user profile: fgymat (comments / 46)
- 1
- 2
- 3
- 4
- 5
- 6
- 7
- 8
- 9
- 10
- 11
- 12
- 13
- 14
- 15
- 16
- 17
- 18
- 19
- 20
- 21
- 22
- 23
- 24
- 25
- 26
- 27
- 28
- 29
- 30
- 31
- 32
- 33
- 34
- 35
- 36
- 37
- 38
- 39
- 40
- 41
- 42
- 43
- 44
- 45
- 46
- 47
- 48
- 49
- 50
- 51
- 52
- 53
- 54
- 55
- 56
- 57
- 58
- 59
- 60
- 61
- 62
- 63
- 64
- 65
- 66
- 67
- 68
- 69
- 70
- 71
- 72
- 73
- 74
- 75
- 76
- 77
- 78
- 79
- 80
- 81
- 82
- 83
- 84
- 85
-
SÁNDOR Károly (1928), az MTK, a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó jobbszélsője, 1949 és 1964 között 75 alkalommal lépett pályára címeres mezben és 27 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/878/sandor_karoly/merkozesek]Sándor Károly mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A higanymozgású „Csikar" méltán sorolható labdarúgásunk legtöbb sikert aratott, érdekes egyéniségei közé. A népszerű játékos minden idők egyik legkiválóbb magyar jobbszélsőjének bizonyult. Rendkívüli gyorsasága, mozgékonysága és kiismerhetetlen cselei, sokszor a vakmerőséggel határos bátorsága, viharos lendületű elfutásai, váratlan lövései és csukafejesei egyaránt pompás mozzanatai voltak játékának. Képességei, adottságai inkább egyéni megoldásokra tették alkalmassá, ugyanakk... -
TURAI (TILL) István (1925), a Vasas SC kapusa, 1949-ben 1 ízben állt őrt a válogatott csapat hálója előtt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1949-04-10/csehszlovakia-magyarorszag]Csehszlovákia - Magyarország 5:2, 1949).
– A jó képességű játékos megfelelő tapasztalatok nélkül került a „mély vízbe". A legjobbak közötti szereplése (Csehszlovákia ellen 2:5) nem járt a remélt sikerrel. Klubcsapatában megbízható kapusnak bizonyult. Jól helyezkedett, bátran futott ki. Különösen a magas labdák elhárításában jeleskedett. Csak rövid ideig szerepelt az élvonalban.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LÓRÁNT (LIPOVICS) Gyula (1923), a Vasas SC, majd a Bp. Honvéd középhátvédje, 1948 és 1955 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/536/lorant_gyula/merkozesek]37 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar együttesnek. – Az „aranycsapat" gránitkemény középhátvédje hosszú utat tett meg a hármas számú mezig. Sokáig csatárt (többnyire jobbszélsőt), majd fedezetet, azután szélsőhátvédet játszott. Végül a védelem tengelyébe állt, és annak valódi pillérévé vált. A válogatottban – két mérkőzés kivételével, amikor jobbhátvéd volt – már állandóan a középhátvéd helyén szerepelt. Ragyogó fizikai felépítése, mintaszerű állóképessége jelentette azt az alapot, amelyre labdarúgó-tulajdonságai...
-
Régi idők focija II. - A nagy magánzó
2009.01.21. 11:00 heinrich
Kezdetnek vettünk egy jó kapust, most mellé tesszük minden idők talán legellentmondásosabb magyar játékosát, a nincstelenségből a Csillag börtön érintésével milliomossá vált, megtörhetetlen bekket, védelmünk tartópillérét. Ő maga legszívesebben a jéghideg, acélkemény profi álcáját öltötte magára, de mi ezt csak szimpla túlélési technikának könyveljük be. Elő a hideg-meleg ellátmánnyal, monstre, életét hűen tükröző, káosz szagú posztban következik az NST oldtimer válogatott középhátvédje:
Lóránt (Lipovics) Gyula (1923 – 1981)
Becenév: Lóri
Klubjai: Kőszegi SE, Szombathelyi FC, Nagyváradi AC, Nemzeti Vasas, Nagyváradi Szabadság SK, IT Arad, Vasas Budapest, Budapesti Honvéd, Budapesti Spartacus, Váci Vasas
Válogatottság: 37 (1948-1955 - 31gy, 3d, 3v)
Lóránt Gyula, a Bundesliga edző (1965 – 1981)
• 1965-1967 FC Kaiserslautern
• 1967-1968 MSV Duisburg
• 1969-1971 FC Kaiserslautern
• 1971... -
„Lóóóri! Meddig villog még a center?”
THURY GÁBOR - 2011.05.12. Utolsó módosítás: 2012.08.21 02:47:29
Az Aranycsapat középhátvédjét, az 1981. május 31-én elhunyt Lóránt Gyulát a németországi Endingenben kísérték utolsó útjára, azonban özvegye engedve Lóri szülővárosa, Kőszeg többszöri kérésének, majd’ 30 évvel a halálát követően hazahozatta az egykori futballista hamvait. Pénteken 8 órakor a kőszegi Jézus Szíve-templomban gyászmisével emlékeznek, a temetői gyászszertartás 10-kor kezdődik. Ki is volt Lóránt Gyula? A Nemzeti Sport Online ennek próbált utánajárni.
Barcs Sándor, az Aranycsapat idején az MLSZ elnöke Somos István és Peterdi Pál Lóri című, Lóránt Gyula életéről szóló könyv előszavában így jellemzi a védőt: „...mintha nem is ehhez a társasághoz tartozott volna. Érdekes módon az ember nem állíthatja róla, hogy bárkit is lekezelt vagy lenézett volna, mégis úgy viselkedett, mintha valamilyen kaszthoz tartozott volna. (…) Meglehet, a magyarázat abban állhatott, hog... -
BÖRZSEI János (1921), az MTK, a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó középhátvédje, 1948 és 1956 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/151/borzsei_janos/merkozesek]23 alkalommal öltötte magára a címeres mezt.
– A legkiválóbb magyar középhátvédek egyike. Játékát sallangmentes egyszerűség, de igen nagy biztonság jellemezte. Mindig kifogástalanul, tökéletes taktikai érzékkel helyezkedett. Lábbal és fejjel egyaránt nagyszerű ütemben avatkozott az ellenfél támadásaiba. Nyugalma, pompás fejjátéka és rúgótechnikája lehetővé tették, hogy nemcsak felszabadított, hanem többnyire pontos, a helyzetnek megfelelően rövid, vagy hosszú átadással ellentámadást indíthatott. Nem tartozott az erőteljes, mindenkit „elsöprő" típusú védőjátékosok közé. Szinte minden [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottbeli szereplése alkalmával kifogástalan teljesítményt nyújtott. A 23 mérkőzés közül mindössze kettő végződött a magyar cs... -
MÉSZÁROS József (1923), a Kispesti AC középcsatára, 1948-ban 1 alkalommal játszott a legjobb tizenegyben ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-06-06/magyarorszag-romania]1948, Magyarország - Románia 9:0) és 2 gólt szerzett.
– „Dodó" kitűnő képességű, technikás, mozgékony, intelligens labdarúgó volt. Pompásan épített a mezőnyben, szellemesen osztogatott. A kapu előtt is feltalálta magát, amit a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban elért góljai bizonyítanak. Egyetlen hiányossága akadt: nem volt elég határozott, erőteljes. Mégis mindössze egyszer, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/196/deak_ferenc]Deák megbetegedése folytán került be a válogatottba. Edzőként is ért el említésre méltó sikereket. Az FTC csapata 1963 és 1965 között az ő szakmai irányításával kétszer nyert bajnokságot és egy évre [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1965-06-23/juventus-ferencvaros]megszerezte a Vásár... -
KOCSIS Sándor (1929), az FTC, az ÉDOSZ, majd a Bp. Honvéd jobbösszekötője, 1948 és 1956 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/451/kocsis_sandor/merkozesek]68 mérkőzésen játszott a válogatott együttesben és 75 gólt ért el. Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar csapatnak. – Az „aranycsapat" legjobb képességű játékosainak egyike volt. Tökéletes technika, magas fokú játékintelligencia, kitűnő áttekintés és sziporkázó szellemesség jellemezte. Társait – főleg szélsőjét – pompás átadásokkal foglalkoztatta. Váratlan húzásokkal bontotta meg az ellenfél védelmi sorait. Eredményességben, a helyzetek kihasználásában kimagasló teljesítményt nyújtott. Mindkét lábbal és fejjel állandó veszélyt jelentett a kapura. Fejjátékával...
-
KOVÁCS I Imre (1917), a Győri ETO középhátvédje, 1946-ban 1 esetben öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-06/magyarorszag-ausztria]Magyarország - Ausztria 2:0, 1946)
– A nagyszerű fizikumú, magas, erőteljes „Murok", a Rába-parti város két évtizeddel ezelőtt legnépszerűbb labdarúgója, kitűnő helyezkedésével, pompás fejjátékával, higgadtságával és sportszerű magatartásával hívta fel magára a figyelmet. Csupán gyorsasága nem érte el a kívánt szintet. A győriek közül ő kapott először helyet a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegyben.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NAGY II István (1922), a Csepel SC középhátvédje, 1948-ban 1 ízben szerepelt a legjobb tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-23/magyarorszag-csehszlovakia]1948, Magyarország - Csehszlovákia 2:1).
– A csepeliek keménykötésű hátvédje lelkes, nagy munkabírású, kitűnően rúgó és fejelő játékos volt. Határozott közbelépéseivel nagy tekintélyt szerzett ellenfelei körében. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]A válogatott csapatban is kifogástalanul helytállt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZABÓ Ferenc (1921), az FTC játékosa, 1948-ban 1 ízben játszott a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-23/albania-magyarorszag]Albánia - Magyarország 0:0, 1948.05.23). – Az erőteljes fizikumú, sokoldalú játékos a hátvéd- és csatársorban egyaránt jól megállta a helyét. Mindkét lábbal biztosan rúgott, gyorsasága is megfelelt. Erőteljes lövéseivel szintén kitüntette magát. A legjobb tizenegyben a jobbszélen szerepelt. Sógora, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/752/mike_istvan]Mike István, szintén [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatott játékos volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PINTÉR József (1917), a Csepel SC balszélsője, 1948-ban 1 mérkőzésen játszott a válogatottban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-23/albania-magyarorszag]1948, Albánia - Magyarország 0:0)
– Elsősorban gólképességével tűnt ki vetélytársai közül. Lendületesen futott el, pontosan adott be, de leginkább a kapu előtt találta fel magát. Szélső létére a legeredményesebb csatárok közé tartozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KUBALA László (1927), a Vasas SC jobbösszekötője, 1948-ban 3 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/507/kubala_laszlo/merkozesek]Kubala László mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A piros-kékek kivételes képességű csatára a mezőnyben rendkívül mozgékonyan, ötletesen kombinált. A kapura is nagy veszélyt jelentett. Itthon csak rövid ideig játszott az élvonalban. 1949 januárjában külföldre távozott. A csehszlovák és a spanyol válogatott színeiben is szerepelt. Éveken át kontinensünk legjobb csatárai között emlegették. Mint spanyol játékos, 1953-ban, az Anglia–Kontinens mérkőzésen (4:4) az Európa-válogatott egyik legjobbjának bizonyult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KOVÁCS II József (1923), az MTK, a Textiles és a Bp. Bástya jobbhátvédje, 1948 és 1951 között 5 alkalommal volt válogatott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/490/kovacs_jozsef/merkozesek]Kovács II. József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az erőteljes fizikumú labdarúgó játékát határozott közbelépések, nagy felszabadító rúgások jellemezték. Nyugodt, megbízható, jól helyezkedő hátvéd volt. Gyorsasága és mozgékonysága már némi kívánnivalót hagyott maga után. Hatalmas erejű szabadrúgásai sok kellemetlenséget okoztak a kapusoknak. Az MTK-s Kovács Imrének az öccse. Néhány évig az EAK-ban edzősködött.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TAGÁNYI Árpád (1919), a Szentlőrinci AC balfedezete, 1948-ban 1 alkalommal volt válogatott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1948-05-02/ausztria-magyarorszag]Ausztria - Magyarország 3:2, 1948).
– Az apró termetű, zömök „Buci" ellenfelét szorosan és szívósan őrizte. Erélyesen, gyorsan lépett közbe, ügyesen szerelt és a támadásokat is jó átadásokkal segítette.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HENNI I Géza (1926), az FTC, az ÉDOSZ, majd a Bp. Dózsa kapusa, 1948 és 1953 között 16 alkalommal őrizte a magyar együttes hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/326/henni_geza/merkozesek]Henni Géza mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A jó alakú, nyúlánk játékos adottságai és képességei alapján a legjobb magyar kapusok méltó utódjának mutatkozott. Könnyed, villámgyors mozgása, ruganyossága, kitűnő reflexei, labdabiztonsága és bátorsága vetélytársai fölé emelték – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3/grosics_gyula]Grosics Gyula feltűnéséig. Hajlamos volt azonban pózolásra, ami gyakran hibák forrásává vált. 1956-ban külföldre, az Egyesült Államokba távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
GŐCZE Sándor (1921), a Győri ETO balszélsője, 1948-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/292/gocze_sandor/merkozesek]2 válogatott mérkőzésen játszott és 1 gólt ért el. – Technikás, gyors, ügyesen cselező szélső volt. Pontos beadásaival és váratlan lövéseivel egyaránt veszélyt jelentett az ellenfél kapujára. A legjobbak között is jól megállta a helyét.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KÓNYA I József (1920), a Csepel SC balhátvédje, 1948-ban 3 mérkőzésen szerepelt a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/466/konya_jozsef/merkozesek]Kónya József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A keménykötésű „Pepi" jó képességű labdarúgó volt. Ügyesen szerelt, kifogástalanul rúgott és fejelt. Játékának jellemző vonásai a határozottság és a keménység. Egy kis bátorságért valóban nem kellett a szomszédba mennie ...
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MARIK György (1924), a Vasas SC balfedezete, 1947-ben és 1948-ban 2 alkalommal szerepelt a legjobbak között ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/731/merkozesek]Marik György mérkőzései a Magyar Válogatottban).
– A piros-kékek nyurga fedezete technikás, taktikailag érett, jó képességű labdarúgó volt. Fejjátékával, a labda pontos továbbításával és higgadtságával egyaránt kitűnt. Jobb lábbal gyengébben kezelte a labdát. Nagy nyugalma olykor „halvérűségnek" hatott. 1949 januárjában külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
A legnagyobb zongoracipelő
Zakariás József a visszaemlékezések szerint rendelkezett és élt is azzal a kiváltsággal, hogy a válogatott mérkőzések előtt is megihatott egy savanykás fröccsöt. Némelyek szerint azért tehette ezt, mert Sebes Gusztáv szövetségi kapitány falubelije lévén (mindketten budafokinak számították magukat, bárhol laktak is életük során) nem volt nehéz megértetnie a szakvezetéssel, hogy akinek a szervezete fiatal korában megszokta a kisfröccsöt, annak nem szabad a közérzetét, erőnlétét kockáztatnia azzal, hogy olykor elmulasztja a napi penzumot.
Zakariás József (jobbra, Bozsik Józseffel) híres volt ragyogó megelôzô szereléseirôl
No, de természetesen méltatlan volna, ha Zakariás Józsefről a kisfröccs jutna eszünkbe, már csak azért is, mert nála profibban gondolkodó, fegyelmezettebben élő és futballozó játékost keveset ismert a huszadik század. Zakariás az Aranycsapat néven legendává lett futballcsapat alig észrevehető, de nélkülözhetetlen tagja volt, olyan f... -
GROSICS Gyula (1926), a MATEOSZ, a Teherfuvar, a Bp. Honvéd, majd a Tatabányai Bányász kapusa, 1947 és 1962 között 86 alkalommal őrizte a válogatott csapat hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/3/grosics_gyula/merkozesek]Grosics Gyula mérkőzései a magyar válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet szerzett, továbbá az 1958. és 1962. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– A dorogi származású „fekete párduc" a magyar labdarúgás legnagyobb kapusainak egyike. Csaknem két évtizedes élvonalbeli pályafutása során [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/207/domonkos_laszlo]Domonkos, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/544/zsak_karoly]Zsák, [url=http://www.ma... -
ZSOLNAI János (1924), a MATEOSZ balösszekötője, 1947-ben 2 alkalommal volt a válogatott együttes tagja és 2 gólt szerzett.
([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/550/zsolnai_janos/merkozesek]Zsolnai János mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A tehetséges, technikás labdarúgó nagy területen játszott, ügyesen kombinált és veszélyesen lőtt. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban is bizonyságot tett jó képességeiről. Egészségi okok miatt korán búcsút kellett mondania a tényleges játéknak.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BOZSIK II József (1925), a Kispesti AC és a Bp. Honvéd jobbfedezete, 1947 és 1962 között 101 alkalommal játszott a válogatott csapatban és 11 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/2/merkozesek]Bozsik József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai tornán arany- és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1954-07-04/nszk-magyarorszag]1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert, valamint az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]Válogatott labdarúgóink rangsorában az első helyen áll!
– „Cucu", az egyetlen százszoros magyar válogatott labdarúgó, hazai és nemzetközi vonatkozásban egyaránt e sportág legkiválóbb egyéni... -
RÁKOSI (RÁTKAI, ROTTENBILLER) Ferenc (1921), a Csepel SC balfedezete, 1947-ben és 1948-ban 2 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/693/rakosi_ferenc/merkozesek]Rákosi Ferenc mérkőzései a magyar válogatottban)
– Kitűnően helyezkedett, pontosan adogatott, stílusosan játszott. Fáradhatatlanul tevékenykedett az egész pályán. Fejjátékával és higgadtságával szintén kitűnt. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1947-06-29/jugoszlavia-magyarorszag]Első válogatottsága alkalmával a csapat legjobbjai közé tartozott. Feltűnő lassúsága azonban nagy hátrányt jelentett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LABORCZ (LANGA) Lajos (1920), az UTE balhátvédje, 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/517/laborcz_lajos/merkozesek]4 alkalommal volt válogatott. – A nyurga termetű játékos középcsatárként kezdte sportpályafutását. Nagyon gólképesnek bizonyult. Később kiderült, hogy a balhátvéd helyén még jobb teljesítményt nyújt. Bár jobb lábát kevésbé tudta használni, megbízható védőjátékot mutatott. Fegyelmezetten őrizte ellenfelét, pontosan helyezkedett. Erőteljesen, jól szerelt és ügyesen indított. Fejjátékával is kitűnt. Hiányosságai: nem volt elég gyors és nehézkesen fordult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KÁROLYI József (1925), a Diósgyőri VTK, majd az UTE kapusa, 1947-ben és 1948-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/392/karolyi_jozsef/merkozesek]3 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját. – A nyurga diósgyőri játékos első válogatottsága alkalmával a legjobb magyar kapusok méltó követőjének ígérkezett. Az alapvonalon és a kapu előterében egyaránt kitűnő volt. Ütemérzéke és reflexei egészen kiválónak bizonyultak. Mikor azonban felkerült a fővárosba, nem tudta beváltani a játékával kapcsolatos reményeket. Talán idegileg nem bírta a nagyobb felelősséggel járó megterhelést.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZILÁGYI I Gyula (1923), a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/7]Vasas SC középcsatára, 1947 és 1950 között 12 alkalommal öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/976/merkozesek]Szilágyi Gyula mérkőzései a magyar válogatottban) és 9 gólt szerzett.
– A piros-kékek nyurga, hosszúra nőtt ,Sziszi"-je kitűnő képességű, korszerűen játszó középcsatár volt. A labdát mindkét lábbal jól kezelte. Fejjátékban kevesen vehették fel vele a versenyt. Sokat mozgott a mezőnyben és ügyesen osztogatott. Kapu előtti helyzetfelismerése és gólképessége egyenesen „félelmetesnek" bizonyult. Lábbal és fejjel állandóan veszélyeztette az ellenfél hálóját. Mindig sportszerű eszközökkel és példás lelkesedéssel harcolt. Talán egyetlen hiányossága akadt: elég nagy helyre volt szüksége a labda lekezeléséhez és a lövéshez. Legjobb játékát 1950. június 4-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1950-06-04/lengyelorszag-magyarors... -
PATKOLÓ Rezső (1922), az UTE balszélsője, 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/824/patkolo_rezso/merkozesek]2 mérkőzésen volt válogatott. – A lila-fehérek játékosa harcos szellemű, mozgékony, gyors és gólratörő szélső volt. A negyvenes évek végén Lengyelországba költözött.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ÓNODY Andor (1920), az FTC balhátvédje, 1946-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-30/luxemburg-magyarorszag]1 mérkőzésen játszott a nemzeti tizenegyben. – Az okosan játszó, higgadt, megbízható hátvédek közé tartozott. Gyorsasága kitűnő helyezkedéssel és rúgótechnikával párosult. A megszerzett labdát lehetőleg pontosan továbbította. Éveken át egyenletes, jó átlagteljesítményt nyújtott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH Lajos (1917), a Vasas SC középhátvédje, 1946-ban 1 mérkőzésen ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-30/luxemburg-magyarorszag]Luxemburg - Magyarország, 2:7, 1946.10.30) volt a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott együttes tagja. – A piros-kékek erőteljes fizikumú, kitűnő képességű védőjátékosa nagyszerűen helyezkedett, jól rúgott, pompásan fejelt. Határozottan és biztos lábbal szerelt. Óriási erejű, veszélyes szabadrúgásaival is kitűnt. Hajlamos volt azonban könnyelmű, kockázatos megoldásokra. Életmódja körül is akadtak hiányosságok.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
DEÁK I Ferenc (1922), a SZAC Barátság, majd az FTC középcsatára, 1946 és 1949 között 20 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben és 29 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/196/deak_ferenc/merkozesek]Deák Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Nagyszerű testi felépítésű, magas, erőteljes, minden idegszálával kapura törő középcsatár volt. Gólképességével [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/891/schlosser_imre]Schlosser, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/888/schaffer_alfred]Schaffer, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/631/takacs_ii_jozsef]Takács II és [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/546/zsengeller_gyula]Zsengellér méltó utódjának bizonyult. Technikailag ugyan nem „csillogott" a két évtizeddel ezelőtt rendkívül népszerű „Bamba", de a kapu előtt fejjel és lábbal egyaránt feltalálta magát. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/mag... -
KOVÁCS I Imre (1921), az MTK, a Textiles és a Bp. Bástya jobbfedezete, 1948 és 1952 között 8 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/484/kovacs_imre/merkozesek]Kovács I. Imre mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja volt az [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1952-08-02/jugoszlavia-magyarorszag]1952. évi olimpiai játékokon aranyérmet nyert magyar együttesnek.
– Kiváló képességű, technikás, intelligens, nagyszerűen irányító, nemzetközi színvonalat elérő játékos volt. A kék-fehér csapat egykori karmestere a védekezésben is teljes mértékben helytállt. Leginkább azonban a támadások pompás szervezésével tűnt ki. A mezőnyben ügyesen szerezte meg a labdát, fáradhatatlan szorgalommal vitte fel és ötletesen, pontosan osztogatott. Váratlan, erőteljes lövéseivel a kapura is veszélyt jelentett. Csupán gyorsasága ellen lehetett némi kifogást emelni. Sokoldalúságát dicséri, hogy a hátvéd és támadó... -
HORVÁTH Ferenc (1920), a Szolnoki MÁV kapusa, 1946-ban és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/342/horvath_ferenc/merkozesek]3 mérkőzésen őrizte a válogatott együttes hálóját. – A szolnokiak nyúlánk, jó alakú játékosát biztos labdafogás, ésszerű helyezkedés és vakmerőséggel határos bátorság jellemezte. A kifutás viszont nem tartozott erősségei közé. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegyben is beváltotta a szerepléséhez fűzött reményeket.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NYERS István (1924), az UTE balszélsője, 1945-ben és 1946-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/803/nyers_istvan/merkozesek]2 mérkőzésen volt válogatott és 2 gólt szerzett. – A zömök, rendkívül robbanékony, jól képzett, gólveszélyes játékos a legjelesebb magyar balszélsők méltó utódjának ígérkezett. 1946-ban azonban külföldre távozott. Franciaországban és Olaszországban ért el sikereket.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HIDEGKÚTI Nándor (1922), a Herminamezei AC, az MTK, a Textiles, a Bp. Bástya és a Bp. Vörös Lobogó csatára, 1945 és 1958 között 68 mérkőzésen volt válogatott és 39 gólt szerzett. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/330/merkozesek]Hidegkuti Nándor mérkőzései a magyar válogatottban)
Tagja volt az 1952. évi olimpiai tornán arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert, valamint az 1958. évi világbajnokságon szerepelt magyar együttesnek.
– Az „aranycsapat" kivételes képességű középcsatára, a magyar labdarúgás legkiválóbb játékosainak egyike. Sokoldalúságára jellemző, hogy a válogatottal- a támadósor valamennyi helyén szerepelt. Igazi működési területe a hátravont középcsatár, mai nyelven: a középpályás játékos szerepköre volt. Fénykorában a világ legjobb csatárai között emlegették. Technikailag és taktikailag tökéletesen képzett, rendkívül ötletes, munkabíró, gyors és fejjátékban is igen jó labdarúgónak bizonyult. Sikerekben gazdag pá... -
SIPOS Vilmos (1914), az FTC jobbszélsője, 1945-ben és 1946-ban 2 alkalommal szerepelt a válogatott csapatban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/911/merkozesek]Sipos Vilmos mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A világjáró, rendkívül gyors, nagyon jól képzett labdarúgó kitűnő elfutásait pontos beadásokkal, vagy erőteljes lövésekkel fejezte be. Küzdőkepéssége és fejjátéka azonban nem volt kielégítő. Hazánkban rövid ideig játszott. 1946-ban – az MLSZ hozzájárulásával – külföldre távozott. Több európai országban szerepelt. Romániában szintén eljutott a válogatottságig.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
VINCZE II Gyula (1919), a Salgótarjáni BTC csatára, 1945-ben 1 alkalommal kapott helyet a legjobbak között és 1 gólt szerzett ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1945-08-20/magyarorszag-ausztria]Magyarország - Ausztria 5:2, 1945).
– A támadósor közepén és a balszélen egyaránt helytállt. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban balszélsőt játszott. Gyors, lendületes, gólképes csatár volt. A kapu előtt jól feltalálta magát. A salgótarjáni labdarúgók közül ő lépett elsőként a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatott játékosok sorába.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PUSKÁS (PURCZELD) Ferenc (1927), a Kispesti AC és a Bp. Honvéd balösszekötője, 1945 és 1956 között 84 válogatott mérkőzésen szerepelt és 83 gólt szerzett. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1/merkozesek]Puskás Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
Tagja és csapatkapitánya volt az 1952. évi olimpiai játékokon arany- és az 1954-es világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek.
– A zömök termetű „öcsi", az „aranycsapat" kapitánya, a magyar labdarúgás legnagyobb játékosainak egyike. Már gyermekkorában felcsillant nagy tehetsége. Egészen fiatalon, 1943-ban helyet kapott az NB l-es kispesti csapatban. A felszabadulás után szinte rakétaszerű gyorsasággal értek be kivételes képességei. Bár alakja nem mondható eszményinek, igazán jól csak bal lábbal rúgott és fej játéka sem haladta meg a jó átlagot, mégis kiemelkedő tudású, világklasszis labdarúgó vált belőle. Éveken át a világ legjobb csatárai között emlegették. Játékát rendkívüli robb... -
SZABÓ Imre (1918), a Szombathelyi Haladás, majd a MATEOSZ jobbszélsője, 1945-ben és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/939/szabo_imre/merkozesek]2 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben. – Az apró termetű, villámgyors, ötletes, ügyesen cselező „Pici" jól adott be és veszélyesen lőtt kapura. A legjobbak között is derekasan helytállt. A közelharcokban azonban gyakran bátortalannak mutatkozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KIRÁDI Ervin (1925), az UTE jobbfedezete, 1945-ben és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/425/kiradi_ervin/merkozesek]3 esetben szerepelt a legjobb tizenegyben. – A megbízható „Csinos" ügyesen szerelt és pontosan adogatott. Feladatát a védelemben és a támadásban egyaránt jól látta el. Szorgalmával és harcos küzdőszellemével értékes játékosnak bizonyult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MIKE (MAYER) István (1924), az FTC középcsatára, 1945 és 1947 között 4 ízben volt válogatott és 1 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/752/mike_istvan/merkozesek]Mike István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A rendkívül erőteljes, robbanékony, hatalmas lövőerejű játékost nehezen tudták feltartóztatni, ha belelendült. Az FTC-ben középcsatárt játszott, de a legjobbak között a jobbszélen is szerepelt. Meglehetősen szeszélyes, ún. „hangulatember" volt. 1948-ban – az MLSZ hozzájárulásával – Olaszországba távozott. Sógora, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/936/szabo_ferenc]Szabó Ferenc, szintén [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/valogatott_jatekosok]válogatott labdarúgó volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ILLOVSZKY Rudolf (1922), a Vasas SC szélsője, 1945 és 1948 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/27/illovszky_rudolf/merkozesek]3 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. – Robbanékony, technikás, kitűnően cselező és gólveszélyes szélső volt a támadósor mindkét oldalán. Néha azonban túlzásba vitte az egyéni játékot. Higgadtsága, nyugalma is cserbenhagyta olykor. Csupa szív, önfeláldozó harcmodorával azonban mindig értékes csapatjátékosnak bizonyult. 1966 őszén átvette a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]magyar válogatott szakmai munkájának vezetését, amelyet 1967 végéig látott el – eredményesen. Előzőleg a Vasas csapatánál működött edzőként – sok sikerrel. Bajnokságok és KK-győzelmek fémjelezték eredményes tevékenységét. 1968-ban visszatért a piros-kékekhez.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
LAKAT Károly dr. (1920), az FTC. és az ÉDOSZ balfedezete, 1945 és 1950 között 13 mérkőzésen játszott a legjobb tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/33/lakat_karoly_dr/merkozesek]Lakat Károly mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Lakat tanár úr – a magyar irodalom és történelem tanára – a rendkívül lelkiismeretes, szorgalmas és sportszerűen küzdő labdarúgók közé tartozott. Ügyesen helyezkedett, jó érzékkel szerelt és szívósan tapadt ellenfeléhez. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1]Puskás Ferenc például egyetlen hazai védőjátékostól sem tartott, csak Lakattól. Egyszerűen nem boldogult vele.) A védekezés volt az erőssége, de a támadásban is megfelelt. Alacsony termetének hátrányát csak a levegőben, a fejjátékban érezte. Legemlékezetesebb teljesítményét 1946. október 6-án nyújtotta az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1946-10-06/magyarorszag-ausztria]Ausztria elleni találkozón (2:0). Vissza... -
SZABÓ György (1921), a Gamma FC középfedezete, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1943-11-07/magyarorszag-svedorszag]1 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt. – A pompás fizikumú játékos kitűnően rúgott és fejelt, ügyesen helyezkedett és szerelt. Gyorsasága azonban nem volt kifogástalan. A labda pontos továbbítására sem mindig fordított kellő gondot. 1962 őszén közlekedési baleset áldozata lett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
MÉSZÁROS Ferenc (1919), a Nagyváradi AC jobbhátvédje, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1943-11-07/magyarorszag-svedorszag]1 válogatott mérkőzésen játszott. – A nagyváradiak erőteljes fizikumú játékosa többnyire a középhátvéd helyén szerepelt. Pompásan szerelt és fejelt, jól rúgott, megbízhatóan helyezkedett. Jóval átlagon felüli képességű védőjátékosnak bizonyult. Balszerencséjére azonban éppen abba a csapatba „csöppent" bele, amely – itthon! – 7:2 arányú vereséget szenvedett a svédektől.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
EGRESI (ENGLERTH) Béla (1922), a Kispest FC, a Kispesti AC, az UTE és a Bp. Dózsa jobbszélsője, 1943 és 1953 között 23 válogatott mérkőzésen szerepelt és 10 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/222/egresi_bela/merkozesek]Egresi Béla mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– „Csöpi", az apró termetű szélső, higanymozgású, kitűnő képességű csatár volt. Tökéletesen kétlábas – néhányszor balszélen is játszott –, technikás és nagyon gyors játékosnak bizonyult. Lendületes elfutásait legtöbbször pontos beadással vagy jó lövéssel fejezte be. ötletes, ravasz játékát ellenfelei nehezen ismerték ki. Villámgyorsan cikázott a védők között, helyét gyakran változtatta. Bátran vállalkozott egyéni megoldásokra is. Gólképességével szintén kitűnt. A védelemben mutatkozó réseket szemfülesen kihasználta. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]Válogatottbeli szereplésének érdekessége: 23 mérkőzés közül 18 magyar győzelemmel végződött. Ebb... -
NAGY II András (1920), a Ferencváros FC balfedezete, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/774/nagy_andras/merkozesek]3 ízben volt válogatott. – A zöld-fehérek – nevével ellentétben – apró termetű labdarúgóját kitűnő labdakezelés, taktikai érettség, bátorság, nagy munkabírás és ruganyosság jellemezte. Korszerű felfogásban játszott, a védekezésben és támadásban kifogástalanul helytállt. A második világháború befejezése óta külföldön él.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KOVÁCS II János (1919), a Nagyváradi AC jobbszélsője, 1943-ban 1 találkozón kapott helyet a nemzeti tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/487/kovacs_janos/merkozesek]1943, Bulgária - Magyarország 2:4)
– A második világháború idején a „félelmetes" nagyváradi, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/487]Kovács II, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/494]Kovács I, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/923]Sárvári, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/131]Bodola, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/666]Tóth III összetételű támadósor jobbszélsője lendületes, gyors, bátor labdarúgónak bizonyult. Különösen kapu előtti szemfülességével, gólerősségével hívta fel magára a figyelmet.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
RUDAS (RUCK) Ferenc (1921), a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1]Ferencváros FC és az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1]FTC jobbhátvédje, 1943 és 1949 között 23 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 3 gólt ért el. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/715/merkozesek]Rudas Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A legkiválóbb magyar hátvédek közé sorolható. A zöld-fehérek nyúlánk termetű, nagyszerű alakú labdarúgójának játékát nagy gyorsaság, kitűnő technikai felkészültség és taktikai érettség jellemezte. Rendkívüli könnyedséggel, elegánsan, magabiztosan játszott. Kiváló képességei azonban olykor könnyelműségre csábították, ami főleg pontatlan helyezkedésben nyilvánult meg. Gyakran „elengedte" szélsőjét. Ilyenkor villámgyorsan eredt utána. Az esetek többségében utol is érte és látványosan szerelte ellenfelét. De – nem mindig... Éveken át Európa legjobb hátvédjei között emlegették – méltán. 1950-ben saját... -
MAROSVARI (MARKSTEINER) Béla (1919), a Csepel SC jobbösszekötője, 1943-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1943-05-16/svajc-magyarorszag]1 alkalommal volt válogatott. – A csepeliek hatalmas termetű, lendületes, erőteljesen lövő csatára a mezőnyben is jeleskedett, ügyesen készített elő. A támadások befejezésében, a kapu előterében azonban otthonosabban mozgott. Fejjátékával szintén kitűnt, gyorsaságával – már kevésbé.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NÉMETH Antal (1919), a Vasas SC jobbszélsője, 1942-ben 1 találkozón jutott szóhoz a válogatottban és 1 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1942-11-01/magyarorszag-svajc]Németh Antal mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A piros-kékek játékosa – roppant gyors, bátor és szemfüles szélső volt. (Bátorsága érthető: ökölvívóként kezdte sportpályafutását.) A kapura is veszélyt jelentett jó lövéseivel, ö az egyetlen Vasas játékos, aki a második világháború idején a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]magyar tizenegyben helyet kapott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PERÉNYI (PECSOVSZKY) József (1921), a Nagyváradi AC balfedezete, 1942-ben és 1943-ban 3 alkalommal lépett pályára címeres mezben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/830/perenyi_jozsef/merkozesek]Perényi József mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az alacsony erdélyi fiú kiváló képességű, a nemzetközi színvonalat elérő labdarúgó volt. Fedezetként és belsőcsatárként egyaránt nagyszerű teljesítményt nyújtott. A válogatottban a balfedezet helyén szerepelt. Kitűnő labdakezelése kellő taktikai érettséggel, bátor harci szellemmel és nagy munkabírással párosult. A második világháború után a román labdarúgás kiemelkedő egyénisége, Európa-hírű, sokszoros válogatott játékosa lett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZUSZA Ferenc (1923), az Újpest FC, az UTE és a Bp. Dózsa belsőcsatára, 1942 és 1956 között 24 válogatott mérkőzésen játszott és 18 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/988/szusza_ferenc/merkozesek]Szusza Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Szusza Ferencet nagy játékintelligenciája, technikai és taktikai képzettsége, óriási lövőereje – mindkét lábbal – és gólképessége a legjobb magyar csatárok közé emelte. A fizikailag is kitűnő felépítésű újpesti labdarúgónak csupán a gyorsasága és fejjátéka ellen lehetett némi kifogást emelni. A kombinatív játékhoz kitűnő érzékkel rendelkezett. Társait tervszerűen foglalkoztatta. Pályafutásának második felében, amikor már elegendő tapasztalatra tett szert, az egész támadósor játékát mesterien irányította. A belsőhármas mindegyik helyén magas színvonalú teljesítményt nyújtott. Legtöbbször jobbösszekötőben szerepelt.
1949 júliusában, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/19... -
FÜZÉR János (1916), a Diósgyőri MÁVAG jobbszélsője, 1942-ben 1 válogatott mérkőzésen játszott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1942-06-14/magyarorszag-horvatorszag]1942, Magyarország - Horvátország 1-1).
– A diósgyőriek sokoldalú labdarúgója a támadósor minden helyén szerepelt. A gyors, ötletes, technikás, kapura is veszélyes játékos a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban jobbszélsőként jutott szóhoz. Klubcsapatának hosszú időn át erőssége, a legjobb vidéki csatárok egyike volt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TIHANYI II (TILL) András (1917), a Szegedi VSE középcsatára, 1942-ben 1 mérkőzésen volt válogatott ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1942-05-03/magyarorszag-nemetorszag]Magyarország - Németország 3:5, 1942) és 1 gólt ért el.
– Az alacsony termetű szegedi csatár tehetséges, gyors, robbanékony játékos volt. Pompásan kezelte a labdát, ügyesen cselezett, ésszerűen osztogatott. Fejjátéka is megfelelt. A kapura állandóan veszélyt jelentett. Korszerűen, ötletesen játszott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
NAGYMAROSI (CZISZLER) Mihály (1919), az Újpest FC, az UTE és a Bp. Dózsa fedezete, 1942 és 1950 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/789/nagymarosi_mihaly/merkozesek]13 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt és 3 gólt szerzett. – „A labdarúgás Rastellije" – így jellemezhetnénk őt a legtalálóbban. Csillogó technikai készsége magas fokú játékintelligenciával, sziporkázó szellemességgel, kitűnő fizikai adottságokkal és jó idegekkel párosult. Kivételes képességei mellett azonban akadt egy jelentős hiányossága: gyakran szeszélyesnek bizonyult. Pillanatnyi hangulatától függött teljesítményének színvonala. Olykor önmagának játszott, kockázatos, könnyelmű megoldásokkal próbálkozott. Rendkívül könnyed mozgása a kívülállók számára néha „halvérű" játékfelfogásnak tűnt. Ez azonban inkább páratlan nyugalmát tükrözte, mint nemtörődömségét. Szeszélyességével kapcsolatban azonban ő is elismerte: „Nálam minden a hangulattól függ. Nagy hibám, hogy konok és ö...
-
KOVÁCS I Miklós (1911), a Nagyváradi AC jobbösszekötője, 1941-ben 1 találkozón játszott a válogatott csapatban ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-11-16/svajc-magyarorszag]Svájc - Magyarország 1:2, 1941) és 1 gólt ért el.
– A szolid, csendes „Kopek" rendkívül szorgalmas, Bodola-típusú összekötő volt. Nagy területen mozgott, kitűnően épített és távolról is veszélyesen lőtt, bár elég ritkán. A román válogatottban mintegy 40 mérkőzésen szerepelt. Három világbajnokságon (1930, 1934, 1938) vett részt román színekben.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
OLAJKÁR II Sándor (1918), a csepeli WMFC és a Csepel SC hátvédje, 1941 és 1943 között 5 alkalommal volt válogatott és 1 gólt ért el. ( [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/583/olajkar_sandor/merkozesek]Olajkár II. Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A „kis Olaj" szintén erőteljes, de a bátyjánál jobb képességű, sokoldalú labdarúgónak bizonyult. Kapus kivételével – bár szükség esetén ott is helytállt – a csapat minden helyén szerepelt. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott együttesben jobb- és középhátvédet játszott. Kifogástalanul helyezkedett és fejelt, mindkét lábbal kitűnően rúgott. Hatalmas lövéseivel, szabadrúgásaival gyakran veszélyeztette az ellenfél kapuját.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FŰZI II (FÜREDI) Gábor (1916), a Gázgyár középcsatára, 1941-ben 1 alkalommal kapott helyet a legjobbak között. – A szomorú emlékű, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-04-06/nemetorszag-magyarorszag]7:0-ás német győzelemmel végződött kölni találkozón játszott. A szakvezetők a BLASZ (jelenleg BLSZ) I. osztályában szereplő Gázgyár csapatából állították be a válogatottba – egyetlen mérkőzésen mutatott teljesítménye alapján. (A Gázgyár egy Magyar Kupa mérkőzésen az ő két góljával 3:2-re legyőzte a Ferencvárost.) Lendületes, szemfüles, gólveszélyes csatár volt. A kellő nemzetközi tapasztalat hiánya azonban erősen kiütközött válogatottbeli játékán. Csak 1942-ben került az élvonalba, az akkor NB l-es Elektromos csapatába. A polgári életben diplomáciai pályán működött.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KISPÉTER Mihály (1919), a Szolnoki MÁV, majd az FTC és a Bp. Kinizsi hátvédje, 1941 és 1953 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/431/kispeter_mihaly/merkozesek]11 mérkőzésen szerepelt a válogatottban. – Magas termetű, kitűnő fizikumú labdarúgó volt. Nagyszerűen fejelt és rúgott – főleg bal lábbal. Helyezkedése és szerelési készsége mintaszerűnek bizonyult. Hosszú lábaival rengeteg elérhetetlennek vélt átadást csípett el ellenfelei elől. Lelkesedésben és sportszerűségben példát mutatott társainak. Képességei és kitűnő átlagteljesítménye, megbízhatósága alapján többször is helye lett volna a legjobb tizenegyben. A mellőzés azonban nem csökkentette akaraterejét. Legemlékezetesebb válogatottbeli teljesítményét 1953. október 4-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1953-10-04/bulgaria-magyarorszag]Bulgária elleni találkozón (1:1) nyújtotta. Az említett erényeket Kispéter rövid edzői működése alatt nagy odaadással igyekezett tan...
-
BERECZ István (1913), a Diósgyőri MÁVAG jobbösszekötője, 1941-ben 1 válogatott mérkőzésen játszott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-03-23/jugoszlavia-magyarorszag]1941, Jugoszlávia - Magyarország 1:1)
– Nagy munkabírású, jól építő, tekintélyes lövőerejű játékos volt. Évekig sikeresen szerepelt Franciaországban is. A diósgyőri labdarúgók közül elsőként ő öltötte magára a címeres mezt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZŰCS Sándor (1921), a Szolnoki MÁV, majd az UTE középhátvédje, 1941 és 1948 között 19 találkozón volt a válogatott csapat tagja. – A hatalmas termetű, erőteljes labdarúgó játékát ragyogó rúgótechnika, kiváló fejjáték és határozottság jellemezte. Nem megfelelő gyorsaságát pontos helyezkedéssel, kiváló szerelési és ütemérzékével ellensúlyozta. Ideális „kullancs" volt. Formája csúcsán Európa legjobb középhátvédjei között emlegették. Az ötvenes évek elején súlyosan vétett törvényeink ellen.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
Szűcs Sándor 1921. november 23-án született a szolnoki Kápolna utca 865. számú házában, mely a mai Pozsonyi utca és Hold utca sarkán lévő festékbolt helyén állhatott. Apja Szűcs Mihály vasúti mozdonyfűtő, édesanyja Szeberényi Borbála. Visszaemlékezők szerint viszont a család a Szántó utcában lakott, s a fiú nagyon szívesen kergette a labdát.
A szolnoki polgári fiúiskola elvégzése után géplakatos szakmát tanult a MÁV Szolnoki Járműjavítóban. 1938. október 29-én játszott először a MÁV NB I-es futballcsapatában. 1939. szeptember 24-én hívták be először a magyar ifjúsági válogatottba. 1941. március 23-án volt első felnőtt válogatott mérkőzése Jugoszlávia ellen. 1948-ig tizenkilencszer szerepelt a nemzeti válogatottban — hétszer a MÁV, tizenkétszer az Újpest játékosaként. 1944-ben igazolt át a fővárosi csapatba. Az 1946/47-es évad után a munka, a lelkesedés és a megbízhatóság mintaképének nevezte őt Kompóti-Kléber Gábor szakíró s állította, hogy játéktudása is állandóan fejlődik. ... -
Szűcs 1948-ban ismerkedett meg Kovács Erzsivel, akivel azonnal egymásba szerettek. Mivel akkor már mindketten házasok voltak (Szűcsnek két kicsi gyermeke is volt), kapcsolatukat a „szocialista erkölcs” nem nézte jó szemmel és nehezen is tűrte. Mivel klubcsapata, a Dózsa a Belügyminisztériumhoz tartozott, amint kitudódott az ügy, azonnal követelték tőlük, hogy szakítsanak; egyúttal folyamatos vegzálások (pl minden este igazoltatás és rendszeres kikérdezés, ki-kivel találkozott) is érték őket. Még a Dózsa akkori elnöke, Csáki Sándor is behívatta Szűcsöt magához a kapcsolat megszakítását követelve; egyúttal internálással meg fogolytáborral fenyegetőzve.
Az így ellehetetlenülni látszó kapcsolatuk megmentése végett 1950-ben úgy döntöttek, hogy nyugatra szöknek. Ezzel kapcsolatban viszont rossz emberekkel vették fel a kapcsolatot, az embercsempész (akit Kovács egyik kolleginája mutatott be nekik) az ÁVH ügynöke volt, így az egész akció a hatóságok által előre eltervezett csapda lett ... -
BODOLA Gyula (1912), a Nagyváradi AC, majd az MTK balösszekötője, 1940 és 1948 között 23 találkozón szerepelt a legjobbak soraiban és 4 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/131/merkozesek]Bodola Gyula mérkőzései a magyar válogatottban)
– Az erdélyi származású, csaknem ötvenszeres román válogatott Bodola a maga idejében a legkorszerűbben játszó összekötő volt. Nagy játékintelligencia, kitűnő áttekintés, páratlan munkabírás és tekintélyes lövőerő jelentették a legértékesebb vonásokat játékában. Pompásan értett társai tervszerű foglalkoztatásához, helyzetek teremtéséhez. Különösen hasznosnak, eredményesnek bizonyultak a szélsőkhöz irányított hosszú, pontos átadásai, keresztlabdái. Váratlan lövéseivel gyakran zavarba hozta a kapusokat. Európa-szerte ismert, kiváló képességű labdarúgó volt. Csupán fejjátéka nem állt arányban említett erényeivel. Legkiemelkedőbb teljesítményét – magyar színekben – 1943. május 16-án, a [url=http://www.mag... -
SÁRVÁRI (SPIELMANN) Ferenc (1916), a Nagyváradi AC középcsatára, 1940 és 1943 között 7 mérkőzésen szerepelt a legjobb tizenegyben és 3 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/923/spielmann_ferenc/merkozesek]Sárvári Ferenc mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A nagyváradi csatár lendületes, gyors, gólképes labdarúgó volt. A mezőnymunkából is kivette részét, ügyesen osztogatott, leginkább azonban a kapu előterében találta fel magát. Bátran vállalkozott közelharcra, nem hagyta magát egykönnyen elnyomni. Jól használta ki a gólszerzésre kínálkozó lehetőségeket. A román válogatottban szintén többször szerepelt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
FINTA Károly (1914), a Ferencváros FC középcsatára, 1940-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/258/finta_karoly/merkozesek]2 válogatott mérkőzésen szerepelt. – Technikás, okosan osztogató és veszélyesen lövő játékos volt. Jó fizikai adottságai azonban nem párosultak kellő bátorsággal, határozottsággal. Fejjátéka feltűnően gyenge volt. A fejelésnél leküzdhetetlen gátlások léptek fel nála. Ennek ellenére ismertetőjele éppen az volt, hogy - fiatalon megkopaszodott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PÓSA (POCH) Béla (1914), a Ferencváros FC, majd a Vasas SC szélsőhátvédje, 1940-ben és 1947-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/855/posa_bela/merkozesek]3 alkalommal volt válogatott. – „Prakker" vékony, szikár, de roppant szívós, technikás labdarúgó volt. Ügyesen szerelt, jól helyezkedett és pontosan adogatott. Eredetileg szélsőfedezetet játszott. A WM-rendszerben – fegyelmezett játéka miatt – a szélsőhátvéd helyére került. Csupa szív, lankadatlan küzdőmodorával nagyon értékes játékosnak bizonyult.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HARANGOZÓ (KORETZ) Sándor (1913), a csepeli WMFC balösszekötője, 1940-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1940-05-19/magyarorszag-romania]1 találkozón öltötte magára a címeres mezt. – A zömök termetű, „Huru"-nak becézett labdarúgó kitűnően épített, nagy területen, korszerűen játszott. Különösen szélsőjét foglalkoztatta jól. Távoli, erőteljes lövéseivel a kapura is veszélyt jelentett. A gyorsaság és a fejjáték nem tartozott erényei közé. A csepeli labdarúgók közül elsőként került a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]nemzeti tizenegybe.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
G. TÓTH Péter (1913), az Elektromos balösszekötője, 1940-ben 1 mérkőzésen volt válogatott. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1940-04-07/nemetorszag-magyarorszag]1940, Németország - Magyarország 2:2)
– A technikás, ügyesen építő „Tromos"-játékos jól cselezett, nagy területen mozgott. Lövőereje is megfelelt. Jelentős hibája: gyakran „cipelte" a labdát. A labda körüli forgolódását társai „halálspirál" néven emlegették.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KALOCSAY Géza dr. (1913), a Kispest FC balszélsője, 1940-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/381/kalocsay_geza/merkozesek]2 válogatott mérkőzésen szerepelt. – A szélső társaihoz képest magas, erőteljes Kalocsay szélvészgyors, lendületes játékos volt. Különösen villámgyors rajtjaival tűnt ki. A labdát jól kezelte, pontosan adott be. Kapura is határozottan tört és erőteljesen lőtt. A felvidéki származású labdarúgó a csehszlovák válogatottban is szerepelt. Jelenleg Lengyelországban edzősködik – eredményesen.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SÜTŐ Károly (1919), a Gamma FC jobbösszekötője, 1940-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/932/suto_karoly/merkozesek]2 alkalommal volt válogatott és 1 gólt lőtt. – A korszerűen játszó, mozgékony labdarúgó kitűnően épített, jól osztogatott, veszélyesen lőtt, harcos felfogásban küzdött. Nagy játékkedve azonban gyakran a labda „cipelésére", cselezgetésre csábította. A gyorsaság nem tartozott erényei közé. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatban ritkán látható, remek góllal mutatkozott be.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH III Mátyás (1918), az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/6]Újpest FC, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/1625]Nagyváradi AC, majd a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/csapat/7]Vasas SC balszélsője, 1939 és 1948 között 16 mérkőzésen kapott helyet a legjobbak soraiban és 6 gólt ért el. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/666/merkozesek]Tóth III. Mátyás mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Kitűnő alakú, igen jó képességű, technikás, gyors szélső volt. Nagyszerűen cselezett, pontosan adott be. Határozottan húzott kapura és veszélyesen lőtt. Labdakezelése és -vezetése ellen sem lehetett kifogás. Pompás fejjátékával szintén kitűnt. „Vándorlási szenvedélye" egész sportpályafutása során végigkísérte. 1949 nyarán külföldre távozott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BOLDIZSÁR Géza (1918), a Kispest FC kapusa, 1939-ben és 1940-ben 4 alkalommal védte a magyar tizenegy hálóját. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/137/merkozesek]Boldizsár Géza mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az egyik legmagasabbra, 194 centiméter hosszúra nőtt kapusunk volt. Termetének megfelelően főleg a magas labdákat kedvelte. Nyugalma és határozottsága sok nehéz helyzetben kisegítette. A második világháború befejezése óta külföldön, Olaszországban él.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZALAY II István (1912), a Nemzeti FC, majd a Csepel FC védőjátékosa, 1939 és 1943 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/950/szalay_istvan/merkozesek]5 alkalommal kapott helyet a nemzeti tizenegyben. – A sokoldalú labdarúgó a hátvéd- és fedezetsorban egyformán kitűnő teljesítményt nyújtott. Jól helyezkedett, ügyesen szerelt és pontosan passzolt. Taktikai fegyelmezettségével, a kapott feladatok maradéktalan ellátásával rászolgált a válogatók bizalmára. Egy érdekesség: ugyanazon a napon született, mint [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/883/sarosi_gyorgy]Sárosi György – 1912. szeptember 16-án.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PÁKOZDI (PFANDLER) László (1916), az Elektromos jobbhátvédje, 1939-ben és 1940-ben 9 válogatott mérkőzésen szerepelt. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/810/pakozdi_laszlo/merkozesek]Pákozdi László mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A nyúlánk, gyors, jó rúgótechnikával rendelkező „Pupu" az élvonalban balszélsőként kezdte pályafutását. Végül a jobbhátvéd szerepkörében érett kitűnő labdarúgóvá. Jól helyezkedő, taktikailag is képzett, megbízható védőjátékos volt. A második világháború befejezése óta Chilében él.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
TÓTH György (1915), a Szeged FC, a Gamma FC, az UTE, majd az MTK kapusa, 1939 és 1948 között 15 mérkőzésen őrizte a válogatott csapat hálóját ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/658/toth_gyorgy/merkozesek]Tóth György mérkőzései a magyar válogatottban).
– Tóth Györgyöt kiváló képességű, rendkívül ügyes kapusnak ismerte meg a labdarúgás népes tábora. Elsősorban nagy ruganyosságával és kivételes reflexeivel tűnt ki. Ezek jóvoltából ritkán látható bravúros megoldásokat is végre tudott hajtani.
Reménytelennek tűnő lövések és fejesek sokaságát hárította ösztönös, reflexszerű mozdulatokkal, villámgyors, párducszerű vetődésekkel. Helyezkedése és labdafogása szintén mintaszerű volt. Korszerű felfogásban játszott: bátran vállalkozott kifutásokra. „Popeye" nevét méltán emlegetik legjelesebb kapusaink között.
Legkiválóbb teljesítményét első válogatottsága alkalmával, 1939. szeptember 24-én, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1939-09-... -
SZIKLAI (SZIFT) Ferenc (1914), az Újpest FC kapusa, 1939-ben 1 mérkőzésen őrizte a magyar csapat hálóját. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1939-08-27/lengyelorszag-magyarorszag]Lengyelország - Magyarország 4:2)
– A jó idegzetű, megbízható, bátor kapus a labdát biztosan fogta és kitűnően öklözött. Balszerencséjére egy felkészületlen együttes kapuját kellett védenie. A lengyelektől elszenvedett – eddigi egyetlen – vereségről (2:4) vajmi keveset tehetett.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KINCSES (KIRNBAUER) Mihály (1917), a Kispest FC, majd a Gamma FC jobbszélsője, 1939 és 1943 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/423/kincses_mihaly/merkozesek]17 válogatott találkozón játszott és 2 gólt szerzett. – Szélvészgyors, technikailag jól képzett, ügyesen cselező, ötletes szélső volt. Lendületes elfutások után körültekintően adott be és kapura is veszélyesen tört. Korszerű felfogásban, helyét gyakran változtatva játszott. Bátorsága, küzdőképessége azonban nem mindig bizonyult elegendőnek. Kincses egyébként alaposan „megtréfálta" [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/888/schaffer_alfred]Schaffer Alfrédet. A Hungária csapatánál edzősködő „Spéci" ugyanis a nála játékra jelentkező jobbszélsőt – hazaküldte. Úgy vélte, hogy nem elég tehetséges, nem érdemes vele foglalkozni... Legjobb játékát 1941. november 16-án, a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1941-11-16/svajc-magyarorszag]Svájc elleni mérkőzésen (2:1...
-
NAGY Antal (1912), a Szeged FC balszélsője, 1939-ben 1 mérkőzésen kapott helyet a nemzeti tizenegyben. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1939-05-18/magyarorszag-irorszag]1939, Magyarország - Írország 2:2)
– Gyors, lendületes, kapura is veszélyes, gólerős szélső volt. Éveken át kiegyensúlyozott, megbízható, jó játékot nyújtott. Beceneve egészen egzotikus: „Paraszttestvér." Vajon kitől ered és miért kapta ezt a nevet a jeles balszélső?
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
OLAJKÁR I Károly (1917), a Kispest FC jobbhátvédje, 1939-ben 1 találkozón kapott helyet a legjobbak között. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/582/olajkar_karoly/merkozesek]1939, Svájc - Magyarország 3:1)
– A kispesti játékos erélyes, gyors, jól rúgó, de taktikailag kevésbé képzett hátvéd volt. Hatalmas erejű szabadrúgásaival jó néhány gólt szerzett, öccse, Sándor, szintén szerepelt a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottban.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ÁDÁM Sándor (1918), az Újpest FC jobbszélsője, 1939-ben 2 válogatott mérkőzésen szerepelt és 1 gólt lőtt. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/68/merkozesek]Ádám Sándor mérkőzései a magyar válogatottban)
– Rendkívül gyors és bátor játékos volt. Pontosan, jól adott be. Ha alkalom nyílt rá, határozottan tört kapura is. Nemcsak elöl, hanem a hátvéd- és fedezetsorban is helytállt. Annak idején a leggyorsabb magyar labdarúgónak tartották.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KISZELY István (1914), a Ferencváros FC balösszekötője, 1939-ben és 1940-ben 7 válogatott mérkőzésen szerepelt és 4 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/440/merkozesek]Kiszely István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A hatalmas termetű „Lapaj" erőteljes, lendületes játékával és nagy erejű ballábas lövéseivel szemben az ellenfelek gyakran tehetetlenül álltak. Nem megfelelő életmódja az ő pályafutását is korán derékba törte.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZANTÓ József (1915), a Szolnoki MÁV jobbszélsője, 1939-ben [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/956/szanto_jozsef/merkozesek]3 ízben öltötte magára a címeres mezt. – A zömök, gyors és bátor szolnoki szélső mindkét lábbal ügyesen kezelte a labdát és – alacsony termete ellenére – jól fejelt. Helyét sokat változtatta, korszerűen játszott. Ha lehetőség nyílt rá, bátran tört kapura és veszélyesen lőtt. A szolnoki labdarúgók közül – [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/454/kollath_ii_ferenc]Kolláthtal együtt – elsőként került a legjobbak közé.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SÁROSI III (STEFANCSICS) Béla (1919), a Ferencváros FC és az FTC fedezete, 1939 és 1945 között 25 válogatott találkozón játszott és 1 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/882/sarosi_iii_bela/merkozesek]Sárosi Béla mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A „kisebbik" Sárosi, Sárosi György öccse, hatalmas termetű, remek fizikumú játékos volt.
Mindkét lábbal kitűnően rúgott. Alkati adottságait a levegőben is nagyszerűen érvényesítette. Munkabírása kifogástalan volt. Igen jó érzékkel látta el a védelemben feladatát, bár ezt a posztot kevésbé kedvelte. A támadó fedezet szerepkörében mozgott igazán otthonosan. Pontos, jól időzített, hosszú átadásokkal támogatta a csatárokat. Gyakran vállalkozott előretörésekre. Óriási erejű lövésekkel veszélyeztette az ellenfél kapuját. A támadás kedvéért a védekezésről olykor megfeledkezett. Ez volt egyetlen lényeges hibája.
1946-ban – az MLSZ hozzájárulásával – Olaszországba távozott.
Legkiválób... -
GYETVAI László (1918), a Ferencváros FC balszélsője, 1938 és 1942 között 17 válogatott találkozón szerepelt és 3 gólt szerzett. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/302/gyetvai_laszlo/merkozesek]Gyetvai László mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A jó fizikai felépítésű játékost nagy lendület, kiismerhetetlen cselek, pontos beadások és veszélyes, erőteljes lövések jellemezték. Erősen ballábas volt, jobb lábát kevésbé tudta használni, de ez ritkán jelentett hátrányt számára. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/647/titkos_pal]Titkos Pál örökébe lépő balszélső kivételesnek ígérkező tehetsége azonban nem érhetett be teljesen. Pályafutásának derekán súlyos térdsérülést szenvedett, amelyből nem tudott tökéletesen kilábalni. A zöld-fehéreknél a felszabadulás után is játszott még egy ideig, de [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]a válogatott csapatba már nem sikerült visszakerülnie. Legjobb teljesítmény... -
Beldeanu Aurel találtam mindenütt, szerintem az Aurică becenév lehet.
A második kérdéses mert a román szövetség oldalán Cîmpeanu ( http://www.frf.ro/echipa-nationala/player/3093 ), a többi román és nemzetközi oldalon Câmpeanu ( http://ro.wikipedia.org/wiki/Septimiu_C%C3%A2mpeanu , http://www.romaniansoccer.ro/players/c/campeanu_septimiu.shtml ). Szerintem a szövetség oldalán elírták.
-
NEMES (NEHADOMA) József (1911), a Kispest FC középcsatára, 1938-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-03-25/magyarorszag-gorogorszag]1 mérkőzésen kapott helyet a válogatott csapatban és 3 gólt szerzett. – „Doma" korszerű felfogásban játszó, lendületes, gólerős középcsatárt „alakított". Közepes termete ellenére nemcsak lábbal, hanem fejjel is gólveszélyesnek bizonyult. Újonc létére három gólt helyezett el a görögök hálójában. (ll:l-re nyert a magyar csapat!) Később korszerű összekötő vált belőle, okosan irányította ifjabb társait. Az ő „szárnyai alatt" nőtt fel [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/222/egresi_bela]Egresi „Csöpi", [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/748/meszaros_jozsef]Mészáros „Dodó" és [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/1]Puskás „öcsi".
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
HORVÁTH Ferenc (1914), a Nemzeti FC balszélsője, 1938-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-03-20/nemetorszag-magyarorszag]1 alkalommal öltötte magára a címeres mezt. – A gyors, technikás, gólveszélyes, de olykor bátortalan játékos beállítását a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott csapatba nem nagy bizalom kísérte A kis szélső azonban nem vallott szégyent: dicséretesen helytállt.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
KISALAGI (WOHLRAN) János (1912), a Nemzeti FC középcsatára, 1938-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-03-20/nemetorszag-magyarorszag]1 mérkőzésen játszott a legjobbak között. – Kitűnő alakú, gyors, gólveszélyes csatár volt. Fejjel és lábbal egyaránt eredményesnek bizonyult. A szélsőket jól foglalkoztatta.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
PÁZMÁNDY Sándor (1912), az Elektromos jobbfedezete, 1938 és 1942 között 3 esetben kapott helyet a legjobbak soraiban. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/827/pazmandy_sandor/merkozesek]Pázmándy Sándor mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Intelligens, technikás, korszerű felfogásban játszó fedezet volt. Jól helyezkedett, ügyesen szerelt, a támadásokat kitűnően segítette. Fejjátéka is megfelelt, gyorsasága már kevésbé. Külföldön edzősködik.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
SZENDRŐDI (SZOJÁK II) Lajos (1913), az Elektromos középcsatára, 1938-ban 2 esetben kapott helyet a legjobbak között és 3 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/967/szendrodi_lajos/merkozesek]Szendrődi Lajos mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Pompás fizikumú, korszerűen játszó, lendületes, gólveszélyes csatár volt. A szélsőket jól foglalkoztatta, sokat mozgott. A kapu közelében találta fel leginkább magát. Lövései már 20–30 méterről is komoly veszélyt jelentettek a kapura. [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-01-16/luxemburg-magyarorszag]Második válogatottsága alkalmával (Luxemburg ellen 6:0) három gólt lőtt, az egyiket – 30 méterről. Az Elektromos-játékosok közül elsőként került be a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatottba.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
GYARMATI (GYURCSÓ) János (1910), a Szeged FC jobbfedezete, 1937-ben és 1938-ban 3 alkalommal volt válogatott .([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/300/gyarmati_janos/merkozesek]Gyarmati János mérkőzései a Magyar Válogatottban )
– Jól képzett, stílusosan játszó, megbízható fedezetként tartották számon. A támadásban és védekezésben egyaránt helytállt. Edzőként az NDK-ban és itthon is eredményesen működött.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
BÉKY Bertalan (1913), a Phöbus FC jobbszélsője, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1937-10-10/ausztria-magyarorszag]1937-ben és [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1939-02-26/hollandia-magyarorszag]1939-ben 2 alkalommal játszott a [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott együttesben. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/107/merkozesek]Béky Bertalan mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Az újpesti gyári csapatnak három évtizeddel ezelőtt jó csatársora volt. A Béky, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/20336/szikar_jeno]Szikár, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/915]Solti dr., [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/9844]Turay II, [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/809]P. Szabó összetételű ötösfogatból a két szélső és a középcsatár többszörös válogatott. Béky játékát nagy lendület és bátor ka... -
BALOGH I István (1912), az Újpest FC balfedezete, 1937 és 1940 között 13 válogatott mérkőzésen játszott. ([url=https://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/90/merkozesek]Balogh István mérkőzései a magyar válogatottban) Tagja volt az [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/magyar_valogatott/nagy_tornak_merkozesei/vb_dontok]1938. évi világbajnokságon ezüstérmet szerzett magyar gárdának. – „Bonzó" fáradhatatlan, szívós, keménykötésű labdarúgó volt.
Különösen a védekezésben tüntette ki magát, de a támadójátékban is megfelelt. Harcos küzdőszellemével és szoros emberfogással alaposan megnehezítette ellenfelei helyzetét. Pontosan helyezkedett és határozottan, biztos lábbal szerelt. Csatárerényeket is csillogtatott. Szükség esetén még a kapuban is helytállt. A [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]nemzeti tizenegyben legjobb játékát [url=https://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1940-04-07/nemetorszag-magyarorszag]1940. április... -
MIKLÓSI István (1909), a Szürketaxi FC jobbhátvédje, 1937-ben és 1938-ban 3 mérkőzésen szerepelt a legjobb tizenegyben és 1 gólt ért el. ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/753/miklosi_istvan/merkozesek]Miklósi István mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– Erőteljes, jól helyezkedő, biztosan rúgó, megbízható hátvéd volt. Hatalmas erejű szabadrúgásai messziről is veszélyeztették az ellenfél kapuját. Harmadik válogatottsága alkalmával ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-01-16/luxemburg-magyarorszag]Luxemburg ellen 6:0) 30 méterről lőtt egy gólt – szabadrúgásból.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
CSIKÓS Gyula (1913), a Phöbus FC, a Ferencváros FC és az FTC kapusa, 1937 és 1946 között [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/182/csikos_gyula/merkozesek]13 válogatott mérkőzésen őrizte a magyar csapat hálóját. – Biztonságos megoldásokat alkalmazó, megbízható, hosszú időn át kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó labdarúgó volt. Nem törekedett látványos megoldásokra. Egy cél lebegett előtte: a kapujára irányuló lövéseket és fejeseket a legegyszerűbben, leggyorsabban elhárítani. Labdafogása kitűnő volt és igen jól öklözött. Mozgékonysága, határozottsága, nagy magányossága és kiváló reflexei jóvoltából bravúros védésekre is képes kapusnak bizonyult. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]válogatott színeiben legsikeresebb mérkőzését 1940. december 1-én, a kétszeres világbajnok [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1940-12-01/olaszorszag-magyarorszag]Olaszország ellen (1:1) játszotta. A genovai „pontszerzésben" a sz...
-
KOCSIS Géza (1910), az Újpesti FC csatára, 1937-ben 2 alkalommal volt válogatott.
([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/448/kocsis_geza/merkozesek]Kocsis Géza mérkőzései a Magyar Válogatottban)
– A lila-fehérek játékosa a támadósor minden helyén használhatónak bizonyult. Többnyire a két szélen játszott. A [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/magyar_valogatott]legjobb tizenegyben jobbszélsőként szerepelt. Gyors, lendületes, bátor labdarúgó volt. Nem „félt" a hátvédektől, inkább azok tartottak tőle. A felvidéki származású Kocsis a csehszlovák csapatban is helyet kapott.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig -
ZSENGELLÉR Gyula (1915), az Újpest FC és az UTE belsőcsatára, 1936 és 1947 között 39 mérkőzésen öltötte magára a címeres mezt ([url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/546/zsengeller_gyula/merkozesek]Zsengellér Gyula mérkőzései a válogatottban) és 32 gólt szerzett.
Tagja volt az [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/merkozesek/1938-06-19/olaszorszag-magyarorszag]1938. évi világbajnokságon ezüstérmet nyert magyar együttesnek. – „Ábel" a legkiválóbb magyar csatárok egyike.
Világszínvonalat elérő, nagy tudású labdarúgó volt. Tökéletes technikai felkészültség, taktikai érzék, ötletekben gazdag, színpompás játékfelfogás, magas fokú irányító készség és rendkívüli gólképesség jellemezte. A belsőhármas mindegyik helyén teljes értékű csatárnak bizonyult. Nagyszerűen értett társainak tervszerű foglalkoztatásához, helyzetbe hozásához. Villámgyors cseleivel, robbanékony kiugrásaival és jó helyezkedésével maga is gyakran eljutott a kapu elé.
Gólképes... -
FEKETE Jenő (1910), a Phöbus FC balhátvédje, 1936-ban [url=http://www.magyarfutball.hu/hu/szemelyek/adatlap/248/merkozesek]3 válogatott találkozón kapott helyet a legjobbak között. – Határozott, gyors hátvéd volt. Ügyesen szerelt, jól helyezkedett, kitűnően rúgott. Gondot fordított a labda pontos továbbítására is. Megbízható átlagteljesítmény és sportszerűség jellemezte a játékát.
forrás:
Antal Zoltán és Hoffer József - Alberttől-Zsákig