hozzászólások

1. 
   admin heimo

   # 1

   2016.11.20, 11:22 (szerk.: 2016.11.20, 11:22)

   Albert játszik, Göröcs szereplése kétséges a mai Ferencváros—Ú. Dózsa találkozón
   
   A Népstadionban ma este 17.30 órai kezdettel játsszák le a Ferencváros—Ú. Dózsa rangadót. Ez a 90 perc lesz a zöld-fehérek és a lila-fehérek felszabadulás utáni 40. rangadója. Az eddigi nagy párharcra utal a mérleg is: 15 ferencvárosi, 14 újpesti győzelem és 10 döntetlen.
   Az idei bajnokságban a Ferencváros 9 mérkőzésen egyetlen pontot sem vesztett, s csaknem még egyszer annyi gólt lőtt, mint az Ú. Dózsa. Ugyanakkor az újpestiek 8 mérkőzésen. 6 pontot hullattak el, és ezzel a teljesítménnyel csak a hatodik helyen állhatnak.
   
   A rangadóra az edzők még nem közölték a végleges csapatot. A zöld-fehéreknél Rákosi betegsége okoz gondot, ha nem szerepelhet, Rátkai és Fenyvesi II. is számításba jön. Az Ú. Dózsánál is a válogatott belsőcsatár Göröcs játéka kétes. Itt Faliszek és Kovács áll készenlétben. Valószínű összeállítások:
   Ferencváros : Géczi — Novák, Mátrai, Dalnoki — Perecsi, Orosz — Rátkai (Fenyvesi II.), Varga, Albert, Rákosi (Rátkai), Fenyvesi dr.
   Ú. Dózsa: Cselényi — Káposzta, Várhidi, Sóvári — Solymosi, Szini — Borsányi II., Göröcs (Kovács vagy Faliszek), Bene, Kuharszky, Zámbó.
   A mérkőzést az osztrák Tittl vezeti.

   
   
   Népszabadság, 1964. május 27.
   
   
   

   A Népstadionban a Ferencváros ezúttal már a 10. bajnoki mérkőzésen őrizte meg veretlenségét és kitűnő teljesítménnyel kétvállra fektette az Ú. Dózsát.
   
   Ferencváros—Újpesti Dózsa 4:1 (2:1)
   
   Már eleve előnnyel indult a Ferencváros az Újpesti Dózsa elleni rangadón, mert a lila-fehérek nélkülözték a válogatott Göröcsöt. A rangadó az első pillanatokban a nagy mérkőzések hangulatát idézte, majd lassanként felülkerekedett a Ferencváros;
   fokozatosan felőrölték a lila-fehérek ellenálló erejét. Kezdetben ugyan Bene révén a lila-fehérek értek el lesgólt, majd a félidő derekán látványos Albert—Varga összjáték után a fiatal összekötő szerezte meg a Ferencvárosnak a vezetést. Nem sokkal később Bene révén még kiegyenlített a lila-fehér csapat, de a félidő végén Albert ismét megszerezte a zöld-fehérek részére a vezetést (2:1).
   
   Szünet után az FTC technikai fölénye még feltűnőbbé vált, a zöld-fehérek sorozatosan dolgoztak ki látványosabbnál látványosabb gólhelyzeteket. Különösen Albert volt elemében; két újabb gólt szerzett, és ezzel mesterhármast ért el. Így a zöld-fehérek 4:1 arányban nyerték meg a mérkőzést.
   
   A Ferencváros együttesén egyáltalán nem látszott, hogy tartalékosán állt fel, mert Rátkai feledtetni tudta Rákosit. A mérkőzés végig izgalmas, érdekes és változatos volt, a küzdelem hevében elég gyakran csaptak össze a játékosok, de az osztrák játékvezetői hármas (élén Tittlel) kitűnően működött, és határozottan bíráskodott.
   
   A Ferencváros tehát megőrizte veretlenségét, és győzelmével nagy lépést tett előre, hogy a tavaszi bajnokságban végleg megőrizze vezető helyét. Az Újpesti Dózsa lelkesen küzdött, de meg kellett hajolnia a zöld-fehérek szellemes összjátéka, nagyobb gólképessége előtt. A mérkőzés végén a több mint hatvanezer főnyi közönség lelkesen ünnepelte a két csapatot; úgy játszottak, ahogy az a jubileumi rangadóhoz méltó volt.

   
   
   Népszabadság, 1964. május 28.