hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 7

   2016.04.24, 18:11 (szerk.: 2017.12.18, 21:31)

   A magyar KK lehet, hogy pontot tesz a Meisl Hugó elképzelései alapján létesült dijmérkőzéssorozatra. A nemzetközi feszültséget és az azok nyomán támadt különös érzékenységet ma már nehéz a sport békés vetélkedésével áthidalni. A túlhajtott nacionalizmus minden sporteseményben nemzeti érdekeket vél fölfedezni és az agyonfanatizált játékosok a küzdelmeket már nem játéknak, hanem hovatovább — háborúnak tekintik. Közép-Európa térképén is hatalmas változások történtek és az alapító államok közül ma márcsak az olasz és a magyar szövetségek vesznek részt, teljes önállósággal, a KK ügyeinek irányításában. Az olaszokat nagyon lehangolta, hogy bajnokcsapatukat és kupagyőztes együttesüket is kiverték a további küzdelmekből és egyre erőteljesebben hangoztatják, hogy a KK a mai formájában elveszítette létjogosultságát. A legforróbb kánikulában nem tudja kiváltani a közönség érdeklődését, a nehéz bajnoki idény után pedig a játékosok pihenésre vágynak. Nincs már mód arra, hogy 70.000-es tömegek izguljanak a bécsi stadionban egy-egy mérkőzésen. A Kupa sorsa bármi legyen is, kétségtelen, hogy ebben az évben immár negyedszer magyar csapat nevét vésik a trófeába és ez a siker olyan arányú hogy magyar bajnokcsapat nélkül nem lehet semmilyen más formában eldönteni azt a kérdést: melyik Közép-Európa legjobb klubcsapata? Az olaszok nagy szabású tervet emlegetnek, annak azonban olyan pénzügyi nehézségei vannak, amelyek egyelőre áthidalhatatlanoknak látszanak. Valószínű, hogy az olasz sajtóból csak az elkeseredettség szól és jövőre — újabb megfontolások következnek. Az UTE megyeriúti stadionjában vasárnap délután 1/2 6 órai kezdettel sorakoznak föl az Újpest és a Ferencváros csapatai, hogy a KK - döntőjének második fordulójában találkozzanak. Az Újpest változatlan csapatösszeállítással indul a küzdelembe, ami már egymagában is hatalmas előnyt jelent, nem szólva a három gólelőnyről, a hazai pálya előnyéről, a jobb kondícióról, a kitűnő csapatszellemről, a pompás előkészítő munkáról. A Ferencváros nem szerepeltetheti sem Magdát, sem Pósát — tréningen szerzett sérülésük miatt. Valószínű, hogy szóhoz jut Pálinkás, Polgár és Kiszely. Ha a Ferencváros fedezetsora megint oldalt passzolgat, ha a védelem újból megzavarodik, ha a csatársor egyik szárnya bicegni fog, aligha számíthat sikerre. Ebben az esetben éppen olyan „olasz gólok" zúdulnak majd a zöld-fehér kapuba, mint az Üllői úton. Azonban az összeállításon történt változtatások éppen ezeknek a hibáknak a kiküszöbölése érdekében történtek. Valóban fokozná a KK-döntő sportértékét, ha a Ferencváros lendületesen, régi zöld-fehér szívvel játszana, visszatérne szép és eredményes támadó játékához. Nagyon üdvös lenne, ha a szurkolóknak olyan csoportjait, amelyek gyűlölködő jelszavak ordítozásával akarnak buzdítólag hatni — elhallgattatnák. Még szebb lenne a KK-döntő, ha mindvégig sportszerű keretek között maradna és egyes játékosok nem „törlesztgetnének" csontzenés alapon. A jobbtól kikapni nem szégyen, de a KK döntőjébe jutni dicsőség marad még a — vesztes csapatnak is.

   
   Népszava, 1939. július 30.
   
   

   Újpest nyerte a KK-t
   
   Újpest—Ferencváros 2:2 (0:2)
   
   1927 óta a középeurópai labdarúgás színvonalának valósággal értékmérője a KK. A díjmérkőzéssorozat eddig eltelt tizenhárom esztendejében a Ferencváros és ezévi szereplését is beszámítva, az Újpest 2—2 ízben szerezte meg a döntőben a végső győzelmet, a zöld-fehérek azonban ötízben jutottak be a végküzdelembe. 1928, 1935. 37, 38. és 39. években. Az Újpest 1929-ben és 1939-ben nyert KK-t. A zöld-fehérek csapata ezúttal is bebizonyította, hogy joggal nevezik tipikusan KK-együttesnek, mert a vasárnapi mérkőzés első félidejében klasszis játékot mutatott és volt egy lélektani pillanat — Kiszely kihagyott nagy helyzete, Balogh sérülése — amikor behozhatta volna az Újpest háromgólos hátrányát és ebben az esetben a játékidő második felében nyílttá vált volna a mérkőzés sorsa. A játék nem volt olyan értékes, mint az első fordulóban, de érdekes, izgalmas és kemény, vérbeli Kupa-küzdelem volt. Hozzávetőlegesen 14.000 ember jelent meg, mint érdeklődő az UTE megyeriúti stadionjában, ami a labdarúgás legyűrhetetlen népszerűsége mellett szól, ugyanakkor amellett is bizonyít, hogy kár volt politikai jelszavakat átültetni a futballsportba, mert a közönség egy része — mégis csak elmaradt.
   
   Az Újpest feltétlenül megérdemelte a KK-t. Csapata egységes volt és a lila-fehérek egyetlen játékosáról sem lehet azt állítani, hogy — gyengén szerepelt. Újpest jobb kondíciója a játékidő második felében döntő súllyal esett latba, kiderült, hogy a lila-fehéreknek még volt tartalékerejük, újítani tudtak és bár Balogh súlyos sérülése, sántikálása, Kállainak a fedezetsorba való kényszerű hátravonulása nagy hátrányt jelentett, mégis meg tudták állítani a lendületes ferencvárosi támadásokat és magukhoz ragadták a kezdeményezést. Szemléltető oktatást nyújtott az Újpest vezetősége arról, hogyan kell nehéz mérkőzésekre jó szellemben és pompás erőállapotban előkészíteni egy csapatot. A sikerből tehát megérdemelt részt kérnek: az Újpest igazgatója és trénere is.
   
   Új taktika
   
   A vasárnapi mérkőzés meglepő és különös érdekessége a Ferencváros új taktikája volt, amely részben behódolást jelentett a „modern" elveknek. Négy csatár, három fedezet és három hátvéd alakzatban állt fel a Ferencváros. Polgárnak semmilyen más feladat nem jutott, mint hogy „fogja" Zsengellért. Ez a kullancskodás azonban nem volt és nem lehetett teljes értékű, mert egyrészt meghaladta Polgár pillanatnyi képességeit, másrészt Zsengellér kitűnően játszott és mozgékonyságával (volt fedezet, összekötő és szélső egyaránt) nagyon sokszor lerázta magáról kísérőjét. Polgár a hátvédek mögé szorult és nem volt módja arra, hogy támogassa a csatársort, labdákat osztogasson a szélsőknek. Ezt a szerepet Sárosi I. vállalta, különösen a játékidő első felében centerhalfot játszott — klasszisához méltóan. Az az érzésünk, hogy ebben a szerepkörben nemcsak csapatának volna hasznára, de nemzetközi viszonylatban is a legelsők közé tartoznék. Mérkőzésről mérkőzésre bebizonyosodik, hogy Sárosi I. irtózik a közelharctól, de labdaosztogatása, irányító készsége utólérhetetlen és mint építő észjátékos a magyar labdarúgás egyedülálló értéke. Az új felállítás meglepte az Újpestet és a ferencvárosi lendület már-már újabb példátlan bravúrt ígért. A játékidő második felében azonban Sárosi I. előbbrehúzódott és a fedezetsor közepén űr támadt. Ezt az újpestiek kitűnően kihasználták, egymásután indították támadásra szélsebes, remekül cselező szélsőiket és a Ferencváros reményei — elhervadtak.
   
   A zöld-fehérek csapatában bajok voltak. Lázár fáradt játékos és nem tudta feladatát úgy ellátni, ahogyan azt megszokták tőle. Sárosi III. mint szélsőfedezet hamar kifulladt és a játékidő második felében gyerekes hibákat követett el. Bíró II. egyévi kényszerszünet után nem lehetett teljes értékű harcos, különösen labdakezelési technikája hiányos. Kiszely csak a kapu előtt veszélyes, a mezőnyben sokat forgolódik, technikája még csiszolásra szorul. Gyetvai egy árnyalattal gyengébben játszott, mint múlt vasárnap. Toldi szorgalmas volt, de lövései nem sikerültek. A közvetlen védelemben Pálinkás különösen jó öklözéseivel és legtöbbször pompás tempóérzékű kifutásaival jeleskedett, Tátrai nagy hibája, hogy játéka: emberremenő... Szoyka gyengélkedett, sokszor zavarba hozták és néhányszor feleslegesen durvult.
   
   Az Újpestben Zsengelléren kívül Ádám és Szalay játszott a legjobban. Ádámban megvannak a képességek ahhoz, hogy valóban klasszis szélső legyen. Nagyon gyors, kitűnően cselez, de néhányszor fölöslegesen önző. Egy jó beadás, üresen álló emberhez irányítva, többet ér, mint egy bizonytalan lövés „hátha"-jelszóval. Szalayra nagyon nehéz feladat háramlott, a Ferencváros legveszélyesebb támadásait kellett elfojtania, mindvégig egyenletes teljesítményt nyújtott, néhány olyan technikai bravúrral, amelyet az egész közönség megtapsolt. Külön elismerés illeti Vinczét, fáradhatatlanul szorgalmas munkájáért, Kocsis jó teljesítményének értékét lerontja, hogy újból „magánnézeteket cserélt" a ferencvárosi védelemmel. Ebbe a hibába egyízben Ádám is beleesett. Balogh sérüléséig a fedezetsor legjobb embere volt, majd sántán is küzdött és kiegyenlítő gólja végleg visszaadta az Újpest önbizalmát. Szűcs hullámzó teljesítményt nyújtott, voltak percek, amikor eltűnt, majd negyedórák, amikor feltétlen úr volt a mezőnyben. Fejjátékban utólérhetetlen, de átadásai közül sok jut az ellenfélhez. A hátvédek közül Futó volt a megbízhatóbb, Sziklai jól őrizte kapuját.
   
   Datillo, az olasz játékvezető, nagyon elnéző volt a büntetőterületen elkövetett szabálytalanságok megítélésében és ezért történhettek — elfajulások. Egy 11-est feltétlenül meg kellett volna ítélnie az Újpest javára, amikor Szoyka Ádámot trikójánál fogva rángatta, majd hátulról elkaszálta. Egyébként jószemű bíró, a „mérlegelésben" középeurópai mértékkel.
   
   A Ferencváros a játékidő első felében fölényben volt. Az első negyedóra végén Toldi fejjel a kapura irányított labdáját Fekete csak kézzel tudta kiütni, a megítélt 11-est Kiszely értékesítette. (1:0). Három perc múlva Balogh a taccsvonalon a gyepet szegélyező peremben elbukott és arccal a salakra vágódott. Percekig tartott, amíg anynyira magához tért, hogy újból visszatérhetett a játéktérre. Biró II. beadását az újpesti védelem hibájából szabadon maradt Kiszely tíz méterről kapásból vágta a hálóba. (2:0). Négy perc múlva Kiszely közvetlen közelből kapu mellé rúgta a labdát. Ez volt a mérkőzést eldöntő helyzet. A játékidő második felében felnyomult az Újpest és a sorozatos rohamok eredménnyel jártak. Kocsis lefutott és beadását Ádám értékesítette. (2:1). Hét perccel a mérkőzés befejezése előtt Szűcs jól tálalt labdájával Balogh néhány lépést tett előre és húsz méterről nagy erővel a hálóba továbbította. (2:2). Az utolsó percben Ádám lefutott és bár az újpesti belső jó helyzetben voltak, átadás helyett lövésre szánta el magát, a labda azonban elsüvített a kapufa mellett.
   
   A mérkőzés után a közönség melegen ünnepelte az Újpestet. Dr Pelikán, a KK-bizottság elnöke átadta Aschner Lipótnak, az Újpest FC elnökének a kupát. Dr Gidófalvy Pál az MLSZ miniszteri biztosa beszéde után az ünnepély véget ért és a lelkes újpesti szurkolók a csapatkapitány Futót, aki magához ölelte a kupát, a vállukon vitték ki a pályáról.

   
   Népszava, 1939. augusztus 01.
   
   
   
   
    
2. 
   admin heimo

   # 6

   2014.04.22, 17:59 (szerk.: 2016.04.22, 14:30)

   MTI: A Megyeri úti pályán vasárnap játszották a közép-európai kupadöntő második mérkőzését, a Ferencvárosi FC és az Ujpest FC együttesei, amely döntetlenül végződött.
   Az Ujpest változatlan csapattal állott fel, a Ferencváros csapata ezúttal a következő összeállításban szerepelt: Pálinkás-Tátrai,Polgár-Kiss,Sárosi III.,Lázár-Bíró,Toldi,Sárosi,Kiszely,Gyetvai.
   A mérkőzés előtt Sárosi dr., a Ferencváros csapatkapitánya virágcsokrot nyújtott át az Ujpestnek, amelynek nevében Futó lila-fehér selyemzászlóval viszonozta a figyelmet. A magyar Himnusz elhangzása után Ujpest kezdte a játékot nappal szemben.
   Az első félidő játéka mindvégig heves iramú volt és izgalmas jelenetekben bővelkedett. A játék néha túlerőssé fajult, amiben az Ujpest részéről Ádám és a Ferencváros részéről Tátrai járt elől. A vezetést a Ferencváros szerezte meg a 15. percben, amikor Toldi fejjel a kapura irányított labdáját Fekete a kapuvonalon kézzel kiütötte, a megítélt 11-est Kiszely értékesítette. (0:1). A 18. percben Balogh megsérült és öt percre kiállni kényszerült. Az Ujpest időnként saját térfelére szorult. A 26. percben heves ujpesti támadás után Ádám hajszálnyira lőtt kapu mellé. A 28. percben az Ujpest súlyos védelmi hibájából a Ferencváros újabb gólt ért el: Bíró II. beadásából Kiszely mintegy tíz méterről kapásból hálóba vágta a labdát. (0:2). A 30. percben Vincze lövését Pálinkás kiütötte, majd az utolsó pillanatban mentett a ráfutó Zsengellér elől. A 32. percben Kiszely közvetlen közelről kapu mellé lőtte a labdát. Az utolsó negyedórában az Ujpest támadott többet, de az eredmény a félidő végéig nem változott.
   A második félidő az Ujpest támadásaival indult, majd az 5. percben a Ferencváros nyomult fel. Gyetvai sarokrúgása után Sárosi III. kapu mellé fejelte a labdát. A sorozatos ujpesti rohamok a 10. percben eredménnyel jártak: Kocsis lefutott és beadását Ádám hat lépésről befejelte. (1:2). A 18. percben Kocsis sarokrúgása után Ádám kézzel érintette a labdát és így elrontotta a jó helyzetet. A 19. percben Ádám lefutott, de lapos lövését Pálinkás védte. A 23. percben Zsengellér váratlan lövését Pálinkás Ádám elé öklözte, aki kapu mellé rúgta a labdát. A 24. percben Sárosi labdájával Gyetvai futott le, de jó helyzetből kapu fölé továbbította a labdát. A 25. percben Gyetvai beadására Sziklai és Toldi egyszerre ugrott fel, közben a kapus megsérült, de tovább játszott. A 28. percben Gyetvai beadását Toldi kapu mellé fejelte. A következő percben Balogh járt hasonlóan a Ferencváros kapuja előtt. A 38. percben Szücs labdájával Balogh néhány lépést tett még előre, majd 20 méterről berúgta a Ferencváros kapujába. (2:2). A 44. percben újabb veszélyes ujpesti támadás gördült végig a pályán, de Ádám kapu mellé rúgta a labdát.
   A mérkőzés után a közönség melegen ünnepelte a Közép-európai Kupa ez évi győztesét: az Ujpest FC-t. Felhangzott a Himnusz. A játékosok félkörben sorakoztak fel. Nemzeti színű zászlóval leterített asztalon helyezték el a Közép-európai Kupát, amelyet német nyelvű üdvözlőbeszéd kíséretében Pelikán dr., a KK bizottság elnöke nyújtott át Aschner Lipótnak, az Ujpest FC elnökének. Pelikán olasz nyelven köszöntötte Dattilot, a mérkőzés vezetőjét. Gidófalvy Pál dr., az MLSZ miniszteri biztosa szép beszédben azt fejtegette, hogy ez a mérkőzés nem egyesületi, hanem nemzeti dicsőség.
   Az előkelőségek között megjelent Jaross Andor dr. miniszter és Prém Lóránd dr. az OTT ügyvezető alelnöke.
   Az első félidőben a Ferencváros nagy fölénnyel küzdött, de a második félidőben az Ujpest kerekedett felül és ki tudta egyenlíteni ellenfele kétgólos előnyét. A mérkőzés végig izgalmas és magas színvonalú volt.
    
3. 
   ingersheim

   # 5

   2012.06.05, 19:18 (szerk.: 2016.04.22, 14:31)

   
   Az Újpest KK győztes csapata 1939-ben
   Balról: Futó, Kállai, Szűcs Gy., Seres, Zsengellér, Hóri, Tóth III M.,
   Joós, Balogh, Vincze, Kocsis G.
   
   focitortenelem.blogspot.hu/2010/10/ujpest-fc.html
   
   
    
4. 
   ingersheim

   # 4

   2011.01.31, 22:30

   A Ferencváros óriási lendülettel kezdte a játékot,Kiszely két góljával már "egyenlítésközelbe" kerültek.És ekkor következett a fordulópont:
   "Futó elengedi Kiszelyt,az szépen kiugrik,óriási gólhelyzet,mert csak a kapussal áll szemben,de most nem biztos a jobb lába,félrecsúszik a gólt ígérő lövés! 3-0 helyett hamarosan 2-1,majd 2-2 lett az eredmény... Amint Dattilo utolsót fütyül,felhangzik a magyar himnusz dallama,a rendezők a kupát a nemzetiszínű zászlóval letakart asztallal együtt a pálya szélére állítják,és megkezdődik a kupa átadási ünnepsége.A lila inges újpesti csapat felsorakozik szemben a kupával,mögötte a zöld-fehérek.Pelikán doktor,a KK-bizottság elnöke nyújtja át a kupát Futónak,az Újpest kapitányának."
   Az ünnepélyes kupaátadás után a közönség harsányan kiabálta az Újpest nevét,majd Futót vállán vitte a lelkes közönség.Az 1939-es KK-küzdelem véget ért.Akkor még senki sem gondolta,hogy az újabb kupaküzdelmekre több mint egy évtizedet várni kell.Egy hónap múlva ugyanis kitört a II.világháború...

   
   
   Fradi futballévszázad
    
5. 
   Giovanni

   # 3

   2010.09.05, 14:58

   
   
   Győri Nemzeti Hírlap, 1939. július 29.
    
6. 
   admin fgymat

   # 2

   2010.03.31, 16:47

   Az 1939. évi Közép-európai Kupa:
   
   1. forduló
   Ferencváros - Sparta Praha 2-3, 2-0
   Ambrosiana-Inter - Újpest 2-1, 1-3
   Venus Bucuresti - Bologna 1-0, 0-5
   Beogradski SK - Slavia Praha 3-0, 1-2
   
   Elődöntő
   Bologna - Ferencváros 3-1, 1-4
   Beogradski SK - Újpest 4-2, 1-7
   
   Döntő
   Ferencváros - Újpest 1-4, 2-2
    
7. 
   admin fgymat

   # 1

   2010.03.31, 16:43

   A kupát az Újpest nyerte, 6-3-as összesítéssel.