hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 4

   2016.04.24, 17:35 (szerk.: 2016.04.24, 17:36)

   Forrponton hevül az ezévi KK-döntő, mert elérkezett a díjmérkőzéssorozat a végkifejlődés első döntő fordulójához. Csak stílusos, hogy a kánikula is ernyesztő forrósággal önti tele a sportpályát, amelyen először sorakozik föl két magyar csapat, hogy egymásközt döntse el, melyikük Középeurópa legjobb klubegyüttese. A bajnoki idény óta az újpesti és a ferencvárosi játékosok nem juthattak pihenőhöz, mert hiszen fordulóról fordulóra kellett fokozni a teljesítményeket, sőt arra is szükség volt, hogy a kondíciót még jobban erősítsék. A trópusi hőségben néhány perces iram után a játékosok közül csak azok lesznek majd használható és küzdő tagjai a csapatoknak, akik jobb erőben vannak. Éppen ezért aligha lehet elfogadni a különböző átszámításokból eredő értékeléseket egyéni és csapatteljesítményekről, merthiszen az összehasonlítási alap csak valószínűségeken épül föl. Újpest egységesebb, küzdőképesebb, jobban összeforrt csapatnak tűnt a Beogradski ellen játszott megyeriúti mérkőzésen. A lila - fehérek minden egyes csapatrésze, de különösen a fedezetsor kifogástalanul végezte el munkáját. A Ferencvárosnál a csatársor balszárnya volt valósággal ellenállhatatlan, hogy ez a tulajdonság a játékidő második felében átragadjon az egész gárdára. A csapatok ugyanabban az összeállításban szerepelnek, mint amilyenben a KK - elődöntő mérkőzéseket játszották. A pénteki könnyű tréningtől különböző rejtekhelyeken igyekeztek pihentetni a játékosokat. A KK döntő mérkőzés első fordulója az FTC üllőiúti pályáján vasárnap délután 1/2 6 órakor kezdődik. Játékvezető Kriszt (cseh-morva protektorátus).
   
   Népszava, 1939. július 23.
   
   
   Sokkal jobb volt az Újpest
   Újpest—Ferencváros KK döntő első forduló 4:1 (2:0)
   
   A magyar KK döntő első fordulójának mérkőzése sok tanulsággal szolgált. A legszomorúbb megfigyelés az, hogy sem az Újpest—Beogradski-, sem a Ferencváros-Bologna - mérkőzés nem volt olyan kemény, mint ez a magyar találkozó. Alig volt a játéknak olyan perce, amikor ne történtek volna összecsapások. A buktatott játékosok métereket hemperegtek, a leterített ellenfelek mellé mentőtáskás emberek térdeltek, voltak, akik kötéseket dobáltak el a pályán, vagy akiket a vonalon túlra kellett hurcolni, hogy magukhoz térjenek. Még szomorúbb, hogy akadt a túlhevített szurkolóknak egy olyan csoportja, amelyik az ízléstelen és vad gyűlölködésből fogant kiáltozások egész özönét zúdította a jobban játszó csapat játékosai felé. A bőrszeges futballcipő nyomán vérző játékos ellen is tüntettek. Az a szélsőséges politika, amely betört a magyar labdarúgás szervezetébe, érezteti a hatását már a mérkőzéseken is. Amikor az Újpest igazgatója egy meg nem adott gól miatt izguló játékosait nyugalomra intette és csitító mozdulatokkal kísérelte meg, hogy a lila-fehérek hagyják abba a reklamálást, akadtak, akik torkuk szakadtából üvöltözték Langfelder felé a becsületsértő és felekezeti elfogultságból fakadó sértések és piszkolódások csúnya jelzőit. Ugyanez történt meg, amikor a mérkőzés végén Langfelder fölsorakoztatta az Újpest játékosait a pálya közepén és a lila-fehérek tisztelegtek a közönségnek. A tribün egyik része felől a kórus olyan szavakat kiáltozott, amilyenek magyar sportpályán ilyen szervezetten még nem hangozhattak el. Ha nem kerül sor a féktelenkedők megzabolázására, akkor nemcsak szervezetében, de játékosaiban, közönségében is olyan szakadások érhetik a magyar labdarúgást, hogy azok nyomán az erőgyűjtés és a nehézségek leküzdése lehetetlenné válik. A mérges magvetés már szárba szökkenti hajtásait és a szórakoztató játék szemlélésének színhelye hovatovább politikai jelszavakat hangoztató aréna lesz, ahonnan a sport kedvelői, a játék szépségeinek élvezői menekülni kénytelenek. A klubrajongás és a fanatizmus bizonyos határon túl már romboló hatású és egyetemes magyar sportérdek, hogy ezeket a jelenségeket megszüntessék!
   
   Baj van a Ferencvárossal!
   
   A zöld-fehérek csapata már hagyományosan mindig akkor végezte a legnagyobb teljesítményeket, amikor a legnagyobb tétről volt szó. A küzdőképesség, a szív, a lankadatlan harcikedv jellegzetesen ferencvárosi erények voltak. Ezek a sajátosságok segítették a zöld-fehéreket a legnagyobb bravúrokhoz. Az egységes csapatszellem tette lehetővé, hogyha néha egy-két játékos gyenge formában küzdött is, társaik vállalták, ha kellett, a kettős föladatokat, szakadásig dolgoztak a gyengébbek helyett is és az űröket betöltötték. A vasárnapi Ferencvárosból hiányoztak ezek a régi erények. Szárnyaszegett, kedvetlen volt az együttes, alig néhány játékos, de azok is csak hosszabb vagy rövidebb időre küzdöttek ernyedetlenül. Túljátszott és agyonfáradt ez a csapat, lelki ellenálló erejének tartaléka nélkül. Nincsen egyetlen hibátlan csapatrésze sem, a közvetlen védelem nagyon gyenge, könnyen átjátszható, a fedezetsor, amely eddig erőssége volt a Ferencvárosnak, csak árnyéka a régi magának, a csatársorban csak a balszárny jelent némi erőt. Mintha a Bologna elleni második félidő olyan föllobbanás lett volna, amely minden energiát elhasznált. Nagyon ráférne a pihenő erre a csapatra, ezért újból és ismét tiltakozni kell az új szövetségi kapitány elgondolása ellen, amikor egy rosszul választott terminushoz való fölösleges ragaszkodás miatt már augusztus 1-én válogatott keretbe akarja gyűjteni a legjobb játékosokat, hogy készüljenek a magyar—lengyel-mérkőzésre. A Ferencváros, ha nem is nyeri meg a Kupát. elvégezte a maga dolgát, a középeurópai labdarúgás két kiváló együttesét verte ki a KK-ból, legyőzte a nemzetközi értékelés szerint „a kontinens legjobb csapatának" hitt Bolognát, nem lehet és nem szabad ezeket a játékosokat azzal büntetni, hogy megfosztják őket a pihenés lehetőségeitől. A zöld-fehérek kondíciója gyenge. Ezen csak idővel lehet segíteni, a szervezettel való rablógazdálkodás tönkreteheti a ferencvárosi reményeket a jövő idényre is. Nem lehet erőltetni a dolgokat, még a legvakbuzgóbb zöld-fehér szurkoló is láthatta vasárnap, hogy ez a csapat: pihenésre vágyik!
   
   Az Újpest bebizonyította, hogy
   
   nem érdemtelenül nyerte a bajnokságot. de azt is, hogy méltó a KK győztes címre is. A lila-fehérek vasárnap különb csapatot is elintéztek volna, mint a formájában hanyatlott Ferencvárost. A játékidő utolsó negyedórájában már nem is erőltették meg magukat. Ezt a sikert az Újpest csak helyes előkészítéssel érhette el. A csapat szelleme egységes és egészséges, a játékosok kondíciója kifogástalan. A lila-fehérek legjobb csapatrésze a fedezetsor. Fáradhatatlanul tömték labdákkal a csatárokat, ugyanakkor kitűnően romboltak. A közvetlen védelemben a legnagyobb munkát Sziklai végezte el, pompásan. A Ferencváros sok támadást vezetett az újpesti kapu ellen. Sziklainak legalább háromszor annyi dolga volt, mint Hádának. A kornerek egész sorát kellett elhárítania, de Sziklai mindig a helyén volt. Kitűnő tempóérzékkel futott a labda elé, ha arra szükség volt, öklözései is jól sikerültek s volt néhány olyan vetődéssel elhárított védése, amikor a közönség már a kapuban látta a labdát. A hátvédek is jól dolgoztak és ha csak módjuk volt rá, nem vágták cél nélkül előre a labdát, hanem arra iparkodtak, hogy társaikhoz juttassák azt. A csatársorban a legtöbbet ismét Vincze dolgozott, sokszor ment hátra segíteni, de a gólhelyzeteknél már elől volt. Ádám és Kocsis nagy munkát végeztek, bár erősen „faragták" őket; kár, hogy néha olyan mozdulatokat tettek, mintha „törleszteni" akartak volna. Kállai jó labdákat osztogatott, de a lövésekkel adós maradt. Zsengellér valósággal ellenállhatatlan volt. Úgy mozgott a ferencvárosi védelemben, mint kés a vajban. Élénk, változatos, robbanékony, ötletes és szemfüles volt a játéka, teleszórva a technikai trükkök, húzások egész sorozatával. Első gólját annak köszönheti, hogy jó tempóban futott rá a labdára, a meg nem adott gól kitűnően helyezett lövés eredménye volt, fejes gólja pedig védhetetlen.
   
   A játék
   
   Erőteljes ferencvárosi támadások után Gyetvai gáncsa miatt szabadrúgást ítélt a játékvezető. Futó a labdát a kapu elé ívelte, Zsengellér kiugrott és az elbámészkodó ferencvárosi hátvédek mellett a kifutó Háda fölött gólt fejelt. (1:0.) Egy perc múlva Tátrai hibájából Kocsis elfut, Háda későn szánja rá magát a kifutásra és a kitűnő újpesti szélső labdája az üres kapuba kerül. (2:0). A Ferencváros egyre erősíti az iramot, folyton támad, de csak kornert ér el. (Ebben a félidőben tízet!) Toldi góltígérő labdái a jól tömörülő újpesti védelemről sorra vissza pattannak, dr Sárosi körülményes labdakezelése a gyors újpesti védőjátékosok mellett nem érvényesülhet. Az utolsó percben Zsengellér éles labdája a bal alsó sarokba tart. Háda vetődik és vállmagasságban kinyúló karja csak a belső kapufa mögött éri el a labdát. A játékvezető fütyül és határozottan a középre mutat. A labda teljes terjedelmével túl volt a kapuvonalon. Háda azonban a labdát a gyephez ütögetve, kirúgásra készül. Tihaméry, a magyar taccsbíró a szabályokon túlmenő szerepkört vállalva, zászlójával hevesen integet, jelzi, hogy nem volt gól. Krist, a cseh-morva protektorátus területéről való játékvezető visszavonta ítéletét és — a pálya közepén feldobta a labdát. KK-döntőn ilyen határozatlanul aligha bíráskodtak még.
   A játékidő második felében az Újpest magához ragadja az irányítást, a ferencvárosi támadások csak tíz percig tartottak. Futó újra a kapu elé ívelte szabadrúgását, a labda Kocsis elé pattant és újabb gólt lőtt. (3:0.) Toldi helyet cserélt dr Sárosival. Tánczos beadását Toldi hátra fejelte dr Sárosinak, aki fordulásból védhetetlen gólt lőtt. (3:1.) Két perccel később újra a ferencvárosi védelem hibájából Kocsis jól tálalta a labdát Zsengellérnek, aki homlokkal élesen gólt fejelt. (4:1). Az utolsó negyedórában enyhült az iram. Tátrai többször leterítette Ádámot, akit egyízben ki kellett vinni. Toldi csúnyán megrúgta Futót, mire a B-tribün, tegyük hozzá nagyon kis része, kifütyülte — az újpesti hátvédet, akinek jobb lábszára erősen vérzett. A mérkőzés végén még a B-közép tábora is, nagyon sportszerűen, megtapsolta az újpesti játékosokat.
   
   Népszava, 1939. július 25.
   
   
   
    
2. 
   admin heimo

   # 3

   2014.04.22, 17:55 (szerk.: 2016.04.22, 14:31)

   Borongós időben játszotta le a Közép-európai Kupa első döntő mérkőzését a két csapat. Az ujpesti csapat megérdemelten győzött, sokkal egységesebb volt mint ellenfele, játékosai Zsengellér irányítása mellettjól megértették egymást és kihasználták a ferencvárosi védelem hibáit. A fedezetsor volt a csapat legjobb része. A Ferencváros közvetlen védelme és csatársora igen gyengén játszott, de fedezetsora is sokkal rosszabb volt, mint az Ujpesté. A gólok közül hármat védelmi hibából, szerencsétlen körülmények között kapott, csatársorában pedig nem volt erő a helyzetek kihasználásához.
   Tapogatózó játékkal indult a mérkőzés. A Ferencváros fölénybe került, egymás után több szögletet ért el, de az ujpesti csapat kapuja előtt jól védekezett. A 8. percben Gyetvai gáncsa miatt szabadrúgást ítélt a játékvezető. Ezt Futó a kapu elé ívelte, Zsengellér kiugrott a labdával és Háda hibájából egy méterről gólt fejelt. (0:1). Az ujpesti csapat következő támadása is gólt hozott. Kocsis Tátrai hibájából elfutott, Háda későn szánta rá magát a kifutásra és Kocsis labdája az üres kapuba került. (0:2). A 15. percben Ádám beadását Zsengellér jó helyzetből kapu fölé lőtte. A következő percben Tánczos tiszta helyzetben kapta a labdát, de magasan kapu fölé lőtt. A Ferencváros egymás után több jó támadást vezetett ellenfele kapuja ellen, de Sziklai sorozatos védései megmentették az ujpesti kaput a góltól. A ferencvárosi nyomás egyre nagyobb lett, de Sárosi dr. és Toldi gólt ígérő labdái a jól tömörülő ujpesti védelemről sorra visszapattantak. A Ferencváros csatársorának semmi sem sikerült, de ennek elsősorban Sárosi dr. lassúsága és puhasága volt az oka. Toldi lövései akadtak ezután ismét el a védőkön.
   A második félidő ujpesti támadásokkal kezdődött, majd a Ferencváros vette át a játék irányítását. A 4. percben Sziklai vetődve csak alig tudta kiütni Sárosi III. távoli lövését. A ferencvárosi ostrom eredménytelen maradt és a 6. percben az ujpesti csapat újabb gólt ért el. Futó ismét a kapu elé ívelte szabadrúgását, Zsengellér támadta Hádát, a labda kipattant Kocsis elé, aki újabb gólt lőtt. (0:3). Most hosszú ideig mezőnyjáték folyt, a ferencvárosi védelem gyenge játéka sok kellemetlen percet szerzett a csapat híveinek, elől pedig a két Sárosi gyenge játékán minden támadás összeomlott. Az ujpesti csapat végig uralta a mezőnyt és sokkal jobban játszott mint ellenfele. A 26. percben a Ferencváros megszerezte egyetlen gólját. Sárosi dr. és Toldi helyet cseréltek, Toldi hátrafejelte Tánczos beadását Sárosi dr.-nak, aki fordulásból gólt lőtt. (1:3). Két perccel később Kocsis a ferencvárosi védelem hibájából beadott és Zsengellér homlokkal élesen gólt fejelt. (1:4). Az utolsó negyedóra változatos játékkal telt el, de az ujpesti csapat végig biztosan kezében tartotta a mérkőzést.
    
3. 
   ingersheim

   # 2

   2011.01.31, 22:06

   A Ferencváros ötödször,az Újpest másodszor került a KK döntőbe.A lila-fehérek a 10.percben már 2-0-ra vezettek,...A második félidőben még jobban kibontakozott az Újpest fölénye,a Fradira rá se lehetett ismerni. "Mindent összegezve az Újpest nemcsak,hogy megérdemelte a három gólkülönbségű győzelmet,de a mutatott játék és a tényleges gólhelyzetek alapján ez a különbség még nagyobb is lehetett volna" -írták a Nemzeti Sportban.
   Tátrai Sándor: -Rendkívül bánt ez a vereség.Otthon,a mi pályánkon így kivégzett bennünket az Újpest! Amikor az elmúlt héten bekerültünk a döntőbe,még örültem is,hogy most majd megfizetünk a bajnokságért...

   
   
   Fradi futballévszázad
    
4. 
   Giovanni

   # 1

   2010.09.05, 17:31 (szerk.: 2014.06.07, 10:47)

   
   Győri Nemzeti Hírlap, 1939. július 23.