user profile: fgymat (comments / 45)
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
- 8
- 9
- 10
- 11
- 12
- 13
- 14
- 15
- 16
- 17
- 18
- 19
- 20
- 21
- 22
- 23
- 24
- 25
- 26
- 27
- 28
- 29
- 30
- 31
- 32
- 33
- 34
- 35
- 36
- 37
- 38
- 39
- 40
- 41
- 42
- 43
- 44
- 45
- 46
- 47
- 48
- 49
- 50
- 51
- 52
- 53
- 54
- 55
- 56
- 57
- 58
- 59
- 60
- 61
- 62
- 63
- 64
- 65
- 66
- 67
- 68
- 69
- 70
- 71
- 72
- 73
- 74
- 75
- 76
- 77
- 78
- 79
- 80
- 81
- 82
- 83
- 84
-
RADULY József (1927), a Bp. Vasas jobbszélsője, 1955-ben 2 alkalommal játszott a válogatott csapatban. – A szélvészgyors labdarúgó kitűnően futott el, ügyesen adott be, de a kapura ritkán jelentett veszélyt. Harcossága és helyezkedése nem mindig volt kifogástalan. A válogatott találkozók légkörét idegileg nemigen bírta.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FAZEKAS Árpád (1930), a Bp. Vörös Lobogó kapusa, 1955-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/240/merkozesek]5 mérkőzésen védte a magyar együttes kapuját. – Jó képességű, határozott, megbízható teljesítményt nyújtó kapus volt. Egyszer sem szerepelt vesztes válogatott csapatban. 1956-ban külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZIMCSÁK I (SZIRMAI) István (1933), a Bp. Vörös Lobogó és az MTK balszélsője, 1955 és 1961 között 6 válogatott találkozón szerepelt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/978/szimcsak_istvan/merkozesek]Szimcsák István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A gyors, ötletesen játszó, igen hasznos szélső lendületes elfutások után rendszerint pontosan adott be. Olykor a kapura is veszélyt jelentett. A védelemben is sokat segített. Taktikailag érett, fegyelmezett játékos volt. Éveken át – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/254/fenyvesi_mate]Fenyvesi dr. mögött – a második legjobb balszélsőnek számított.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TICHY Lajos (1935), a Bp. Honvéd belsőcsatára, 1955 és 1964 között 70 alkalommal játszott a legjobb tizenegyben (szerk.: 72] és 49 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/642/tichy_lajos/merkozesek]Tichy Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A piros-fehérek középcsatára – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/720/machos_ferenc]Machos Ferenchez hasonlóan – kiváló társak között fejleszthette ki nagyszerű képességeit. Már ifjúsági játékos korában a Bp. Honvéd „aranycsapatába" került, nevelő egyesületéből, a BVSC-ből. Új környezetében, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/2]Bozsik, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1]Puskás, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap... -
CSERNAI Pál (1932), a Csepeli Vasas balfedezete, 1955-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/179/merkozesek]2 esetben szerepelt a legjobbak között. – A csepeli labdarúgó technikás, kulturáltan játszó, körültekintően osztogató, főként a támadásban jeleskedő fedezet volt. Gyorsasági hiányosságát kitűnő helyezkedésével nagyrészt ellensúlyozni tudta. Külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HEGYI Sándor (1932), a Pécsi Dózsa hátvédje, 1955-ben 2 mérkőzésen szerepelt a legjobbak között ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/325/hegyi_sandor/merkozesek]Hegyi Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A pécsi játékos bátor, határozott, kemény labdarúgó volt. A hátvéd- és fedezetsor mindegyik szerepkörében jól megállta a helyét. Pontos helyezkedésével, pompás rúgótechnikájával és fejjátékával tűnt ki. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban jobbhátvédet játszott – jól.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DANKA Imre (1930), a Pécsi Dózsa kapusa, 1955-ben 4 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/194/merkozesek]Danka Imre mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Nyúlánk, kitűnő alakú, nagyszerű képességű labdarúgó volt. A vonalon és a kapu előterében egyaránt biztosan mozgott. Olykor azonban könnyelmű, kockázatos megoldásokra is vállalkozott. Egy súlyos sérülés hosszabb pihenésre kényszerítette. Később még évekig kitűnő őre volt a pécsi lila-fehérek kapujának.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FARAGÓ Lajos (1932), a Bp. Honvéd kapusa, 1954 és 1957 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/232/farago_lajos/merkozesek]7 mérkőzésen őrizte a magyar csapat hálóját. – Jó fizikumú, megbízható, bátor kapus volt. Pontosan helyezkedett, kitűnően öklözött, kifutásai is általában sikerültek. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3]Grosics „árnyékában" sokáig a tartalékok „keserű kenyerét" ette.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PALOTAI János (1928), a Győri Vasas kapusa, 1954-ben 1 ízben állt őrt a válogatott csapat hálója előtt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-10-24/magyarorszag-csehszlovakia]1954, Magyarország - Csehszlovákia 4:1)
– Egyszerű megoldásokat alkalmazott, nagyon megbízható, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. A lapos és magas labdákat egyaránt jól hárította.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FENYVESI I Máté dr. (1933), a Bp. Kinizsi és az FTC balszélsője, 1954 és 1966 között 76 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 8 gólt ért el. ( [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/254/fenyvesi_mate/merkozesek]Fenyvesi Máté mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A zöld-fehérek népszerű, „Tüske" néven becézett, szűkszavú játékosa a sportszerű és fegyelmezett labdarúgó példaképe. Gyors, lendületes, a mezőnyben is sokat dolgozott. A vonal mentén jól elfutó, ügyesen cselező és a támadásokat általában beadással befejező szélsők típusához tartozott. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban gyakran fontos védőfeladatot is kapott, ami részben gátolta a nagyobb eredményességben. (Klubcsapatában – kevesebb taktikai megkötöttséggel –... -
KOTÁSZ (GOTTLIEB) Antal (1929), a Sztálinvárosi Vasmű Építők, majd a Bp. Honvéd balfedezete, 1954 és 1961 között 37 találkozón kapott helyet a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/477/kotasz_antal/merkozesek]Kotász Antal mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1958-06-17/wales-magyarorszag]1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A technikailag és taktikailag kitűnően képzett, gyors és sokoldalú játékos a legjobb tizenegyben balhátvédként is jól megállta a helyét. Klubcsapatában néhányszor csatárt is játszott. Pompásan szerelt, ügyesen cselezett és pontosan, ésszerűen adogatott. Bár bebizonyította, hogy fegyelmezett, hasznos csapatjátékra is képes, gyakran vállalkozott könnyelmű megoldásokra. Az első – és eddig egyetlen – dunaújvárosi labdarúgó (1954-ben még Sztálinváros volt) a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jateko... -
VARHÍDI (VINKOVICS) Pál (1931), a Bp. Dózsa és az Újpesti Dózsa középhátvédje, 1954 és 1957 között 10 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/603/varhidi_pal/merkozesek]Várhidi Pál mérkőzései a Magyar Válogatottban).
– Magas, kitűnő fizikumú védőjátékos volt. Jól helyezkedett, határozottan szerelt. Kifogástalanul rúgott és fejelt, gyorsasága szintén megfelelt. A közelharcokban rendre felülmaradt, de néha átlépte a szabályok kereteit. A legjobbak között sem okozott csalódást.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KOMÁROMI Tibor (1930), a Vasas Izzó kapusa, 1954-ben 1 mérkőzésen védett a legjobb tizenegyben.
– A nyúlánk, ruganyos játékos határozott közbelépéseivel, jó labdafogásával és öklözéseivel tűnt ki. Olykor azonban a mutatós védés hibájába esett. Egy súlyos sérülés szinte derékba törte a karrierjét.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
Ez a Pécsi TVE téma már egyszer előjött.
Abban maradtunk akkor, hogy valószínűleg elírás történt.
Pontosan és ugyanez igaz a többi csoportra. -
A Széna Téri (akkor vásártér) az liba levegő volt , nem volt állandó pálya
Mayer Gábor (email) -
SZOJKA Ferenc (1931), a Salgótarjáni Bányász és a Salgótarjáni BTC fedezete, 1954 és 1960 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/980/szojka_ferenc/merkozesek]27 mérkőzésen (szerk.: 28) volt válogatott és 1 gólt ért el. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1954. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert és az 1950. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A kitűnő képességű, sportszerű labdarúgó legrokonszenvesebb játékosaink közé tartozott. Technikai és taktikai felkészültsége egyaránt válogatott színvonalon mozgott. Kitűnően helyezkedett, pompásan szerelt és ötletesen osztogatott. Klubcsapatában kifogástalanul töltötte be a játékmester szerepkörét. Ezt a feladatot a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott tizenegyben is többször igen jól látta el. Egyesületében rendszerint jobbfedezetet játszott, de a legjobbak között töb... -
VIRÁG István (1928), a Bp. Dózsa balösszekötője, 1953-ban 1 alkalommal játszott a válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária - Magyarország 1:1, 1953).
– A robbanékony, technikás labdarúgó játékát mozgékonyság, jó kombinációs érzék és megfelelő lövőkészség jellemezte. Nem kifogástalan életmódja miatt formája gyakran hullámzott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SAMUS Lajos (1928), a Bp. Dózsa jobbösszekötője, 1953-ban 1 esetben volt válogatott. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]1953, Bulgária - Magyarország 1:1)
– A lila-fehérek csatára a támadósor minden helyén szerepelt. A gyors, mozgékony, gólerős játékos a mezőnyben is kitűnt, de leginkább robbanékony kiugrásaival hívta fel magára a figyelmet.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ASPIRÁNY (ALMÁSI) Gusztáv (1925), a Bp. Dózsa és az Újpesti Dózsa összekötője, 1953-ban és 1957-ben 2 alkalommal kapott helyet a legjobbak között és 2 gólt lőtt. – A Dózsa zömök termetű csatára ügyesen építő, munkabíró játékos volt. Nemcsak jól készített elő, hanem a kapura is veszélyt jelentett erőteljes, távoli lövéseivel. Második válogatottsága alkalmával (Franciaország ellen 2:0) két pompás góljával döntő érdemeket szerzett a győzelem kivívásában.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH II József (1929), a Csepeli Vasas és a Csepel SC jobbszélsője, 1953 és 1957 között 12 ízben jutott szóhoz a nemzeti tizenegyben és 5 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/662/toth_jozsef/merkozesek]Tóth II József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1954. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar gárdának.
– A sokoldalú csepeli csatár klubcsapatában a támadósor minden helyén szerepelt. A válogatott együttesben csak a jobbszélen játszott – kitűnően. Technikás, jól cselező, gyors és kapura is veszélyes szélsőnek bizonyult. A kombinatív játékban ügyesen vett részt. Beadásai használhatók voltak. Bátorsága, küzdőszelleme ellen sem lehetett kifogást emelni.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
GYURIK László (1925), a Bp. Dózsa balfedezete, 1953-ban 1 mérkőzésen játszott a legjobbak között ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária - Magyarország 1:1, 1953).
– A lila-fehérek fedezete jó képességű, szorgalmas játékos volt. Inkább a védekezésben jeleskedett, de a támadásokat is kielégítően segítette. Taktikai érzéke és fegyelmezettsége külön említést érdemel.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TAKÁCS György (1924), a Csepeli Vasas balhátvédje, 1953-ban és 1955-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/630/takacs_gyorgy/merkozesek]3 alkalommal kapott helyet a legjobbak között.
– A zömök termetű, kitűnően helyezkedő labdarúgó taktikailag érett, megbízható védőjátékot nyújtott. Határozottan, gyorsan lépett közbe, jól rúgott és fejelt. Hatalmas bedobásai szögletrúgásnak is beillettek. Ez a specialitása kézilabdázó múltjából származott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SIPOS (SIPSZKY) István (1928), a Szegedi Honvéd jobbhátvédje, 1953-ban 1 mérkőzésen ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária - Magyarország 1:1, 1953.10.04)kapott helyet a legjobb tizenegyben. – A keménykötésű, megbízható, jó képességű szegedi játékos határozottan szerelt, kitűnően rúgott és fejelt. Különösen hosszú előreadásai voltak hasznosak. Ezekkel veszélyes ellentámadások kibontakozását segítette elő.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HORVÁTH György (1929), a Szombathelyi Lokomotív kapusa, 1952-ben 1 találkozón játszott a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-10-19/magyarorszag-csehszlovakia]1952, Magyarország - Csehszlovákia 5:0)
– Magas termetű, gyors mozgású, bátor kapus volt. Reflexei kitűnően működtek. Hajlamos volt azonban a mutatós védésre, könnyelműsködésre.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DALNOKI Jenő (1932), a Bp. Kinizsi és az FTC balhátvédje, 1952 és 1961 között 14 válogatott mérkőzésen szerepelt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/192/merkozesek]Dalnoki Jenő mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán aranyérmet nyert magyar együttesnek.
– A zöld-fehérek kemény, határozott játékáról közismert hátvédjét jó rúgótechnika és kielégítő fejjáték jellemezte. Kisebb gyorsaságát pontos helyezkedéssel, szoros emberfogással igyekezett pótolni. Bajnoki pályafutásával ellentétben – elég sok időt töltött „tétlenül" többszöri eltiltása miatt – válogatott találkozón egyszer sem állították ki. A címeres mezben magatartása és küzdőszelleme kifogástalan volt. A játékra összpontosított. Ennek eredményeként többnyire átlagon felüli, dicséretes teljesítményt nyújtott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alber... -
CSORDÁS Lajos (1932), a Bp. Vasas és a Vasas SC csatára, 1952 és 1959 között 19 alkalommal szerepelt a legjobbak soraiban és 8 gólt szerzett. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/187/merkozesek]Csordás Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban.)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/az_olimpiai_valogatott_merkozesei]1952-ben olimpiai aranyérmet nyert magyar csapatnak. – A piros-kékek játékosa rendkívül mozgékony, gólképes labdarúgónak bizonyult. A válogatott csapat támadósorában a balszélső kivételével valamennyi helyen játszott. Technikailag kitűnően képzett, kétlábas, a mezőnyben szorgalmas és kapura is veszélyes csatár volt. Robbanékonyan rajtolt, villámgyorsan cselezett, a közelharcot azonban lehetőleg elkerülte. Legjobb teljesítményét 1953. október 4-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/csehszlovakia-magyarorszag]Csehszlovákia elleni találkozón (5:1) nyújtotta.
Elég korán viss... -
A budapesti Hutter Olaj csapatából igazolta le a Ferencváros Budai II. Lászlót az Aranycsapat későbbi legendás jobbszélsőjét. Az évszám 1948.
A Hutter Olaj csapata nem ez, hanem ez volt: http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/3655 -
PALOTÁS (POTELECZKY) Péter (1929), a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó középcsatára, 1950 és 1956 között 24 mérkőzésen lépett pályára címeres mezben és 18 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/818/palotas_peter/merkozesek]Palotás Péter mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-06-30/magyarorszag-uruguay]1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
– Nagy munkabírású, ügyesen osztogató, jól fejelő és veszélyesen lövő labdarúgó volt. Ö töltötte be eleinte az „aranycsapat" hátravont középcsatárának szerepkörét. 1952 őszén [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/330/hidegkuti_nandor]Hidegkuti vette át tőle ezt a feladatot, de továbbra is teljes értékű tagja maradt a [url=http://www.magyarfutball... -
GELLÉR II Sándor (1925), a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó kapusa, 1950 és 1956 között 8 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/284/geller_sandor/merkozesek]Gellér Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A kék-fehérek jeles játékosának sportpályafutása „nehéz" időszakra esett: [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3/grosics_gyula]Grosics kortársa volt. A rendkívül megbízható és szorgalmas labdarúgó a nagy vetélytárs mellett általában csak tartalék lehetett. Töretlen akaraterejét és jó képességeit dicséri, hogy nyolc alkalommal így is szóhoz jutott az „aranycsapat" kapujában.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH III Ferenc (1925), a Bp Honvéd balhátvédje, 1950-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/657/toth_ferenc/merkozesek]2 ízben volt válogatott.
– A megbízható, fegyelmezetten küzdő játékos pontosan helyezkedett, ellenfelét szorosan őrizte. Határozottan lépett közbe és biztosan rúgott. Fejjátéka és gyorsasága nem volt kifogástalan
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BABOLCSAY György (1921), a Bp. Honvéd balszélsője, 1950-ben és 1953-ban 4 találkozón szerepelt a válogatott együttesben. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/78/merkozesek]Babolcsay György mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Lelkiismeretes, szorgalmas, hasznos csapatjátékos volt. Lendületes elfutásait többnyire jól használható, pontos beadásokkal fejezte be. A kapura azonban ritkán jelentett veszélyt. Válogatottbeli szereplésének érdekessége, hogy nem volt tagja vesztes csapatnak.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BÁNYAI (BREIER) Nándor (1928), a Bp. Honvéd balfedezete, 1950-ben 2 mérkőzésen játszott a válogatott csapatban.
[url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/97/merkozesek]Bányai Nándor mérkőzései a Magyar Válogatottban
– A megbízható, fáradhatatlanul harcoló, fegyelmezett játékosok közé tartozott. A Bp. Honvédban és a válogatottban egyaránt megértő, hasznos társa volt [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/2/bozsik_jozsef]Bozsik Józsefnek. Elsősorban a védőjátékban jeleskedett, de a támadások szervezésében is értékes munkát végzett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ZSÉDELY Sándor (1924), a Salgótarjáni Tárna balszélsője, 1949-ben 1 alkalommal volt válogatott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1949-10-16/ausztria-magyarorszag]Ausztria - Magyarország 3:4, 1949).
– A bányászok játékosa gyors, ügyes labdarúgó volt. Jó érzékkel vett részt az összjátékban. Mozgékonyságával és cseleivel nehéz feladat elé állította az ellenfél védelmét. A kapura is veszélyt jelentett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
CZIBOR Zoltán (1929), az FTC, az ÉDOSZ, a Csepeli Vasas, majd a Bp. Honvéd balszélsője, 1949 és 1956 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/172/czibor_zoltan/merkozesek]43 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 17 gólt szerzett. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. – Kiváló képességű, világklasszisnak számító, de szélsőséges, szeszélyes labdarúgó volt. Páratlan gyorsasága, nagy mozgékonysága, kitűnő labdakezelése, szélsőknél ritkán tapasztalható gólképessége és kiismerhetetlen cselei a világ legjobbjai közé emelték. Az „aranycsapat" támadósorának roppant veszélyes tagja volt. „Sátáni" játéka ellen sok ellenfele bizonyult tehetetlennek. Villanásszerűen tudta változtatni mozgásának ritmusát és i...
-
SÁNDOR Károly (1928), az MTK, a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó jobbszélsője, 1949 és 1964 között 75 alkalommal lépett pályára címeres mezben és 27 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/878/sandor_karoly/merkozesek]Sándor Károly mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A higanymozgású „Csikar" méltán sorolható labdarúgásunk legtöbb sikert aratott, érdekes egyéniségei közé. A népszerű játékos minden idők egyik legkiválóbb magyar jobbszélsőjének bizonyult. Rendkívüli gyorsasága, mozgékonysága és kiismerhetetlen cselei, sokszor a vakmerőséggel határos bátorsága, viharos lendületű elfutásai, váratlan lövései és csukafejesei egyaránt pompás mozzanatai voltak játékának. Képességei, adottságai inkább egyéni megoldásokra tették alkalmassá, ugyanakk... -
TURAI (TILL) István (1925), a Vasas SC kapusa, 1949-ben 1 ízben állt őrt a válogatott csapat hálója előtt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1949-04-10/csehszlovakia-magyarorszag]Csehszlovákia - Magyarország 5:2, 1949).
– A jó képességű játékos megfelelő tapasztalatok nélkül került a „mély vízbe". A legjobbak közötti szereplése (Csehszlovákia ellen 2:5) nem járt a remélt sikerrel. Klubcsapatában megbízható kapusnak bizonyult. Jól helyezkedett, bátran futott ki. Különösen a magas labdák elhárításában jeleskedett. Csak rövid ideig szerepelt az élvonalban.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LÓRÁNT (LIPOVICS) Gyula (1923), a Vasas SC, majd a Bp. Honvéd középhátvédje, 1948 és 1955 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/536/lorant_gyula/merkozesek]37 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar együttesnek. – Az „aranycsapat" gránitkemény középhátvédje hosszú utat tett meg a hármas számú mezig. Sokáig csatárt (többnyire jobbszélsőt), majd fedezetet, azután szélsőhátvédet játszott. Végül a védelem tengelyébe állt, és annak valódi pillérévé vált. A válogatottban – két mérkőzés kivételével, amikor jobbhátvéd volt – már állandóan a középhátvéd helyén szerepelt. Ragyogó fizikai felépítése, mintaszerű állóképessége jelentette azt az alapot, amelyre labdarúgó-tulajdonságai...
-
Régi idők focija II. - A nagy magánzó
2009.01.21. 11:00 heinrich
Kezdetnek vettünk egy jó kapust, most mellé tesszük minden idők talán legellentmondásosabb magyar játékosát, a nincstelenségből a Csillag börtön érintésével milliomossá vált, megtörhetetlen bekket, védelmünk tartópillérét. Ő maga legszívesebben a jéghideg, acélkemény profi álcáját öltötte magára, de mi ezt csak szimpla túlélési technikának könyveljük be. Elő a hideg-meleg ellátmánnyal, monstre, életét hűen tükröző, káosz szagú posztban következik az NST oldtimer válogatott középhátvédje:
Lóránt (Lipovics) Gyula (1923 – 1981)
Becenév: Lóri
Klubjai: Kőszegi SE, Szombathelyi FC, Nagyváradi AC, Nemzeti Vasas, Nagyváradi Szabadság SK, IT Arad, Vasas Budapest, Budapesti Honvéd, Budapesti Spartacus, Váci Vasas
Válogatottság: 37 (1948-1955 - 31gy, 3d, 3v)
Lóránt Gyula, a Bundesliga edző (1965 – 1981)
• 1965-1967 FC Kaiserslautern
• 1967-1968 MSV Duisburg
• 1969-1971 FC Kaiserslautern
• 1971... -
„Lóóóri! Meddig villog még a center?”
THURY GÁBOR - 2011.05.12. Utolsó módosítás: 2012.08.21 02:47:29
Az Aranycsapat középhátvédjét, az 1981. május 31-én elhunyt Lóránt Gyulát a németországi Endingenben kísérték utolsó útjára, azonban özvegye engedve Lóri szülővárosa, Kőszeg többszöri kérésének, majd’ 30 évvel a halálát követően hazahozatta az egykori futballista hamvait. Pénteken 8 órakor a kőszegi Jézus Szíve-templomban gyászmisével emlékeznek, a temetői gyászszertartás 10-kor kezdődik. Ki is volt Lóránt Gyula? A Nemzeti Sport Online ennek próbált utánajárni.
Barcs Sándor, az Aranycsapat idején az MLSZ elnöke Somos István és Peterdi Pál Lóri című, Lóránt Gyula életéről szóló könyv előszavában így jellemzi a védőt: „...mintha nem is ehhez a társasághoz tartozott volna. Érdekes módon az ember nem állíthatja róla, hogy bárkit is lekezelt vagy lenézett volna, mégis úgy viselkedett, mintha valamilyen kaszthoz tartozott volna. (…) Meglehet, a magyarázat abban állhatott, hog... -
BÖRZSEI János (1921), az MTK, a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó középhátvédje, 1948 és 1956 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/151/borzsei_janos/merkozesek]23 alkalommal öltötte magára a címeres mezt.
– A legkiválóbb magyar középhátvédek egyike. Játékát sallangmentes egyszerűség, de igen nagy biztonság jellemezte. Mindig kifogástalanul, tökéletes taktikai érzékkel helyezkedett. Lábbal és fejjel egyaránt nagyszerű ütemben avatkozott az ellenfél támadásaiba. Nyugalma, pompás fejjátéka és rúgótechnikája lehetővé tették, hogy nemcsak felszabadított, hanem többnyire pontos, a helyzetnek megfelelően rövid, vagy hosszú átadással ellentámadást indíthatott. Nem tartozott az erőteljes, mindenkit „elsöprő" típusú védőjátékosok közé. Szinte minden [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottbeli szereplése alkalmával kifogástalan teljesítményt nyújtott. A 23 mérkőzés közül mindössze kettő végződött a magyar cs... -
MÉSZÁROS József (1923), a Kispesti AC középcsatára, 1948-ban 1 alkalommal játszott a legjobb tizenegyben ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-06-06/magyarorszag-romania]1948, Magyarország - Románia 9:0) és 2 gólt szerzett.
– „Dodó" kitűnő képességű, technikás, mozgékony, intelligens labdarúgó volt. Pompásan épített a mezőnyben, szellemesen osztogatott. A kapu előtt is feltalálta magát, amit a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban elért góljai bizonyítanak. Egyetlen hiányossága akadt: nem volt elég határozott, erőteljes. Mégis mindössze egyszer, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/196/deak_ferenc]Deák megbetegedése folytán került be a válogatottba. Edzőként is ért el említésre méltó sikereket. Az FTC csapata 1963 és 1965 között az ő szakmai irányításával kétszer nyert bajnokságot és egy évre [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1965-06-23/juventus-ferencvaros]megszerezte a Vásár... -
KOCSIS Sándor (1929), az FTC, az ÉDOSZ, majd a Bp. Honvéd jobbösszekötője, 1948 és 1956 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/451/kocsis_sandor/merkozesek]68 mérkőzésen játszott a válogatott együttesben és 75 gólt ért el. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar csapatnak. – Az „aranycsapat" legjobb képességű játékosainak egyike volt. Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait – főleg szélsőjét – pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Eredményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával...
-
KOVÁCS I Imre (1917), a Győri ETO középhátvédje, 1946-ban 1 esetben öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-06/magyarorszag-ausztria]Magyarország - Ausztria 2:0, 1946)
– A nagyszerű fizikumú, magas, erőteljes „Murok", a Rába-parti város két évtizeddel ezelőtt legnépszerűbb labdarúgója, kitűnő helyezkedésével, pompás fejjátékával, higgadtságával és sportszerű magatartásával hívta fel magára a figyelmet. Csupán gyorsasága nem érte el a kívánt szintet. A győriek közül ő kapott először helyet a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegyben.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NAGY II István (1922), a Csepel SC középhátvédje, 1948-ban 1 ízben szerepelt a legjobb tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-23/magyarorszag-csehszlovakia]1948, Magyarország - Csehszlovákia 2:1).
– A csepeliek keménykötésű hátvédje lelkes, nagy munkabírású, kitűnően rúgó és fejelő játékos volt. Határozott közbelépéseivel nagy tekintélyt szerzett ellenfelei körében. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]A válogatott csapatban is kifogástalanul helytállt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZABÓ Ferenc (1921), az FTC játékosa, 1948-ban 1 ízben játszott a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-23/albania-magyarorszag]Albánia - Magyarország 0:0, 1948.05.23). – Az erőteljes fizikumú, sokoldalú játékos a hátvéd- és csatársorban egyaránt jól megállta a helyét. Mindkét lábbal biztosan rúgott, gyorsasága is megfelelt. Erőteljes lövéseivel szintén kitüntette magát. A legjobb tizenegyben a jobbszélen szerepelt. Sógora, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/752/mike_istvan]Mike István, szintén [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatott játékos volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PINTÉR József (1917), a Csepel SC balszélsője, 1948-ban 1 mérkőzésen játszott a válogatottban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-23/albania-magyarorszag]1948, Albánia - Magyarország 0:0)
– Elsősorban gólképességével tűnt ki vetélytársai közül. Lendületesen futott el, pontosan adott be, de leginkább a kapu előtt találta fel magát. Szélső létére a legeredményesebb csatárok közé tartozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KUBALA László (1927), a Vasas SC jobbösszekötője, 1948-ban 3 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/507/kubala_laszlo/merkozesek]Kubala László mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A piros-kékek kivételes képességű csatára a mezőnyben rendkívül mozgékonyan, ötletesen kombinált. A kapura is nagy veszélyt jelentett. Itthon csak rövid ideig játszott az élvonalban. 1949 januárjában külföldre távozott. A csehszlovák és a spanyol válogatott színeiben is szerepelt. Éveken át kontinensünk legjobb csatárai között emlegették. Mint spanyol játékos, 1953-ban, az Anglia–Kontinens mérkőzésen (4:4) az Európa-válogatott egyik legjobbjának bizonyult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KOVÁCS II József (1923), az MTK, a Textiles és a Bp. Bástya jobbhátvédje, 1948 és 1951 között 5 alkalommal volt válogatott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/490/kovacs_jozsef/merkozesek]Kovács II. József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az erőteljes fizikumú labdarúgó játékát határozott közbelépések, nagy felszabadító rúgások jellemezték. Nyugodt, megbízható, jól helyezkedő hátvéd volt. Gyorsasága és mozgékonysága már némi kívánnivalót hagyott maga után. Hatalmas erejű szabadrúgásai sok kellemetlenséget okoztak a kapusoknak. Az MTK-s Kovács Imrének az öccse. Néhány évig az EAK-ban edzősködött.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TAGÁNYI Árpád (1919), a Szentlőrinci AC balfedezete, 1948-ban 1 alkalommal volt válogatott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-02/ausztria-magyarorszag]Ausztria - Magyarország 3:2, 1948).
– Az apró termetű, zömök „Buci" ellenfelét szorosan és szívósan őrizte. Erélyesen, gyorsan lépett közbe, ügyesen szerelt és a támadásokat is jó átadásokkal segítette.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HENNI I Géza (1926), az FTC, az ÉDOSZ, majd a Bp. Dózsa kapusa, 1948 és 1953 között 16 alkalommal őrizte a magyar együttes hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/326/henni_geza/merkozesek]Henni Géza mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A jó alakú, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján a legjobb magyar kapusok méltó utódjának mutatkozott. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága, kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága vetélytársai fölé emelték – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3/grosics_gyula]Grosics Gyula feltűnéséig. Hajlamos volt azonban pózolásra, ami gyakran hibák forrásává vált. 1956-ban külföldre, az Egyesült Államokba távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
GŐCZE Sándor (1921), a Győri ETO balszélsője, 1948-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/292/gocze_sandor/merkozesek]2 válogatott mérkőzésen játszott és 1 gólt ért el. – Technikás, gyors, ügyesen cselező szélső volt. Pontos beadásaival és váratlan lövéseivel egyaránt veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. A legjobbak között is jól megállta a helyét.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KÓNYA I József (1920), a Csepel SC balhátvédje, 1948-ban 3 mérkőzésen szerepelt a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/466/konya_jozsef/merkozesek]Kónya József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A keménykötésű „Pepi" jó képességű labdarúgó volt. Ügyesen szerelt, kifogástalanul rúgott és fejelt. Játékának jellemző vonásai a határozottság és a keménység. Egy kis bátorságért valóban nem kellett a szomszédba mennie ...
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MARIK György (1924), a Vasas SC balfedezete, 1947-ben és 1948-ban 2 alkalommal szerepelt a legjobbak között ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/731/merkozesek]Marik György mérkőzései a Magyar Válogatottban).
– A piros-kékek nyurga fedezete technikás, taktikailag érett, jó képességű labdarúgó volt. Fejjátékával, a labda pontos továbbításával és higgadtságával egyaránt kitűnt. Jobb lábbal gyengébben kezelte a labdát. Nagy nyugalma olykor „halvérűségnek" hatott. 1949 januárjában külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
A legnagyobb zongoracipelő
Zakariás József a visszaemlékezések szerint rendelkezett és élt is azzal a kiváltsággal, hogy a válogatott mérkőzések előtt is megihatott egy savanykás fröccsöt. Némelyek szerint azért tehette ezt, mert Sebes Gusztáv szövetségi kapitány falubelije lévén (mindketten budafokinak számították magukat, bárhol laktak is életük során) nem volt nehéz megértetnie a szakvezetéssel, hogy akinek a szervezete fiatal korában megszokta a kisfröccsöt, annak nem szabad a közérzetét, erőnlétét kockáztatnia azzal, hogy olykor elmulasztja a napi penzumot.
Zakariás József (jobbra, Bozsik Józseffel) híres volt ragyogó megelôzô szereléseirôl
No, de természetesen méltatlan volna, ha Zakariás Józsefről a kisfröccs jutna eszünkbe, már csak azért is, mert nála profibban gondolkodó, fegyelmezettebben élő és futballozó játékost keveset ismert a huszadik század. Zakariás az Aranycsapat néven legendává lett futballcsapat alig észrevehető, de nélkülözhetetlen tagja volt, olyan f... -
GROSICS Gyula (1926), a MATEOSZ, a Teherfuvar, a Bp. Honvéd, majd a Tatabányai Bányász kapusa, 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott csapat hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3/grosics_gyula/merkozesek]Grosics Gyula mérkőzései a magyar válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett, továbbá az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A dorogi származású „fekete párduc" a magyar labdarúgás legnagyobb kapusainak egyike. Csaknem két évtizedes élvonalbeli pályafutása során [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/207/domonkos_laszlo]Domonkos, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/544/zsak_karoly]Zsák, [url=http://www.ma... -
ZSOLNAI János (1924), a MATEOSZ balösszekötője, 1947-ben 2 alkalommal volt a válogatott együttes tagja és 2 gólt szerzett.
([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/550/zsolnai_janos/merkozesek]Zsolnai János mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A tehetséges, technikás labdarúgó nagy területen játszott, ügyesen kombinált és veszélyesen lőtt. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban is bizonyságot tett jó képességeiről. Egészségi okok miatt korán búcsút kellett mondania a tényleges játéknak.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BOZSIK II József (1925), a Kispesti AC és a Bp. Honvéd jobbfedezete, 1947 és 1962 között 101 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 11 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/2/merkozesek]Bozsik József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert, valamint az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]Válogatott labdarúgóink rangsorában az első helyen áll!
– „Cucu", az egyetlen százszoros magyar válogatott labdarúgó, hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt e sportág legkiválóbb egyéni... -
RÁKOSI (RÁTKAI, ROTTENBILLER) Ferenc (1921), a Csepel SC balfedezete, 1947-ben és 1948-ban 2 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/693/rakosi_ferenc/merkozesek]Rákosi Ferenc mérkőzései a magyar válogatottban)
– Kitűnően helyezkedett, pontosan adogatott, stílusosan játszott. Fáradhatatlanul tevékenykedett az egész pályán. Fejjátékával és higgadtságával szintén kitűnt. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1947-06-29/jugoszlavia-magyarorszag]Első válogatottsága alkalmával a csapat legjobbjai közé tartozott. Feltűnő lassúsága azonban nagy hátrányt jelentett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LABORCZ (LANGA) Lajos (1920), az UTE balhátvédje, 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/517/laborcz_lajos/merkozesek]4 alkalommal volt válogatott. – A nyurga termetű játékos középcsatárként kezdte sportpályafutását. Nagyon gólképesnek bizonyult. Később kiderült, hogy a balhátvéd helyén még jobb teljesítményt nyújt. Bár jobb lábát kevésbé tudta használni, megbízható védőjátékot mutatott. Fegyelmezetten őrizte ellenfelét, pontosan helyezkedett. Erőteljesen, jól szerelt és ügyesen indított. Fejjátékával is kitűnt. Hiányosságai: nem volt elég gyors és nehézkesen fordult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KÁROLYI József (1925), a Diósgyőri VTK, majd az UTE kapusa, 1947-ben és 1948-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/392/karolyi_jozsef/merkozesek]3 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját. – A nyurga diósgyőri játékos első válogatottsága alkalmával a legjobb magyar kapusok méltó követőjének ígérkezett. Az alapvonalon és a kapu előterében egyaránt kitűnő volt. Ütemérzéke és reflexei egészen kiválónak bizonyultak. Mikor azonban felkerült a fővárosba, nem tudta beváltani a játékával kapcsolatos reményeket. Talán idegileg nem bírta a nagyobb felelősséggel járó megterhelést.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZILÁGYI I Gyula (1923), a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/7]Vasas SC középcsatára, 1947 és 1950 között 12 alkalommal öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/976/merkozesek]Szilágyi Gyula mérkőzései a magyar válogatottban) és 9 gólt szerzett.
– A piros-kékek nyurga, hosszúra nőtt ,Sziszi"-je kitűnő képességű, korszerűen játszó középcsatár volt. A labdát mindkét lábbal jól kezelte. Fejjátékban kevesen vehették fel vele a versenyt. Sokat mozgott a mezőnyben és ügyesen osztogatott. Kapu előtti helyzetfelismerése és gólképessége egyenesen „félelmetesnek" bizonyult. Lábbal és fejjel állandóan veszélyeztette az ellenfél hálóját. Mindig sportszerű eszközökkel és példás lelkesedéssel harcolt. Talán egyetlen hiányossága akadt: elég nagy helyre volt szüksége a labda lekezeléséhez és a lövéshez. Legjobb játékát 1950. június 4-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1950-06-04/lengyelorszag-magyarors... -
PATKOLÓ Rezső (1922), az UTE balszélsője, 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/824/patkolo_rezso/merkozesek]2 mérkőzésen volt válogatott. – A lila-fehérek játékosa harcos szellemű, mozgékony, gyors és gólratörő szélső volt. A negyvenes évek végén Lengyelországba költözött.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ÓNODY Andor (1920), az FTC balhátvédje, 1946-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-30/luxemburg-magyarorszag]1 mérkőzésen játszott a nemzeti tizenegyben. – Az okosan játszó, higgadt, megbízható hátvédek közé tartozott. Gyorsasága kitűnő helyezkedéssel és rúgótechnikával párosult. A megszerzett labdát lehetőleg pontosan továbbította. Éveken át egyenletes, jó átlagteljesítményt nyújtott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH Lajos (1917), a Vasas SC középhátvédje, 1946-ban 1 mérkőzésen ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-30/luxemburg-magyarorszag]Luxemburg - Magyarország, 2:7, 1946.10.30) volt a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott együttes tagja. – A piros-kékek erőteljes fizikumú, kitűnő képességű védőjátékosa nagyszerűen helyezkedett, jól rúgott, pompásan fejelt. Határozottan és biztos lábbal szerelt. Óriási erejű, veszélyes szabadrúgásaival is kitűnt. Hajlamos volt azonban könnyelmű, kockázatos megoldásokra. Életmódja körül is akadtak hiányosságok.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DEÁK I Ferenc (1922), a SZAC Barátság, majd az FTC középcsatára, 1946 és 1949 között 20 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 29 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/196/deak_ferenc/merkozesek]Deák Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Nagyszerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/891/schlosser_imre]Schlosser, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/888/schaffer_alfred]Schaffer, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/631/takacs_ii_jozsef]Takács II és [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/546/zsengeller_gyula]Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem „csillogott" a két évtizeddel ezelőtt rendkívül népszerű „Bamba", de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/mag... -
KOVÁCS I Imre (1921), az MTK, a Textiles és a Bp. Bástya jobbfedezete, 1948 és 1952 között 8 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/484/kovacs_imre/merkozesek]Kovács I. Imre mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai játékokon aranyérmet nyert magyar együttesnek.
– Kiváló képességű, technikás, intelligens, nagyszerűen irányító, nemzetközi színvonalat elérő játékos volt. A kék-fehér csapat egykori karmestere a védekezésben is teljes mértékben helytállt. Leginkább azonban a támadások pompás szervezésével tűnt ki. A mezőnyben ügyesen szerezte meg a labdát, fáradhatatlan szorgalommal vitte fel és ötletesen, pontosan osztogatott. Váratlan, erőteljes lövéseivel a kapura is veszélyt jelentett. Csupán gyorsasága ellen lehetett némi kifogást emelni. Sokoldalúságát dicséri, hogy a hátvéd és támadó... -
HORVÁTH Ferenc (1920), a Szolnoki MÁV kapusa, 1946-ban és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/342/horvath_ferenc/merkozesek]3 mérkőzésen őrizte a válogatott együttes hálóját. – A szolnokiak nyúlánk, jó alakú játékosát biztos labdafogás, ésszerű helyezkedés és vakmerőséggel határos bátorság jellemezte. A kifutás viszont nem tartozott erősségei közé. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegyben is beváltotta a szerepléséhez fűzött reményeket.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NYERS István (1924), az UTE balszélsője, 1945-ben és 1946-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/803/nyers_istvan/merkozesek]2 mérkőzésen volt válogatott és 2 gólt szerzett. – A zömök, rendkívül robbanékony, jól képzett, gólveszélyes játékos a legjelesebb magyar balszélsők méltó utódjának ígérkezett. 1946-ban azonban külföldre távozott. Franciaországban és Olaszországban ért el sikereket.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HIDEGKÚTI Nándor (1922), a Herminamezei AC, az MTK, a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó csatára, 1945 és 1958 között 68 mérkőzésen volt válogatott és 39 gólt szerzett. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/330/merkozesek]Hidegkuti Nándor mérkőzései a magyar válogatottban)
Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert, valamint az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– Az „aranycsapat" kivételes képességű középcsatára, a magyar labdarúgás legkiválóbb játékosainak egyike. Sokoldalúságára jellemző, hogy a válogatottal- a támadósor valamennyi helyén szerepelt. Igazi működési területe a hátravont középcsatár, mai nyelven: a középpályás játékos szerepköre volt. Fénykorában a világ legjobb csatárai között emlegették. Technikailag és taktikailag tökéletesen képzett, rendkívül ötletes, munkabíró, gyors és fejjátékban is igen jó labdarúgónak bizonyult. Sikerekben gazdag pá... -
SIPOS Vilmos (1914), az FTC jobbszélsője, 1945-ben és 1946-ban 2 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/911/merkozesek]Sipos Vilmos mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A világjáró, rendkívül gyors, nagyon jól képzett labdarúgó kitűnő elfutásait pontos beadásokkal, vagy erőteljes lövésekkel fejezte be. Küzdőkepéssége és fejjátéka azonban nem volt kielégítő. Hazánkban rövid ideig játszott. 1946-ban – az MLSZ hozzájárulásával – külföldre távozott. Több európai országban szerepelt. Romániában szintén eljutott a válogatottságig.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
VINCZE II Gyula (1919), a Salgótarjáni BTC csatára, 1945-ben 1 alkalommal kapott helyet a legjobbak között és 1 gólt szerzett ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1945-08-20/magyarorszag-ausztria]Magyarország - Ausztria 5:2, 1945).
– A támadósor közepén és a balszélen egyaránt helytállt. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban balszélsőt játszott. Gyors, lendületes, gólképes csatár volt. A kapu előtt jól feltalálta magát. A salgótarjáni labdarúgók közül ő lépett elsőként a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatott játékosok sorába.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PUSKÁS (PURCZELD) Ferenc (1927), a Kispesti AC és a Bp. Honvéd balösszekötője, 1945 és 1956 között 84 válogatott mérkőzésen szerepelt és 83 gólt szerzett. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1/merkozesek]Puskás Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja és csapatkapitánya volt az 1952. évi olimpiai játékokon arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
– A zömök termetű „öcsi", az „aranycsapat" kapitánya, a magyar labdarúgás legnagyobb játékosainak egyike. Már gyermekkorában felcsillant nagy tehetsége. Egészen fiatalon, 1943-ban helyet kapott az NB l-es kispesti csapatban. A felszabadulás után szinte rakétaszerű gyorsasággal értek be kivételes képességei. Bár alakja nem mondható eszményinek, igazán jól csak bal lábbal rúgott és fej játéka sem haladta meg a jó átlagot, mégis kiemelkedő tudású, világklasszis labdarúgó vált belőle. Éveken át a világ legjobb csatárai között emlegették. Játékát rendkívüli robb... -
SZABÓ Imre (1918), a Szombathelyi Haladás, majd a MATEOSZ jobbszélsője, 1945-ben és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/939/szabo_imre/merkozesek]2 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben. – Az apró termetű, villámgyors, ötletes, ügyesen cselező „Pici" jól adott be és veszélyesen lőtt kapura. A legjobbak között is derekasan helytállt. A közelharcokban azonban gyakran bátortalannak mutatkozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KIRÁDI Ervin (1925), az UTE jobbfedezete, 1945-ben és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/425/kiradi_ervin/merkozesek]3 esetben szerepelt a legjobb tizenegyben. – A megbízható „Csinos" ügyesen szerelt és pontosan adogatott. Feladatát a védelemben és a támadásban egyaránt jól látta el. Szorgalmával és harcos küzdőszellemével értékes játékosnak bizonyult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MIKE (MAYER) István (1924), az FTC középcsatára, 1945 és 1947 között 4 ízben volt válogatott és 1 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/752/mike_istvan/merkozesek]Mike István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A rendkívül erőteljes, robbanékony, hatalmas lövőerejű játékost nehezen tudták feltartóztatni, ha belelendült. Az FTC-ben középcsatárt játszott, de a legjobbak között a jobbszélen is szerepelt. Meglehetősen szeszélyes, ún. „hangulatember" volt. 1948-ban – az MLSZ hozzájárulásával – Olaszországba távozott. Sógora, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/936/szabo_ferenc]Szabó Ferenc, szintén [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatott labdarúgó volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ILLOVSZKY Rudolf (1922), a Vasas SC szélsője, 1945 és 1948 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/27/illovszky_rudolf/merkozesek]3 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. – Robbanékony, technikás, kitűnően cselező és gólveszélyes szélső volt a támadósor mindkét oldalán. Néha azonban túlzásba vitte az egyéni játékot. Higgadtsága, nyugalma is cserbenhagyta olykor. Csupa szív, önfeláldozó harcmodorával azonban mindig értékes csapatjátékosnak bizonyult. 1966 őszén átvette a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]magyar válogatott szakmai munkájának vezetését, amelyet 1967 végéig látott el – eredményesen. Előzőleg a Vasas csapatánál működött edzőként – sok sikerrel. Bajnokságok és KK-győzelmek fémjelezték eredményes tevékenységét. 1968-ban visszatért a piros-kékekhez.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LAKAT Károly dr. (1920), az FTC. és az ÉDOSZ balfedezete, 1945 és 1950 között 13 mérkőzésen játszott a legjobb tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/33/lakat_karoly_dr/merkozesek]Lakat Károly mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Lakat tanár úr – a magyar irodalom és történelem tanára – a rendkívül lelkiismeretes, szorgalmas és sportszerűen küzdő labdarúgók közé tartozott. Ügyesen helyezkedett, jó érzékkel szerelt és szívósan tapadt ellenfeléhez. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1]Puskás Ferenc például egyetlen hazai védőjátékostól sem tartott, csak Lakattól. Egyszerűen nem boldogult vele.) A védekezés volt az erőssége, de a támadásban is megfelelt. Alacsony termetének hátrányát csak a levegőben, a fejjátékban érezte. Legemlékezetesebb teljesítményét 1946. október 6-án nyújtotta az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-06/magyarorszag-ausztria]Ausztria elleni találkozón (2:0). Vissza... -
SZABÓ György (1921), a Gamma FC középfedezete, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1943-11-07/magyarorszag-svedorszag]1 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. – A pompás fizikumú játékos kitűnően rúgott és fejelt, ügyesen helyezkedett és szerelt. Gyorsasága azonban nem volt kifogástalan. A labda pontos továbbítására sem mindig fordított kellő gondot. 1962 őszén közlekedési baleset áldozata lett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MÉSZÁROS Ferenc (1919), a Nagyváradi AC jobbhátvédje, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1943-11-07/magyarorszag-svedorszag]1 válogatott mérkőzésen játszott. – A nagyváradiak erőteljes fizikumú játékosa többnyire a középhátvéd helyén szerepelt. Pompásan szerelt és fejelt, jól rúgott, megbízhatóan helyezkedett. Jóval átlagon felüli képességű védőjátékosnak bizonyult. Balszerencséjére azonban éppen abba a csapatba „csöppent" bele, amely – itthon! – 7:2 arányú vereséget szenvedett a svédektől.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
EGRESI (ENGLERTH) Béla (1922), a Kispest FC, a Kispesti AC, az UTE és a Bp. Dózsa jobbszélsője, 1943 és 1953 között 23 válogatott mérkőzésen szerepelt és 10 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/222/egresi_bela/merkozesek]Egresi Béla mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– „Csöpi", az apró termetű szélső, higanymozgású, kitűnő képességű csatár volt. Tökéletesen kétlábas – néhányszor balszélen is játszott –, technikás és nagyon gyors játékosnak bizonyult. Lendületes elfutásait legtöbbször pontos beadással vagy jó lövéssel fejezte be. ötletes, ravasz játékát ellenfelei nehezen ismerték ki. Villámgyorsan cikázott a védők között, helyét gyakran változtatta. Bátran vállalkozott egyéni megoldásokra is. Gólképességével szintén kitűnt. A védelemben mutatkozó réseket szemfülesen kihasználta. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]Válogatottbeli szereplésének érdekessége: 23 mérkőzés közül 18 magyar győzelemmel végződött. Ebb... -
NAGY II András (1920), a Ferencváros FC balfedezete, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/774/nagy_andras/merkozesek]3 ízben volt válogatott. – A zöld-fehérek – nevével ellentétben – apró termetű labdarúgóját kitűnő labdakezelés, taktikai érettség, bátorság, nagy munkabírás és ruganyosság jellemezte. Korszerű felfogásban játszott, a védekezésben és támadásban kifogástalanul helytállt. A második világháború befejezése óta külföldön él.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KOVÁCS II János (1919), a Nagyváradi AC jobbszélsője, 1943-ban 1 találkozón kapott helyet a nemzeti tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/487/kovacs_janos/merkozesek]1943, Bulgária - Magyarország 2:4)
– A második világháború idején a „félelmetes" nagyváradi, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/487]Kovács II, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/494]Kovács I, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/923]Sárvári, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/131]Bodola, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/666]Tóth III összetételű támadósor jobbszélsője lendületes, gyors, bátor labdarúgónak bizonyult. Különösen kapu előtti szemfülességével, gólerősségével hívta fel magára a figyelmet.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
RUDAS (RUCK) Ferenc (1921), a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1]Ferencváros FC és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1]FTC jobbhátvédje, 1943 és 1949 között 23 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 3 gólt ért el. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/715/merkozesek]Rudas Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A legkiválóbb magyar hátvédek közé sorolható. A zöld-fehérek nyúlánk termetű, nagyszerű alakú labdarúgójának játékát nagy gyorsaság, kitűnő technikai felkészültség és taktikai érettség jellemezte. Rendkívüli könnyedséggel, elegánsan, magabiztosan játszott. Kiváló képességei azonban olykor könnyelműségre csábították, ami főleg pontatlan helyezkedésben nyilvánult meg. Gyakran „elengedte" szélsőjét. Ilyenkor villámgyorsan eredt utána. Az esetek többségében utol is érte és látványosan szerelte ellenfelét. De – nem mindig... Éveken át Európa legjobb hátvédjei között emlegették – méltán. 1950-ben saját... -
MAROSVARI (MARKSTEINER) Béla (1919), a Csepel SC jobbösszekötője, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1943-05-16/svajc-magyarorszag]1 alkalommal volt válogatott. – A csepeliek hatalmas termetű, lendületes, erőteljesen lövő csatára a mezőnyben is jeleskedett, ügyesen készített elő. A támadások befejezésében, a kapu előterében azonban otthonosabban mozgott. Fejjátékával szintén kitűnt, gyorsaságával – már kevésbé.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NÉMETH Antal (1919), a Vasas SC jobbszélsője, 1942-ben 1 találkozón jutott szóhoz a válogatottban és 1 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1942-11-01/magyarorszag-svajc]Németh Antal mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A piros-kékek játékosa – roppant gyors, bátor és szemfüles szélső volt. (Bátorsága érthető: ökölvívóként kezdte sportpályafutását.) A kapura is veszélyt jelentett jó lövéseivel, ö az egyetlen Vasas játékos, aki a második világháború idején a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]magyar tizenegyben helyet kapott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PERÉNYI (PECSOVSZKY) József (1921), a Nagyváradi AC balfedezete, 1942-ben és 1943-ban 3 alkalommal lépett pályára címeres mezben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/830/perenyi_jozsef/merkozesek]Perényi József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az alacsony erdélyi fiú kiváló képességű, a nemzetközi színvonalat elérő labdarúgó volt. Fedezetként és belsőcsatárként egyaránt nagyszerű teljesítményt nyújtott. A válogatottban a balfedezet helyén szerepelt. Kitűnő labdakezelése kellő taktikai érettséggel, bátor harci szellemmel és nagy munkabírással párosult. A második világháború után a román labdarúgás kiemelkedő egyénisége, Európa-hírű, sokszoros válogatott játékosa lett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZUSZA Ferenc (1923), az Újpest FC, az UTE és a Bp. Dózsa belsőcsatára, 1942 és 1956 között 24 válogatott mérkőzésen játszott és 18 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/988/szusza_ferenc/merkozesek]Szusza Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Szusza Ferencet nagy játékintelligenciája, technikai és taktikai képzettsége, óriási lövőereje – mindkét lábbal – és gólképessége a legjobb magyar csatárok közé emelte. A fizikailag is kitűnő felépítésű újpesti labdarúgónak csupán a gyorsasága és fejjátéka ellen lehetett némi kifogást emelni. A kombinatív játékhoz kitűnő érzékkel rendelkezett. Társait tervszerűen foglalkoztatta. Pályafutásának második felében, amikor már elegendő tapasztalatra tett szert, az egész támadósor játékát mesterien irányította. A belsőhármas mindegyik helyén magas színvonalú teljesítményt nyújtott. Legtöbbször jobbösszekötőben szerepelt.
1949 júliusában, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/19... -
FÜZÉR János (1916), a Diósgyőri MÁVAG jobbszélsője, 1942-ben 1 válogatott mérkőzésen játszott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1942-06-14/magyarorszag-horvatorszag]1942, Magyarország - Horvátország 1-1).
– A diósgyőriek sokoldalú labdarúgója a támadósor minden helyén szerepelt. A gyors, ötletes, technikás, kapura is veszélyes játékos a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban jobbszélsőként jutott szóhoz. Klubcsapatának hosszú időn át erőssége, a legjobb vidéki csatárok egyike volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TIHANYI II (TILL) András (1917), a Szegedi VSE középcsatára, 1942-ben 1 mérkőzésen volt válogatott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1942-05-03/magyarorszag-nemetorszag]Magyarország - Németország 3:5, 1942) és 1 gólt ért el.
– Az alacsony termetű szegedi csatár tehetséges, gyors, robbanékony játékos volt. Pompásan kezelte a labdát, ügyesen cselezett, ésszerűen osztogatott. Fejjátéka is megfelelt. A kapura állandóan veszélyt jelentett. Korszerűen, ötletesen játszott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NAGYMAROSI (CZISZLER) Mihály (1919), az Újpest FC, az UTE és a Bp. Dózsa fedezete, 1942 és 1950 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/789/nagymarosi_mihaly/merkozesek]13 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 3 gólt szerzett. – „A labdarúgás Rastellije" – így jellemezhetnénk őt a legtalálóbban. Csillogó technikai készsége magas fokú játékintelligenciával, sziporkázó szellemességgel, kitűnő fizikai adottságokkal és jó idegekkel párosult. Kivételes képességei mellett azonban akadt egy jelentős hiányossága: gyakran szeszélyesnek bizonyult. Pillanatnyi hangulatától függött teljesítményének színvonala. Olykor önmagának játszott, kockázatos, könnyelmű megoldásokkal próbálkozott. Rendkívül könnyed mozgása a kívülállók számára néha „halvérű" játékfelfogásnak tűnt. Ez azonban inkább páratlan nyugalmát tükrözte, mint nemtörődömségét. Szeszélyességével kapcsolatban azonban ő is elismerte: „Nálam minden a hangulattól függ. Nagy hibám, hogy konok és ö...
-
KOVÁCS I Miklós (1911), a Nagyváradi AC jobbösszekötője, 1941-ben 1 találkozón játszott a válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-11-16/svajc-magyarorszag]Svájc - Magyarország 1:2, 1941) és 1 gólt ért el.
– A szolid, csendes „Kopek" rendkívül szorgalmas, Bodola-típusú összekötő volt. Nagy területen mozgott, kitűnően épített és távolról is veszélyesen lőtt, bár elég ritkán. A román válogatottban mintegy 40 mérkőzésen szerepelt. Három világbajnokságon (1930, 1934, 1938) vett részt román színekben.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
OLAJKÁR II Sándor (1918), a csepeli WMFC és a Csepel SC hátvédje, 1941 és 1943 között 5 alkalommal volt válogatott és 1 gólt ért el. ( [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/583/olajkar_sandor/merkozesek]Olajkár II. Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A „kis Olaj" szintén erőteljes, de a bátyjánál jobb képességű, sokoldalú labdarúgónak bizonyult. Kapus kivételével – bár szükség esetén ott is helytállt – a csapat minden helyén szerepelt. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott együttesben jobb- és középhátvédet játszott. Kifogástalanul helyezkedett és fejelt, mindkét lábbal kitűnően rúgott. Hatalmas lövéseivel, szabadrúgásaival gyakran veszélyeztette az ellenfél kapuját.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FŰZI II (FÜREDI) Gábor (1916), a Gázgyár középcsatára, 1941-ben 1 alkalommal kapott helyet a legjobbak között. – A szomorú emlékű, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-04-06/nemetorszag-magyarorszag]7:0-ás német győzelemmel végződött kölni találkozón játszott. A szakvezetők a BLASZ (jelenleg BLSZ) I. osztályában szereplő Gázgyár csapatából állították be a válogatottba – egyetlen mérkőzésen mutatott teljesítménye alapján. (A Gázgyár egy Magyar Kupa mérkőzésen az ő két góljával 3:2-re legyőzte a Ferencvárost.) Lendületes, szemfüles, gólveszélyes csatár volt. A kellő nemzetközi tapasztalat hiánya azonban erősen kiütközött válogatottbeli játékán. Csak 1942-ben került az élvonalba, az akkor NB l-es Elektromos csapatába. A polgári életben diplomáciai pályán működött.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KISPÉTER Mihály (1919), a Szolnoki MÁV, majd az FTC és a Bp. Kinizsi hátvédje, 1941 és 1953 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/431/kispeter_mihaly/merkozesek]11 mérkőzésen szerepelt a válogatottban. – Magas termetű, kitűnő fizikumú labdarúgó volt. Nagyszerűen fejelt és rúgott – főleg bal lábbal. Helyezkedése és szerelési készsége mintaszerűnek bizonyult. Hosszú lábaival rengeteg elérhetetlennek vélt átadást csípett el ellenfelei elől. Lelkesedésben és sportszerűségben példát mutatott társainak. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a legjobb tizenegyben. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét. Legemlékezetesebb válogatottbeli teljesítményét 1953. október 4-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária elleni találkozón (1:1) nyújtotta. Az említett erényeket Kispéter rövid edzői működése alatt nagy odaadással igyekezett tan...
-
BERECZ István (1913), a Diósgyőri MÁVAG jobbösszekötője, 1941-ben 1 válogatott mérkőzésen játszott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-03-23/jugoszlavia-magyarorszag]1941, Jugoszlávia - Magyarország 1:1)
– Nagy munkabírású, jól építő, tekintélyes lövőerejű játékos volt. Évekig sikeresen szerepelt Franciaországban is. A diósgyőri labdarúgók közül elsőként ő öltötte magára a címeres mezt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZŰCS Sándor (1921), a Szolnoki MÁV, majd az UTE középhátvédje, 1941 és 1948 között 19 találkozón volt a válogatott csapat tagja. – A hatalmas termetű, erőteljes labdarúgó játékát ragyogó rúgótechnika, kiváló fejjáték és határozottság jellemezte. Nem megfelelő gyorsaságát pontos helyezkedéssel, kiváló szerelési és ütemérzékével ellensúlyozta. Ideális „kullancs" volt. Formája csúcsán Európa legjobb középhátvédjei között emlegették. Az ötvenes évek elején súlyosan vétett törvényeink ellen.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
Szűcs Sándor 1921. november 23-án született a szolnoki Kápolna utca 865. számú házában, mely a mai Pozsonyi utca és Hold utca sarkán lévő festékbolt helyén állhatott. Apja Szűcs Mihály vasúti mozdonyfűtő, édesanyja Szeberényi Borbála. Visszaemlékezők szerint viszont a család a Szántó utcában lakott, s a fiú nagyon szívesen kergette a labdát.
A szolnoki polgári fiúiskola elvégzése után géplakatos szakmát tanult a MÁV Szolnoki Járműjavítóban. 1938. október 29-én játszott először a MÁV NB I-es futballcsapatában. 1939. szeptember 24-én hívták be először a magyar ifjúsági válogatottba. 1941. március 23-án volt első felnőtt válogatott mérkőzése Jugoszlávia ellen. 1948-ig tizenkilencszer szerepelt a nemzeti válogatottban — hétszer a MÁV, tizenkétszer az Újpest játékosaként. 1944-ben igazolt át a fővárosi csapatba. Az 1946/47-es évad után a munka, a lelkesedés és a megbízhatóság mintaképének nevezte őt Kompóti-Kléber Gábor szakíró s állította, hogy játéktudása is állandóan fejlődik. ... -
Szűcs 1948-ban ismerkedett meg Kovács Erzsivel, akivel azonnal egymásba szerettek. Mivel akkor már mindketten házasok voltak (Szűcsnek két kicsi gyermeke is volt), kapcsolatukat a „szocialista erkölcs” nem nézte jó szemmel és nehezen is tűrte. Mivel klubcsapata, a Dózsa a Belügyminisztériumhoz tartozott, amint kitudódott az ügy, azonnal követelték tőlük, hogy szakítsanak; egyúttal folyamatos vegzálások (pl minden este igazoltatás és rendszeres kikérdezés, ki-kivel találkozott) is érték őket. Még a Dózsa akkori elnöke, Csáki Sándor is behívatta Szűcsöt magához a kapcsolat megszakítását követelve; egyúttal internálással meg fogolytáborral fenyegetőzve.
Az így ellehetetlenülni látszó kapcsolatuk megmentése végett 1950-ben úgy döntöttek, hogy nyugatra szöknek. Ezzel kapcsolatban viszont rossz emberekkel vették fel a kapcsolatot, az embercsempész (akit Kovács egyik kolleginája mutatott be nekik) az ÁVH ügynöke volt, így az egész akció a hatóságok által előre eltervezett csapda lett ... -
BODOLA Gyula (1912), a Nagyváradi AC, majd az MTK balösszekötője, 1940 és 1948 között 23 találkozón szerepelt a legjobbak soraiban és 4 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/131/merkozesek]Bodola Gyula mérkőzései a magyar válogatottban)
– Az erdélyi származású, csaknem ötvenszeres román válogatott Bodola a maga idejében a legkorszerűbben játszó összekötő volt. Nagy játékintelligencia, kitűnő áttekintés, páratlan munkabírás és tekintélyes lövőerő jelentették a legértékesebb vonásokat játékában. Pompásan értett társai tervszerű foglalkoztatásához, helyzetek teremtéséhez. Különösen hasznosnak, eredményesnek bizonyultak a szélsőkhöz irányított hosszú, pontos átadásai, keresztlabdái. Váratlan lövéseivel gyakran zavarba hozta a kapusokat. Európa-szerte ismert, kiváló képességű labdarúgó volt. Csupán fejjátéka nem állt arányban említett erényeivel. Legkiemelkedőbb teljesítményét – magyar színekben – 1943. május 16-án, a [url=http://www.mag... -
SÁRVÁRI (SPIELMANN) Ferenc (1916), a Nagyváradi AC középcsatára, 1940 és 1943 között 7 mérkőzésen szerepelt a legjobb tizenegyben és 3 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/923/spielmann_ferenc/merkozesek]Sárvári Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A nagyváradi csatár lendületes, gyors, gólképes labdarúgó volt. A mezőnymunkából is kivette részét, ügyesen osztogatott, leginkább azonban a kapu előterében találta fel magát. Bátran vállalkozott közelharcra, nem hagyta magát egykönnyen elnyomni. Jól használta ki a gólszerzésre kínálkozó lehetőségeket. A román válogatottban szintén többször szerepelt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig