felhasználói profil: fgymat (hozzászólások / 77)
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
- 8
- 9
- 10
- 11
- 12
- 13
- 14
- 15
- 16
- 17
- 18
- 19
- 20
- 21
- 22
- 23
- 24
- 25
- 26
- 27
- 28
- 29
- 30
- 31
- 32
- 33
- 34
- 35
- 36
- 37
- 38
- 39
- 40
- 41
- 42
- 43
- 44
- 45
- 46
- 47
- 48
- 49
- 50
- 51
- 52
- 53
- 54
- 55
- 56
- 57
- 58
- 59
- 60
- 61
- 62
- 63
- 64
- 65
- 66
- 67
- 68
- 69
- 70
- 71
- 72
- 73
- 74
- 75
- 76
- 77
- 78
- 79
- 80
- 81
- 82
- 83
- 84
- 85
-
Kötelező győzelmet várt mindenki a magyar válogatottól. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/2002-10-16/magyarorszag-san_marino]Itthon az első összecsapáson 3-0-ra győztünk és a kis ország csapat azóta sem lett jobb. Ezt az is alátámasztotta, hogy pár napja a svédektől kaptak ki 6-0 arányban. Egyébként még sohasem sikerült Európa-bajnoki selejtezőn pontot szerezniük. Mi pedig "jó passzban" voltunk, hiszen egy fél hete győztük le Lettországot.
A mérkőzésen gyorsan láthatóvá váltak az erőviszonyok. Néhány perccel a kezdés után Böőr a jobboldalon betört a hazaiak 16-osára, majd tíz méterről a kapu jobb felső sarkába lőtt. Továbbra is támadtunk, de egy-egy alkalommal a hazaiak is veszélyeztették a kapunkat. Ez jelezte, hogy azért nem lenne baj, ha a védekezésre is kicsit jobban koncentrálna a csapatunk. Még a félidő első felében jártunk, amikor Lisztes szabadrúgást végezhetett el. A kaputól huszonöt méterre letett labdát olyan mesterien rúgta meg, hogy az meg sem ... -
Ez volt az első válogatott találkozó az Üllői úti botrányos, megdöbbentő és szomorú események óta. (A nézők a lefújás után a pályára tódultak és még saját klubjuk játékosait is megtámadták.) Sokan emelték fel szavukat a labdarúgó pályákon és környékükön tapasztalható durvaság, brutalitás, butaság ellen. A legjobb lenne, ha most a válogatott megmutatná miért is érdemes valójában labdarúgó pályára járni.
Nyolc éve játszottuk egyetlen mérkőzésünket a lettek ellen. Akkor is itthon fogadtuk őket és 3-1-re nyertünk. Az eltelt idő alatt azonban sok minden megváltozott, így a lett csapat ereje is. A selejtező csoportot most tíz ponttal vezették, és ami szintén nem elhanyagolható, eddig még egyetlen gólt sem kaptak. Nem ígérkezett hát könnyűnek a találkozó, főleg azért sem mert több sérült is volt a csapatunkban.
Nagyon bele kezdtek a vendégek, igazolva, hogy a csoportelsőség nem a véletlen műve. Bizony minden erőnkre és egy kis szabálytalanságra is szükségünk volt, hogy meg tudjuk a... -
Nagy kockázatokat nem vállalt a válogatott, amikor Luxemburgot hívta két tétmérkőzés között ellenfélnek. Eddig azért csak nyolc győzelmet arattunk ellenük, mert pontosan ennyi mérkőzést játszottunk velük. Kevés olyan csapat van, akivel szemben ennyi találkozó után is száz százalékos a mérlegünk. A gólkülönbség sem akármilyen 41-9!
Talán a kockázat éppen ebben a statisztikában rejlik. Ha magabiztosan győzünk, akkor az természetes. Minden más eredmény, még a szoros győzelem is kudarc. Esetleg önbizalom növelésnek megfelelhet egy nagyarányú győzelem. Reméltük így lesz. A kevés érdeklődő is arra utalt, hogy a szurkolók nem tartották fontosnak a mérkőzést.
Nem lepett meg senkit, hogy a kezdő rúgástól számítva magyar válogatott irányította a játékot. Az már inkább, hogy a félidő nagyon alacsony színvonalú volt. Az első negyedórában nem csak a vendégeknek, de gyakorlatilag nekünk sem akadtak helyzeteink. A tizennyolcadik percben Lisztes a jobboldalról ívelt be egy szögletet. A rövi... -
Folytatódtak tehát az Európa-bajnoki selejtező mérkőzések. A lengyel csapattal már sokszor volt szerencsénk játszani. Három éve gólnélküli döntetlent értünk el, de az ezt megelőző három alkalommal ők bizonyultak jobbnak. A győzelem számukra szinte kötelező, nekünk a továbbjutás szempontjából nagy előre lépés lehetett.
Sajnos a XXI. században sem minden működik tökéletese. A mérkőzés előtt, technikai okok miatt nem tudták eljátszani a magyar himnuszt (ez 1987-ben egyszer már a Legia-stadionban megesett), ezért hangosbeszélőn megkérték a jelen lévő magyarokat énekeljék el Ők. A mintegy kétezer szurkoló és a játékosok ezt készséggel megtették és kifejezetten sportszerű, baráti gesztus volt, hogy a lengyel szurkolók csendben hallgatták végig.
A himnusz után egyperces gyászszünettel emlékeztünk meg Molnár Dánielről, a nemrég elhunyt riporterről.
Az első negyedóra egyértelmű lengyel fölénnyel, de komoly veszélyt jelentő helyzet nélkül telt el. Védelmünk jól megállta a helyét és n... -
Talán hihetetlen, de a bolgár csapattal huszonnyolc évvel ezelőtt, két olimpiai selejtezőn játszottunk utoljára. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/1659]Magyarországon mi nyertünk, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/1660]Bulgáriában pedig a hazaiak. Most mindkét válogatott Ciprusra utazott.
A következő Európa-bajnoki selejtezők előtti előkészületi mérkőzésnek szánták ezt a találkozót. Különböző szempontok miatt döntöttek úgy, hogy Cipruson rendezik az összecsapást. A szempontok egyik legfontosabbika volt, hogy a szigeten ilyenkor ideálisak a körülmények, nálunk pedig még tél van.
Hatalmas vihar áztatta el az ideális körülményeket. Óriási eső, szél, hideg, sártenger. Kérdéses volt mennyire lesz alkalmas a mérkőzés igazi felkészülésre. De ha arra nem is, legalább az állóképességet és a kitartást biztosan lehet tesztelni. A válogatottban Gera sérülés miatt nem tudott pályára lépni.
A mérkőzés kezdetén még a himnuszokat sem játszották el, nyilv... -
A moldávokkal már játszottunk, igaz nem sokszor, csak kétszer. Legutóbb nem is olyan régen, nyolc hónapja, odakint vertük meg Őket. De amikor három éve itt jártak akkor bizony csak egy döntetlent sikerült elérni. A vendégek mindenképpen a szerény labdarúgó tudású válogatottak sorába tartoznak, mi pedig szeretnénk azt hinni, hogy kicsit jobbak vagyunk.
A mérkőzés a televíziós közvetítés miatti huzavona, késői megegyezés miatt félóra késéssel kezdődött.
Ha nem hallottuk volna a sípszót azt hihetnénk, hogy még csak melegítés folyik, annyira kényelmesen, ráérősen rúgták a labdát válogatottjaink. Ebben a kocogós iramban múlt el a mérkőzés első negyed órája, amikor mindenkiben bennszakadt a lélegzet. Korolovszky hibát vétett és a megszerzett labdával Patula egyedül törhetett a kapunk felé. Begyalogolt a 16-osunkra és hét méterről a kivetődő Király fölött a hálóba küldte a labdát. A kapott gól sem rázta fel csapatunkat. Nagyon nehézkesen, elképzelés és lelkesedés nélkül játszottak.... -
San Marino válogatottja még nem vendégeskedett nálunk, sőt egyáltalán nem játszott még egymással a két csapat. Mindenesetre abban senki sem kételkedett, hogy a kis ország szerény képességű csapatának legyőzése nem jelenthet gondot, legfeljebb abban tértek el a jóslások, hogy hány góllal leszünk jobbak. A pár napja Svédországban elért döntetlen csak megerősítette ezt a véleményt.
Megkezdődött a mérkőzés és furcsa módon az első említésre méltó magyar helyzetre majdnem tíz percet kellett várni. Mentek azután sorra a jobbnál jobb támadások, helyzetek, kapura lövések, de ami a legfontosabb lett volna, a gól, az nem akart megszületni. Pedig valóban nagy volt a különbség a két válogatott között. Annyira, hogy nagyon meglepett bennünket még az az egyetlen kapuralövés is, amit a vendégek a harmincadik perc környékén megkíséreltek. A szurkolók bíztatása néha már türelmetlenségbe csapott át. Érthetően, hiszen vezetnünk kellett volna. A san marinoi labdarúgók pedig igazán nem a korszerű ... -
Kicsit elsikkadt az a jelentős tény, hogy válogatottunk pontosan száz éve játszotta első hivatalos mérkőzését ( http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/855 ). Akkor 1902. október 12-én Bécsben 5-0-ra veszítettünk. Az eredmény nem lenne ünnepelni való, de akkor kezdődött minden...
Érdekesség, hogy a rádiós kommentátor Ralf Edström egykori válogatott labdarúgó. Számunkra nem éppen kellemes emlékeket idéz, hiszen 1973. június 13-án az Ő gólja miatt nem juthattunk ki a világbajnokságra. A mérkőzés döntetlenre (3-3) végződött és Ő egyenlített.
Legutóbb az angliai Európa-bajnokság selejtezőjében hét éve találkoztunk és akkor a hazai mérkőzést megnyertük, de az idegenbeli mi vesztettünk. Most minden kétséget kizáróan a hazai válogatott nézhetett nagyobb esélyesként a találkozó elé. Mi pedig semmit sem nézhettünk, mert a televízió közvetítés nem "jött össze".
A mérkőzés elején még a szándékok, az elszántság, a taktika felmérése tartott. Ennek megfelelő nyugodt tempóban ment előr... -
Az utolsó barátságos mérkőzés volt ez az Európa-bajnoki selejtezők előtt. Ellenfelünkkel 1988 óta hat alkalommal játszottunk, ebből az utóbbi négy tétmérkőzés volt és bizony három izlandi győzelmet hozott. Az eredmények fényében tehát nem is ígérkezett könnyűnek a mérkőzés.
A találkozót Magyarországon nem közvetítették.
Az első félidőben meglehetősen kiegyenlített küzdelem zajlott. Óvatosan játszottunk, ami a bevezetőben ismertetett eredményeket figyelembe véve érthető. Leginkább szögletekből és szabadrúgásokból veszélyeztettük a hazaiak kapuját. Az izlandiaknak is voltak ígéretes akcióik, de gólt Ők sem értek el. Mindent egybevetve elsősorban a veszélyek elkerülésére összpontosított a csapat.
A második félidőben hasonlóan kiegyenlítetten kezdődött a játék, de az idő múlásával egyre inkább a magyar válogatott vette át az irányítást. Fölénybe kerültünk és támadásaink is egyre nagyobb veszélyt jelentettek. Igaz ezzel párhuzamosan a szórványosan előforduló hazai helyzetek is m... -
Szinte hihetetlen, de tizenegy éve nem játszottunk már a spanyol válogatottal. Pedig milyen jó emlékezni arra, hogy akkor 4-2-re legyőztük Őket, ráadásul idegenben. Most hozzánk látogattak el és nem is akármilyen alkalomból.
Puskás Ferencet ünnepeltük akkor. Nem csak mi magyarok, hanem a spanyolok is, hiszen odakint legalább akkora sztár, mint nálunk és Ők is magukénak érzik a most 75 éves labdarúgó legendát. Játszott mind a két ország bajnokságában és válogatottjában, hogy a részletekben most ne is vesszünk el. A születésnaphoz kapcsolódó másik ünnepi alkalom, hogy az előző napon az egykori Népstadiont átkeresztelték és ezentúl Puskás Ferenc nevét viseli.
A spanyol válogatott nagyon udvariasan kezdte a mérkőzést, mint akik nem akarnak elrontani egy ilyen szép ünnepet. Többnyire náluk van a labda, de inkább csak trükköket, cseleket, labdázgatást mutatnak be. Az egész félidő a vendégek fölényével telt, mi alig-alig avatkoztunk a játékba. Egy két helyzet azért adódott mindkét ... -
Pécsett még soha nem rendeztek válogatott találkozót. Most erre is sor került.
[url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/1022]Horvátország válogatottja legutóbb hat éve otthon fogadott bennünket és nagyarányú győzelmet aratott. Most olyan csapattal jöttek, amiről tudni lehetett, hogy nem a legütőképesebb összeállítás.
A találkozó kezdete előtt egyperces gyászszünettel adóztak [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/907/simon_tibor]Simon Tibor emlékének.
Ez a mérkőzés is a szokásos csendes ismerkedéssel kezdődött. Azután a horvát csapat jutott szabadrúgáshoz. Rapaic jobbról csavart középre. Dárdai tisztázni akart és ezért belenyúlt a labda útjába. Annak ívét azonban a szél kicsit megváltoztatta, így nem kifelé, hanem befelé perdült a tehetetlenül vetődő Király mellett. Újabb tizenkét perc telt el és ez alatt majdnem egyenlítettünk. Most viszont ismét horvát szabadrúgás következett. Rapaic ezúttal balról csavart középre. Az érkező labdára a védők... -
A DVSC alapításának száz éves évfordulóját ünnepelte. Ennek a jubileumnak lehetett a megkoronázása ez a találkozó.
A vendég olyan nemzeti válogatott, amelyikhez még nem volt szerencsénk. Amit eddig tudni lehet róluk az óvatosságra int. Különben is mostanság már nincs olyan válogatott, amellyel szemben ne kellene nagyon óvatosan latolgatni az esélyeinket.
Lassan, kényelmesen kezdődött a találkozó. Talán ezt szokás "tapogatózásnak" nevezni. Végre több mint tíz perc után történt valami érdekes és örömteli. Jobb oldalon Dárdai jött előre a labdával, majd az alapvonal közeléből középre adott. Bent Kenesei mindenkit megelőzött és öt méterről fejelt a kapu közepébe. Kicsit felszabadultabban kezdtünk játszani és újabb helyzeteink is adódtak. Lassan azonban a vendégek is "észbe kaptak". A félidő közepe táján jártunk, amikor Romascsenko az egyedül kilépő Hleb elé tálalt, aki a kapu felé iramodott. Király próbálta megzavarni és kivetődött, a középütt közeledő játékos elé. Hleb azonban ... -
Eddig csupán egyszer találkozott a két válogatott. Akkor idehaza döntetlennel zárult a mérkőzés. Most mi utaztunk, de mégis reméltük, hogy a legutóbbi két mérkőzés veresége után sikerrel térnek haza labdarúgóink.
Jobban kezdtük a találkozót. Az iram a közepesnél valamivel gyengébbnek ígérkezett, de láthatóan mi voltunk a jobbak. Nem kellett negyedóra sem és fölényünk gólban is megmutatkozott. Meglehetősen érdekes szituáció után született ez a találat. Dárdai ívelte a kapu elé a labdát. Úgy látszott azonban, hogy Catinsus mindenkit megelőzve megkaparintja azt és így semlegesíteni tudja a támadást. A hazai védő azonban elcsúszott, a balesetre nem számító kapus pedig késve és rosszul lépett ki. Szerencsére Kenesei gyorsan ébredt és három méterről az üres kapu közepébe lőtt. Válogatottunk a vezetéstől megnyugodott, vagy inkább megelégedett és az eddigieknél is ráérőssebben folytatta a mérkőzést. A vendéglátók is próbálkoztak és meg kell mondani, hogy még nagyon gyenge teljesítmén... -
A svájciakkal nagyjából azonos játékerőt képviselünk. Bár éppen a mérkőzés reggelén kapott nyilvánosságot a FIFA világranglistája, ahol helyet cserélt a két csapat. Svájc előre lépett a hatvanhetedik, mi pedig hátra csúsztunk a hatvannyolcadik helyre.
A mérkőzés tétje tehát a torna harmadik helye volt. Vagy úgy is fogalmazhatnánk ki lesz az utolsó.
Az első félidő kiegyenlített, inkább gyenge, mint közepes színvonalú csatát hozott. Némi fölényben mi játszottunk, de a svájciaknak voltak veszélyesebb helyzeteik.
A második játékrész elején Magnin szabálytalannak tűnő szereléssel szerezte meg a labdát Bárányostól. A játékvezető azonban nem látott okot szabadrúgásra. Miközben labdarúgóink reklamáltak, a svájci játékos már tovább robogott. Becsapott két védőt, betört a 16-osra és tizennégy méterről laposan a jobb alsó sarokba továbbított. A következő percben egy magyar szöglet után alakult ki kavarodás a "helvét" kapu előtt. Győri lövése után többeknek volt olyan érzése, hogy a lá... -
Csehország válogatottjával kilencvennégy éve játszottunk utoljára. (Azóta természetesen a csehszlovák csapattal többször is megütköztünk.)
Érdekes ok miatt maradt ki a cseh csapatból Nedved. Vissza kellett fordulnia, mert otthon hagyta az útlevelét, így csak a mérkőzés felére érkezett meg Olaszországból.
Az első percekben jobbára mi próbálkoztunk, de egy elvesztett labdával megindultak a csehek. A védelmünk késlekedett és az érkező (először válogatott) Kolousek nyolc méterről, éles szögből lőtt a kapunkba. A félidő közepes iramban, sok helyzettel, de gól nélkül folytatódott. Az utolsó percekben határozott fölényben játszottunk. Talán a következő negyvenöt percben eredményes is lesz a játékunk.
A második játékrész elején sikerült megtartanunk a fölényünket, de veszélyes helyzet kialakítására már nem futotta. Annál inkább a cseheknek! Gyors ellentámadást indítottak és máris ott voltak a kapunk előtt. Smicer jobbról beadott középre és Koller egyedül startolhatott a labdára. Öt... -
Legutóbb óriási ködben félbe szakadt a mérkőzésünk. Akkor az első félidőben egy nullára vezettünk. Most megmutathattuk mire vagyunk képesek köd nélkül.
Ez az első mérkőzés az új megyeri úti stadionban. A régiben tizenhatszor rendeztek válogatott találkozót és tizennégyszer győztünk, kétszer pedig döntetlent értünk el. Még gólt is csak nyolcat kaptunk, miközben hetvennyolcat(!) rúgtunk. Követendő példát mutat a statisztika.
Bár az első kapura lövéssel a macedónok próbálkoztak, mégis mi kezdtünk jobban. Annyira, hogy már a negyedik percben megszereztük a vezetést. Dárdai ugratta ki Lisztest, aki húsz méteres sprint után tizenhárom méterről, a kapus lábai között a jobb alsó sarokba lőtt. Lényegesen jobban játszott csapatunk, mint a vendégek. A félidő közepén Tököli a jobb oldalon futott el, majd átemelt a hosszú saroknál érkező Ferenczihez, aki kapásból bombázott a kapu bal oldalába. Még voltak ígéretes lehetőségeink, de végülis kétgólos előnnyel vonulhattunk az öltözőbe.
A ... -
Egy éve, amikor a selejtező sorozat kezdődött, az első mérkőzésen az olasz csapatot fogadtuk és remek mérkőzésen 2-2-es döntetlent értünk el ellenük ( http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/949 ). Igaz, hogy akkor, az a találkozó egy sorozat nyitánya volt, most viszont a hazaiaknak elég egy döntetlen, míg nekünk már esélyünk sincs a továbbjutásra. Mégis, miért ne lehetne most is szép a játék, és ha továbbjutást már nem is, de legalább nagyszerű helytállást hozhatna a találkozó.
A szövetségi kapitányi poszton maradt Gellei Imre, akinek egy hónapja volt, hogy "összerázza" a válogatottat. Reméltük jó eredménnyel.
Nem kezdődött nagy iramban a mérkőzés. Kiegyenlített volt a küzdelem, de nem túl éles. Az olaszok ráérősen rúgták a labdát. Csak annyit teljesítettek, amennyi a döntetlen megtartásához kell. A tízedik, majd a tizenharmadik percben is veszélyes helyzetet dolgozott ki a magyar válogatott. Mindkettő kimaradt, de jelezték, ha a hazaiak hozzáállása nem változik, bajba kerü... -
A román válogatott ellen eddig tizennyolc találkozóból csupán két vereségünk van. Mindkét mérkőzés 2-0-ra végződött és mindkettőt idegenben játszottuk. A szomorú, hogy ez a két legutóbbi összecsapásunk volt szomszédjainkkal. Ráadásul a román csapat még erős versenyben volt a selejtező csoport második, nagyon szerencsés esetben akár az első, helyéért.
Aki az előző, négy nappal ezelőtti, grúzok elleni mérkőzést látta, annak nem sok illúziója maradt. A válogatottnál volt ugyan változás, hiszen két napja új kapitány állt a csapat élén, de természetesen ez még semmiképpen nem eredményezhetett lényegi változást.
A vendégek kezdtek nagyobb lendülettel és látszott, hogy a román válogatottban nagyobb az elszántság és talán a tudás is. Ráadásul gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy ezúttal a védelem eddigi egyik legbiztosabb pontját jelentő Király, ma meglehetősen bizonytalan. Ezek a körülmények számunkra nem sok jót ígértek. A rossz előjelek tíz perccel a kezdés után már valósággá is vált... -
Alig három hónapja játszottunk először a grúzokkal ( http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/978 ). Akkor is a világbajnoki selejtezők során. Bizakodva készültünk, hiszen hazai sikerünk (4-1) után joggal gondoltuk, hogy idegenben is sikerül megszereznünk a győzelmet.
Ráadásul azóta semmit nem változott az a helyzet, hogy csak a győzelem tarthatja ébren továbbjutási reményeinket. Ennek fényében számítani lehetett rá, hogy labdarúgóink mindent bedobva fognak küzdeni.
Nem mondhatni, hogy nagy tűzzel kezdtük volna a játékot. Annál inkább a hazaiak. Sorra vezették az ígéretesnél-ígéretesebb akciókat. Sajnos, mi nem nagyon igyekeztünk és húsz perc is eltelt, mire valamire való helyzetet ki tudtunk alakítani. Ezután azonban ismét a hazaiaké volt a pálya. Védelmünk nem állt a helyzet magaslatán. A grúz csatárok gyakran maradtak őrizetlenül, így nem csoda, hogy nagy lehetőségeket hagytak ki. Végül tíz perccel az első félidő vége előtt siker koronázta törekvéseiket. Ckitisvili előre t... -
A százéves MLSZ-t ünnepeltük ezen a napon. Nagyon sok neves vendég érkezett Budapestre. Délelőtt felavatták a magyar labdarúgás emlékművét és este a nap "megkoronázásának" a magyar-német találkozót szánták. Az ellenfélválasztás már kicsit elgondolkodtató volt. Két okból. Először is azért, mert nem mondhatni, hogy a legkellemesebb emlékeink fűződnének a német válogatottal vívott csatáinkhoz. Másodszor pedig és ez súlyosabb érv az elsőnél, azért mert jelenleg semmiképpen sem vagyunk "egy súlycsoportban" velük, így kicsi az esély rá, hogy igazán ünnepi találkozót fogunk vívni. (Sokak véleménye szerint Ausztria válogatottja lett volna minden szempontból a legjobb választás.)
A találkozó előtt még egy vérszegényre sikeredett ünnepi műsort is láthatott a közönség. Ezután pedig a Himnuszt élőben hallhatták a szurkolók. Sajnos a csapnivaló előadás sem az ünnephez, sem a Himnuszhoz nem volt méltó.
Igazán felemelők a kezdőrúgás körüli pillanatok voltak. Olyan nagyságok, labdarúgó lege... -
A labdarúgó sors már megint olyan válogatottal hozott össze, amelyikkel még nem volt szerencsénk összemérni tudásunkat. Nagy méricskélésre persze most sincs mód. Nyernünk kell és kész! Ha sikerül megszereznünk a győzelmet, akkor még marad valami kis reményünk a csoport második helyének a megszerzésére és pótselejtező játszására.
A grúz csapat nem gyenge ellenfél, de persze nem is "világverő". Sok idegenlégióssal (kilenccel) áll fel a válogatottjuk. Igaz, e tekintetben mi sem panaszkodhatunk (nálunk heten vannak).
Lendületesen támadva kezdtük a találkozót. Nem sokon múlott azonban, hogy pórul jártunk. A negyedik percben S. Arveladze betört a 16-osunkra és Sebők más megoldást nem találva, lerántotta. Szerencsére a játékvezető nem látott okot arra, hogy büntetőt ítéljen. Nem sokkal később a másik oldalon Kabát lerántásakor is néma maradt a sípja. Egészen jó volt a találkozó. Többet támadtunk és a kapura lövésekben sem volt hiány. Hiány csak a gólokban, illetve a góljainkban mut... -
Legutóbb két éve Európa-bajnoki selejtezőn játszottunk a román válogatottal ( http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/987 ). Akkor szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy tizenhat mérkőzés és hatvanhárom év után, a magyar válogatott vereséget szenvedett. Micsoda nagyszerű riposzt lenne, ha most a világbajnoki selejtezőn vágnánk vissza! Józanul gondolkodva már óvatosabbak voltak a reményeink.
Az első percek óvatos "tapogatózással" teltek. A hazaiak azonban gyorsan a "kezükbe vették" a játék irányítását. Feltűnt, hogy válogatottunk mennyire szervezetlenül védekezik. Volt olyan támadás, amikor az egyik román támadót négyen is megpróbálták szerelni (sikertelenül), ugyanakkor viszont Niculae üresen, senkitől sem zavarva vehette át a labdát a kapunktól tizenegy méterre és nyugodtan guríthatott a hálónkba. A hazaiak a továbbiakban is lényegesen több és főleg veszélyesebb támadást vezettek. A játékrész közepétől azonban mintha kicsit javult volna a magyar váloga... -
1998-ban Magyarországon csak egy góllal tudtuk legyőzni a litvánokat. Viszont ez most tétmérkőzés volt és idegenben. Még egygólos győzelem is nagyon jól jön ilyenkor.
A hazai csapat erősen tartalékosan állt ki a találkozóra. A lelátókon nagyon kevesen voltak. Szinte csak maroknyi ember. Ennyire kevés néző előtt még soha nem játszott magyar válogatott.
A litván csapat semmit nem mutatott. Már az első félidőben is teljesen akadálytalanul jutottak a kapujuk elé csatáraink. Már az első húsz percben is két alkalommal is (az ötödik és a tizennyolcadik percben) csak szabálytalanság árán tudták a hazai védők megakadályozni a gólt. A játékvezető egyik esetben sem ítélt büntetőt, pedig a 16-oson belül történtek. Azután Mátyus beadását Fehér átlépte, így meghagyva az érkező Illésnek a gól örömét és az élt is a lehetőséggel. Tizenkét perc múlva viszont Horváth labdáját juttatta Fehér kapáslövéssel a kapuba.
A második játékrészben a fölényünk már szinte nyomasztóvá vált. Az utolsó félór... -
A litván csapat nem ígérkezett komoly ellenfélnek, hiszen az előző találkozónkon, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/983]otthonukban hat gólt rúgtunk nekik. Most minden esély megvolt rá, hogy a Népstadionban ismét győzelmet arassunk. Azonban a felkészülésnek szánt Jordánia elleni találkozón mutatott játék óvatosságra intett.
Az első félidőről alig van mit elmondani. Végig álmos, nagyon gyenge játék folyt. A labda főleg nálunk volt, támadást is többet vezettünk, de értékelhető helyzet nem alakult ki egyik oldalon sem. A vendégek szempontjából érthető volt a visszafogottság, de a mieink...
A szünet nem hozott változást. Nem éledt fel labdarúgóinkban a "győzni akarás tüze". Végül a mérkőzés utolsó negyedének elején sikerült megszereznünk a vezető gólt. Illés a vendégek 16-osán belülre verekedte magát és Skarbalius kézzel ért a labdához. A megítélt büntetőt Sebők értékesítette. Csak pár perc telt el, amikor a litvánok jutottak szabadrúgáshoz a magyar ka... -
Új ország a labdarúgó ellenfelek palettáján. A Közel-keletre utaztunk, hogy felkészülő mérkőzést játszunk a soron következő világbajnoki selejtező előtt. Nyilvánvalóan az volt a cél, hogy olyan válogatottat találjunk, aki körülbelül azonos erőt képvisel, de mégis legyőzhető. Ma már ilyen csapatokat nehéz találni. Bíztunk benne, hogy ez most sikerült.
Már a mérkőzés elején látszott, hogy nem lesz könnyű dolga a magyar válogatottnak. Az egész első félidőben többet birtokolta a labdát a hazai csapat, és ami a nagyobb probléma, többet is támadtak. Az erőviszonyokat jelezte, hogy kapuvédőnknek már a tízedik percben, míg a jordán portásnak csak a félidő közepén kellett játékba avatkoznia. Az egyik magyar próbálkozás után a hazaiak gyors ellentámadást indítottak. Ennek végén Silbayeh a kaputól tizennyolc méterre tisztán vehette át a labdát és a jobb sarokba továbbította.
A második játékrész ugyanúgy folytatódott, mint ahogy az első befejeződött. Bár az volt az érzésünk, mintha kics... -
Két éve már találkozott a két csapat ( http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/926 ).Akkor a bosnyákok nagyon kemény játékot játszottak és mi nem bírtunk velük. Döntetlennel zárult a mérkőzés.
Nagyon hideg időben és rendkívül mély talajon zajlott az összecsapás.
Az első félidőben, a kezdeti ismerkedés után mi támadtunk többet és veszélyesebben. Még negyed óra sem kellett a gólhoz. Egy jobbról érkező labdát Fehér átemelt a kapuson és az időben érkező Horváthnak nem volt nehéz dolga a kapu közepébe találni. Továbbra is mi irányítottuk a mérkőzést. A félidő közepén egy kis "rövidzárlat" az összjátékunkban és máris egy veszélyes helyzet és egy egyenlítő gól jelezte, hogy nem szabad lankadni.
A mérkőzés hátralévő idejében mind a két csapat alakított ki helyzeteket. A játék kibontakozását nagyban hátráltatta a nagyon rossz talaj, a kemény, helyenként durva ellenfél és különösen a második félidő végén, a rengeteg, szinte folyamatos cserélgetés.
Ismét döntetlent értünk... -
Nem biztos, hogy arról álmodott a szövetségi kapitány, hogy az olaszokkal kezdjük a világbajnoki selejtezőket. Bár ki tudja, lehet, hogy jobb a nehezén minél előbb túlesni. Olaszország ezüstérmes lett az Európa-bajnokságon és közismerten erős csapat voltak. Különben pedig 1965 óta nem tudtuk legyőzni Őket.
Mindkét válogatott az előzetes várakozásoknak megfelelően nagy lendülettel kezdett. A félidő első felében mi támadtunk többet és veszélyesebbek is voltunk. Azután egy hiba, egy kiugrás és máris a vendégek vezettek. Dicséretes, hogy ez az eset nem elkedvetlenítette, hanem harcba szólította válogatottunkat. Pár perccel a kapott gól után Lisztes indította a kiugró Horváthot, aki az ötös sarkáról nem a beadást, hanem a lövést választotta és betalált az olasz kapu jobb alsó sarkába. Ezután a vendégek "kapták össze" magukat és hozták többször nehéz helyzetbe a magyar védelmet. Tíz perccel a félidő vége előtt hibáztunk is és az ötösnél őrizetlenül maradt F. Inzaghi fejessel vette ... -
Szaúd-Arábia ismét egy olyan ország, akit még nem ismertünk a labdarúgó pályáról. Persze a szakemberek sokat tudnak ezeknek az országoknak a csapatairól is, de mi szurkolók keveset. Annyit talán, hogy hat éve a világbajnokságon a legjobb tizenhat közé jutottak és ez azért valami. Ettől függetlenül most is győzelemre számítottunk.
A találkozó elején a labdát Palotai Károly, egykori FIFA játékvezető és olimpiai bajnok labdarúgó indította útjára.
Előzetes várakozásunk nem volt alaptalan. Nyugodtan, de erőteljesen játszottunk és vezetést szereztünk. Fehér a 16-os magasságából végezett el egy bedobást, amit Horváth fejjel átvett, majd fordulásból, nyolc méterről a felsőlécre vágta, ahonnan a labda a kapuba csapódott. A játékrész utolsó harmadára válogatottunk kicsit visszaesett zavarodottan, sok hibával játszott.
Lelkes, de sok veszélyt nem jelentő csapat volt az ellenfelünk. Nem kellett minden idegszálunkkal sem a védekezésre, sem a támadásra koncentrálnunk. Mindennek ellenére ... -
Ez a találkozó egy új évszázad nyitó mérkőzése volt. A magyar válogatott XXI. századi első megmérettetése.
Újra az ausztrál csapatot fogadtuk. Három éve először jártak Magyarországon és alaposan megleptek bennünket. 3-1 arányban legyőzték válogatottunkat. Akkor azt hittük könnyen győzünk, most óvatosabbak voltunk a várakozások megfogalmazásával: Csak legalább a játék legyen jó!
A kezdőrúgást dr. Kalocsay Géza végezte el. Az egykori válogatott játékos 60 éve játszott a nemzeti tizenegyben.
A vendégek azonnal rendkívül agresszív lerohanással kezdtek. Bár erre számítani lehetett mégis tehetetlennek tűntek játékosaink. A hatodik percben végre helyzetnek nevezhető akciónk is volt. Nem is sejtettük akkor, hogy a következő ilyenre félórát kell várnunk. Közben pedig a vendégek sokmozgásos támadásait, szöglet utáni gólját és a magyar válogatott teljes zavarát láthattuk. Szóval a harmincnegyedik perc hozta el a második helyzetünket, ami egy Klausz kapufával végződött.
A másodi... -
A vendéglátók győzelmük esetén másodikak a csoportban, és mint legjobb másodikak, továbbjutók. Várható volt tehát, hogy nagyon komolyan veszik a mérkőzést.
Magyar válogatott a portugálok ellen még sohasem tudott nyerni.
Ez csak két tény azok közül, amelyek nem sok jóval bíztattak a találkozót illetően.
A hazaiak a várakozásnak megfelelően lendületesen, energikusan kezdtek és úgy is folytatták. A kezdés után szinte a kapunkhoz szögeztek bennünket. Az első félidő fele sem telt el, amikor már kettő góllal vezettek. Nem kellett mindent beleadniuk, mert játékosaink nem fejtettek ki komoly ellenállást és a kaput sem veszélyeztették. Szerencsénkre a hazaiak már ekkor felelőtlen könnyedséggel, szinte csak saját szórakozásukra játszottak, ezért ebben a félidőben tovább már nem nőtt az előnyük. Ráadásul alig pár perccel a vége előtt Pauleta kézzel segítette a saját fejére a labdát és ezután fejelt a kapunkba. Megkapta a sárga lapját és mivel már a huszonötödik percben sípszó utáni la... -
A pár nappal ezelőtti mérkőzésen biztos győzelmet vártunk és csalódnunk kellett. Ezért csak óvatosan reménykedtünk, hogy Azerbajdzsánt itthon sikerül legyőzni.
Az első perctől kezdve letámadással kísérletezett a magyar válogatott. Be is szorítottuk az ellenfelet, de hősies és néha kétségbeesett védekezéssel, közel félórán keresztül sikerült a gólt elkerülniük. Ekkor Egressy jobboldali szögletére Sebők érkezett és fejjel a jobbkapufa közbeiktatásával a hálóba jutatta a labdát.
A második játékrész már időnként a szemnek is szép labdarúgást hozott. Még a félidő elején két szép támadás végén növeltük előnyűnket. A hátra lévő időben is akadtak helyzeteink és a játék irama is megfelelő volt.
Most legalább beigazolódtak a várakozások és sima győzelmet aratott a csapat. Könnyed játék is elegendő volt a mérkőzés megnyeréséhez. Nagy erőbedobásra a vendégek nem késztették válogatottunkat, így még pár szép megoldásra is futotta az erőből.
Persze ezeknek a mérkőzéseknek a megnyerése ... -
Meglátogattuk a lichtensteini csapatot. A hazai 5-0-ra nyert mérkőzés után nem sok kétség volt az eredményt illetően. Természetesen mindenki magyar győzelmet várt.
A kapitány pár órával a mérkőzés előtt úgy döntött, négy támadót küld a pályára és Fehért is a kezdő csapatba tette. A hazaiak erre öt embert állítottak a védelembe.
Az említett változtatás érintette a csapat egészét. Nem tudni pontosan volt-e ennek valami köze ahhoz, ami a pályán történt, illetve ahhoz, hogy tulajdonképpen nem történt semmi. Válogatottunk mereven, görcsösen játszott. Nem volt csapatjáték, hiányzott a lendület, a győzni akarás. Álmosan, bágyadtan, sok hibával tarkítva folyt a találkozó. A szinte értékelhetetlen teljesítményt nyújtó csapatunknak még a hazai amatőr gárda is egyenrangú ellenfele volt.
Ez volt a magyar foci egyik legnagyobb kudarca, annak ellenére, hogy döntetlen és nem vereség lett a meccs vége.
A kapitány az első félidőben mutatott játék miatt szégyenét fejezte ki és a játékosok... -
Moldova válogatottja először látogatott el a magyar fővárosba, hogy összemérje tudását a mi csapatunkéval. Egyben ez volt a két csapat legelső találkozása is. Reméltük mindenképpen mi kerülünk ki győztesen az összehasonlításból.
A mérkőzés előtti napon a kapitány úgy döntött annyit változtat a csapat szerkezetén, hogy klasszikus centerjátékot játszhassunk.
Az első félidőben végig támadtunk és többször is sikerült betörni a vendégek védőfala mögé. A kialakuló helyzetekből azonban csak egyet sikerült értékesíteni. Ekkor a támadást kísérő, a második hullámban érkező Sebők, a hátra gurított labdát hét méterről vágta a kapuba. Ezt megelőzően a harmincnyolcadik percben Dombi tört be a 16-oson belülre és gyanús körülmények között esett el, de a játékvezető nem ítélt büntetőt. Mindenesetre legalább a szünetet a vezetés birtokában tölthettük.
A második játékrészben már kevesebbet támadtunk, sőt az egész csapat teljesítménye visszaesett. Ezt még a vendégek is észrevették, mi több ki ... -
[url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1999-03-31/szlovakia-magyarorszag]Szlovákiában egy döntetlent sikerült elérnünk. Talán itthon lehet győznünk is.
A vendégek úgy kezdtek, hogy mindenáron megakadályozzák a gólszerzésünket és semmit sem fognak kockáztatni. Az első pillanattól kezdve betömörültek a kapujuk elé és megpróbálták feltartóztatni a magyar támadásokat. Ebben a szándékukban sikerrel is jártak.
A pálya minden lehetséges részén vezetett akciókat a magyar csapat, a védőfalon is gyakran sikerült áttörni, de az így kialakult helyzetek kihasználatlanok maradtak. Talán ha csak a labdát próbálják meg átjuttatni a védőfalon egy-egy távoli lövéssel, akkor sikerült volna bevenni a vendégek kapuját. Ilyen próbálkozásra azonban nem került sor.
Ami még kellemetlenebb, hogy a szlovákoknak alig volt támadásuk, az egyikből mégis gólt értek el, a kitámadó magyar csapat ellen. A sok kihagyott helyzet után túlzottan a támadásra koncentráló csapatot most is az ilyenkor ... -
A román válogatottakkal szemben veretlenek voltunk. Már [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozes/987/statisztika]tizenhat alkalommal játszottunk ellenük és még sohasem kaptunk ki. Nagyszerű és megőrzendő sorozatnak gondoltuk ezt.
Nagyon gyorsan került veszélybe a fent említett veretlenségi sorozat. A Hagi vezette román csapat az első percektől nem hagyott kétséget a győzelemmel kapcsolatos elképzeléseit illetően. A kezdés után nagy erővel támadtak és egy szabadrúgásból vezetést szereztek a hazaiak. A védelmünk teljesen tehetetlennek látszott a gyorsan és kiszámíthatatlanul mozgó román csatárokkal szemben. Válogatottunk zavarodottsága nem akart múlni és negyedóra múlva a hazaiak még növelni is tudták az előnyüket. Sőt a harmincötödik percben Ilie is betalált a kapunkba, de ezt a találatot les miatt (tévesen) érvénytelenítette a bíró.
A második félidőre némi reményt csupán az jelenthetett, hogy a románok meghatározó játékosa Hagi, sérülés miatt nem jött ki a pályára... -
Régi nagy ellenfél az angol válogatott. Volt olyan idő is, amikor minimum azonos erőt képviseltünk. De ma már...
Még [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1981-06-06/magyarorszag-anglia]gólt is tizennyolc éve sikerült utoljára elérnünk ellenük, győzelmet pedig [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1962-05-31/magyarorszag-anglia]1962-ben. Legutóbb három éve mi jártunk Angliában és [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1996-05-18/anglia-magyarorszag]háromgólos vereséget szenvedtünk. Most ők jöttek el hozzánk.
Meglepően összeszedetten játszott a magyar válogatott. Minden szempontból egyenrangú ellenfelei voltunk a vendégeknek. Időszakonként határozott fölényben játszottunk és ígéretes helyzeteket is teremtettünk. Az bosszantó volt, hogy míg a mi helyzeteink csupán ígéretek maradtak, addig az angolok néhány szórványos támadásuk után az egyik eredményeként 11-eshez, majd vezetéshez jutottak.
Csapatunk tovább harcolt és támadott. Mi... -
Már megint egy első találkozás. Liechtenstein válogatottjával még nem játszottunk és nem túlzás, ha azt mondjuk voltak szurkolók, akik még nem is hallottak róluk. Az előző bosnyákok elleni találkozó után akadtak, akik nagyon szkeptikusan látták még ennek a mérkőzésnek az esélyeit is, de a győzelmet mindenki "kötelezőnek" gondolta.
A vendégek nem is gördítettek akadályt a sikerünk útjába. Bár a mérkőzés kezdete után az erőteljes kezdéssel meglepték a mieinket, de támadásaik veszélytelenek voltak. Mivel a vendégek nem sok munkát adtak a védelemnek, lehetőségük volt rendszeresen támogatni a támadásainkat. Ilyen akció végén szereztük meg a vezetést. Sőt, a betömörülő és rendkívül elszánt liechtensteini védekezés ellenére a szünetig még kétszer bevettük a kaput. A gólszerző mind a kétszer védelmünk leghátsó embere Sebők Vilmos volt, igazolva, hogy rendszeresen felzárkózott a támadásokhoz.
A második félidőben a vendégek minden energiájukat a védekezésre összpontosították és semmi ... -
Az utóbbi években rendszeresen kerültünk össze olyan válogatottakkal, akikkel addig nem találkoztunk, nem találkozhattunk. Most is egy ilyen mérkőzésre került sor, az Európa-bajnoki selejtezők folytatása előtt. Az előző évet jó játékkal zárta a magyar csapat az ellenfelet figyelembe véve reméltük, hogy ezt az évet jól fogja kezdeni.
A reményeink nem váltak valóra. Pedig az első félidőben sokkal több helyzetünk alakult ki. De az elképzelés nélkül erőltetett beívelgetések, a jobban fejelő vendégvédőkkel szemben nem hozhattak eredményt. Sőt, a kevés bosnyák támadás egyike után hatalmas kavarodás alakult ki a mi kapunk előtt és végül sikerült a hálónkba kotorni a labdát.
A második játékrészben semmi változás nem volt az elsőhöz képest. Talán a bosnyák csapat, a cserék következtében egy árnyalattal kevesebbet mutatott, de mi továbbra is csak a magas beíveléseket erőltettük. Viszont egy csere legalább meghozta számúnkra a gólszerzést. Hiszen a 16-osra betörő Dombi buktatásáért íté... -
A svájci válogatott az elmúlt években, különösen tétmérkőzéseken sok gondot okozott nekünk. Még itthon is csak egy-egy döntetlenre futotta ellenük. De ez most nem tétmérkőzés volt.
Hihetetlenül jól kezdődött a találkozó. Az első percben vezetést szereztünk és a hetedikben már kétgólos volt az előnyünk. Először Pisont baloldali szögletét Hrutka fejelte kapura és a bevetődő Korsós a hálóba is juttatta. Majd Somogyi indítása után Egressy hozta fel a labdát. Sebők Józsefhez továbbított, aki középen egyedül érkezett és a kapus lába között fejelt a hálóba. Ezután svájci helyzetek következtek, de nem maradtunk adósak mi sem a veszélyes akciókkal.
A második félidő első felében továbbra is kiegyensúlyozott küzdelem folyt. A mérkőzés utolsó negyedében azonban a vendégek kerültek fölénybe. Szerencsénkre a védelmünk magabiztosan hárította a támadásokat. Alkalmanként még ebben az időszakban is akadtak helyzeteink.
A kezdés nagyon bíztató volt, ami pedig utána következett az azt igazol... -
Már tizenöt alkalommal játszottunk a román válogatottal és talán hihetetlen, de még sohasem kaptunk ki. Az is hihetetlennek tűnhet, hogy a legutóbbi találkozónk (1981) óta már tizenhét év telt el.
A játék, különösen az első félidőben nagyszerű volt. Mindkét csapat nagy lendülettel, a támadójátékot előtérbe helyezve kezdett. Mindkét kapu előtt akadtak gólszerzési lehetőségek. Remek helyzeteket dolgoztunk ki. A legérdekesebb talán a harminchetedik percben a román kapu előtt alakult ki. Hamar nyolc méterről találta telibe a kapufát, a kipattanó labdát Fehér Miklós rúgta kapura, de Popescut találta el, ám még mindig próbálkozhattunk, ezúttal Pisont huszonkét méterről, de a labda a kapu fölé szállt.
A második félidő ott folytatódott, ahol a szünet megszakította a játékot. Talán annyi változott, hogy csapatunknak kicsit lankadt a figyelme és ez azonnal észrevehetővé vált. A vendég akciók veszélyesebbé váltak és végül, egy védelmi zavar következtében, gólt is eredményeztek. A román... -
Az elmúlt két évben világbajnoki selejtezőkön győztük le az azeri válogatottat. Természetesen most is győzelmet vártunk fiainktól. A keretbe átkerült az olimpiai csapattól a 19 éves Fehér Miklós is.
Bátran és kezdeményezően játszott a magyar csapat. Horváth már az első percben gólhelyzetet alakított ki. A kapus végül mentett, de az esetnél ütközött a magyar csatárral, aki nem is tudta folytatni a játékot. Sok helyzetet alakítottunk ki, de a gólszerzés nem akart sikerülni. Ehhez azért az is hozzájárult, hogy a játékvezető az utolsó tizenöt percben két 11-estől is megfosztott bennünket.
A második félidőben is nehezen "tört meg a jég". De amikor megtört... Hamar beadását Fehér csúsztatta tovább az érkező Dárdai elé, aki nyolc méterről lőtt a kapuba. Az utolsó percekben még további három alkalommal is betaláltunk a hazaiak kapujába. Először Korsós buktatásáért jutottunk 11-eshez, majd Pisont csípett el egy rövid hazaadást, végül Fehér vágta az elé pattanó labdát fordulásból nagy... -
Az első komoly tétmérkőzés, az első komoly megmérettetés előtt állt a "Bicskei-csapat". Annál is inkább így volt ez, mert a portugál válogatottat még sohasem tudtuk legyőzni.
A mérkőzés percei egyre teltek és válogatottunk remekül tartotta magát. A portugálok nem voltak könnyű ellenfelek, de a védelmünk derekasan dolgozott és időnként a csatárok is meg-megvillantak. A vezetést is megszereztük. A vendégek térfelének közepéről Illés indította Dombit. A csatár félmagasan küldte középre a labdát, amit Lisztes kapásból kapura lőtt. A lövés Paulo Madeira hátán irányt változtatott, ami kicsit becsapta a kapust, de még sikerült a kapu sarka felé guruló labda után vetődnie. Horváth azonban bevetődve megelőzte és a hálóba továbbított.
A második félidőt a portugálok erőteljesen kezdték és tíz perc után ennek eredménye is lett. Egy baloldalról középre adott labdába a kaputól négy méterre álló Sá Pinto beletette a lábát és a hálóba irányította azt.
A vendégek egyenlítő gólja után, a ját... -
A szlovének négy éve itthon vertek meg bennünket. Ez a két gárda második találkozása volt és ismét Magyarországon. Ideje volt "helyre billenteni" az eredményt.
A válogatott keret utólag még Dombival is kiegészült.
Küzdelmes, de nem túlzottan nagy iramú mérkőzést vívtunk. Az első félidőben nem sikerült döntésre vinni a dolgot.
Azután megindultak a cserék. A szünetben mindkét kapitány három-három új játékost hozott a pályára. (Mire a találkozó véget ért tizenhárom csere történt.) A mérkőzés utolsó negyedében végre születtek gólok is.
A jobbszélen induló Dombi felé érkezett Halmai labdája. A visszafutó Nováknak azonban sikerült hazafejelnie. Illetve csak majdnem. A fejes túl gyengére sikeredett, így a szemfüles Dombi utolérte a labdát és a kapuba emelte a kimozduló kapus felett.
Ismét Dombi kapott labdát most Kovácstól és a kapu felé indult. A második félidő óta védő Dabanovics megpróbálta szerelni, de Dombi egy csellel becsapta és már nyargalt volna tovább. A szlovén kapuvé... -
Macedónia után újabb olyan csapat, amelyikkel első alkalommal nézünk szembe. A vidéki városban nagyon lelkes közönség várta a két csapatot.
A magyar válogatott sokat támadott, de a litvánok sem maradtak adósak. A vendégcsapat szép, de meddő játékot mutatott be. Igaz, egyik helyzetük gólra váltását a huszonkilencedik percben csak szabálytalanul tudtuk megakadályozni és így büntetőhöz jutottak. A 11-est viszont nem tudták értékesíteni (Buitkus mellérúgta). Meg kell állapítanunk, hogy a szerencsére is szükségünk volt a döntetlen megtartásához, bár akár vezetést is szerezhettünk volna.
A második játékrészt is támadásokkal kezdtük és négy perccel a kezdés után szabadrúgáshoz jutottunk. A labdát Hrutka huszonöt méterről csavarta a kapu bal felső sarkába.
A továbbiakban is mi alakítottunk ki lényegesen több helyzetet, de egyikből sem sikerült a kapuba találnunk.
A litvánok még így a csapat sztárjai nélkül is jó benyomást keltettek, különösen az első félidőben. De mi győztünk![/... -
Érdekes, hogy Teheránba kellett utazni azért, hogy a két válogatott először találkozzon egymással. Mindenesetre nem rossz, hogy egy torna döntőjében jött el ez az első alkalom.
Az első félidő szinte eseménytelenül telt. Ebben azért kicsit jobbak voltunk, de csak annyiban, hogy többet birtokoltuk a labdát, mint a vendégek.
A második félidő közepe táján már helyzetünk is akadt és szemmel láthatóvá vált, hogy játékosaink technikailag képzettebbek ellenfelünknél, de egy felső kapufánál többre nem futotta.
Kilencven percen keresztül birkózott egymással a két csapat. Azután a döntés a 11-esekre maradt.
Ez a mérkőzés is jó alkalom volt a válogatott erejének, összetételének próbálgatására. Bíztató volt, hogy a büntetőkre is erős maradt a csapat, elsősorban idegileg és 4-2 arányban jobban rúgta a büntetőket.
forrás:
mafoci -
A hetvenes években már háromszor is találkoztunk az iráni válogatottal. Minden alkalommal nyertünk.
Most is jól játszott a magyar csapat, mint ahogy az előző találkozón az osztrákok ellen. A mérkőzés elején erőteljes támadásokkal kezdtünk. Egy rövid felszabadító rúgást Illés átfejelt a baloldalon tisztán álló Korsósnak, aki nyolc méterről a kapu bal sarkába helyezett. Egy perc múlva megint veszélyes helyzetünk adódott, de azután elsősorban a védekezésre koncentráltunk. A mérkőzés nagy részében átengedtük a pályát az irániaknak és bizony többször volt szükségünk Hajdu remek védéseire és a szerencsére is.
Amikor azonban lehetőségünk adódott gyors kontratámadásokkal teremtettünk veszélyes helyzeteket. A második félidőben Sebők József először tizenöt méterről lőtt kapufát, majd két perc múlva ügyesen indította a középütt előretörő Illést, aki éppen csak a 16-oson belülről a kapuba emelt.
Jó összeszoktató mérkőzés volt a formálódó válogatott számára. Okosan játszott és jól küz... -
Bár a két katasztrofális Jugoszlávia elleni vereség még az előző év októberében és novemberében volt, a szövetségi kapitány kérdéséről döntés csak most (március 10-én), a mérkőzés előtt két héttel, az MLSZ vezető váltásával együtt született. Így a csapat felkészítésére négy és fél hónappal kevesebb idő maradt, viszont a régi vezetésnek nem kellett vállalnia a döntés felelősségét.
Ismét eltelt két év az utolsó osztrák-magyar óta. Akkor Budapesten vereséget szenvedtünk. Most az új szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan úgy döntött, megpróbál egy teljesen friss, fiatal csapatot létrehozni. Mivel sok próbálgatásra nem volt ideje, egyszerre "dobta be" jelöltjeit. A kezdőcsapatba öt újonc került.
Bíztató játékkal kezdett a válogatottunk. Már az első támadásaink eredményt hoztak. Illés a baloldalon hozta fel a labdát, majd Horváthhoz passzolt, aki tizenegy méterről a kapus mellett-fölött a kapu bal oldalába lőtt.
Ezután is nagyon lelkesen játszott a csapat. A lendületüket az sem tö... -
A budapesti szégyenletes vereség után már csak a bizonyítást várták el a szurkolók. Azt, hogy megmutassa a csapat tud küzdeni, hajtani és lehet, jobb az ellenfél lehet, hogy semmi nem sikerül, de ha kell "meghal a pályán".
Ennek az akarásnak, bizonyítási vágynak azonban a játékosokban nyoma sem volt. A magyar csapat csak testben volt a pályán, lélekben nem. A hazai csapat pedig csupán játszadozott és szinte oda sem figyelve rúgott öt gólt. A biztos továbbjutás tudatában sem tudták jobban "visszafogni magukat". Mijatovics most mesternégyest ért el.
A két mérkőzés után a szövetségi kapitány helyzete alapjaiban rendült meg. A vállalását tejesítette, hiszen a selejtező csoport második helyén végeztünk. Kérdéses volt mi lesz az MLSZ döntése, de erre még több mint négy hónapot kellett várni.
forrás:
mafoci -
A két pótselejtezőre kényszerült csapat nem tartozott azonos "súlycsoportba", de egy-egy mérkőzésen bármi megtörténhet. Így hát bizakodtunk.
Mint a lufi úgy pukkant szét minden reményünk a mérkőzés kezdete után. Szinte megállíthatatlanul potyogtak a gólok. Alig halt el a játékvezetői sípszó és máris vezettek a vendégek. A tízedik percre már háromszor is a kapuba találtak. ...és még nem volt vége. Az első félidő öt jugoszláv gólt hozott. Mintha magyar játékos nem is lett volna a pályán.
A második játékrészre is maradt még két találata a vendégeknek. Már nem sokat ért, csak egy apró szépségtapasz volt a találkozó végén megszerzett egyetlen magyar gól.
Mijatovics mesterhármast ért el.
Katasztrofális vereség a régi rivális ellen. Ez az eredmény még egy edzőmérkőzésen is túlzás. Teljes volt a megaláztatás. Nem volt a mérkőzésnek olyan időszaka, amikor akár csak egy pillanatra is felemelhettük volna a fejünket. A súlyos "zakóval" a továbbjutás gyakorlatilag eldőlt. A visszavág... -
Itthon legyőztük a finneket és most is "csak" egy döntetlent kellett elérni, hogy legalább még egy kísérlettet tehessünk a továbbjutásra. Ugyanis akkor lehetőségünk van pótselejtezőt játszani.
Talán a játékosaink nem fogták fel azt, hogy mit jelenthet ez a találkozó. Az egész első félidő "rettegéssel" telt, hiszen bármikor gólt kaphattunk volna. Igaz, végülis sikerült megőrizni az oly fontos döntetlent, de a látottak alapján kétséges volt, hogy a továbbiakban is megtudjuk-e tartani az eredményt.
A második félidő azt mutatta, hogy nem. Egy fejes a kapunkban ért földet. Próbálkoztunk persze, hogy visszaszerezzük a döntetlent, de ez egyre reménytelenebbnek látszott. Már a ráadás percei teltek, amikor egy szöglet után Mahlio rúgta ki a kapu előteréből a labdát. Pontosabban csak ki akarta rúgni, mert eltalálta Moilanen karját és onnan a labda bevágódott a finn kapuba.
A finn csapat "berúgta" a magyar válogatottat [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1997-10-29/magya... -
Azerbajdzsán-t idegenben három góllal győztük le, tehát joggal vártuk az itthoni győzelmet is.
Nem is volt semmi gond. A mérkőzés elején gyors góllal alapoztuk meg a további szép játékot. A kétgólos vezetéssel zárult első félidő után a második is magyar fölényben telt. Egy kicsit azonban visszafogtunk a tempón, és amikor a vendégek is betaláltak a mi kapunkba kis zavar és ijedtség is felfedezhető volt a játékunkban. A csoda is megtörtént, hiszen végre nem a mi hálónkban landolt a labda az utolsó percekben.
A győzelemmel megnyílt az út a VB pótselejtező felé. Nem kellett mást tenni "csak" legalább egy pontot szerezni az utolsó selejtezőn Finnországban.
forrás:
mafoci -
Nem világbajnoki selejtező mérkőzés, viszont a két "tétmeccs" közötti lazításnak sem tekinthettük. A legutóbbi két alkalommal, amikor a lengyel válogatottal találkoztunk vereséget szenvedtünk. Mindkét alkalommal mi utaztunk és 3-2 arányban maradtunk alul.
Mindkét csapat felkészülésnek, vagy inkább levezetésnek tekintette a mérkőzést. Csendes, nem túl izgalmas találkozót vívott a két együttes. A legtöbb változatosságot a cserék hozták. A második félidőre hat új játékos lépett pályára és a továbbiakban még hat cserét hajtottak végre a kapitányok.
A hazai csapat irányított a mérkőzésen. Erőteljesen és gyorsan játszottak, de azzal az egy góllal, amit elértek tökéletesen elégedettek voltak. Mi persze nem, de az eredmény megváltoztatására még esélyünk sem nagyon volt.
Küzdött a válogatottunk és bíztunk abban, hogy ez a játék Azerbajdzsán ellen elég lesz.
forrás:
mafoci -
Az előző Svájc elleni világbajnoki selejtező mérkőzést a nyolcvanhetedik percben veszítettük el. Reméltük, hogy hazai környezetben sikerül jobban koncentrálni, mert most nagyon sokat jelenthetett volna egy győzelem. (Meg máskor is!) Ezt a győzelmet akarta látni az a szokatlanul sok néző is, akik a stadionban összegyűltek. Ennyin az 1991-es magyar-szovjet óta nem voltak válogatott találkozóra kíváncsiak.
Küzdelmes és nem túlzottan szép mérkőzést láthattak a szurkolók. A vendégek elsősorban a "gólt nem kapni" elvnek megfelelően játszottak, de időnként, ha lehetőség kínálkozott támadásokkal is megpróbálkoztak. Mi is igyekeztünk, de nem volt az akcióinkban elég átütő erő.
A második félidő végre sikerrel koronázta próbálkozásainkat és megszereztük a vezetést. Kicsit élénkebb is lett a játék, de az igazán izgalmas események a mérkőzés végén történtek. Csak pár perc volt vissza, amikor végre úgy látszott, az utolsó percek most nekünk dolgoznak. Nagy Norbert hatalmas, kihagyhatatlan... -
Még fél éve sincs, hogy Máltán háromgólos különbséggel (4-1) nyertünk. Két világbajnoki selejtező között bizonyára önbizalom erősítőnek szánták a hazai mérkőzést.
Az első játékrészben nem nagyon erősödhetett az önbizalmunk. A vendégek egyenrangú ellenfélnek mutatkozta. Különösen az eredményt figyelembe véve.
A szünet után megélénkült a magyar válogatott játéka. Nagyon gyorsan gólt értünk el és a továbbiakban is fölényben játszottunk, majd újabb gólokat értünk el. Ebben a második félidő kezdetén és első felében csereként pályára lépett játékosoknak fontos szerepe volt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a második és harmadik gólt cserejátékos lőtte. A másodikat Sebők, becserélése után mindjárt az első labdaérintéséből fejelte.
Két összetételében és játékában is különböző csapatot láthattunk. Melyik az igazi?
forrás:
mafoci -
A selejtezőben az első mérkőzésünkön otthon elért háromgólos győzelmük után, most hozzánk látogattak a norvégok. Nekünk nagyon kellett a győzelem, ha szerettünk volna tovább jutni. ...és szerettünk volna.
Az elején nagyon "belekezdtek" a vendégek. De miután megszerezték a vezető gólt kicsit csökkentették az iramot. Mi viszont rákapcsoltunk és kimondottan szép játékkal hoztuk nehéz helyzetbe őket. Nem csak egyenlítettünk, de határozottan jobban is játszottunk, mint a norvégok. Labdarúgóink mindent beleadtak, de sajnos nem sikerült megszerezni a vezetést.
A második játékrészben már kicsit visszafogottabb volt a mérkőzés. A vendégek csak a döntetlen megőrzésére törekedtek, a mi támadásainkban pedig már nem volt annyi átütő erő, hogy változtatni tudjunk az eredményen.
Európa egyik legjobb válogatottjától sikerült pontot szerezni és ez mindenképpen siker volt. Sajnos a továbbjutásunkra már nem sok remény lehetett, de legalább a játék jó volt.
A kapitány azt mondta:"Biztos vag... -
Két éve jártunk Svájcban. Akkor Európa-bajnoki selejtező mérkőzésen szenvedtünk háromgólos vereséget (3-0). Nem is kívánhattunk jobb alkalmat a visszavágásra, mint egy világbajnoki selejtező.
Egészen jól tartotta magát válogatottunk. Nagyon küzdelmes mérkőzésen mindkét csapat előtt nyíltak lehetőségek, de egyik sem tudott gólt elérni. Minden esetre teljesen egyenrangú partnerei voltunk a házigazdáknak. Talán még az sem elfogultság, ha megkockáztatjuk, hogy valamivel jobban is teljesítettünk, mint az ellenfél.
Csakhogy nekünk volt egy lényeges hátrányunk velük szemben. Az hogy nem tudtuk elviselni a mérkőzések utolsó perceit. Most sem volt már vissza tíz perc, amikor egy svájci támadásnál a késlekedő védők elől Grassi fejelte el a labdát. De nem is akárhová, hanem a felelőtlenül üresen hagyott Türkyilmaz elé, aki biztos lábbal, nyugodtan lőhetett a kapu bal oldalába.
Mit mondhatnánk többet, mint ahogy a kapitány összegezte a mérkőzés tanulságait:"...még mindig nyolcvan per... -
Azerbajdzsán még új ellenfél volt a számunkra, de mindenképpen bíztunk abban, hogy most nem csak pontot, de győzelmet is szerzünk idegenben.
Nem is volt olyan könnyű. A házigazdák meglehetősen kemény ellenfélnek bizonyultak. Igaz az első félidő végi eredmény a mi előnyünket mutatta, de a játékrész során az "azeriek" is többször vezetéshez juthattak volna.
A második félidő második felében végre igazán meggyőzően játszott a magyar válogatott. Látványos, szép akciókat és gólokat is láthattunk tőlük.
Bizony most már ellenféltől függetlenül minden megnyert mérkőzésnek nagyon kellett örülni. Így ennek is! Különösen, hogy ez az Európa-bajnoki selejtező sorozatban jelentett idegenbeli győzelmet.
forrás:
mafoci -
Ismét eljött a világbajnoki selejtezők ideje. Elsőnek a finn csapat látogatott hozzánk. Győzni kellett.
Végre nem csak a kezdés volt jó, hanem a mérkőzés nagy részében kielégítően rúgta a labdát a válogatott. Az első félidőben beszorítottuk a vendégeket és a gólon kívül még több helyzetünk is akadt.
A második játékrészre is maradt az erőből és továbbra is mi határoztuk meg a játék képét. Az előnyt azonban nem sikerült növelnünk, mert a finn kapus remekül védett. A végére vagy lazított, vagy elfáradt csapatunk és a vendégek is játéktérhez jutottak. Több támadást is vezettek és a győzelmet csak azért tudtuk megőrizni, mert a mi kapuvédőnk sem teljesített rosszabbul, mint az övék.
A jó rajt mindig sokat számít egy selejtező sorozatban. Nos, ezúttal, ha rendkívül nehezen is, de sikerült begyűjteni a nagyon fontos győzelmet.
Csupán szomorú érdekesség, hogy kétszer egymás után a magyar válogatott 1992 óta nem aratott győzelmet ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valog... -
Angliában rendezték az Európa-bajnokságot és mi is játszhattunk a helyszínen. Szomorú, hogy csak a házigazdák utolsó főpróbáján lehettünk edzőpartnerek. Pedig valamikor itt a Wembleyben...
Igazi labdarúgó szenzációnak számunkra az számított, hogy Puskás Ferenc a mérkőzés előtt bemutatta, hogyan rúgott gólt az angoloknak. Bíztunk benne, hogy a válogatott támadói jól megfigyelték.
Nos, lehet, hogy jól megfigyelték a bemutatót, de más látni valamit és más megtenni. A mérkőzésen "szó sem volt arról", hogy gólt is rúghatnánk. Leginkább azt akartuk elkerülni, hogy gólokat kapjunk.
Végig nagyon markánsan kiütközött, hogy a két válogatott nem tartozik a nemzetközi labdarúgó élet ugyanazon kategóriájába.
Tulajdonképpen félig megismétlődött az 1953-as eredmény. Az angol csapat most is háromszor talált a kapunkba, "csupán" a mi hat gólunk hiányzott. De még mennyire hiányzott...
forrás:
mafoci -
Megint a kétévente szokásos osztrák-magyar következett. Ezúttal nálunk. 1990-ben az osztrákok győztek Ausztriában, 1992-ben mi nyertünk Budapesten és 1994-ben az ismét Ausztriában rendezett találkozón döntetlent értünk el.
A fenti adatokból, óvatosan ugyan, de lehetett előzetes következtetéseket levonni. Ami a pályán történt abból viszont az következett, hogy esélyünk sem volt a győzelemre.
A vendégek mindkét félidőben jobbak voltak és mindkettőben rúgtak egy-egy gólt. Válogatottunk csak asszisztált a "sógorok" nyugodt, kényelmes játékához, amely elegendő volt a biztos győzelemhez.
Hazai pályán még fájdalmasabb a vereség. Legfőképpen, ha nem párosul az utolsó leheletig tartó küzdéssel.
forrás:
mafoci
-
Az új szövetségi kapitány alig vette át a csapatot máris válogatott mérkőzés következett.
A horvát csapat ellen eddig nem veszítettünk mérkőzést. Igaz az öt mérkőzésből hármat még a negyvenes években játszottunk. Két éve nálunk jártak és akkor egy döntetlent sikerült elérnünk. Most hozzájuk utaztunk és a felkészülésünk sem volt ideálisnak nevezhető.
Győzelmi esélyünk csak a mérkőzés kezdetéig volt. Kétség sem férhetett hozzá, hogy a hazaiak válogatottja minden csapatrészében jobb a miénknél. Nem tudtuk felvenni a versenyt sem erőnléti, sem technikai téren. Sajnos csak egy gyenge edzőpartneri szintet produkáltunk. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy emelt fővel vesztettünk.
Az eredmény nem volt váratlan, de mégis... Egy-egy ilyen vereségre a szurkoló sohasem tud igazán felkészülni.
forrás:
mafoci -
Szinte hihetetlen és egyben félelmetes is, hogy az előző három találkozón izlandi győzelem született. Most az Európa-bajnoki selejtező sorozat végén itthon kellet volna megszakítani ezt a rossz sorozatot.
Érdekesség, hogy a magyar válogatottba minden játékos budapesti csapatból került.
Nem volt szép a mérkőzés. Nagy küzdelem, időnként kínlódás jellemezte, de végül sikerült kiharcolni a győzelmet. Sajnos nagyon olyan érzése volt a nézőknek, hogy két azonos erőt képviselő válogatott nem túl színvonalas találkozóját látja. De legalább most mi voltunk a jobbak!
Végre sikerült legyőzni a " mumust" . Ha keservesen is, de megszereztük a győzelmet, ám ezzel is csak a 4. helyen zártunk a csoportban. Egyedül az izlandiakat sikerült megelőznünk.
A kudarcokkal teli selejtező sorozat után (már 1996-ban) távozott Mészöly Kálmán a kapitányi " hídról" . Bár erre előzőleg semmi sem utalt, a márciusi MLSZ ülésen megtörtént a felmentés. Hogy az Izland elleni találkozó után miért kellet... -
Ha a török csapat győzni tud, akkor megszerezheti a selejtező csoport második helyét és továbbjuthat az Európa-bajnokságra. Csakhogy Magyarországon török válogatott még soha nem tudott nyerni.
Amint elkezdődött a találkozó a vendégcsapat nagy erővel vetette magát a küzdelembe és ezek a rohamok elsöpörték a magyar válogatottat. Alig több mint félóra telt el és már kétgólos előnye volt a törököknek.
A második játékrészben kicsit levegőhöz jutottunk és még helyzeteink is akadtak. Nem lehet tudni, hogy csapatunk támadt fel, vagy csupán a törökök fogtak vissza valamit a tempóból. Ez utóbbi is elképzelhető, hiszen komoly veszélyben nem forgott a vendégek előnye.
A törökök örülhettek a továbbjutásnak. Nálunk ilyesmi már szóba sem nagyon került.
forrás:
mafoci
-
Izrael csapatát hiba lett volna lebecsülni. A közelmúltban nagyon jól szerepeltek (hét mérkőzésből kilenc pontot szereztek) olyan válogatottak ellen, mint Franciaország, Lengyelország, Románia, Szlovákia.
A vendégcsapat nem sokat várt, hogy megmutassa, mit tud. A huszadik percben pedig vezetéshez is jutottak. Ezzel meg is elégedtek. A további gólok megszerzését nem erőltették, de a vezetésüket nagyon őrizték.
A második félidő elején az izraeliek még egyszer betaláltak a kapunkba és a maguk részéről ezzel be is fejezték a találkozót. A magyar válogatottban pedig ezúttal nem volt annyi erő sem, hogy legalább szépíteni tudjon.
Nem voltunk egyenrangú ellenfelei az izraeli válogatottnak.
forrás:
mafoci
-
Sajnos a kilencvenes években az izlandiak kellemetlen perceket szereztek nekünk. A világbajnoki selejtező két mérkőzésén nem csak otthonukban, de Magyarországon is győzelmet arattak. Most újabb tétmérkőzésre utaztunk a " gejzírek országába" .
A mérkőzés első felében a magyar csapat határozottan jobb volt. Az egy gólon kívül még sok-sok gólhelyzetet is kidolgoztunk. A kapuba azonban nem sikerült többször betalálni. A szünetre azzal az érzéssel vonulhattunk, hogy a további gólokat majd a második félidő hozza meg.
Így is lett, de ezeket a gólokat nem mi rúgtuk, hanem mi kaptuk. Úgy tűnt, hogy a hazai csapat jobb erőben van. A mieink mintha kicsit elfáradtak volna. Ez az erőnléti különbség lassan technikai fölénnyé vált, és amikor a vendéglátók kiegyenlítettek már azt sem tudtuk megakadályozni, hogy a vezetést is megszerezzék. Ezután még megpróbálkoztunk a teljes letámadással. Azonban ezekben az akciókban már semmi átütő erő, semmi veszély nem rejlett.
Az izlandi gárda immá... -
Az előző két évben egyszer-egyszer játszottunk egymással. A tavalyi találkozó az Európa bajnoki selejtező sorozatban zajlott. Mindkét alkalommal itthon és idegenben is 2-0 arányú vereséget szenvedtünk. Mit várhattunk ettől a találkozótól...
Meglepően jól kezdtünk. A második percben elért találatot azonban nem követték továbbiak. De nem csak mi nem tudtunk a találkozón újabb gólokat elérni, hanem a vendégek sem. Nekik pedig még az az egy sem volt.
Nagy harcot vívott a két együttes. Nem a szép játék, hanem a küzdelem volt a mérkőzés jellemzője. Ebben a csatában végül remekül helytállt a csapat és sikerült megőrizni az első percekben megszerzett találatot.
Voltak, akikben a mérkőzés hatására már-már a nyolcvanas években a világbajnokságra eljutott magyar válogatott képe rémlett fel. Mások azonban arra figyelmeztettek, hogy óvatosan álmodjunk.
A szövetségi kapitány szerint keményen dolgozva ezekkel a labdarúgókkal még szép eredményeket érhetünk el és nem csak egy-egy tal... -
Legutóbb egy éve Magyarországon a " helvétek" nyertek. Az nem tétmérkőzés volt, ez az és mindenképpen meg kellett szerezni a győzelmet.
Látszott, hogy feladatának tudatában van a magyar csapat. Az egész első félidőben lényegesen jobbak voltunk ellenfelünknél és gólhelyzetek sokaságát alakítottuk ki. Hiába volt azonban az erőfölény nem sikerült azt gólra váltanunk.
A második játékrész elején végre fellélegezhettünk, hiszen megszereztük a vezetést. A félidő közepe után már kétgólos volt az előnyűnk és úgy tűnt semmi nem veszélyezteti a biztos győzelmet. A mérkőzés hajrájára túlzottan is megnyugodott a válogatott. Lankadt a figyelem, csökkent a lendület, elfogyott az energia? Az is lehet, hogy mind ez együtt. A tény, hogy a svájciaknak gyenge teljesítményük mellett is sikerült egyenlíteniük és a " potyagól" is ugyanannyit ér, mint bármelyik másik.
Ismét kétgólos vezetés után " sikerült" döntetlenre " hozni" a mérkőzést. Talán már meg sem lepődtünk azon, hogy ismét a hajráb... -
Lettország csapatával most először játszottunk.
A mérkőzés során egy pillanatig sem volt kétséges a magyar válogatott sikere. Gyorsan, lendületesen játszottunk. Alig két-három érintésből jutottunk a vendégek kapujáig. Az első félidő ennek ellenére nem hozott gólt.
A második játékrészben végre " megtört a jég" és húsz perc alatt háromszor is a lettek kapujába juttattuk a labdát. Ezután azonban kicsit lazított a válogatott és a helyzetet kihasználó lett csatárt csak szabálytalanul tudtuk akadályozni.
Tizenkét(!) nyeretlen mérkőzés után végre győzelem! Igaz, hogy a legyőzött lett válogatott még az európai középmezőnyhöz sem tartozott. De akkor is!
forrás:
mafoci -
Mexikóban kétszer jártunk és mind a kétszer vereséggel kellett haza utaznunk. Sőt a kapott gólokra egyetlen egyel sem tudtunk válaszolni. Fel is vetődött, hogy szükség van-e erre a találkozóra. Sokak szerint jobb lenne olyan válogatottat választani, amelyikkel a siker reményében vehetjük fel a küzdelmet.
A csapatunk akarásával nem volt semmi baj. Nagyon igyekezett mindenki és a második percben megszereztük a vezetést. A mérkőzés végén azonban szomorúan kellett megállapítanunk, hogy hiába volt a lelkesedés, az elszántság ez csak arra volt elég, hogy a találkozó elején közel húsz percen keresztül vezessünk.
Annyi gólt kaptunk, mint a két előző kint tartózkodásunkkor összesen. Az egyetlen eredmény, hogy most már legalább egy gólt rúgtunk Mexikóban is.
forrás:
mafoci -
1955 óta nem tudtuk a svédeket otthonukban legyőzni. Most egy döntetlen kiharcolását is sikernek könyveltük volna el.
Az egész első félidőt védekezéssel töltötte a magyar válogatott. Szinte a teljes csapatunk a kapuk előtt tartózkodott és minden eszközzel azon igyekezett, hogy a hazaiak folyamatos támadásait hárítsa. Már úgy látszott, hogy sikerül gól nélkül megúszni ezeket a nehéz időket. Az utolsó előtti percben azonban jött Dahlin és addig kevergetett, amíg sikerült magára vonni labdarúgóinkat és így az üresen maradt Brolinnak már nem volt nehéz dolga.
A második játékrészben feladta a folytonos védekezést a magyar csapat és már támadásokkal is megpróbálkozott. Veszélyes helyzetet azonban nem sikerült kialakítanunk így a svédek nyugodtan játszhatták játékukat. Azután ismét Dahlin volt a főszereplő, de most az Ő lábáról került a hálóba a labda.
Számítani lehetett a vereségre, de ez számunkra azt is jelentette, hogy két selejtező mérkőzés után egy ponttal álltunk.[/quot... -
Németország csapatával 1942-ben találkoztunk utoljára. A közben eltelt időben két német válogatottal is meg-megütköztünk. Most ismét az egyesített erőkkel (bár ez a csapaton nem igen látszott) nézhettünk szembe.
Lelkesen, energikusan és bátran játszott a magyar válogatott. Az egész találkozó alatt egyenlő ellenfélként küzdöttünk a vendégek ellen.
A szünetben végrehajtott cserékkel a szövetségi kapitány alaposan átszervezte a csapatot és ez használt a játéknak. A második játékrészben már gólhelyzeteket is sikerült kialakítanunk.
A világ és Európa bajnokok sorát felvonultató német együttes ellen megérdemelten szerzett pontot a magyar csapat.
forrás:
mafoci -
Ismét - immár harmadszor - Mészöly Kálmán vette át a válogatott irányítását.
A közvélemény bízott a selejtező sorozat jó kezdésében, hiszen a török válogatott idehaza mindig sikerült legyőzni.
A kezdés után nagy lendülettel indult a magyar csapat. Gyorsan vezetést szereztünk. A gól után nem álltunk le, hanem továbbra is mi irányítottunk. Az egész első félidőben jobb volt a magyar válogatott és az utolsó percben növelte is az előnyét.
A második félidő elején semmi sem utalt arra, hogy bármi is megváltozott volna. A játékrész közepe tájára azonban a vendégek egyre többet birtokolták a labdát és veszélyes támadásaik is akadtak. A magyar válogatottnak mintha elfogyott volna az ereje, már nem tudta útját állni a kibontakozó török akcióknak. Öt perc sem kellett és egyenlő volt az állás. A mérkőzés hátra lévő idejében sikerült elkerülni az újabb gólt. Arra azonban, hogy mi szerezzük meg a győzelmet már nem volt esélyünk.
Hazai pályán egy pontot szerezni nem éppen bíztató ke... -
Belgium ellen összesen kétszer sikerült győzelmet aratnunk. Egyszer 1958-ban Budapesten nyertünk és egyszer 1926-ban Belgiumban.
A hazaiak a világbajnokságra készülődtek és felkészülési mérkőzésnek szánták a találkozót.
Gyorsan vezetést szereztek a hazaiak és többé nem is engedték ki azt a kezükből. Az első félidő belga támadásokkal és a beszorított magyar csapat védekezésével telt. Ennél többre nem futotta csapatunk erejéből. Néha ugyan megpróbálkoztunk egy-egy indítással, de ezek inkább csak vaktában előre küldött labdáknak tűntek, mintsem átgondolt ellentámadásoknak.
A második félidő elején kicsit feljött a magyar gárda, sőt még gólt is sikerült szereznünk, de azután visszaállt a " rend" . A belgák újabb gólt szereztek és ezen az eredményen Ők már nem akartak, mi pedig nem tudtunk változtatni.
Ezúttal nagyobb ellenállást fejtett ki a magyar csapat, mint egy hete a hollandok ellen, de a jogos vereséget így sem kerülhette el.
A mérkőzés után lemondott a szövetség... -
Dániában 1967-ben nyertünk utoljára.
Most viszont remekül kezdődött a találkozó. Szinte az első akciónkból megszereztük a vezetést és azután is egészen jól játszott a csapatunk. ...és jött a játékvezető. Egyszer csak Laudrup a 16-osunkon belül elesett. A bíró pedig elhitte, hogy bántották és büntetőt ítélt. Ez azonban nem volt elég. Amikor a harminchetedik percben Illés gólhelyzetbe került a dán kapus kétségbeesésében valóban gáncsolta Őt. A síp azonban néma maradt. A félidőt nekünk sikerült még egy bekapott góllal, a hazaiaknak pedig ebből következően vezetéssel zárniuk.
A második játékrészben már nem voltunk egyenlő ellenfelek. A dán csapat a látványos megoldásokra koncentrált és sajnos ebben nem is zavarta meg őket senki. Az " örömjáték" mellett azért még egy gólra is tellett.
A győzelem most is elmaradt, de legalább voltak időszakok, amikor egészen jól játszottunk.
forrás:
mafoci -
Először mérhettük össze erőnket a szlovén válogatottal.
Ráadásul a szövetségi kapitány szerint végre összeállt az Európa-bajnoki selejtezőre készülő csapat.
A szurkolók azt kérdezték egymástól: ha van egy csapat miért nem az játszik ezen a mérkőzésen. Mert amit a pályán láttak az nem csapatjáték volt. Sőt semmilyen játék sem volt. Még gólhelyzeteket sem hagytunk ki, mert nem voltak.
Nem csak a magyar, de a vendégcsapat is kritikán aluli teljesítményt nyújtott. Annyival mégis jobbak voltak, mint mi, hogy megnyerték a mérkőzést. ...és ez nem elhanyagolható!
forrás:
mafoci -
A legutóbbi három alkalommal ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1981-10-14/magyarorszag-svajc]1981, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1984-08-22/magyarorszag-svajc]1984, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1989-04-04/magyarorszag-svajc]1989) amikor a svájci válogatott nálunk járt, mindig 3-0-ás vereséggel kellett távozniuk. Egyébként is [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott/ellenfelek/svajc]még soha nem sikerült győzniük, amikor a vendégeink voltak. 1940 óta pedig valamennyi találkozónkat figyelembe véve 17 alkalommal szenvedtek vereséget és egyszer sikerült kiharcolniuk a döntetlent.
A statisztikák szerint tehát jó esélyekkel léphettünk pályára.
De, hogy mennyire óvatosan kell bánni a statisztikákkal, amikor következtetéseket akarunk levonni belőlük a jövőre vonatkozólag, azt ez a mérkőzés megmutatta. A tízedik percben már vezettek a vendégek és továbbra is ők irányították a játékot. Még az első ... -
Akár egyszerű, barátságos válogatott találkozó is lehetett volna ez a mérkőzés, hiszen tétje már nem volt.
A vendégek nagyon lendületesen és lelkesen játszottak. Minden eszközzel igyekeztek megakadályozni a magyar akciók kibontakozását. Ez többnyire sikerült is, de tudásukból csak ennyire futotta. Sajnos labdarúgóink sem voltak képesek csapatjátékot produkálni, ehelyett az egyéni akciókat részesítették előnyben. Semmi átgondoltságot, szervezettséget nem lehetett látni. Az első félidő közepén elért gólunk is egyéni akciónak az eredménye. Később Détári volt az egyetlen, aki kísérlettet tett az összjátékra, de társak nélkül ezt nem lehetett megoldani.
A győzelem ellenére a csoportban csak a 4. helyet sikerült megszerezni.
forrás:
mafoci -
Nem akármilyen sorozata volt ellenfelünknek. Mióta Jackie Charlton lett a szövetségi kapitányuk azóta csupán egyetlen egyszer szenvedtek vereséget otthon.
Most is ennek megfelelően kezdtek. Már az első percben gólt értek el és a negyedikben egy újabbat. Azt hitték ezzel el is van intézve a mérkőzés. Igaz nem tűnt különösebben veszélyesnek a magyar válogatott. A szövetségi kapitány annyira magabiztos volt, hogy cserékkel próbálgatta csapatát, mintha csupán egy egyszerű edzőmérkőzésen lenne.
A szünetben " Öcsi bácsi" is cserélt. Ketten jöttek be a pályára és Hamar négy perc múlva már betalált az ír kapuba. Most a hazaiak megpróbálták újra felvenni a tempót, de ez nemigen sikerült. Amikor pedig Hamar újra megtalálta az utat a hálóig, teljesen összezavarodtak. A találkozó végén pedig megkapták a " kegyelemdöfést" . Az utolsó öt percben újabb két gólt. Ezek közül az elsőt szintén cserejátékos, Balog lőtte. Ennél jobban nem is lehetett volna átszervezni a csapatot.
A mérkőzés... -
Az " új Oroszországgal" most játszottunk először. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott/merkozesek/1912]1912-ben a " régit" két mérkőzésen összesen huszonegy góllal vertük meg úgy, hogy egyet sem kaptunk.
Most mások voltak az " előjelek" . A mi szereplésünk minden túlzás nélkül csúfosnak nevezhető, míg az oroszok, illetve elődeik a szovjetek, otthon az előző huszonnégy világbajnoki selejtezőjükön összesen egy pontot vesztettek.
A meglévő csöppnyi matematikai esély csak akkor maradhatott volna továbbra is, ha most legyőzzük a házigazdákat.
Erre a győzelemre azonban a mérkőzésen látottak alapján nem volt semmi esély. Az első félidőben egyébként sem sok minden történt. Leszámítva azt a szép labdatovábbítást, amellyel szövetségi kapitányunk juttatta vissza a pályára az elkóborolt labdát. Megmozdulása tapsot is aratott.
A második játékrész meghozta a hazaiak góljait. Csapatunk pedig továbbra sem tudott érdemben beleszólni a játék alakulásába.
Köze... -
A mérkőzés előtt egy héttel volt az az MLSZ ülés, amikor az előző kapitány lemondott és az elnökség azt az egy jelöltet, aki hajlandó lett volna vállalni a megbízatást, nem fogadta el. Hírtelen úgy tűnt, talán nem is lesz szövetségi kapitánya a válogatottnak. Ekkor azonban a jelenlévő Puskás Ferencet javasolta az egyik elnökségi tag. " Öcsi" már megígérte a feleségének, hogy nem vállal több edzői munkát, de most (feleségi jóváhagyással) mégis igent mondott. Igaz, eleve csak négy mérkőzésre, az MLSZ elnökség mandátumának lejártáig bízták meg és ezek olyan gyorsan követték egymást, hogy legfeljebb akkor tehetett volna valamit " Öcsi bácsi" ha természetfeletti képességekkel rendelkezik.
De csodát az új kapitány sem tudott tenni. Legalábbis a hivatalba kerülése óta eltelt egy hét alatt semmiképpen. A kevés néző, kevés magyar akciót láthatott és azok is vérszegények voltak. Simán kikaptunk a magukat túlzottan ki sem hajtó északi válogatott ellen.
Mindenesetre köszönet " Öcsi bá... -
Ha most győzünk, akkor még mindig őrizhetjük a továbbjutás reményét. Az idegenben elért döntetlen az előző görög-magyaron adott némi alapot a bizakodásra. Annyi szurkoló gyűlt össze a stadionban, mint egy éve, amikor az angol csapat járt nálunk.
Azután elkezdődött a mérkőzés és gyorsan szertefoszlott minden álom. A görög válogatott egyértelműen jobb volt, mint a mi csapatunk. Csak azon lehetett csodálkozni, hogy képtelenek voltak gólt rúgni. Az elkeseredett, magukba roskadt nézők döbbenten nézték azt, ami a pályán történt. A magyar labdarúgók görcsösen, elképzelés nélkül játszottak.
Még az is lehet, hogy így is kihúztuk volna döntetlennel, de a játékvezető megsajnálta a vendégcsapatot és adott nekik egy soron kívüli lehetőséget a gólszerzésre, ha már a saját helyzeteiket folyton elrontották. Egy erősen vitatható 11-est ítélt ellenünk és olyan volt a stadion, mintha egyetértett volna az ítélettel. Szinte nem is tiltakoztak a szurkolók. Igaz a görög csapat mindenképpen megér... -
Kikapni semmiképpen sem volt szabad Görögországban, mert akkor a továbbjutás reménye, ami már így is nagyon kicsi volt, fényévnyi távolságra került volna.
Az első húsz percben egészen jól játszott a magyar válogatott. Gólt azonban nem értünk el. Ettől kezdve azonban minden energiánkkal arra kellett összpontosítanunk, hogy ne kapjunk. A hazaiak hihetetlen nyomás alatt tartották a kapunkat. Szinte a saját félpályánkig sem tudtunk eljutni. Elszántan és sokszor kétségbe esetten védekeztünk. Azt azonban, hogy végül sikerült megőriznünk a gólnélküli döntetlent elsősorban a hiba nélkül, rendkívül jól védő Petrynek köszönhettük.
Az idegenbeli pontszerzés mindig értékes, világbajnoki selejtezőn és a magyar csapat helyzetében pedig különösen annak lehet tekinteni. Némi remény tehát maradt a továbbjutást illetően.
forrás:
mafoci -
Három nap alatt már másodszor játszott egymással a két csapat. Két lényeges változás volt, és mint később kiderült mindkettő döntőnek bizonyult. Az egyik változás, hogy Détári visszautazott klubjához Olaszországba. A másik, hogy ezúttal egy hazai játékvezető dirigálta a mérkőzést.
A hazai sípmester mindent elkövetett, hogy a katari gárda ne hagyja el néhány napon belül másodszor is vesztesen a pályát. Ügyködése ellenére csak a hajrában egy jogtalan büntetővel sikerült egyenlíteniük a hazaiaknak. Mindezek ellenére ezt az ellenfelet, játékvezetővel együtt is illett volna legyőzni. Szomorú, ha egy ennyire gyenge ellenfél elleni döntetlent kell így indokolni. A végére most is volt magyar játékos akinél " elszakadt a cérna" és idő előtt kellett az öltözőbe vonulnia.
A labdarúgó vezetés komolyan gondolkodott azon, hogy a játékvezető ténykedése miatt a mérkőzést nem tekinti hivatalos nemzetek közötti találkozónak.
forrás:
mafoci -
Az első találkozón idegenben sikerült, még ha csak az utolsó percekben is, győzelmet aratni.
A játék nem volt magas színvonalú. Mindkét csapat egyformán gyenge teljesítményt mutatott. Illetve mégsem, hiszen a vendégek vezetéssel zárták az első félidőt. Ennél többet erről a játékrészről nem is kell és nem is érdemes mondani. Abban bíztunk, hogy csak jobb jöhet.
A második félidőben azonban folytatódott minden, mintha nem is lett volna szünet. Pontosabban még negyedóra sem telt el, amikor az egyik ukrán csatárnak el kellet hagynia a játékteret így létszámfölénybe kerültünk. Ennek ellenére úgy látszott, hogy az előző, Izland ellen elszenvedett vereség után, most is szégyenletes kudarcot kell elviselnünk. Már tíz perc sem volt hátra, amikor sikerült egyenlítenünk. Szerencsénkre a találkozó nem ért véget a rendes játékidőben és így lehetőségünk adódott, hogy a 92. percben mégiscsak a magunk javára fordítsuk a találkozót. (A jegyzőkönyvbe ez a találat természetesen a 90. perchez ... -
Négy évvel ezelőtt a Népstadionban és Izlandon is 3-0-ra nyertünk. Senki sem gondolt arra, hogy ez a világbajnoki selejtező sorozat máshogyan is kezdődhet, mint győzelemmel.
Ennek megfelelően már a 2. percben megszereztük a vezetést. Jól kezdődött tehát a mérkőzés. De ezután nem folytatódott ugyanígy. Támadásaink, helyzeteink voltak, de egyszerűen nem létezett olyan biztos gólhelyzet, amelyet csatáraink ne tudtak volna kihagyni. Többen gondolták úgy a nézőtéren és a képernyők előtt is, hogy ennek nem lesz jó vége.
A második félidő azonban minden elképzelést alul múlt. A kritikán aluli játék mellett azonban még rosszabb is történt. A vendégek először egyenlítettek és bármilyen hihetetlen a kitámadó magyarok fellazult védelme mellett a vezető találatot is bevitték. Ekkor még mindig volt közel húsz perce a válogatottnak, hogy megmentse a becsületét. Nem élt ezzel a lehetőséggel.
A Népstadionban, világbajnoki selejtezőn vereséget szenvedtünk Izlandtól! Aki nem látta a mérkő... -
A hazaiak a náluk sorra kerülő, Euro '92-re készültek, nekünk pedig egy hét múlva már világbajnoki selejtezőt kellet játszanunk.
Tizenkét éve 2-0-ra, huszonöt éve pedig 3-0-ra győztünk az északi tizenegy ellen.
A mérkőzésen gyorsan bebizonyosodott, hogy sok minden megváltozott az említett találkozók óta. A hazai csapat nagyon könnyedén játszott és így is kétgólos vezetéshez jutott. A továbbiakban sem erőlködtek, így nekünk is nyílt némi játéktér. Sajnos csak egyszer sikerült az ellenfél kapujába találnunk.
Egy héttel a VB selejtezők rajtja előtt újabb vereség. Ez zsinórban már a negyedik volt.
A főpróba tehát nem sikerült. Ekkor még mindenki abban bízott: az előadás talán jobb lesz majd.
forrás:
mafoci -
Az angol csapat vendégjátéka mindig nagy érdeklődést vált ki. Most is így történt.
1962-ben győztük le utoljára az Angol válogatottat ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1962-05-31/magyarorszag-anglia]Magyarország - Anglia 2:1, 1962). Az azóta lejátszott nyolc mérkőzésből még döntetlenre is csak egyet sikerült " hozni" .
A mérkőzés alatt többnyire az angol csapat irányított. Válogatottunk mindent megpróbált. Voltak ügyes ellentámadásaink is, de nagyon lassan és körülményesen vittük fel a labdát, ezzel időt adva a vendégeknek a felzárkózásra. Így azután a felállt védelem ellen még gólhelyzetet sem sikerült kialakítanunk. Az angoloknak is csak két igazán veszélyes akciójuk volt. Mindkettőnél Lineker volt a főszereplő. Egyik alkalommal sem sikerült a hálónkba találnia, de Telek akaratán kívül a segítségére sietett.
Öngóllal kikapni egy jobb csapat ellen nem szégyen, de nagyon bosszantó. Ezen a találkozón a mieink nem érdemeltek vereséget.
forrás... -
A román állampolgárságú, de magyar ajkú Jenei Imre kapott megbízást a szövetségi kapitányi poszt ellátására. A magyar labdarúgás történetében először fordult elő, hogy nem magyar állampolgár töltötte be ezt a beosztást.
1988 óta kétévente játszik a két csapat egymással. 1988-ban két mérkőzés is volt és akkor a budapestit 4-0-ra vesztettük el. A magyar becsület úgy kívánta, hogy most igazán mindent bele kellett adni a győzelemért.
Az első félidőt figyelve úgy tűnt, hogy nincs sok esélyünk a jó eredmény elérésére. Végig a vendégek irányítottak és a félidő végén még a döntetlen állást is elvesztettük.
A második játékrészben azonban " lábra kapott" válogatottunk és sok helyzetet dolgoztunk ki. Ha az osztrák kapus nem véd kivételesen jól, akkor nem csak kétszer találunk a kapuba. Viszont ennyi is elég volt a találkozó megnyeréséhez.
A szövetségi kapitány bemutatkozása sikeres volt, hiszen fordítani tudtunk az örök rivális osztrákok ellen.
forrás:
mafoci -
Sok szervezési probléma előzte meg a közép-amerikai túra két mérkőzését. Mexikó a két legutóbbi mérkőzésünkön legyőzött bennünket és most sem lehettek illúzióink.
A várakozásokhoz képest, sokkal jobban kezdődött a mérkőzés. Igaz, hogy nem sikerült gólt szereznünk, de az első félidőben nem is kaptunk.
A második játékrészre azonban elfáradtunk és nem tudtuk útját állni a hazai támadásoknak. A legtöbbek szerint az első mexikói gól óriási lesből született és ez vette el a magyar játékosok kedvét a további küzdelemtől. Nem lehet tudni, de tény, hogy mire megszólalt a mérkőzés végét jelző hármas sípjel, addigra már háromszor táncolt a hálónkban a labda.
Az közép-amerikai túra első mérkőzésén sima vereséget szenvedett a magyar csapat.
forrás:
mafoci -
Ezt az Európa-bajnoki selejtező sorozatot Norvégiában kezdtük és akkor jó kezdésnek is tekinthettük az elért gól nélküli döntetlent. Most itthon fogadtuk az északi válogatottat és akár barátságos találkozónak is tekinthettük a mérkőzést, hiszen a továbbjutásunk lehetősége már régen " elúszott" .
Jó iramú, küzdelmes mérkőzés volt. A magyar válogatott akarásával nem volt hiba, de a játék tele volt hibákkal és pontatlanságokkal. A szervezettség, átgondoltság, a folyamatos támadás vezetések, az ötletes megoldások helyett csak küzdelmet, izzadást láthattunk, de ezt legalább láthattunk. A vendégek sokkal pontosabban hajtották végre az elképzeléseiket. A pálya közepén letámadtak és igyekeztek megszerezni a labdát. Többnyire sikerült is nekik. Ekkor gyors és pontos labdákkal indítottak támadásokat. Örülhettünk, hogy az eredményességgel nekik is voltak gondjaik.
Már a negyedik 0-0-ás döntetlennel végződő mérkőzést játszotta a két válogatott.
Ezzel csak a negyedik lett a magyar c... -
Új szövetségi kapitánnyal készült fel a válogatott a mérkőzésre. Glázer Róberttel, aki csak az ez évben hátra lévő négy találkozóra kapott megbízást.
Magyarországon belga csapat még nem aratott győzelmet. Ezt mindannyian egy megőrzendő, nemes hagyománynak gondoltuk.
A magyar válogatott azonban nem sokat tett, illetve nem sokat tudott tenni a vereség elkerülésének érdekében. A vendégek nem csak gyorsabban és erőszakosabban, de sokkal veszélyesebben is játszottak. Ha időnként hozzánk került a labda nem hogy támadást nem tudtunk vezetni, de még megtartanunk sem sikerült a játékszert. Mindegyik félidőben betaláltak a kapunkba és elkönnyelműsködtek legalább négy 100%-os gólhelyzetet.
Még az erőviszonyokat figyelembe véve is szégyellni való, hogy válogatottunk szinte észrevétlen maradt a pályán.
A belgák megérdemelt győzelmet arattak a lelkes fehérvári közönség és az ország szurkolóinak nagy bánatára.
forrás:
mafoci
-
Tétmérkőzés igazi tét nélkül. Bár ez is Európa-bajnoki selejtező, de számunkra már...
Látható volt, hogy a szovjet csapatban nincs akkora elszántság, mint amekkorát (sajnos) megszoktunk tőlük. A magyar válogatott kihasználta ezt a kínálkozó lehetőséget és lendületesen, energikusan kezdett. Ennek eredményeként a vezető gólt is megszereztük. Ez azért a hazai csapat önbecsülését is " felpiszkálta" és nagyobb sebességre kapcsoltak. A félidő végére már egyenlő volt az állás.
A második játékrészben a szovjetek kezdtek erőteljesebben és ők szerezték meg a vezetést is. Ezután lefékeztek és ismét előttünk nyíltak lehetőségek. A mérkőzés végéhez közeledve egyenlítenünk is sikerült.
Az egész találkozó alatt jól játszott válogatottunk. Minden csapatrész megállta a helyét. Az eredmény pedig akár sikerként is elkönyvelhető.
A mérkőzés után az MLSZ felbontotta a Mészöly Kálmánnal kötött szerződést. A szövetségi kapitány saját kérése volt ez, mert szeretett volna elfogadni egy kedve... -
A találkozó egyben stadionavató is volt. Valamikor, 1932-ben tétmérkőzésen, a római stadion avatóján három góllal nyertünk. Akkor nem érvényesült a labdarúgó babona, miszerint pályaavatókon mindig a hazai csapat nyer.
Még 1965-ben is legyőztük az olaszokat, de ma már mások voltak az erőviszonyok. Ennek a selejtező sorozatnak az első összecsapása Budapesten volt és akkor, remek játékkal döntetlent sikerült elérni.
Nem tudni, hogy az olasz Donadoni gondolt-e 1932-re vagy a babonára. Az azonban tény, hogy alig több, mint tizenöt perc után már kétszer betalált a kapunkba. De még ez sem volt elég. A további erőteljes rohamok ugyan nem hoztak gólt, de a 23. percben büntetőhöz jutott a hazai csapat. Vialli viszont nem volt biztos lábú ítéletvégrehajtó, ugyanis a felső kapufára rúgta a labdát. Ezután kicsit a magyar csapat is szóhoz juthatott, mert eddig csupán asszisztált a pályán folyó eseményekhez.
A második félidőben már kiegyenlítettebb volt a játék. Az első gólt most is a... -
Amióta lezajlott a rendszerváltás, még nem találkoztunk a szovjet válogatottal. Reménykedtünk, hátha a labdarúgó pályán is sikerül "váltani". Persze a bizakodásra nem csak ez szolgáltatott okot, hanem a ciprusi és mindenek előtt a három héttel ezt megelőző spanyolországi remek teljesítmény.
Az érdeklődés óriási volt. Ennyi néző már nagyon régen volt a Népstadionban. (1986-ban amikor a brazil válogatott volt a vendégünk.) Mindenki "az év mérkőzésének" tekintette a találkozót. A szövetségi kapitány ugyan óvott a túlzott reményektől, de annyira ki voltunk éhezve a sikerekre, hogy minden apró öröm felfokozta a várakozásokat.
A pályán azután kiderült mennyire igaza volt a kapitánynak. Nem mondhatni ugyan, hogy a válogatottunk rosszul játszott volna, hiszen akartak, küzdöttek, de ez kevés volt. A szovjet csapat nagy csatában ugyan, de mégiscsak magabiztosan szerezte meg a győzelmet.
Hogy csalódás volt-e a mérkőzés. Tulajdonképpen nem. Hiszen mindvégig tudtuk, hogy a várakozások... -
Csak az elmúlt hét év tétmérkőzésein találkoztunk a ciprusi válogatottal. Eddig mind az öt alkalommal legyőztük Őket. Legutóbb ebben a selejtező sorozatban Budapesten. Természetesen most idegenben is győzni kellett.
Az eredményt még nem lehetett biztosan tudni az első percek után, de az már akkor sem volt kétséges, hogy a magyar válogatott most is jobb, mint ellenfele. A második félidőben a kétgólos vezetés birtokában már nem erőltette a csapat a gólszerzést, inkább a látványos megoldásokra törekedett. A hazai válogatott tudomásul vette, hogy nem tud változtatni az eredményen és nem nagyon zavarta meg a bemutatót.
Az idegenben szerzett győzelem minden selejtező sorozatban komoly érték. Nem volt ez másként most sem.
A szovjet szövetségi kapitány a mérkőzés után megállapította, hogy a magyar és a szovjet válogatott között fog eldőlni a továbbjutás sorsa. Ezt mi is így gondoltuk és lélekben már arra, a mindent eldöntő, két hét múlva sorra kerülő találkozóra készültünk.[/qu... -
A Nehru Kupán szereplő csapatnak ez volt az egyetlen olyan mérkőzése, amely hivatalosnak számított. Ennek az volt az oka, hogy gyakorlatilag a B válogatott szerepelt ezen a küzdelem sorozaton. Az Indiai Labdarúgó szövetség kérését fogadta el az MLSZ és kívánságukra tekintjük ezt a találkozót is hivatalos nemzetek közötti mérkőzésnek.
Nem volt könnyű dolga a magyar gárdának. Talán csak jobb fizikai állapotának, állóképességének köszönhette a győzelmet. Ez, a győztes csapaton kívül még egy magyar számára jelentett elismerést. Gelei József számára, aki ekkor az indiai válogatott szövetségi kapitánya volt.
forrás:
mafoci -
Csak az elmúlt hat év tétmérkőzésein találkoztunk a ciprusi válogatottal. Eddig mind a négy alkalommal legyőztük Őket, de két gólnál többet sohasem sikerült rúgnunk nekik.
A találkozót a Hungária körúton rendezték, ahol legutóbb 1939-ben volt válogatott találkozó.
Nagyszerű, mondhatni elsöprő volt a kezdés. Az első percben már a vendégek hálójában táncolt a labda. Alig tíz perc múlva még egyenlítettek, de a szűnni nem akaró rohamok teljesen összezavarták a ciprusi védelmet. Idegesen, kapkodva játszottak és ennek eredményeként egy öngóllal és egy büntetővel növelhettük előnyűnket.
Az egész találkozó alatt rengeteg helyzetet hagytunk ki és még a negyedik gólunk is " csupán" 11-esből született. Végül az utolsó percben a vendégek szépítettek egy kicsit az eredményen.
Nem volt nehéz mérkőzés és akár kétszer ekkora különbséggel is győzhettünk volna.
forrás:
mafoci -
Az alig több mint egy évvel ezelőtti utolsó találkozásunkról nagyon rossz emlékeink maradtak. Akkor az olasz csapatnál vendégeskedtünk és 4-0-ás kiütéses vereséget szenvedtünk. Az nem volt tétmérkőzés. Ez most az lesz, és a Népstadionban játsszuk. Kell ennél jobb alkalom a visszavágásra?
Érezték ezt a magyar játékosok is és nagyszerű labdarúgással ajándékozták meg a szurkolókat. Harcosan és ötletesen játszottak. Most az előző találkozón gyengén teljesítő középpályások és csatárok voltak talán a legerősebbek. Az olasz próbálkozások rendre elakadtak és már futottak is a magyar akciók. Nagyon beszorítottuk a vendégeket, szinte támadást sem vezettek.
Egyenlíteniük azonban egyetlen felfutásból, egy vitatható 11-es segítségével mégis sikerült. Ezután még erősebben támadtuk a kaput. Az olasz védelem végül már nem is gondolt arra, hogy indítson, csak a rombolás volt a célja. A győzelmet így is megszerezhettük volna, hiszen nagyon sok lehetőségünk volt, de a helyzeteink ismét kimar... -
Az angolok a világbajnokságon, a negyedik helyen végeztek. Ez nem sok jót ígért a vendégként Angliába utazó magyar válogatott számára.
A mérkőzésen azonban nem látszott, hogy komoly különbség lenne a két válogatott között. Talán valóban csak egy gólnyi, ahogy azt a végeredmény mutatta. Igaz, ha Petry nem véd, olyan remekül aligha ússzuk meg ekkora különbséggel.
A hazaiak kétszer találtak a kapunkba. Az egyik találat teljesen szabályos körülmények között született, míg a másik előtt Garabát egyszerűen ellökték a labda elől. Ez utóbbit adta meg azonban a játékvezető, míg a szabályosat (Wright találatát) nem.
Ez az eredmény azt jelentette, hogy " csupán" tisztes vereséget szenvedtünk a Wembleyben.
forrás:
mafoci -
1956 óta mindig legyőztük a török válogatottat. Reméltük, most sem lesz ez másként.
Ami az első percekben történt, azt még a legvérmesebb reményekkel rendelkező szurkolók sem remélték. Fergetegesen kezdett a magyar válogatott. A fergeteghez gólok is társultak. Nyolc perc telt el és 3-0-t mutatott az eredményjelző tábla. A csapat minden K-betűse betalált a vendégek kapujába. Sokan számítgatták, hogyha ezt így folytatjuk, akkor túlszárnyaljuk a nemzetközi mérkőzések 1951-es gólrekordját (Anglia-Ausztrália 17-0), sőt akár elérhetjük a skót bajnokságban felállított világrekordot is, amikor az Arbroath 36-0-ra diadalmaskodott.
De nem folytatódott abban az iramban és a törökök is magukhoz tértek kissé. A győzelem persze egy ilyen kezdés után már nem foroghatott és nem is forgott veszélyben.
forrás:
mafoci