesben, de néhány játékos mozgásában mintha erőnléti zavarokat lehetett volna felfedezni. Nos, a rangadót olyan együttes játszotta, amely duzzadt az erőtől, a játékosok a hátsó alakzatokban csakúgy, mint a támadósorban ruganyosak voltak, játékkedvben, gyorsaságban, lendületben jóval az ugyancsak jól felkészített Vasas fölé nőttek.
   Az Újpesti Dózsa csapatrészei között talán egyetlen mérkőzésen sem volt olyan harmonikus, olyan szervezett az együttműködés, mint vasárnap a Megyeri úton.
   Olyan mérkőzésen, amikor a csapat fölényben játszik, s amikor ennek ellenére sem akar megszületni a levegőben lógó gól, gyakran előfordul, hogy könnyelműködésre ragadtatják magukat a védők, fölöslegesen otthagyják helyüket. A lila-fehérek nagy taktikai fegyelmezettségről tettek tanúbizonyságot azzal, hogy soha nem feledkeztek meg a biztonságról.
   A csapat javult játékfelfogására vall, hogy tagjai a játéktér egész területén játszottak. Annak ellenére, hogy a támadósor kulcsemberei az összekötők, mégsem erőltették a belső játékot, hanem igyekeztek állandóan széthúzni a mezőnyt, jól foglalkoztatták a szélsőket, akik ugyancsak hasznosan vették ki a részüket az összjátékból. Ha nem is számolhatunk be arról, hogy Göröcs formája tetőpontjára lendült – nem lőtt, s akadtak pontatlan leadásai is –, mégis ki kell emelnünk játékát. Egy új Göröcs kibontakozásának jeleit láttuk: talán ő játszotta be a legnagyobb területet, küzdött, fáradhatatlan volt. Ha játékában ez a játékfelfogás egy tudatos új szakasz kezdete, számíthatunk arra, hogy amikor legjobb formáját újra eléri, ebben az új felfogásban szélesebb skálájú lesz a játéka, klasszisa tovább emelkedik.
   
   Elmaradtak a gólok… A helyzetek megvoltak, sőt pompás lövésekben sem volt hiány. De néhányszor Szentmihályi lépett közbe, két olyan bomba pedig a felső sarokról pattant le, amit aligha lehetett volna hárítani.
   
   És elmaradhatott volna Sóvári csúnya szabálysértése. Erre igazán semmi szükség nem volt, nem illett bele a bajnokcsapat kiváló teljesítményébe.
   
   Végezetül hadd mondjuk el: nem volt szép az utolsó percek labdatartásos cicázása sem, amely nem volt méltó a játékhoz. Az sincs egyébként kizárva, hogy a győztes gól talán éppen ezekben a percekben eshetett volna. Mi emlékszünk arra a bizonyos mérkőzésre, amikor Sóvári éppen az utolsó pillanatban szerezte meg a kiegyenlítő gólt…
   
   Igaz, Sóvári ekkor már rég nem volt a pályán s bizony, ha figyelembe vesszük, hogy a lila-fehérek újabb bajnoki győzelme talán a éppen a Vasasoktól szerzett 1 ponton múlik majd, meg is értjük, hogy a bizonytalan győzelem helyett inkább az 1 pontot tartották fontosabbnak.

   
   
   Népsport, Képes Sport
   
   hmgy